A Borsiczky-Borcsiczky-de Borsycz-családok értesítője. Szerkeszti dr. Borsiczky Sándor. Kézirat gyanánt. 1–15. szám. Budapest.
A Borsiczky-Borcsiczky-de Borsycz-családok értesítője. Szerkeszti dr. Borsiczky Sándor. Kézirat gyanánt. 1–15. szám. Budapest.
Újabban egyre gyakoribb, hogy egyes népesebb vagy valamely meghatárolt területről származó (például csallóköziek) régi nemes családok tagjai az összetartozás ápolása végett tömörülnek és azt elsősorban meghatározott időközökben tartott családi összejövetelekkel juttatják kifejezésre. Vannak azonban köztük olyanok, amelyek továbbmenve, múltjuknak 53a felkutatását és összeállítását is célul tűzik ki maguk elé. De nemcsak családjuknak, hanem általában a családtörténetnek is szolgálatot tesznek azok, akik kutatásaik eredményeit akár anyagközlés, akár rendszeres feldolgozás alakjában publikálják is. Ezek közé tartozik Borsiczky Sándor, aki ősi családjának ma élő ivadékait összehozva, őket rendszeresen megjelenő, eddig már 15 számot kitevő Értesítőben ismerteti meg széleskörű kutatásai és gyűjtései alapján őseikkel. Célja ugyanis, melyet füzeteinek megindítása alkalmával maga elé tűzött, a közös eredetből folyó családi összetartozás, az erkölcsi támogatás és kölcsönös szeretet ápolása mellett az volt, hogy a családja történetének kutatása közben kezeiben felhalmozódott anyagot közrebocsássa. A család jelenlegi állapotának a képét is vázolja, mindamellett az összes rovatok között legnagyobb teret a történeti anyagnak ad feldolgozásokban és oklevélközlésekben egyaránt. Utóbbiakat csak magyar fordításban közli, kétségkívül a latinul nem tudó családtagok kedvéért; mégis helyesebb volna, ha az oklevelek eredeti szövegét is adná s a magyar fordítást ezekkel párhuzamosan. Foglalkozik családjának és családja nevének eredetével, a névadó, Trencsén megyében a Vág völgyében fekvő Borsic helység történetével, nevének változataival. Mikor jutott a Borsiczkyak birtokába, nincs rá pozitív adata; azt azonban bizonyítani tudja, hogy 1498-ban II. Ulászló király már nova donatiót ad rá nekik. 1520-ban II. Lajos címeradományban részesíti őket. Ennek a címereslevélnek sokáig csupán létezése volt ismeretes. A Turul 1937. évfolyamában (43–45. l.) az eredetinek teljes szövege és a rajta levő címerkép fényképes másolata is megjelent. A füzetek szerkesztője családja címeréről egész heraldikai tanulmányt ír. Az ősei által használt címereknek hét típusát állapítja meg tizenhét változatban s rajzaikat is bemutatja, érdekes magyarázatokkal e címerváltozatok keletkezésére vonatkozólag. Többi közleményeivel itt természetesen nem foglalkozhatunk részletesebben; ki kell azonban még emelnünk azt a buzgóságot, mellyel a szétszórtan levő családi iratoknak összegyűjtésén és családi levéltárrá való egyesítésén fáradozik. Noha az Értesítőt kéziratként adja ki és azt elsősorban a család tagjainak szánta, családtörténeti szempontból közérdeklődésre is tarthat számot.
Cz. A.
