Slovenský Archiv. Sbírka pramenů k dějinám Slovenska. Vydává Učená Společnost Šafařikova v Bratislavě a Československý Státní Úst…
Slovenský Archiv. Sbírka pramenů k dějinám Slovenska. Vydává Učená Společnost Šafařikova v Bratislavě a Československý Státní Ústav Historický v Praze. Svazek I. Středověké Listy ze Slovenska. Sbírka listů a listin, psaných jazykem národním. Vydal Václav Chaloupecký. (Szlovák Levéltár. Forrásgyüjtemény Szlovenszkó történetéhez. Kiadja a Safarik Tudományos Egyesület Pozsonyban és a Csehszlovák Állami Történeti Intézet Prágában. I. kötet. Középkori oklevelek Szlovenszkóból. Nemzeti nyelven irott oklevelek és levelek gyüjteménye. Kiadta Chaloupecký Václav). Bratislava–Praha, 1937. 8° XL + 266 + 1. szn. l. + 24 oklevélhasonmás
Václav Vážný: Glossarium Bohemoslavium. Slovník k «Středověkým listům ze Slovenska» s jazykovym rozborem. Knihovňa Slovenského Archivu. Vydáva Učená Společnost Šafařikova. Sväzok I. (Szótár a «Középkori oklevelek Szlovenszkóból» című munkához nyelvészeti elemzéssel. A szlovák levéltár könyvtára. Kiadja a Safarik Tudományos Egyesület. I. kötet.) Bratislava, 1937. 8° XXVII+103 lap.
E szép kiállítású munkával indult meg a Slovenský Archív című kiadványsorozat, melynek az a célja, hogy a Szlovenszkó történetére vonatkozó levéltári anyagot tegye közzé. Ebben az első kötetben Chaloupecký azokat a «nemzeti» (cseh) nyelven írott hivatalos okleveleket és magánleveleket közli, melyeknek az 1426–1490. közti években akár a kiadója, akár pedig a vevője szlovenszkói lakos volt, vagy pedig az oklevél szlovenszkói levéltárban található. A munka bevezetésében Chaloupecký nagy tanulmány keretében a közölt oklevelek nyelvéből a cseh és szlovák nyelv hajdani egységének konklúzióját vonja le szemben a szlovák történetírók megállapításaival. Novák Lajos dr. szlovák nyelvész szerint azonban a régi cseh nyelv Szlovenszkó életébe a huszita mozgalmak, majd pedig az azt követő reformáció segítségével került. Ezt a cseh nyelvet leginkább a cseh történeti országokból Szlovenszkóba került személyek terjesztették. Azt mondja Novák, hogy az a nyelv, amelyet különösen az iratok megírásánál használtak a XV. sz. szlovákjai, nem az ő nemzeti nyelvük volt, hanem a legközelebbi szomszédjai által kikölcsönzött nyelv, amely nem a családban beszélt nyelv szerepét töltötte be, hanem csak bizonyos funkciók nyelve volt. Az általunk itt ismertetett munkában leszűrt nyelvészeti eredmények taglalása és bírálata azonban nem tartozik folyóiratunk tárgykörébe. Külön fejezetben tárgyalja a XV. sz. szlovák írásbeliséget és ismerteti az e téren eddig végzett kutatásokat. A Zsigmond korabeli cseh-huszita mozgalmak idejéből csak kevés «nemzeti» nyelven irott emlék maradt a Felvidéken. Sokkal nagyobb azonban az 1440–1457. közti évekből származó okleveleknek a száma. Ez az az idő, melyet Hunyadi János és Giskra felvidéki harcai töltenek ki. A harmadik korszak, amely 1458–1490-ig terjed, a felvidéki cseh 93uralom likvidálását foglalja magában, Chaloupecký szerint a középkori Magyarország integritásának Mátyás király által való visszaállítása, ami a középkori latinságot juttatta ismét uralomra Szlovenszkóban. Mátyás király halála után is maradtak ugyan cseh huszita katonák a Felvidéken, ezek azonban lassan lengyel szolgálatba állottak.
A közölt 218 oklevél nagy része először kerül kiadásra. A 207–218. sz. oklevelek az 1296–1482. közti évekre vonatkozó latin nyelvű okleveleknek későbbi korból származó fordításai; így tehát nem eredetiek. A 203–206. sz. oklevelek a XV. sz. végéről és a XVI. sz. elejéről származnak. Chaloupecký az oklevelek kiadásánál a betűhív közlés helyett – sajnos – a fonetikus és hozzá még a cseh fonetika szerinti átírás mellett döntött, ami azonban annak ellenére, hogy az átírásnál használt elveket közli, nagyon megnehezíti a szövegnek nyelvészeti szempontból való felhasználását. Csupán a lengyeles szövegű oklevelek közlésénél adja a cseh fonetikus közlés után az oklevelek betűhív szövegét. A közlés kronológiai sorrendben történik. Először az oklevél keltezésének helyét és a feloldott dátumot kapjuk. Ezután az oklevelek csehnyelvű regesztáit adja, majd az oklevél lelőhelyét és az esetleges kiadásokkal kapcsolatos megjegyzéseket. A kiadott oklevélszövegeket kitűnő jegyzetekkel látta el. Az oklevelek anyaga nagyon változatos. Vannak közöttük végrendeletek, nyugták, tudósítások a katonaság hadimozdulatairól, stb. Bőséges anyagot találunk nemcsak a legtöbb felvidéki vármegye történetéhez, hanem sok családtörténeti adatot is, amiről azonban a mű jellegénél fogva egységes képet adnunk nem lehet. Az oklevelek egy része a Felvidéken működött cseh huszita katonákra vonatkozik. A szövegközlések után a szerző a 218 oklevél latinnyelvű regesztáját adja, majd az okleveleket keltezési helyeik szerint csoportosítja s ezután jelenlegi lelőhelyük szerint foglalja jegyzékbe. A munkát kitűnő index és némely oklevél szép reprodukciója zárj a be.
Vážný munkája Chaloupecký most ismertetett oklevélközléseihez segédkönyvül készült. A bevezetésben az oklevelek nyelvészeti feldolgozását kapjuk. Nyelvezetük szerint csoportosítja őket, illetve annak alapján különböző csoportokat állít fel. Arra a megállapításra jut, hogy a Chaloupecký által közzétett oklevelek nyelve a cseh és morvaországi régi cseh nyelvvel függ össze. A bevezetés után az oklevelekben előforduló szavakat betűrendben sorakoztatja fel. Vážný azonban e szótárban a szavak írásánál eltér a Chaloupecký által fenti kiadványában használt fonetikus írásmódtól.
Bottló Béla.
