Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Második kiadás, átdolgozta Wellmann Imre. Budapest székesfőváros kiadása, 1936…
Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Második kiadás, átdolgozta Wellmann Imre. Budapest székesfőváros kiadása, 1936. (406 lap, 48 kép és 4 térkép.)
Kevés munkának jut osztályrészül, hogy eredményei időállók legyenek. Különösen a történettudományi munkákra vonatkozik ez, melyek eredményeit gyorsan felőrlik a levéltárak rejtekhelyeiből felszínre hozott újabb adatok, vagy a tudományok fejlődésével együttjáró korszerűbb szempontok, s amelyeknek ennek következtében csak tiszteletreméltó emlékezetük szokott fennmaradni. Károlyi Árpád munkája kivétel ez alól; mert amit félszázaddal előbb a fiatal tudós megírt, azt sem az újabb adatok, sem a korszerűbb szempontok nem tudták felőrölni, sőt éppen az elmúlt félszázad távolából ragyog fel teljes tisztaságában művének igazi értéke. Azt a széleskörű kutatómunkát, melyen műve felépült, csak olyan nagy képzettségű és bámulatos munkaerejű tudós tudta elvégezni, amilyent Károlyi Árpádban tisztelhetünk. A feldolgozás szempontjai pedig ma sem váltak elavultakká, sőt ma sem lehetne helytállóbban megrajzolni az 1686. évi hadjárat előzményeit és lefolyását, amint azt ötven esztendővel ezelőtt ő elvégezte. Legékesebben szóló bizonyítéka ennek az, hogy a félszázad előtt megírt munka újabb kiadásra került, ami az író és műve érdemeinek nyilvánvaló elismerése. Az újabb kiadást átdolgozás előzte ugyan meg, ezt az átdolgozást azonban nem a forrásanyag elégtelensége, vagy a feldolgozás fogyatékosságai tették szükségessé, hanem kizárólag az, hogy az első kiadás helyrajzi megállapításaiban a székesfőváros akkori állapotához igazodott, amit az újabb kiadásnál a mai állapotnak megfelelően kellett módosítani. Egyébként az újabb levéltári kutatások nem hoztak felszínre olyan forrásanyagot, amelyről Károlyi Árpád félszázaddal ezelőtt nem tudott volna s nem használt volna fel munkájához. Európa nagy levéltárainak idevágó anyagát maradéktalanul ismerte és értékesítette, miáltal olyan széles alapokra fektette művét, hogy hozzá hasonlóval kevés történettudományi munka dicsekedhetik. Az 1886 óta feltárt és kiadásra került forrásanyag nem tartalmaz olyan adatokat, melyek Károlyi Árpádot félszázad előtti megállapításainak módosítására kényszeríthették volna. Kutatásainak alaposságát és eredményeinek megbízhatóságát ez bizonyítja a legszebben s e téren műve például szolgálhat minden kutatómunka számára.
Ha sorra vesszük azokat a történettudományi munkákat, melyek az elmúlt félszázad alatt e tárgykörrel foglalkoztak, határozottan megállapíthatjuk, hogy Károlyi Árpád munkája bátran kiállja a versenyt valamennyivel, sőt kétségtelenül messze túlszárnyalja azokat. Ha valamely nyugateurópai nemzet nyelvén jelent volna meg, akkor a történettudomány klasszikus művei között emlegetnék, így azonban csak mi ismerjük és értékeljük mindaddig, míg más nyelven nem kerül kiadásra.
Ha most művének belső értékeit vizsgáljuk, akkor a következőket kell kiemelnünk ezek sorából: Károlyi Árpád az 1886. évi hadjáratot, melynek legkimagaslóbb eseménye Buda visszavívása volt, összes vonatkozásaiban törekedett megvilágítani s különösen a hadjárat előkészítésének politikai és gazdasági részleteit ismertette széles alapokon. Ismertette a nemzetközi politikai helyzetet, a hadjárat sikeres lefolytatásához szükséges fegyveres erő megszerzését illető tárgyalásokat s e fegyveres erő fenntartásához szükséges anyagi eszközök biztosítására vonatkozó intézkedéseket, miáltal a magyarországi török uralom megszüntetését a valóságnak megfelelően a nemzetközi politika függvényévé avatta s a megérdemelt elismeréshez juttatta mindazokat, kik a hadjárat sikere érdekében pénzt és vért áldoztak. Ha anyagát a budai várostrom ismertetésére korlátozta volna, akkor csupán a helyi érdeklődést tudta volna kielégíteni, így azonban az európai egyetemes történelem egyik szakaszává tette az 1686. évi hadjáratot s a magyar történelem egyik sorsdöntő fordulatát világtörténeti megvilágításba helyezte. Ezzel példát adott arra, mily módon kell a magyar történelem eseményeit tárgyalni, ha az európai kultúrközösséghez való tartozásunkat igazolni kívánjuk.
Művének másik nagy értéke Magyarország akkori belső viszonyainak ismertetésében rejlik, mégpedig főleg abban, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal rajzolta meg azt a sajnálatos politikát, mely a magyar katonai erények tervszerű elsorvasztását munkálta. Egyik oka volt ez annak, hogy a magyarországi török uralom tragédiájában a magyar katonának csak másodrangú szerep jutott. Károlyi e kényes politikai kérdés megvilágításánál is meg tudta őrizni szigorú 52tárgyilagosságát, ami a fiatal történettudós elhivatottságáról tett tanúságot. Nagy körültekintéssel számolt be továbbá azokról az óriási anyagi áldozatokról, melyeket a Magyarországon működő idegen hadsereg ellátása érdekében a magyar nép viselni kényszerült, amely anyagi áldozatok által az ország felszabadításának hathatós tényezőjévé lett. Nem mulasztja el annak hangoztatását, hogy ha Buda visszavívásában másodrangú szerep is jutott a magyarságnak, a tiszai és tiszántúli országrészek felszabadítása kizárólag a magyar katonai erényeknek tulajdonítandó. Buda alól sem hiányzott azonban a magyar katona s maga a fővezér emelte ki «deren Valor und in allen Occasionen erwiesenen grossen Kriegsdienst», nyilvánvaló bizonyítékául annak, hogy a magyarság dicsőséggel vette ki részét Buda visszavívásából is.
A második kiadás, amint már említettük, átdolgozott alakban jelent meg, s ezt az átdolgozást Wellmann Imre végezte. Az átdolgozó legnagyobb érdeme, hogy a helyrajzi megállapításoknak a mai állapot szerint való átalakításában nagy körültekintéssel járt el. Ezt a sok fáradságot és nagy lelkiismeretességet követelő munkát nagyra értékeljük. E nélkül az olvasó az ostrom részleteinek ismertetésében csak nehezen tudott volna eligazodni, mert a székesfőváros az első kiadás megjelenése óta rengeteg átalakuláson ment keresztül. Az átdolgozás a hadjárat előkészítését és megindítását illető szakaszokat összevonta, azzal az indokolással, hogy az első kiadás e szakaszoknál «erősen belement a részletekbe s ezzel eltolódást hozott a munka arányos felépítésébe». Az első kiadás előszava valóban utal bizonyos aránytalanságokra, amelyek az egész mű harmóniáját megzavarni alkalmasak; mindamellett ezt a kijelentést nem találtuk eléggé indokoltnak, mert az első kiadás a diplomáciai tárgyalásokat és udvari cselszövényeket nem rajzolta meg több részletességgel, mint magának a várostromnak a lefolyását. Nem mondhatjuk tehát, hogy a hadjárat előkészítésének és megindításának túlzott figyelmet szentelt volna. Éppen ezért az összevonásra nem látunk elég alapot, már azért sem, mert éppen a rövidebbre fogott első rész tarthat általánosabb érdeklődésre számot, minthogy túlnőtt a helytörténet keretein. Meg vagyunk győződve, hogy az átdolgozás nem hagyott el lényeges részeket a vonatkozó szakaszokból, mégis sajnáljuk, hogy Károlyi Árpád nagybecsű művének ez a része új köntösben áll előttünk, holott – nézetünk szerint – a régi is megfelelő volt.
Ismertetésünket azzal fejezzük be, hogy most már olyan átdolgozást is szeretnénk látni, amely Károlyi Árpád művét a német szaktudomány számára is hozzáférhetőbbé tenné. Ez egyrészt a magyar történettudomány számára szerezne megérdemelt elismerést, másrészt hozzáférhetővé tenné a német szaktudomány számára azokat a megállapításokat, melyeket a magyar történettudomány termelt ki e világpolitikai eseményeket illetően.
Nem tartjuk magunkat hivatottaknak arra, hogy a tudományos elismerés babérkoszorúját fonjuk ez alkalomból kiváló tudósunk homloka köré; nem zárkózhatunk el azonban annak megállapítása elől, hogyha a magyar történettudomány egyszer teljes egészében fogja majd feltárni a magyarországi török uralom alkonyának rajzát, úgy Károlyi Árpád műve fogja ahhoz a legbiztosabb alapokat szolgáltatni. Ez a munka ugyanis ötven esztendő forgatagában is meg tudta őrizni megbízhatóságát és művésziességét; pedig az elmult ötven esztendő a magyar történettudomány fordulatokban és eredményekben egyaránt gazdag korszaka volt s Károlyi Árpád munkája felett mégis nyom nélkül suhant el.
Gárdonyi Albert.
