AZ ÁKOS-NEMZETSÉGBELI FOLTHY-CSALÁD ÉS A NEMZETSÉG CIMERE.
40AZ ÁKOS-NEMZETSÉGBELI FOLTHY-CSALÁD ÉS A NEMZETSÉG CIMERE.
Karácsonyi a magyar nemzetségekről szóló alapvető munkájában az Ákos-nemzetséget a hét honfoglaló vezér ivadékával egysorban állónak mondja, ami érthető is, ha a nemzetség hatalmát, birtokait és történelmi szereplését tekintjük. A Bebek-ág az országnak sok nagynevű, jeles férfiút: országbírót, nádort adott, az Erne-ág pedig szintén országbírót és nádort Istvánban (1281–1315.). Ennek fia ugyancsak István Bavarin (bajor) herceg leányát vette nőül. A Micsk-ágból királyné országbírája, tárnokmestere, tótországi bán, zalai, vasi és soproni főispánok kerültek ki s az Erdélybe szakadt Ehellős ágából, a Thoroczkayakból, Ehellős (1303–1308) erdélyi alvajda. De volt e nemzetségnek még más ága is, melyről Karácsonyi nem tudott.
Egy 1292-ből kelt oklevélben II. András király engedélyt ad az Ákos-nemzetségbeli Györke fiának, Sándornak, hogy (Maros-) Ilye, Szád (Guraszáda) és Fenes (ma puszta) birtokaira oláhokat telepíthessen.* Ki volt ez a Györke? s mi lett ivadékaival? Erre hivatott felelni ez a rövid ismertetés.
Századok, 1908. évf. 508. l.
Hunyad megyében a Maros mellett virágzott az Ákos-nemzetségnek ez az ága, mely két családra szakadt: az Ilyei Dienes(f)i-re és a Folti Folthyakra. Könnyebb áttekinthetőség végett adjuk az alábbi, okiratokon nyugvó családfát, amelyből láthatjuk, hogy Györke fia Sándor unokájának két fia közül Sándor lett őse az Ilyei Dienesieknek és Erne (Irineus) pedig a Folti Folthyaknak.
A család birtoktörténetét elég bőven olvashatjuk Csánkinál.* Ő idézi az oklevelek jó részét is, melyekből kiviláglik, hogy hatalmas, kiterjedt birtokaik voltak, melyek még a XV. században is 21 falura terjedtek ki, mint ezt Mátyás király új adománylevele is bizonyítja, melyet udvari apródjának Folthy Lászlónak és fivéreinek adott:
Magyarorsz. földrajza a Hunyadiak korában. V. k. 181. l.
1485. július 20. Nos Mathias dei gratia rex Hungarie etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes, quibus expedit, universis: Quod nos attentis et consideratis fidelitate et servitiis fidelis parvuli nostri nobilis Ladislai filii condam Ladislai de Folth, per eum maiestati nostre iuxta sue possibilitatis exigentiam exhibitis et impensis, possessiones Illye, Lazura, Mihalmeze, Zurdok, Kampur, Bradiczel, Petresd, Godenesth, Felsewbuan, Alsobuan, Wyka, Komorzanesth, Zag˙a, Ztrekle, Zelesthe, Folth predictam, Buan, Glod, Almas, Rusan et Re˙tekalmas vocatas, omnino in comitatu Hunyadiensi habitas, in quarum pacifico dominio idem Ladislaus progenitorem suum prenotatum ab antiquo perstitisse seque ac nobiles Valentinum et Ladislaum de dicta Folth, fratres suos carnales persistere asserit etiam de presenti, rebus sic se habentibus, item totum et omne ius nostrum regium, si quod in eisdem possessionibus etiam alias qualitercunque haberemus, aut eedem nostram ex quibuscunque causis, viis, modis et rationibus concernerent maiestatem, simulcum cunctis utilitatibus suis et pertinentiis quibuslibet, terris scilicet arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fenilibus, silvis, nemoribus, montibus, vallibus, vineis vinearumque promontoriis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis aquarumque decursibus, molendinis et locis molendinorum, generaliter vero quarumilbet utilitatum et pertinentiarum suarum integritatibus quovis nominis vocabulo vocitatis, ad easdem de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus, sub suis veris metis et antiquis, de consensu et beneplacita voluntate serenissime domine Beatricis regine, consortis nostre carissime, memorato Ladislao parvulo nostro et per eum prenominatis Valentino et Ladislao, fratribus suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis nove nostre donationis titulo dedimus, donavimus, salvo iure alieno, harum nostrarum, quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur, est impressum, vigore et testimonio literarum mediante. Quas in formam nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportate. Datum Vienne, feria quarta proxima ante festum beate Marie Magdalene, anno Domini millesimo quadringentesimo octogesimo quinto, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno vigesimo octavo, Bohemie vero decimo septimo.
(Papírral fedett, rányomott pecséttel ellátott eredeti hártyaoklevél az Orsz. Levt.-ban: Magy. Nemzeti Múzeum Levéltára, Törzsanyag, 1485. év.)
41De van egyéb érdekessége is e család történetének, az t. i., hogy címere által végre sikerül eloszlatni azt a homályt, amely az Ákos-nemzetség címere körül eddig a szakirodalomban fennállott.* A heraldika eddigi megállapításai szerint az Ákos-nemzetség címere vagy a pajzsban az apostoli kettős kereszt, amelyből hat toll legyezőként ágazik ki, vagy pedig két fejével egymásnak fordult hal volna. Sisakdísze pedig mindkét nézet szerint egy lebegő, koronás, növekvő női alak, feje két oldalán két hallal. Nézetem szerint a patriárchai kettős kereszt az ország címeréből van véve s azt oly nemzetségi tagok használták, kik országos főhivatalt viseltek (tárnokmester, országbíró, nádor) s ez nem nemzetségi eredetű. Ezt a nézetet vallja végeredményben Sebestyén is, mikor azt írja, «ha az Ákos-nemzetség címeréből a hatalmi jelvényt, a kettős keresztet kivesszük, marad ott az üres pajzs, melynek csak sisakdíszét ismerjük: a koronás női törzset, szájához illesztett, felfelé irányuló két hallal.*
Lásd Sebestyén: Magyar Nemzetségi Címerek. 23. s köv. ll.
I. m. 28. l.
Azt hiszem, az alábbiakban sikerült az üres pajzsot kiegészítenünk, s ezzel helyreállítani az Ákos-nemzetség címerének teljességét.
A küküllőszéplaki unitárius templomban van a templom alapításának emlékére egy címeres és feliratos kő, melyet Petrichevich Horváth Miklós, Ferenc és Petrichevich Horvát Kozma özvegye Folthy Borbála állíttatott 1699-ben. Ennek jobboldalán a Folthy-, baloldalán a Petrichevich Horváth-címer van kifaragva.* Ha a kőfaragó stilizálta is a kőkeret kedvéért a címereket, mégis egészen világosan kivehető, hogy a Folthy-címer pajzsában is ugyanaz a növekvő női alak van, mint amely a sisakdísz, ami a korbeli címertan, szabályaival nem ellenkezik, sőt inkább megegyezik. Ez volt tehát az Ákos-nemzetség címere s nem a kettős kereszt, sem a két hal.
* A felíratok a következők:
A címerekben: PETRITYEVIT
1699 1699
42Az Ákos-nemzetségbeli Folthy- és Dienesi-család leszármazása.; Györk az Ákos nemből 1292; Sándor 1292 II. András király megengedi, hogy oláhokat telepíthessen Ilye, Szád és Fenes birtokaira; Györk 1321 I. Károly adományozza Folt és Nádasd községeket; Sándor mester 1350 az ilyei Dienes(f)i-ek őse 1353 osztozik; Dénes 1377; Erne a Folthyak őse 1353 osztozik; Györk 1357 kir. ember; Elek 1363; Mihály 1363 osztozik; János 1377; (Folthy) László; Kelemen 1407; László † 1485 előtt; (Ilyei) János 1407 Algyógyot kir. adományul kapja 1444; András 1450; György; János; Bertalan; Dénes; László 1493; Tamás váradi kanonok; Miklós 1508 osztozik; László 1485 júl. 20; Bálint ~ Macskási Orsolya 1485 júl. 20 kir. adományt kapnak † 1494 előtt; László kir. apród 1485 júl. 20 1507 kir. ember Hunyadmegyei főispán; András; György; János 1508; Tamás; László; Ferenc; János; Ferenc ~ Szilágysomlyói Körösi Kata; Péter; András; Dorottya; Anna; Ferenc 1679 Moga Kata; Klára ~ Sepsiszentgyörgyi Daczó Ferenc; Éva ~ Sepsiszentgyörgyi Nagy Pál; Erzsébet 1. ~ Szilasi Péter 2. ~ Pánczél-csehi Vajda János; Kata ~ Nagybarcsai Barcsay Ákos; Anna ~ Pókai Miklós; Farkas ~ Tancsi Földváry Erzsébet; Borbála ~ Petrichevich Horváth Kozma 1641–1710; László ~ Fekete Judit; Bálint † 1702 ~ br. Jósika Mária; Mária ~ gr. Bethlen László; Zsuzsa
Mivel pedig a Folthy-családnak, mint az Ákos-nemzetség a Thoroczkayakon kívül második Erdélybe szakadt ágának a nemzetség magyarországi hatalmas ágaitól való elkülönülése még a XIII. század végén következhetett be, amikor a címerek még élők és nem ábrázolt címerek voltak, s mivel ez az ág nem vette tudomásul, – vagy talán nem is tudta – hogy a Bebekek mint országos főméltóságok az ország címeréből a kettős keresztet felvették címerükbe, ők megőrizték eredeti tisztaságában az ősi címert s ezáltal fennhagyták az utókorra az Ákos-nemzetség címerét úgy, ahogyan azt az ősök használták. Nem első eset, s helyezzünk erre következtetéseinknél nagyobb súlyt, mint eddig tettük, hogy a címertan, mint segédtudomány sokszor helyes útra igazít ott is, ahol az oklevelek tévesek, felületesek, hiányosak vagy elvesztek. A jelen esetben az oklevelek és a címertan párhuzamosan tették lehetővé az Ákos-nemzetség második erdélyi ágának felismerését s ami talán még fontosabb, egy ősi magyar nemzetség címerének megállapítását.
Br. Petrichevich Horváth Emil.
