Eskü megítélésére vonatkozó XV. századi jogi jegyzettöredék.
Eskü megítélésére vonatkozó XV. századi jogi jegyzettöredék.
A középkori perfolyamatnak legfontosabb mozzanata a bizonyítás volt. A bizonyítási eszközök kezdetben alaki természetűek voltak s így a perben tulajdonképpen nem a bíró döntött, hanem az eskünek vagy istenítéletnek sikeresebb vagy kevésbbé sikeres kimenetele. A XIII. század óta, mint harmadik – már anyagi természetű bizonyítási eszköz – az oklevél jelentkezik. A bírónak volt feladata a perbeli körülmények mérlegelésével megállapítani, hogy melyik fél tanúit bocsássa esküre, vagy mely esetben utasítsa a feleket perdöntő párbajra. A bizonyítás módozatainak megállapítása komplikált dolog volt. Ez látszik a ránkmaradt e nemű ítéletlevelekből s a Hármaskönyvben is felsorolt, az eskü megítélésére vonatkozó jogesetekből. Érdekesebbek azonban az 1486 előtti időből fennmaradt effajta feljegyzések, mert ezekben a szokásos bizonyítási eszközök között a párbaj is sűrűn szerepel. Egy ilyen jegyzetet a leleszi konvent levéltára is megőrzött számunkra egy hiteleshelyi fogalmazvány hátlapján.* Ez a jegyzék azonban azért is figyelmet érdemel, mert minden valószínűség szerint valamelyik konventualisnak a jogi jegyzeteiből származó lapnak veendő s mint ilyen adalékul szolgál középkori jogi oktatásunk kérdéséhez is. Szövege két részből áll. Az első rész elméleti természetű és rövid magyarázatot ad a bajvívásról, a második pedig gyakorlati casusokat tartalmaz az eskü megítélésére vonatkozólag. A jegyzék írását tekintve a XV. század első feléből való. A rajta levő fogalmazvány csak később, 1495-ben került a fölöslegesnek ítélt papiros tiszta hátlapjára. Szövege a következő:
Leleszi Orsz. levéltár 1495. 34. sz.
Notandum ulterius, quod discrimen est inter duellum equestre et inter duellum pedestre. Duellum equestre committitur in curia regia et coram regni palatino et aliorum magnatorum et baronum honores regni tenentium in presentia; videlicet waywodarum, qui per se habent indicandi honores. Duellum vero pedestre committitur in omni loco, signanter coram comitibus et villicis in armis scilicet palleis cum clipeis de zono ligatis. Sciendum est, quod clerici presbyterati, volentes litteras super huiusmodi duello, dimicatione ac aliis scenis capitalibus scribere non debent, ymo etiam a loco huiusmodi, in quo sanguinis effusio committitur presentes (?), nisi sedis apostolice debita dispensatione fuit eis ...* et in dubio clericari seu persbyterari non possunt. Ceterum in tenutis prelatorum et aliarum personarum ecclesiasticarum per se vel per officiales eorum duellum non debent indicare. Iuramentalis adiudicatio.* Item quando actor exhibet unam litteram inquisitoriam contra reum et reus negat, actor autem in verificationem actionis sue signum duelli porrigit et reus non acceptat, tunc reus iurabit vigesimo se.
A lapnak ez a helye ki van szakadva.
Ez a cím valamivél nagyobb betükkel van írva.
Item quando actor exhibet tres litteras inquisitoriales, in causam attractus negat et petunt iudicium iuxta vires illarum trium litterarum inquisitoriarum, reus iurabit quinquagesimo se.
Item quando actor probat duabus inquisitoriis, reus negat et innocentiam suam submittit ad expurgationem vicinorum et commetaneorum nobiliumque conprovincialium suorum per modum communis inquisitionis, actor vero non committit se ad communem inquisitionem, reus iurabit duodecimo se.
Item quando actor exhibet tres inquisitoriales et reus negat et se committit ad communem inquisitionem vicinorum et commetaneorum ac nobilium conprovincialium ac insuper signum duelli porrigit et actor se nec ad communem inquisitionem, nec ad duellum se committit, reus tertio se iurabit.
Item quando actor exhibet tres et reus negat submittens se ad attestationem vicinorum et commetaneorum, actor vero non, reus iurabit vigesimo quinto se nobilibus.
Item in facto litteralium instrumentorum. Quando reus aliqua ex eisdem reddiderit in iudiciis et actor dicit alia servasse, abbas infulatus, vel episcopus quadragesimo se, abbas autem sine infula quinquagesimo se iurabit etc.
Kumorovitz L. Bernát.
