Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára (1134-1934.). 8°, 320 l. Gödöllő, 1934.
Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára (1134-1934.). 8°, 320 l. Gödöllő, 1934.
A gödöllői rendház történész tagjai és Horváth Antal dr. csornai rendtag nyolc tanulmánnyal áldoz e díszes kötetben rendalapítójuk emlékének. Bodnár Remig dr. tanulmánya nyitja meg szárnyaló szavakkal, romantikus képet rajzolva Szt. Norbertről Gadefroid Madelaine nyomán, kinek biografiáját Takách Menyhért magyar átdolgozásában már 30 év előtt adta ki a Stephaneum. A főúri körből a szerzetesi szegénységen át a magdeburgi érsekségig, a pápa és a császár bizalmasáig ívelő pálya történetét kiegészíti a szenttéavatással, a rend s a magyarországi rendtartományok sorsával.
43A második tanulmány, a dr. Kumorovitz Lajosé: «A leleszi prépostság tagjai és hiteles helyi személyzete 1569-ig», a Turul olvasói előtt nagyrészben ismeretes (Turul 1928. 1–38, 1929. 108.) és már tárgyánál fogva is leginkább keltheti fel érdeklődésüket. Kumorovitz a konvent hiteleshelyi kiadványaiból állította össze lehető teljességgel és nem kis fáradsággal e konvent tagjaira vonatkozó adatokat, s amennyire nyoma maradt, tevékenységükre vonatkozó újabb kutatásai eredményével teljesebbé tette a Turulban közölteket. De ettől eltérőleg a sematizmusok bevezetéseképpen szól a préposti szék betöltéséről s a többi méltóságviselők névsorához is szerepük méltatását kapcsolja. Külön fejezet foglalkozik a konventuális plébánosokkal és káplánokkal és külön összeállításban csoportosítja még a konvent officiálisairól és familiarisairól felkutatott anyagot. Mindezek alapján folyóiratunk olvasóinak is több szempontból újat nyujt s haszonnal járó egybevetésre ad alkalmat.
Oszvald Arisztid dr. tanulmányának címe: «Fegyverneky Ferenc, sági prépost és rendi visitator. 1506-1535». Fegyverneky érdeme volt, hogy minden nehézség, gáncs és akadékoskodással szemben, – mely elsősorban a Jagello-királyok részéről nyilvánult meg, – érvényt szerzett a magyarországi premontrei-rend épp II. Ulászlótól nyert szabad prépostválasztó jogának. Oszvald széles alapon ismerteti a II. Pius és II. Gyula pápa alatt megvalósított nagy rendi reformot s erre építi fel a reformok magyarországi végrehajtásának tárgyalását, s végül Fegyverneky sági prépostságát méltatja nagyértékű tanulmányában.
Az Emlékkönyv további részében Gábriel Asztrik Breviárium-tipusu kódexekről értekezik, függelékül közölve a Magyarországon található ismertebb psalteriumok és breviariumok jegyzékét és a Lányi-kódex latin szövegét. Tanulmánya nagy filológiai és forráskritikai apparátusról és felkészültségről tanúskodik.
A türjei premontrei prépostság a XVIII. században című értekezés Horváth Tibor Antal dr. munkásságának terméke. Fegyverneky sági préposté volt az érdem, hogy a magyarországi premontrei-rend XVI. század elejei válsága megoldódott, úgy Schőllingen Ferenc prépost, majd apát a XVIII. században a rend újjáélesztése s ennek anyagi megalapozása körül szerzett érdemeket. Schőllingen, a Batthyányak és Walthus Lipót prépost kezdeményezése nyomán sok viszontagság ellenére tovább izmosodik a türjei prépostság s nyer alapot kultúrális hivatottságára. Horváth mozgalmas, eleven sokszínű képet tud minderről festeni, erősen értékesítve a felkutatott periratokat s egyéb eredeti forrásanyagot.
Az Emlékkönyv három utolsó tanulmánya ismét a rend egy-egy kíváló képviselőjének emlékezetét örökíti meg: Zázió András jászóvári prépostét (1741–1816), Hermann Egyed dr., Mallyó Józsefét (1744–1810), Vidákovich Aladár dr., végül Takács Menyhértét Kovács Lajos dr. Míg Zázió kora theologiai tudásának, nevezetesen a Szentírástudománynak páratlan képviselője a győri szemináriumban, majd az egyetemen, addig kortársa, Mallyó, a rend eltörlése után életét a rend története megírásának szentelve szerez magának elévülhetetlen érdemeket. Takách Menyhért neve inár életében fogalom volt, méltó arra, hogy az Emlékkönyv befejező nekrologban hódoljon még élénken emlékezetünkben élő alakjának, a pedagogiában, tudományos munkásságban, s különösen tanintézetek felállitásában kifejtett elévülhetetlen érdemeinek, mely a kassai és rozsnyói új épületek emelése után a világháború és forradalmak pusztításai ellenére a gödöllői fényes rendház és gimnázium emelésében csúcsosodott ki.
Így a magyar premontrei rend társadalmi és kultúrális tevékenysége, – amint ez az Emlékkönyv lapjain megszólal a rendalapító 800 éves jubileumán – tanúskodik róla, hogy a rend magyar tartománva hű maradt Szent Norbert célkitűzéseihez. A könyv ízléses kiállítása, szép képanyaga méltó a rend előkelő helyet betöltő multjához.
Taborsky Ottó.
