Miesięcznik Heraldyczny, wydawany przez Oddział Warszawski Polskiego Towarzystwa Heraldycznego. Rok. IX–XII. Warszawa 1930–33. (H…
Miesięcznik Heraldyczny, wydawany przez Oddział Warszawski Polskiego Towarzystwa Heraldycznego. Rok. IX–XII. Warszawa 1930–33. (Heraldikai folyóirat, kiadja a Lengyel Heraldikai Társulat Varsói Osztálya. IX–XII. évf. Varsó, 1930–33.) 4°.
A folyóirat első évfolyama 1908-ban jelent meg 82Lwówban a Towarzystwo Heraldyczne kiadásában, amely évente egy-egy önálló évkönyvet is kiadott. A világháború következtében 1915-ben megakadt a Miesięcznik Heraldyczny és az évkönyv kiadása s az újjászületett Lengyelország 1930-ban gondol a megszűnt folyóirat és évkönyv folytatólagos kiadására. A folyóirat havonta egy ívnyi terjedelemben jelenik meg s rövidebb dolgozatokat, könyvismertetéseket, genealogiai kérdéseket és arra adott feleleteket, társulati ügyekről való beszámolókat és szűkrevont francianyelvű kivonatokat tartalmaz. A nagyobb genealogiai munkák a Rocznik Heraldyczny (Heraldikai Évkönyv) évenként megjelenő újabb köteteiben látnak napvilágot. Jelen ismertetésünkben csak a magyar genealogiai és heraldikai fölhasználhatóság szempontjából tekintetbe jövő dolgozatokat ismertetjük az egyes évfolyamok sorrendjében:
IX. évf. 17–26. 1. Wladyslaw Semkowicz: Stanowisko prawno-spoleczne szlachty polskiej w swietle opinji wlasnej i obcej. A lengyel nemesség megszerzésének módja ugyanaz, mint a magyaré. Sok család eredete a XI. sz.-ba nyúlik vissza, mikor is erős nemzetségi szervezet, közös ős és erős rokonsági tudat fűzte őket egybe. Később a XIII–XIV. sz.-ban már csak a közös címer tartja fönn a közös ős tudatát. A lengyel nemesség, a «szlachta» (olv. slahta) a germán Geschlecht szótól, a címer, a «herb» a német Erbe szótól származik. Ha valakinek a nemességét kétségbe vonták, az igazoláshoz elég volt, ha törvény által meghatározott számú, ugyanazon herbű nemes bizonyította a családhoz való tartozást. A XV. és XVI. sz. folyamán kezdik fölvenni a családneveket, melyek, a birt falvak nevéből képződtek. Így fordulhatott elő az a helyzet, hogy édes testvérek más-más vezetéknevet vettek föl a birtokukban levő falu neve szerint; de megtartották a közös eredet zálogát: a közös címert. Itt a nagy különbség a nyugateurópai és a lengyel nemesség között. Mert míg ott minden családnak külön címere volt, vagy pedig a meglevő ősi címert sokszor változtatta, bővítette, addig a lengyel nemesek megtartották ősi nemzetségi címereiket. Nyugaton sok a családi és kevés a közös címer. Lengyelországban kevés a címer, de sok család használja. Az egyazon címerű nemesek közül sokszor az egyiknek nagy birtokai voltak, míg a másik csak kis telken gazdálkodott; a közös címer révén azonban rokonoknak tudták egymást és ugyanazt a nemesi szabadságot élvezték. A nemesek birtokszerinti elrétegeződése korában mindig ügyeltek arra, hogy senki se élvezzen nagyobb jogokat és ezért nem alakulhatott ki ott a fő- és köznemesség rendje, hanem megmaradt a társadalmi és politikai egyenlőség.
Litvániában feudális alapon rétegeződtek: hercegektől függtek a kniazok, ezektől a gazdagabb bojárok és ezektől a szegényebb bojárok. A litván-lengyel unio óta azonban a litván nemesek közti különbség megszűnt; egyenlőek lettek a lengyel nemesekkel s csupán a kniaz-ok tarthatták meg címeiket, aminek azonban a lengyel közjogban jelentősége nem volt. Az 1638. és 1673. évi országgyűlés határozottan megtiltja a külföldi címek viselését. «Sufficit nos Polonos nobiles esse». A politika intézésébe a sejmek és sejmikek révén folyt be a lengyel nemesség s magasabb egyházi méltóságokra is csak nemes ember emelkedhetett; minden nemest királlyá lehetett választani.
IX. évf. 138–143.1. Zygmunt Wdowiszewski Proski Sámuenek a XVII. sz.-i Lengyelország egyik legértékesebb diplomatájának, aki több nyelven beszélt s többször járt Magyarországon és a szultánnál, ősfáját hozza és értékes adalékokat ad életrajzához. Mikor egy ízben a szultánhoz ment követségbe a vezír vasketrecbe záratta s mindig maga után vitette. 1686-ban Buda fölszabadítása alkalmával menekült meg budai börtönéből.
X. évf. 1–5. 1. Wladyslaw Tomkiewicz röviden összefoglalja azokat a XVII. sz.-i lengyel közjogi küzdelmeket, melyeket, egyes gazdagabb és a nemesség köréből kiemelkedni szándékozó nemesek magasabb (grófi, hercegi) rangoknak a lengyel közjogban való elismertetése érdekében hiába vívtak.
X. évf. 49–65., 73–87., 97–105., 121–133., 145–168. 1. Helena Polaczkówna a bécsi állami levéltár 473. sz. kéziratát vizsgálja lengyel genealogiai és heraldikai szempontból. A kézirat az arlbergi Szent Kristóf testvérület házában keletkezett; a testvérületnek adott adomány feljegyzése mellé odarajzolták az adományozó címerét is és így 12 lengyel címer rajzát is megörökítette. A testvérület a XIV. sz.-ban keletkezett. Célja az Alpokon átkelő utasok gyámolítása volt; II. József szüntette meg a testvérületet. Három címer korábbi eredetű, a XIV. sz. végéről való, kilenc pedig a konstnazi zsinaton résztvett lengyelek ottartózkodása alkalmából került be. A szerző először a zsinaton résztvett lengyeleket határozza meg. Ezek közül a magyar történelemben is ismertek: Laskaris András poznani választott püspök, egyik legügyesebb lengyel diplomata, aki 1414-ben Jagiello Ulászló megbízásából tárgyal Zsigmonddal Budán. Kropidlo János oppelni herceg, wloclawi püspök, azelőtt pannonhalmi apát. Bialy alias Albus János, krakkói kanonok, aki az 1414.-i budai tárgyalásokon való részvételekor adósságot csinált a budai zsidóknál. Fekete Zawisza, aki a török elleni harcokban Zsigmond környezetében vett részt, Skalski Tamás, a nikápolyi ütközet egyik hőse.
A címerek bejegyzésének terminusát abból állapítja meg, hogy mikor kaphatta meg Balicki András a Sárkány-rendet és Tuliszkowi János az Annuntiata-rendet és így az 1416–1418. közti időt kapta meg. A Sárkány-renddel való következtetés eredményeit azonban nem fogadhatjuk el, mert a mellékelt címeren levő sárkány nem lehetett a Sárkány-rend jelvénye. A Sárkány-rendeken látható címereken ugyanis nem szokott kettős sárkány lenni.
X. évf. 87–90. 1. Emil Bielicki Rogawski Károlynak, az 1846. évi diktatura titkárjának és elődeinek életéhez hoz adatokat. Rogawski a galiciai lengyel történet ismert alakja, akit az 1863. évi lengyel fölkelésben való részvétel miatt bebörtönöztek. Kiszabadulása után képviselő s Czartoryski Ulászló herceggel való barátsága révén az osztrák-francia barátság, a lengyelek közt pedig az orosz közeledés elleni mozgalom hirdetője lett. Ebben az irányban dolgozott Bécsben és Budapesten. Politikai koncepciójának az 1870. évi háború vetett véget.
XI. évf. 215–217. 1. Jerzy Pogonowski a fölosztás utáni lengyel nemesség-igazolási módokat ismerteti.
XII. évf. 97–112. 1. Zygmunt Wojciechowski a 83lengyel nemesség kialakulását vizsgálja. A lengyel nemesség kezdeteiben megtaláljuk a régi ősszervezet és a katonai szervezet kettős hatását. Eltekintve a Sziléziában észlelhető nyugati hatásoktól, a lengyel nemesség szervezete mentes maradt a feudális hatásoktól és mindig az egész nemesség egyenlőségének elve hatott, mert minden nemes valamely, a címere által reprezentált nemhez tartozott. Első nagy privilegiális levelét 1374-ben kapta.
XII. évf. 177–183. 1. Wladyslaw Semkowicz a lengyel genealogiai monográfiák eredményeit, a 193–202. lapokon Ludwik Pierzchala a Lengyel Heraldikai Társaság történetét foglalja össze. 203–214. 1. Iza Mickiewiczowa a lengyel genealogiai és heraldikai irodalom 1908–1933. közti bibliográfiáját hozza.
Bottló Béla.
