MÁTYÁS KIRÁLY PECSÉTJEI.*
5MÁTYÁS KIRÁLY PECSÉTJEI.*
Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1931. évi november 26-án tartott közgyűlésén.
A pecséttannak, mint önálló tudományágnak művelését Heineccius munkájának a megjelenésétől, az 1709. évtől számítjuk. Az ő munkája után 25 esztendővel, 1734-ben jelenik meg Nagyszombatban az első hazai pecséttani munka, a Cerographia Hungariae. Heineccius szellemében foglalkozik a magyar pecsétekkel Schwartner diplomatikájának semiotikájában, hasonlókép átdolgozója, Perger, és címében is Heineccius munkájával rokon Pray-nak: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae című, 1805-ben megjelent posthumus műve. Érdekes, hogy ez a csaknem teljesen elavult munka, rajzai miatt, amelyek nagyobbrészt szintén hibásak, még ma is nélkülözhetetlen. Bár a Pray óta eltelt 125 esztendő sok adattal szaporította magyar pecséttani ismereteinket, ezidőszerint még sok a teendő egy általános magyar pecséttan megírásáig.* Az előkészítő munka az Országos Levéltárban őrzött pecséteknek már korábban történt pontos jegyzékbefoglalásával, továbbá néhány újabb módszeres sphragistikai dolgozattal, de különösen a nemrég megjelent Magyar Oklevéltannal nagyot lendült. Ez utóbbi munka egy magyar oklevéltan igényeit messze túlhaladóan nemcsak eddigi pecséttani irodalmunk eredményeit foglalta össze, hanem egyrészt a hézagos adatokat ezirányú önálló kutatással is kiegészítette, másrészt a további munkálatok irányát is megjelölte.* Ezen feladatok egyikének a megoldására vállalkozik az ott lefektetett módszertani elvek alapján a jelen dolgozat.
A magyar pecséttani irodalmat bővebben ismerteti Szentpétery Imre Magyar oklevéltanában (16. l., 10. sz. legyz.).
V. ö. Szentpétery Imre Történelmi segédtudományok c. tanulmányát (Hóman: A magyar történetírás új útjai).
*
A pecsét az egész középkoron át az oklevél legfontosabb megerősítő jegye. Jelképezője a tulajdonos akaratának s jelenti az illetőnek hozzájárulását vagy bizonyságtételét valamely tényre vonatkozólag. Ez a felfogás teszi jogbiztosító tényezővé.* A pecsét jogi érvénye (ereje) függ attól is, hogy tulajdonosa az általa képviselt hatalommal teljes mértékben rendelkezik-e vagy sem? Ez utóbbi esetben rendelkezéseinek teljes jogi érvényességéhez mások hozzájárulására, ellenőrzésére vagy bizonyságára is van szükség. Ez a hozzájárulás többféle formában jelentkezhetik, leggyakoribb módja azonban az érdekeltek pecsétjeinek az oklevéladó pecsétje mellett való alkalmazása.*
Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan, 14. l.
U. o. 16. l.
Mátyás királynak főleg az 1464. előtti időből származó oklevelein találkozunk mások pecsétjeivel, hozzájáruló, megerősítő és garanciát biztosító záradékaival. Mátyást körülbelül 18 éves korában emelték a rendek az ország trónjára. Még fiatalabb elődje alatt szerzett szomorú tapasztalataik arra indították a rendeket, hogy az ifjú királyt hosszabb időre gyámság alá helyezzék, ezért az 1458-i királyválasztó országgyűlésen nagybátyját, Szilágyi Mihályt, öt évre az ország kormányzójává választották. Az országgyűlésnek ez az intézkedése megnyugtatólag hatott különösen a Hunyadiak egykori ellenségeire, akik jobban bízhattak a szóbeli ígéretek, oklevelek és eskü által lekötött kormányzó személyében, mint Mátyásban, kit a szenvedett sérelmek és az életét fenyegető veszélyek emlékezete könnyen bosszúállásra ingerelhetett volna.*
Fraknói Vilmos: Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja, 63. l.
Mátyás látszólag bele is nyugodott nagybátyja kormányzóságába, de ügyes taktikájával aránylag igen rövid idő alatt véglegesen elhárította útjából az egyéniségének nem igen megfelelő akadályt. Egy 1458 február 20-án kelt oklevélben elismeri nagybátyja kormányzói hatáskörét és a maga részéről is mindannak elintézésére és végrehajtására, amiket az ország állapota, érdekei és java 6követel, teljes hatalommal ruházza föl, s egyszersmind elrendeli, hogy az összes hatóságok a kormányzó okleveleit a királyi oklevelekkel egyenlő érvényűeknek tekintsék és parancsainak engedelmeskedjenek.* Találóan jegyzi meg erre vonatkozólag Fraknói, hogy ezzel a kormányzóból helytartó lett, akinek hatalmát a király belátása szerint korlátozhatja vagy megszüntetheti.* S Mátyásnak gondja is volt rá, hogy a hatalomnak ezt a teljességét, amelyet az imént nagybátyjára ruházott, tényleg maga vegye át. Szilágyi pedig tovább haladt a jogfeladás útján. Március első felében a királyi adományok egész sorát nyerte Mátyástól, amelyek elfogadása után nem emelhetett kifogást az ellen, hogy mások javára is gyakorolja Mátyás – mégpedig egyedül – az adományozás jogát.* Az 1458. évi március első feléből származó adománylevelek között csak egy olyan oklevelet ismerünk, melyben a kormányzó hozzájárulása van megemlítve, s a királyi titkos pecsét mellett ott függ Szilágyi Mihály pecsétje is.*
U. o. 75. l. Szilágyi önállóan kiadott mandatumai közül eddig csak egyet ismerünk. Ez a leleszi o. lt. 1458. évi 44. sz. oklevele, melyben a kormányzó ...nomine et in persona domini nostri regis ... intézkedik egy birtokfoglalási ügyben.
U. o. 76. l.
Fraknói i. m. 76. l. A Fraknói által felsorolt királyi adománylevelekhez hozzávehetők még az Orsz. Levéltár MODL. 28,519. (1458. III. 10), 15,239. (1458. V. 9), és 15,245 (1458. V. 26) sz. oklevelei.
U. o. 77. l.
Önállóan tett adományozásain kívül levelezett a pápával, követet küldött a császárhoz, két magyar püspököt megbízott, hogy a cseh királlyá megválasztott Podjebrádot megkoronázzák; a nádorral, az erdélyi vajdával és a szentgyörgyi grófokkal fontos tárgyalásokat folytatott. Az utóbbiakkal kötött egyezség megerősítő klauzulája szerint azt a király anyjának és a kormányzónak akaratából és beleegyezésével kötötte meg; de éppen ebből a formulából az tűnik ki, hogy a kormányzó a királyi jogokat nem gyakorolta, hanem azok gyakorlásában csak közreműködött és e tekintetben a király anyjával egyenrangú tényezőnek volt tekinthető, amit az a körülmény is jelez, hogy az oklevél alján a király titkos pecsétje mellett nemcsak Szilágyi Mihályé, hanem Szilágyi Erzsébeté is ott függ.*
* U. o. 78. l. Az oklevél bevezető része így hangzik «... taliter concordavimus de voluntate et consensu illustris domine Elisabeth genitricis nostre, et magnifici Michaelis Szilagii de Horogzewg gubernatoris huius regni nostri Hungarie consilioque prelatorum et baronum nostrorum ... » Az eschatocollum: «Et ut supradicta nostra dispositio sine scrupulo sit, promittimus in verbo regio ac sub fide nostra christiana, necnon honore et fama nostris (!), quod omnia premissa sinceriter (!) et cum effectu observabimus et faciemus observari ...» A hozzájárulás szövege pedig a következő: «Et nos domina Elisabeth genitrix prefati domini regis et Michael Szilagii de Horogzeg nomine prefati domini nostri regis gubernator huius regni Hungarie fatemur prefatam dispositionem memorati domini nostri regis de nostro scitu et consensu factam fuisse et esse, et promittimus, similiter sub fide nostra christiana ac honore nostro, quod eandem observabimus et faciemus observari; et in huius rei evidentiam et firmitatem penes sigillum prefati domini nostri regis etiam sigilla nostra presentibus appendi fecimus...» (MODL. 15,220. sz. 1458. III. 12.)
Szilágyi tehát kormányzói jogait érvényesíteni nem tudta s az udvarnál tartózkodó főpapok és főurak az ő törvényes jogkörén ejtett sérelmek miatt nem szólaltak fel, sőt, úgylátszik, háttérbe szorítását szívesen látták.* Ez a kényes helyzete vezette őt át a király ellenségeinek a táborába.*
U. o. 79. l.
U. o. 90. l.
Szilágyi lemondása,* majd ismételt távozása után Mátyásnak még sok más akadályt kellett útjából elhárítania, s csak külső és belső ellenségein való teljes győzelme után tétetheti fejére a szent koronát. Különösen a nehezen meghódolni akaró és 1459-ben III. Frigyeshez pártolt urakkal csaknem külön tárgyalásokba kellett bocsátkoznia és velük egyenkint egyezségre lépni. Ezek nem nagyon bíznak Mátyásban, s ezért a részükre adott okleveleken hiába függ a király pecsétje, hiába kerül rájuk a király aláírása, szövegük hiába hivatkozik az uralkodó királyi szavára,* ezek mellett szükség van a király tanácsosainak a garanciájára, ennek jeléül pecséteiknek az oklevelekre való függesztésére. Erdőháti László 1462 elején nyert kegyelemlevelén a királyi titkos pecsét mellett még 14 országnagynak a pecsétjét találjuk.* A garanciát biztosító formulák gyakoriságuk miatt már sablónosakká válnak és ezekben a klauzulákban a király főtisztviselői, tehát bizalmasai általában azt ígérik, hogy teljes erejükkel rajta lesznek, hogy a király tényleg meg is tartsa és alattvalóival is megtartassa az oklevélbe foglaltakat, szükség esetén pedig ők maguk szólalnak fel a fél érdekében.* Kisebb jelentőségű okleveleken gyakran találkozunk a király sajátkezű aláírásával is, néha egy-két szóból álló ígérettel kapcsolatban, mint például: «Mathias rex propria manu omnia premissa promittimus observare.»*
U. o. 93.1. Szilágyi későbbi szereplésére vonatkozólag 1. az i. m. további szakaszait.
Pl. az MODL. fent idézett 15,220. sz. oklevelének befejező soraiban.
MODL. 15,719. sz.
* Ilyen formula pl.: «Et nos Dionysius cardinalis archiepiscopus Strigoniensis supremus cancellarius regius, Ioannes episcopus Varadiensis, Michael Orzaag de Guth regni Hungarie palatinus, Ioannes de Rozgon thavarnicorum regalium magister, alter Ioannes Pangracz de Dengeleg wayvoda Transsylvanus et comes siculorum, et Emericus de Zapolya thesaurarius regius promittimus penes prefatum dominum nostrum regem similiter in bona fide nostra, quod etiam nos prenotato Pertholdo Elderbach per eundem dominum nostrum regem promissa quantum in nobis est, observabimus faciemusque semper observari, ipsumque dominum nostrum regem ad id inducemus et toto posse nostro apud suam serenitatem instabimus, quod observet et per suos subditos faciat observari; et si aliqui observari nollent et eidem contra premissa adversarentur, extunc nos ipsi Pertholdo pro ipsius securitate assistemus. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam etiam sigilla nostra, quibus utimur, penes sigillum eiusdem domini nostri regis presentibus apposuimus ...» S a királyi titkos pecsét mellett tényleg ott függnek a felsorolt országnagyok pecsétjei. (MODL. 15,698. sz. 1462. II. 10.)
Pl. MODL. 15,409. sz. (1459. X. 18.)
Vannak adataink, melyek szerint külpolitikai jellegű kiadványaira is a magáén kívül még mások pecsétjét is kellett alkalmaznia. Így midőn 1459-ben Hangácsi Albertet a mantuai kongresszusra küldte, ennek megbízólevelét a pápai követ* utasítására négy egyháznagynak a pecsétjével is meg kellett erősítenie.*
A következő jegyzetben szereplő Ioannes cardinalis Carvajal János pápai legátussal azonos. Ebben az időben főpapjai közül amúgyis csak Szécsi Dénes volt bíboros. (Fraknói V., Vitéz János élete, 177. l.) Várdai lett azzá, míg Vitéz sohasem nyerte el a bíbort. (U. O. 224. l.)
* Hg. Esterházy-cs. lt. 1459. IV. 16. – A pecséttani szempontból igen tanulságos királyi missilis szövege a következő: »Mathias dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. Reverendissime in Christo pater et domine fidelis sincere grateque dilecte! Ecce proximis diebus noster reverendissimus in Christo pater dominus Albertus Hangach ad dietam per Dominum Apostolicum omnibus princibus christianis indictam de nostro mandato necessario habet proficisci; ex dictis autem reverendissimi in Christo patris domini Iohannis cardinalis in recessu eiusdem edocti sumus, quod omnes littere Domino Apostolico per nos transmittende inter cetera sigillis quatuor prelatorum huius regni nostri Hugarie debeant consignari, quorum unum vestrum esse decernimus. Quare Primitatem Vestram presentibus requirimus ... quatenus statim receptis presentibus ... sigillum vestrum per hunc magistrum Michaelem de Debrezen canonicum Varadiensem, nostreque cancellarie notarium specialem, ad quem tale sigillum vestrum confidere poteritis et qui peractis istis nostris negotiis, viceversa ipsum sigillum vestrum ad vos reportare valeat, transmittere velitis et debeatis, secus, si nostrum et regni nostri statum quietum et honorem cupitis, non facturi. Ceterum commisimus eidem magistro Michaeli certa parte nostri autem (!) Vestre Primitati oretenus servanda, cuius dictis et relatibus in eisdem ... credentia fidem adhibere velitis et debeatis ...» A pontozott helyeken 1–2 szó nem vehető ki.
Mátyás uralkodásának ezt az 1464-ig tartó hat esztendejét belpolitikailag kormányrendszerének az elődjei alatt megnövekedett rendi hatalommal szemben való biztosításáért, külpolitikailag pedig a török ellen az ország integritásáért s Frigyes ellen a szent koronáért folytatott küzdelme jellemzi. Ez a küzdelem végül is az ő győzelmével végződött: a hatalmas urakat újból engedelmességre szorította, török hadjáratai során visszaállítja a jajcai bánságot, s bár áldozatok árán, de Frigyest is lemondatja a magyar koronára támasztott igényéről és visszaszerzi a 24 esztendeje nála levő szent koronát. Ezt az alkalmas pillanatot használja fel a koronázás megtartására, miáltal formálisan is a királyi hatalom teljes birtokosává vált. A királyi hatalomnak ezt a teljes birtoklását jelképezi az akkor használatba vett kettős felségi és arany pecsétje is. Ezután már nincs többé szükség 7oklevelei érvényességéhez mások garanciájára és pecsétjére.* Sajátkezű aláírása is ezentúl leginkább csak a gyűrűs vagy kisebb pecsétek alatt kelt oklevelein, vagy oly iratain fordul elő, amelyeket külön nyomatékkal kívánt ellátni.*
Mások garanciájával ezután csak az 1470-i törvénynél találkozunk, melyet a Vitéz-féle mozgalom idejében hoztak. A király ebben ünnepélyesen megígérte, hogy a rendek akarata ellenére nem fog többé adót kivetni. A rendek azonban bizalmatlanok maradnak e nyilatkozattal szemben, s több főpapnak és főúrnak kezességet kellett vállalni, hogy a király ígéretét tényleg meg fogja tartani. (Fraknói, Vitéz János élete, 202. l.) – 1470-ből pedig ismerünk egy adománylevelet, melyre a király pecsétje mellé a nádor pecsétjét is ráfüggesztették. Ez azonban ellenőrzés céljából történt, a kancellárnak az oklevél tárgyául szolgáló ügyben való érdekeltsége miatt. (N. Múz., 1470. XII. 6.)
A király által aláírt oklevelekre nem tettek kancelláriai jegyzetet. Ez esetben ugyanis nem a kancellária tagjai voltak az oklevél kiadásáért felelősek. (Szilágyi Loránd, A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban [Különlenyomat a «Turul» 1930. évi XLIV. kötetéből.], 33. l. 41. sz. jegyz.)
Uralkodásának a koronázásig terjedő időszakában háromfajta pecsétet használ. Ezek: magyar királyi titkos pecsétje,* bírósági pecsétje és gyűrűs pecsétje. Felségi pecsétje még nincs s így legfontosabb oklevelei a titkos pecsét alatt kelnek, s nem ritka bennük az a klauzula, hogy ezeket a koronázás után ünnepélyes formában kiállítva nagy pecsétjével fogja megerősíteni. Ez is azt bizonyítja, hogy bár a titkos pecsétnek a jelentősége a XV. század folyamán igen megnövekedett, a nagy pecséttel egyenlő jogúnak mégsem ismerték el. Igen jellemző erre a felfogásra egy 1462-i oklevélnek az a klauzulája, melyben a király kijelenti, hogy titkos pecsétjével megerősített oklevelét olyan erejűnek tekinti, mintha azt már a koronázás után, ünnepélyes formában és nagypecsétje alatt adta volna ki.*
Pray (Syntagma, XII. t. 6. sz.), Perger (Bévezetés a diplomatikába, IV. t. 8. sz.), Török (Magyarország prímása, II. 15. sz.) és Ivánfi Ede (A magyar birodalom címerei, B. 5. sz.) Mátyás uralkodásának ebből a szakából még egy másik királyi titkos pecsétet is ismernek (hegyestalpú hasított pajzsának jobb felében a magyar pólyák, a baloldaliban hármashalom a kettős kereszttel, középen szívpajzsban a Hunyadiak hollója; a pajzs fölött nyilt korona. Körirata:
és rajzát is leközlik. Ezt a szerkezeténél fogva is újszerű pecsétet azonban hiába keressük Mátyás király oklevelein. A vágások és a kettős kereszt ilyen kombinációban csak Nagy Lajos pénzein s Mátyás korában ritkábban a Korvinába tartozó könyvek díszítésein fordulnak elő (dr. Csánki Dezső, Az új magyar és úgynevezett közös címerekről, 22–23. l. ). – Bár Pray (Syntagma, 81. l. ) azt állítja, hogy ő látta ezt a pecsétet («Ceterum duo hactenus solum ex cereis, sigilla secreta, vidi, unum Ludovici I., alterum Mathie Corvini, utrumque emblematicum, quatuor Fascias, et duplicatam crucem exhibet, illud solum utrimque interst, quod in Mathiae sigillo parmula cum corvo adjecta sit»), mi Csánki véleményét fogadva el, Pray állításából csak annyit fogadhatunk el, hogy könyvdíszítő rajz alakjában láthatta azt, vagy a tulajdonképpeni titkos pecsétnek egy csonka példányát képzeletből kiegészítve új pecséttípusnak vette. Így készült ábráját a későbbi írók egyszerűen átmásolták, amire a rajzok rendkívüli hasonlatosságából is következtethetünk.
* «... Promittentes in verbo regio et bona fide nostra, quod nos eidem Pertholdo tam hec premissa, quam etiam alia in hac parte ei per nos promissa firmiter observabimus et inconcusse; promittentes etiam, quod nos omnia premissa et alia eidem Pertholdo per nos in hac parte promissa post felicem coronationem nostram innovabimus atque confirmabimus et provide observabimus et per omnes subditos nostros observari faciemus, tamquam si post ipsam coronationem nostram secuta fuissent ....» (MODL. 15,698. sz. 1462. II. 10.)
Ez a titkos pecsét külső forma tekintetében megegyezik elődjeinek efajta pecsétjeivel* s egy szívpajzzsal ellátott négyelt kerektalpú pajzsban a nyolc magyar pólyát, a hármashalomból kiemelkedő kettős keresztet, Dalmácia címerét, a Hunyadi-család oroszlánját* és hollóját ábrázolja. A pajzson egy nyílt korona nyugszik, mely besugározza a pecsétmező üresen maradt részét. Gótikus minusculákból álló körirata: (1. ábra*)
Használatát, a ránkmaradt okleveles anyagon 1458. III. 12. (MODL. 15,220. sz.) – 1464. III. 2. (N. Múz. Törzsa.) között figyelhetjük meg. Ezek általában «sigillum secretum quo ut rex Hungarie utimur», tehát magyar királyi titkos pecsétnek nevezik. Ez alatt a pecsét alatt adattak ki a de gratia természetű oklevelek és különböző kormányzati jellegű mandatumok. A következőkben még látni fogjuk, hogy 1464-ig a personalis praesentia regia a maga bírósági kiadványain is ezt a pecsétet használta.
A Hunyadiak eredeti hollós címerét V. László 1453. II. 1-én egy fehér mezőben balfelé ágaskodó, mellső bal lábában koronát tartó vörös oroszlánnal bővítette ki. (MODL. 24,762. sz. A kérdéses címer fényképe a Márki-féle Mátyás király emlékkönyv 11. lapján található.) A címernek és Mátyás magyar királyi első titkos pecsétjének az oroszlánja – azzal a különbséggel, hogy a pecséten az oroszlán fején van a korona s nem bal-, hanem jobbfelé ágaskodik – a kivitelt is tekintve, teljesen azonos. Ez az oroszlán Mátyás későbbi pecsétjein is előfordul, így elsősorban a nagypecsét lapjain (az előlapon a trón jobb oldalának az alján, a hátlapon pedig a jobboldal harmadik karéjának a pajzsában), a második magyar királyi titkos pecséten és a második cseh királyi titkos pecséten (világosan látható ez pl. a MODL. 18,306. sz. oklevelének a pecsétjén). Különösen a kettős pecséten tűnik ki legjobban a kivitel árnyalataiban is az alak azonossága (1. pl. az oroszlán stilizált farkát). A különbség csak az, hogy ezeken – az 1453-i címerhez hasonlóan – az oroszlán balfelé ágaskodik s a korona nem a fején nyugszik, hanem mellső bal lábában tartja azt. Ez az elrendezés azonban a pecsétkészítő tervezésének az eredménye, aki az említett címereslevél ábrázolásához ragaszkodott és akinek számolnia kellett a pecsét mezejében elhelyezett alakokkal és az abban rendelkezésére álló térbeli viszonyokkal is. Erre azért tértünk itt ki, mert a nagypecsét és a titkos pecsét ez oroszlánjai az irodalomban cseh oroszlánokként is szerepelnek (Magyarország címertára [szerk. Altenburger G. és Rumbold B., szövegét írja Tagányi Károly. Budapest, 1880] I. 9. sz.; dr. Dőry Ferenc, Magyarország címerének kialakulása. Turul, 1917. 24–25. l., 17. sz. ábra). Mátyás királynak Csehországra vonatkozó igénye azonban későbbi keletű s ez pecsétjein csak cseh királlyá történt választása óta nyer kifejezést a kettősfarkú, vagyis a cseh oroszlán felvételével, még a kisméretű gyűrűs pecséteken is – de soha a kettős és a magyar királyi titkos pecséten. Bár Dőry F. Mátyás nagypecsétje hátlapjának a fényképét is közli, véleményét annak elmosódott volta miatt alighanem a Pray rajza alapján alakíthatta ki (Syntagma XV. t. 1. sz.), ahol ezek az oroszlánok (a nagypecsét mindkét lapján) – természetesen hibásan – kettős farokkal vannak ábrázolva. Hasonló módon tévedhettek Magyarország címertárának szerkesztői is.
Természetes nagyságú fényképe a M. T. Akadémia 103. sz. gipszmásolatáról készült. Kisebb méretű képét 1. a Századok 1916. évf. 16. l. és az Olcsókönyvtár 1851–53. sz. füzetének 25. lapján (dr. Csánki Dezső, Az új magyar és úgynevezett közös címerekről). Méretei: a külső kör átmérője 6.7, a belső köré 5.2 cm.
1. ábra
A titkos pecsét mellett nagyjelentőségű volt a király bírói pecsétje.* Külsőleg hasonlít a titkos pecséthez, de kisebb annál (2. ábra*). Átmérője körülbelül 5.5 cm. Négyelt, kerektalpú pajzsa a nyolc magyar pólyát, a hármashalomból kiemelkedő kettős keresztet, Dalmácia címerét, s a Hunyadi-család hollóját tartalmazza.* A pecsétmező üres részét a pajzsból kiinduló ívelt sugarak töltik ki, rajta pedig egy nyílt korona nyugszik. Körirata:
Az oklevelekben mint «sigillum quo in iudicatu (esetleg in iudiciis) utimur», tehát bírósági pecsétként szerepel.
Fényképe egy saját gyüjteményembeli gipszmásolatról készült. Rajzát számos régebbi munka is közli. Így: Batthyán I., Leges ecclesiastici, I. 520. l. 1; Schwartner M., Introductio in artem dipl. II. t. 9. sz.; – Introductio in rem dipl. V. t. 9. sz.; Pray G., Syntagma. h. XII. t. 7. és XIII. t. 3. sz.; Török I., Magyarország prímása, II. 15. és 16. t.; Ivánfi Ede, A magyar birodalom címerei. B. 6. sz. – Ezek a rajzok azonban igen hiányosak és pontatlanok, s így történhetett meg, hogy ez a pecsét Praynál és Töröknél kétszer is szerepel – természetesen külön pecséttípusként. Velük együtt ebbe a hibába esik Czobor is (Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecséteinek jegyzéke. Pest, 1872. 30–31. l.), ami különben érthető is, mert ő csak jegyzékbe foglalta az addig megjelent pecséteket, anélkül azonban, hogy anyagán kritikát gyakorolt volna.
Oroszlán nélkül.
2. ábra
Ez a pecsét egészen 1490-ig* változatlanul szerepel a gyakorlatban s más bírói pecsétjét nem is ismerjük Mátyásnak. Mivel pedig az udvarban 1458–1464-ig egymás mellett két bíróság is ítélkezett a király nevében, mégpedig a főkancellár a királyi különös jelenlét – specialis praesentia regia – s a titkos kancellár, majd annak protonotariusa a királyi személyes jelenlét – personalis praesentia regia – képviseletében,* az a kérdés merűl föl, hogy a kettő közül melyiké volt ez a királyi bírói pecsét? V. Lászlónál mind a két bíróság külön pecséttel rendelkezett.* Mátyás törvényeiben csak a specialis praesentia regia pecsétjére vonatkozólag találunk rendelkezéseket. Erre vonatkozólag intézkedik az 1458. évi 32. és az 1459. évi 35. törvénycikk a rövid perbehívásokkal kapcsolatban.* Mivel pedig a két bíróság okleveleinek a vizsgálata azt mutatja, hogy a personalis praesentia regia kiadványai a királyi titkos pecséttel vannak megerősítve,* a specialis praesentia regia oklevelein viszont következetesen a szóban levő királyi bírói pecsétet találjuk:* ez a bírói 8pecsét csak a specialis praesentia regia pecsétjének tekinthető.* A personalis praesentia regia pedig azért használhatta a király titkos pecsétjét, mert annak vezetője a titkos kancellár volt, aki a királyi titkos pecsétet is kezelte.* Ez az eljárás eleinte provizórikus lehetett, később azonban állandóvá vált. A pecséteknek ez a használata egészen 1464-ig figyelhető meg. 1464-ben a specialis praesentia regia megszűnik,* s nemcsak jogkörét veszi át teljesen a personalis praesentia regia, hanem pecsétjét is,* s kiadványain ezóta csak kivételképpen találjuk a királyi titkos pecsétet.*
1458-ból egy példányát sem ismerjük. Ez évben csak a personalis praesentia regia kiadványaival találkozunk sűrűbben. (A leleszi konvent levéltárában pl. közel ötvenet őriznek belőlük, a specialis praesentia regiatól azonban egyet sem.) A ránkmaradt adatok szerint először 1459. IV. 20-án (MODL. 15,349. sz.), utoljára pedig 1490. III. 31-én fordul elő oklevélen (u. o. 12,839. sz.).
Hajnik Imre, A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyesházbeli királyok korában, 10. és 15. l.
U. o. 15. l.
Szentpétery, Magyar oklevéltan, 197. l. – Az 1458-i törv. 32. art. szerint: «... breves evocationes ... possint fieri sub sigillo iudicatus specialis presentie regie proxime sculpendo ...» (MODL. 15,232. sz. mind a három példánya és a törvénynek a Kovachichok Syllogejében levő szövege.)
A kérdés fontossága miatt itt Mátyás uralkodásának legalább első két esztendejéből ismeretes enemű okleveleit soroljuk fel: 1458. a) MODL. 15,262., 15,268., Csicsery-cs. lt. 31,689. sz. b) Leleszi orsz. lt. 1., 2., 3., 4., 9., 10., 11., 15., 16., 18., 21., 22., 23., 27., 32., 36., 37., 38., 40., 41., 43., 45., 46., 47., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59. sz. – 1459. a) MODL. 31,703., 15,327., 15,373., 31,721. sz. b) Leleszi orsz. lt. 1., 2., 5., 8., 9., 12., 17., 22., 24., 28., 37., 62., 63., 67., 68. sz. c) N. Múz. Kállay-cs. lt. 615., 807., 814., 1818. sz.
Pl.: 1458–1459. a) MODL. 15,349., 31,712. sz. b) Leleszi orsz. lt. 3.; 4., 14., 16., 19., 25., 29., 30., 32., 35., 39., 44., 45., 47., 55., 64. sz. Bár ritkán, de mégis előfordul, hogy a personalis praesentia regia kiadványai is a specialis praesentia regia pecsétjével vannak megerősítve. [Pl. N. Múz. Kállay-cs. lt. 807. sz. (1459) és 913. sz. (1463); MODL. 15,819. sz. (1463).] Ez esetekben u. i. a titkos pecsét nem volt kéznél. Olyan esetről azonban, hogy a specialis praesentia regia oklevelén függne a királyi titkos pecsét, nem tudunk.
Ellenkezik ezzel a megállapítással az 1458-i törvénynek a Kovachichok által a Vestigia comitiorumban kiadott szövegének 29. articulusa, mely szerint a rövid perbehívások a personalis praesentia regia még vésendő pecsétje alatt adandók ki: «... evocationes breves ... possint fieri sub sigillo iudicatus spiritualis personalis presentie regie proxime sculpendo». A törvénynek ez a szövege azonban hibás (a MODL. 15,252. sz. három példánya és a Sylloge szövege alapján, amelyek egyöntetűen csak a specialis praesentia regia-t említik) s így a belőle vont következtetések sem állják meg a helyüket. (V. ö. Hajnik i. m. 17. l. 1. sz. jegyz. és Szilágyi i. m. 107. l. 8. sz. jegyz.) Kovachich vagy rosszul olvasta a törvényt, vagy annak olyan példányát találta, amelybe tévedésből a specialis pr. r. helyébe a personalis pr. r. kifejezés került. Hiszen a MODL. három példányában is találkozunk olyan apróbb eltérésekkel, amelyek a szöveg sok példányban való kiállításának az eredményei. Az egyes példányok u. i. bizonyára diktálás útján készültek s az írók némelyike rosszul értett vagy hallott meg egyes szavakat s így is írta le azokat. A törv. szerint pl. a specialis pr. r. protonotariust kap, s míg ezt két példány így fejezi ki: «pro eodemque certum prothonotarium in presentiarum (!) constituendum», addig a harmadiknak az írója a certumot centumnak s a protonotariust is többesszámba: «prothonotarios» tette. Ilyen hallási vagy másolási hibára vezethető a specialis helyett a personalis kifejezésnek a beszúrása.
Ha a király propria in persona ítélt, oklevelei szintén a titkos pecséttel erősíttettek meg. (Pl. MODL. 14, 117. sz. 1462. II. 21.)
Hajnik i. m. 15. l. – A specialis praesentia regianak a personalis praesentiába való fokozatos beolvadását bővebben fejti ki Szilágyi L. i. dolgozatának 95. lapján.
A kis kancellária tehát nem kap új pecsétet, mint Szilágyi L. írja (i. m. 15. l. c) jegyz.; 108. l. 16. sz. jegyz.), s az általa felhozott MODL. 16,419. sz. oklevél a specialis pr. regiától átvett régi pecséttel van megerősítve.
Itt jegyezzük meg, hogy ez a pecsét a pers. pr. r. nemcsak bírói, hanem hiteleshelyi kiadványainak is a rendes pecsétje. Kisegítő eszközül néha a hiányzó titkos pecsét helyett is használják. Pl.: MODL. 17,154. sz. (1471. II. 5), 17,252, sz., N. Múz. Törzsa. 1472. X. 9; Hg. Esterházy-cs. lt. 1472. IX. 20, stb.
A néha hiányzó királyi titkos pecsét helyettesítésére ebben az időszakban a gyűrűs pecsét szolgált. Sajnos, ép példányát nem ismerjük. A csonka példányokból annyi kivehető, hogy ez körülbelül 1.5 cm átmérőjű, ovális és körirattal is ellátott pecsét volt (3. ábra).* Más köriratos gyűrűs pecsétje a későbbi évekből sem ismeretes.
Mindössze három töredékes példányát ismerjük MODL. 15,215. sz. (1458. II. 28); 15,217. sz. (1458. III. 13).és N. Múz. Törzsa. 1461. VII. 13. Mind a három esetben propter carentiam sigilli maioris került az oklevélre ez a gyűrűs pecsét. Fényképe a múzeumi példány saját gyüjteményemben levő gipszmásolatáról készült. Az 1461. VII. 13-i oklevél Szikszón kelt. De ismerünk egy oly oklevelet, amely ugyanazon a napon ugyancsak Szikszón, de a királyi titkos pecsét alatt kelt (N. Múz. Törzsa. 1461. VII. 13). U. i. az előbbi oklevél kiállításánál nem volt jelen a titkos kancellár, azért erősítik meg a gyűrűs pecséttel.
3. ábra
E három királyi pecséthez 1464-ben az arany- és a felségi pecsétben két újabb pecséttípus csatlakozik.
Aranypecsétje az 1464.* és 1465.* évekből ismeretes. Alkalmazásának díszítés, az oklevélnyerő fél kitüntetése, megtiszteltetése, vagy az oklevél jelentőségének hangsúlyozása a célja, s drágasága miatt csak ritkán kerül forgalomba. Mátyás aranypecsétje, eltérően az Árpádkori aranypecsétektől, tömör aranyból készült,* azért átmérője is kisebb. Természetesen függő kettős pecsét ez, melynek mellső lapja a király trónon ülő alakját mutatja, jobbjában a jogarral, baljában az országalmával, fején nyílt királyi koronával, lába előtt kerektalpú kis pajzsban a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszttel. Körirata: DOMINUS • DEUS • ADIUTOR • MEUS. A hátlapon szintén kerektalpú pajzsban a vágások, a pajzs felett korona; körirat: 9MATHIE • D • G • REGIS • HUNGARIE • ETC. (4. és 5. ábra.)*
N. Múz. Törzsa. 1597. XI. 7. Ez az ítéletlevél többek között Mátyás király egy 1464. III. 31-én kelt aranypecsétes oklevelének az átiratát tartalmazza. (Viszont ez az átirat is egy 1463-i oklevélnek privilegialis formájú átírása, melyben Mátyás Bitowecz János szlavón bánt örökös főispánná nevezi ki.) E szerint e pecsétnek a használata közvetlenül a koronázás után kezdődik.
Történelmi Tár, X. 216. l.
Szentpétery i. m. 193. l.
Fényképe a Sopron város levéltárában őrzött eredetinek (DL. 1,938. sz.) gipszmásolatáról készült. Plasztilin levonatát vitéz dr. Házi Jenő levéltáros úr bocsátotta rendelkezésemre. Rajzát (ill. fényképét) l. még: Schwartner M., Introductio in artem dipl. I. t. 5. sz.; – Introductio in rem dipl. IV. t. 5. sz.; Tört. Tár, X. 216. l., Ortvay T., Pozsony város története, III. 61. l.; a Szilágyi-szerk. Magyar nemzet tört. IV. 209. l. és a Márki-féle Mátyás király emlékkönyv, 267. l.
4. ábra
5. ábra
Az ünnepélyes okleveleknek függő pecséttel való megerősítésére szolgált a nagy vagy felségi pecsét,* amely Mátyásnál kettős pecsét. Érdekes, hogy még uralma jellegében történt változások alkalmával sem változtatta meg ezt az eredeti pecsétjét.* Anyaga természetes színű viasz, azért nagysága megtartja a középkori kettős királyi pecsétek méreteit.* Mellső lapján a király trónpadon ülő alakja látható a királyi jelvényekkel. A díszes trónus fülkéiben családi és mellékországainak címerei vannak elhelyezve, melyeket pajzshordó alakok tartanak. A jobboldali fülkékben van a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszt, Szlavónia címere és a Hunyadi-család oroszlánja;* a bal fülkékben a pólyás magyar címer, Galicia koronája* és Dalmácia három koronás leopárd feje, míg a király lábai elé támasztott kisebb címerpajzsban a Hunyadiak gyűrűs hollója. Körirata:
Ez oklevelek eschatocollumának a megpecsételésre vonatkozó formulája a következő: «... litteras nostras privilegiales pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas ...» (MODL. 35,082. sz. 1464. IV. 6.)
Mellső lapját (természetes nagyságban) 1. a Magyar Kir. Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatójában; X. t. 42. sz. Hátlapjának kisebb méretű fényképe: Dr. Csánki D., Az új magyar és úgynevezett közös címerekről (Századok 1916. évf. 16. l.; Olcsókönyvtár 1851–1853. sz. 22. l.) és Dőry Ferenc, Magyarország cimerének kialakulása c. tanulmányában (Turul 1917. évf. 25. l.). Rajza Pray Syntagmájában, XV. t. 1. sz.
Mindkét lapjának külső köre 11.6, a mellső lap belső köre 9.78, a hátlap belső köre pedig 9.34 cm átmérőjű.
Erre vonatkozólag olv. a 25. sz. jegyzetet.
Dőry Ferenc (i. m. 24. l. 17. ábra) szerint ez a korona Bosznia címere. Helyesebb azonban Nyáry és Holub véleménye (Bosznia címere, Turul 1917. évf. 56. l. 1. sz. jegyzet), kik ezt a koronát Galícia címerének tartják. Bár Galicia címere három koronából áll, a két alsó koronának a pecsét vésésénél történt elhagyása csak helyszűke miatt eshetett meg.
A hátlap közepén az eddig szokásos kettős kereszt helyére Mátyásnál felülről egy, oldalról két angyal által tartott nyolcpólyás pajzs kerül s e körül hét íves keretben egymás alatt – mint a mellső oldal fülkéiben – a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszt, Dalmácia, a Hunyadi-ház, Szlavónia és Galícia címere. A hetedik, valamivel nagyobb karéjban, zárt királyi korona foglal helyet. A körirat folytatása az első oldal köriratának:
Praynál (Syntagma, XV. t. i. sz.) a kettős pecsét hátlapjának a körirata hibás (= ... in+alio+parii+sigilli+expressatorum+).
Mind a két lap dúsan van damascirozva.
Mátyás alatt leggyakrabban használt pecsét a titkos pecsét, a sigillum secretum volt. Az 1458–1464-ig terjedő időben ez volt a legfontosabb pecsétje. Míg az 1464 előtti királyi bírói pecsétet a specialis praesentia regia megszűnésekor a personalis praesentia regia minden változtatás nélkül vette át és használta egészen 1490-ig, addig a titkos pecsétet 1464-ben újjal cserélték ki.* Valószínűleg azért, mert a gyakori használat folytán a typarium megkopott. Ez az új titkos pecsét teljesen eltér az elsőtől s leegyszerűsített formában a kettős pecsét hátlapját mutatja. A különbség csak az, hogy kisebb annál,* a pólyás főcímerpajzsnak nincsenek tartói és nincsen damascirozva. A hét karéjból álló keretben kis kerektalpú pajzsokban egymás alatt a kettős kereszt, Dalmácia, a Hunyadi-család, Szlavónia és Galícia címere látható. A főpajzson zárt királyi korona nyugszik. Körirata: (6. ábra*)
Használatára vonatkozó első adatunk 1464. IV. 3-án kelt (MODL. 15,855. sz.), utolsó ismert példánya pedig egy 1488. XII. 17-én kelt oklevélen függ (u. o. 19,608. sz.). Tényleg azonban a király haláláig használták.
Külső körének átmérője 5.9, a belsőé 5 cm.
Fényképe a M. T. Akadémia 106. sz. gipszmásolatáról való. Rajza Pray, Syntagma, XII. t. 8. sz.; Török, Magyarország prímása, II. 15. t.
6. ábra
A kéznél nem levő pecsétek helyettesítésére e korban használt gyűrűs pecsétje ovális alakú,* nyolcpólyás pajzsán nyílt királyi koronával* (7. ábra*)
Hosszabbik átmérője 1.1, a rövidebb 0.8 cm.
Az oklevelek sigillum annulare (MODL, 17,505. sz.) vagy sigillum annulare secretumnak mondják (U. o. 17,528.; 17,858. sz.). Bár a koronázástól használhatták, ép példányait csak az 1471 és 1490 közötti időből ismerjük (N. Múz. 1471. I. 28., MODL. 26,045. sz. 1490. I. 7).
Fényképe egy saját gyüjteményembeli gipszmásolatról készült. Az eredeti pecsét a MODL. 32,852. sz. oklevelén található. (Rajza Pray Syntagmájában, IV. t. 9. sz.
7. ábra
Az 1464-ben használatba vett két újabb pecsétjével tehát a királyi pecsétek száma ötre emelkedett. Ezt az öt pecsétet (leszámítva egy kisebb magyar királyi titkos pecsétjének 1469-ben való feltűnését) Mátyás mint magyar király egészen 1490-ben bekövetkezett haláláig használta.
Mint hatalmas renaissance-uralkodót a legnagyobb és legnehezebb feladatok foglalkoztatták. Belpolitikai reformjai mellett nagyszabású külpolitikai tervek is vezették. Hivatva érezte magát arra, hogy Közép-Európa minden erejét egyesítse saját kezében a törökök visszaverésére. E célból előbb a cseh-osztrák zavarok közé vetette magát, állhatatosan harcolt III. Frigyes ellen és a német birodalomban párthíveket keresett, hogy a császári koronát elnyerhesse. Állandó hadserege meghódította számára Csehországot, Sziléziát, Morvaországot és Alsó-Ausztriát, s élete végén már Bécsben tartotta székhelyét. Ennek a nagyvonalú bel- és külpolitikának a szolgálatában áll modern központi és bürokratikus jellegű államkormányzata is.* Csak ilyen szervezet mellett jöhetett létre az a nagymennyiségű és oly változatos tárgyú diplomáciai irat és oklevél, mellyel az ő idejéből még ma is rendelkezünk s egészen természetes, hogy ez a nagyarányú és sokirányú oklevélforgalom a pecséthasználat terén is az előző korokhoz képest nagyobbfokú specializálódást és haladást eredményezett. Így a királynak gyakori külföldi tartózkodása alatt sokszor szükségessé vált a hiányzó nagy és titkos pecsét helyettesítése, ami a titkos pecséttel körülbelül egyenértékű, de azoknál kisebb alakú pecsétek alkalmazásba vételére vezetett.*
L. Szilágyi L. i. tanulmányát.
Szentpétery i. m. 195. l.
Már 1468 végén feltűnik egy kb. 2.5 cm átmérőjű pecsét, mint kisebb titkos pecsét a magyar királyi titkos pecsét helyettesítésére (11. ábra). 1469-ben történt cseh királlyá választása óta a magyar királyi titkos pecsét mellé csatlakozik cseh királyi minőségében használt titkos pecsétje (8. ábra), s a hiányzó pecsétek pótlására két kisebb titkos pecsét (12. ábra) és bizonyára már ekkor új jellegét képviselő első gyűrűs pecsétje is (13. ábra). Tehát az 1464 előtti három- s az 1464 utáni ötfajta pecséthez az 146g–1472 közötti időben még négy-öt újabb pecsét is járult s így ebből az időből származó oklevelei 9–10-féle pecsét alatt keltek. A pecséteknek ez a változatossága azonban 10már zavart okozott a közéletben. Nem lett volna baj, ha a király a magyar oklevélnyerő feleknek a magyar, a csehek részére cseh pecsétjeivel megerősített okleveleket adott volna.* Azonban különösen a jelzett s egyébként is igen mozgalmas években használta ezeket következetlenül és rendszertelenül.* A magyarok nem szívesen nézik a pecséteknek ezt a vegyes alkalmazását s főleg a cseh királyi és kisebb titkos pecséteket. Még később is, ha csak lehetséges, okleveleikre magyar pecsétet kérnek. Van erre vonatkozólag egy igen jellemző adatunk. 1478 XII. 11-én Diósgyőrött egy magyar fél részére kiállított oklevélre a cseh királyi pecsétet függesztik. A fél kérésére 1480-ban ezt a pecsétet eltávolítják és az oklevelet a magyar királyi titkos pecséttel erősítik meg. Az oklevél alján erre vonatkozólag a következő bejegyzés olvasható: «Én Péter erdélyi prépost és királyi kancellár, mivel az elmult években még nem volt nálam a magyar királyi titkos pecsét, ezt az oklevelet a cseh királyi pecséttel erősítettem meg (királyi titkár volt akkor*); most a király speciális parancsára, leszakítva a régi pecsétet, másodszor a magyar királyi pecséttel pecsételtem meg».* Ennek a felfogásuknak a rendek az 1471-i országgyűlésen adnak kifejezést, amikor a 8. articulusban előírják, hogy ezentúl csak ötféle, vagy – ami ezzel egyértelmű – csak magyar pecsétet használjon a király az oklevelek megerősítésére. («Item quod nos utamur quatuor aut quinque sigillis, videlicet: bulla aurea, et duplici, secreto, iuridico et annulari».)
A cseh felek részére kiállított okleveleken, még ha Budán keltek is, a cseh királyi pecsét található. Ezek rendesen cseh nyelven állíttattak ki s a megpecsételés formulája is egyszerűen királyi (t. i. cseh) pecsétet említ csak. Pl.: «... pro lepssie ystotu peczet nassy kralovsky ktomuto listu przitisknuti ysme kazali.» (MODL. 18,582, sz. Buda, 1481. XII. 13.; 9,109. sz. Buda, 1486. I. 23. )
Ennek a rendszertelenségnek az oklevelek adataiból kétségtelenül megállapítható és egyedüli oka a király tartózkodási helyének a cseh háborúval kapcsolatos sűrű és gyakran hirtelen változtatása volt. A kancelláriának szűksége van a maga pecsétjeire s mivel nem követheti útjában mindenüvé a királyt, új, kisegítő pecsétekre van szükség, S a magyar feleknek adott oklevelek is ezeket a pecséteket csak a magyar királyi pecsétek helyettesítőinek tekintik. Erre mutatnak a megpecsételésre vonatkozó ilyen formulák, mint pl.: «... quas absente secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, sigillo nostro, quo ut rex Bohemie utimur impendenti communiri fecimus ...» (MODL. 18,668, Pozsony. 1482. V. 16), vagy: «... quas propter absentiam maioris secreti sigilli nostri, minori secreto sigillo nostro appenso consignari fecimus ...» (MODL. 17,337. sz. Diósgyőr, 1472. VI. 25) stb. De van világosabb adatunk is. Ismerünk egy Budán kelt és magyar félnek kiadott olyan oklevelet, melynek zárórésze a magyar királyi titkos pecsétet említi, de a cseh királyi pecsét függ rajta: bizonyára azért, mert kiállításának idejében a magyar pecsét még kéznél volt, de mire megpecsételésre került a sor, már nem volt ott (MODL. 18,053. sz. 1478. V. 22). Az oklevél kiadása sürgős lehetett, s úgy látszik, hogy e rendellenesség igazolására szolgált a rajta levő királyi aláírás. Különben, ha kéznél van a magyar pecsét, még a külföldön kelt és magyarok részére adott-okleveleken is megtaláljuk azt. (Pl. Hg. Esterházy-család lt. Iglau, 1471. V. 15. stb.). – Viszont az is érthető, hogy a konzervatív gondolkozású rendek a normális és az általuk már megszokott eszközökhöz ragaszkodnak.
Fraknói Vilmos, Váradi Péter kalocsai érsek élete, 5. l.
«De commissione et mandato regio speciali ego Petrus prepositus Transsylvanus cancellarius regius, presentes litteras, quas superioribus annis nondum exsistente apud me sigillo regni Hungarie, cum sigillo Bohemico sigillaveram; secundario cum sigillo regni Hungarie, detracto priori sigillo sigillavi 1480.» (MODL. 18, 107. sz.)
Ez az articulus ugyanis, amelyre elsőnek Szentpétery hívta fel a figyelmet,* nem a pecsétek kategóriáinak egyszerű megállapítása, hanem a rendek határozott követelése a többi articulussal együtt, amelyek a király önkényével szemben az ország régi szokásait akarják mindenáron biztosítani, s viszont az egész törvény kifejezője annak a közhangulatnak, mely 1470-ben a Vitéz-féle összeesküvésre és Kázmér behívására vezetett.
Szentpétery I., Magyar oklevéltan, 195. l.
Már a cseh háború megindításakor sokan voltak, akik nem szívesen látták, hogy a király e veszélyes vállalatba bocsátkozik, amelyet az ország érdekeinek szempontjából károsnak tartottak. Ezekhez annál többen csatlakoztak, minél hoszszabbra nyúlt a háború és minél nagyobb áldozatokat követelt az országtól.* S midőn Frigyes álnokul cserben hagyta segítőjét, Podjebrád pedig a katolikus lengyel Ulászlót jelölte ki utódjául, a háború gyors befejezése érdekében a király 1470 novemberében Budára jött s az országgyűléstől azt kívánta, hogy a háború költségeire egy forintnyi adót szavazzanak meg.*
Fraknói V., Vitéz János élete, 198. l.
U. o. 197. l.
Az elégedetlenség, amely eddig csak szerényen és magánkörökben talált kifejezést, most végre az országgyűlésen is nyilatkozni kezdett. Többen felszólaltak a cseh háború ellen és azt indítványozták, hogy az e célra kívánt adót meg kell tagadni. Az ellenzék vezére Vitéz volt.* Az országgyűlés drámai jelenetei után a rendek megszavazták ugyan a kívánt adót, de kijelentették, hogy ezt nemcsak a csehek, hanem a török ellen is kívánják felhasználni.* S midőn Podjebrád halála után a csehek tényleg megválasztották Ulászlót királyuknak és Mátyás ismét Prága ellen indította seregét, az ellenzék Vitézzel az élén ismét megmozdult. Céljuk most a király megbuktatása és Kázmér behívása.* Mátyás csak későn értesült az összeesküvők szándékáról. Gyorsan Budán termett és a tőle telhető ügyességgel rövidesen le is szerelte a mozgalmat. A körébe gyülekező főrendeket adományokkal és kitüntetésekkel igyekezett lekötelezni; a nemesség megnyugtatására pedig országgyűlést hirdetett. Itt a király készséggel teljesítette a rendek kívánságát. Előterjesztésükre megerősítette az ország privilegiumait, különösen azokat, melyeknek megsértése által az elégületlenséget felidézte. Ígérte, hogy évenkint fog országgyűlést tartani, csak olyan adót és segélyt fog behajtani, amit a rendek önként megajánlanak, a papság és nemesség jogait tiszteletben fogja tartani, a birtokadományozásban a törvények előírásait fogja követni s általában ragaszkodik az ország régi szokásaihoz.* A dekrétum 31. artikulusában kijelenti, hogy ha bárki a maga előnyére tőle a törvénybe ütköző oklevelet eszközölne ki, ez érvénytelennek tekintendő; a megerősítő záradékban pedig külön is hangsúlyozza, hogy ezt a dekrétumot az ország igazi dekrétumának – pro vero decreto regni – fogja tekinteni.*
U. o. 198. l.
U. o. 201–202. 1
Fraknói i. m. 211. l.
U. o. 212–214. l. L. bővebben a törvény teljes szövegét.
Igen tanulságos a törvény szövegének Mátyás király korábbi és későbbi törvényeivel való összehasonlítása. Ez utóbbiak a sablónos oklevélforma nyugodt hangján sorolják fel a meghozott határozatokat; az 1471-i törvények csaknem minden articulusából kicsendül a rendek az a vádja, hogy a király a törvényeken önkényesen túlteszi magát. Már a bevezetés is kiemeli, hogy a rendek azért terjesztették be articulusaikat, hogy kiváltságaikat biztosítsák és homályos jogaikat precizírozzák. Némely articulus – Mátyás egyéniségét ismerve – szinte merész fogalmazású. E tekintetben igen jellemző pl. a bíróságok függetlenségének biztosítását célzó 12. art. és az utolsó (31), a törvény végrehajtására vonatkozó articulus is.
Ez a története az 1471-i törvénynek, melynek a királyi pecsétekre vonatkozó 8. articulusa is a régi, tehát a cseh háborúk előtti és az ország szokásjogában gyökeredző gyakorlatnak a visszaállítását célozza. S talán erre az articulusra vezethető vissza, hogy legalább a kisebb titkos pecsétek használata rövidesen (1473) megszűnik.
11Mátyás uralkodásának ebből a korszakából három titkos, három kisebb titkos és ugyancsak három gyűrűs pecsétjét ismerjük, s ezek az 1469-ben használt kisebb pecséten kívül általában a meghódított tartományok használatára és uralma új jellegének a kifejezésére készültek.
Első cseh királyi pecsétje 1469 és 1484 között volt használatban. Ezt 1486-ban, vagy talán már korábban is, az előbbitől némileg eltérő újabb pecsét váltotta fel. Méreteik és ábrázolásuk tekintetében igen egyeznek a második magyar királyi titkos pecséttel. Az elsőnek (8. ábra*) hasított főpajzsa a jobbboldali mezőben a magyar címer nyolc pólyáját, a bal oldaliban a kétfarkú koronás cseh oroszlánt tartalmazza.* A hét karéjos keretben kisebb pajzsokban egymás alatt a kettős kereszt, Galícia koronája, a Hunyadi-család hollója, s új címei képviseletében Luzácia tinója, Morvaország és Szilézia sasa látható. A hetedik nagyobb karéjban a főcímerpajzson nyugszik a zárt királyi korona: A gótikus minusculával írt körirat is a király új címeit tartalmazza:
Fényképe a Pázmány Péter Tudomány-Egyetem Történelmi Szemináriumának gyüjteményében levő gipszmásolatról készült. Külső körének átmérője 6.2, a belsőé 4.8 cm. – Rajza: Pray, Syntagma, XIII. t. 2. sz.; Török, Magyarország prímása, II. 15.; Ivánfi Ede; A magyar birodalom címerei és színei, C. 1. sz.
Az okleveleknek a megpecsételésre vonatkozó sorai rendszerint cseh királyi pecsétnek mondják «sigillum ... quo ut rex Bohemie utimur» (MODL. 18,668. sz. 1482. V. 16.; 18,107, sz. 1478). – Okleveleken 1470. VII. 25. (N. Múz. Törzsa.) és 1484. XII. 19. (MODL. 19,102. sz.) között fordul elő. Valószínűleg 1485-ben is használták és csak 1486-ban szűnhetett meg.
8. ábra
Az 1486-ban előforduló cseh királyi titkos pecsét (9. ábra*) abban különbözik az előbbitől, hogy a karéjos keretbe a galíciai címer helyén a Hunyadi-család oroszlánját találjuk, de az eddigi ábrázolástól eltérően nem síma, hanem egy nyolcpólyás címerpajzsban. Körirata nagyjából megegyezik az előbbiével, csak renaissance capitalis betűkből áll: S MATHIE DEI GRATIA REGIS HUNGARIE BOHEMIE MARCHIONIS MORAVIE DUCIS SLESIE.
Eddig csak egyetlen példányát ismerjük (MODL. 19,109. sz.) egy Budán 1486. I. 23-án kelt, cseh fél részére kiadott csehnyelvű oklevélen. A fénykép erről a pecsétről öntött gipszmásolatról készült (saját gyüjt.). Átmérője 6.2 és 5.3 em. Az eschatocollum mint peczet nassi kralowsku-t említi, ami alatt természetesen cseh királyi pecsét értendő.
9. ábra
Alsó-Ausztriának 1485-ben történt meghódításával kapcsolatban újból bővült eddigi uralkodói címsorozata. Ennek az újabb szükségletnek a kielégítésére készült az a művészi kivitelű titkos pecsétje, melyet 1486-tól egészen 1490-ig használt (10. ábra*). Bár ezekben az években sűrűn kelnek oklevelei a magyar királyi titkos pecsét alatt is, abból, hogy ez az új pecsét a magyar felek Budán kelt oklevelein is gyakran szerepel, s a clausulák 12egyszerűen királyi pecsétnek mondják,* arra gondolhatunk, hogy ezt Mátyás általános jellegű titkos pecsétnek tekintette. Az igen díszes kivitelű, szívpajzzsal ellátott, négyelt címerpajzs első mezeje a nyolcpólyás magyar címert, a második a Hunyadiak oroszlánját,* a harmadik az osztrák pólyát, a negyedik a morva sast ábrázolja, a szívpajzsban pedig a Hunyadi-család hollója foglal helyet. A pajzs felett díszes nyílt korona nyugszik. Körirata: * SIGILLUM SERENISSIMI PRINCIPIS DOMINI MATHIE DEI GRATIA HUNGARIE BOHEMIE ETC REGIS AC DUCIS AUSTRIE.
Fényképe az M. T. Akadémia 107. sz. gipszmásolatáról készült. Valamivel nagyobb az előbbi pecsétnél. Átmérői: 6.9 és 5.6 cm. 1486. VIII. 24. (MODL. 19,146. sz.) és 1490. I. 7. (u. o. 19,612. sz.) között fordul elő az okleveleken.
Pl.: «...besiegelt mit unserm kuniglichen ... Insigel» (MODL. 24,856. sz. 1487. IX. 5.); «sigillum nostrum authenticum» (u. o. 19,537. sz. 1489. VI. 29).
Ezt az oroszlánt ábrázolásánál fogva nem tekinthetjük cseh oroszlánnak (v. ö. az 1. ábra oroszlánjával!). Különben Mátyás Csehországra vonatkozó igényét pecsétjein és magyar pénzein egyaránt a kettős farkú oroszlán jelzi. Azonban Boroszló és Jägerndorf részére vert pénzein, melyek lapjai sok részletben hasonlítanak a kérdéses pecséthez, az oroszlánok kettős farkuak! Tehát a kérdés döntő jellegű adatok hiányában nem zárható le véglegesen. Ugyancsak a városok pénzeiből következtetünk arra is, hogy a pecsét negyedik mezéjében levő sas Morvaország címere. (Dr. Réthy László, Corpus Nummorum Hungariae, I. 16. tábla.)
10. ábra
Kisebb pecsétjei közül az első kb. 2.5 cm átmérőjű, köriratos pecsét,* nyolcpólyás pajzsában szívpajzsban a Hunyadi-család hollójával. A pajzs mellett a Mathias rex siglái, az M és r betű állanak (11. ábra*).
Mivel csak befüggesztett alakjában ismerjük, körirata nehezen vehető ki, de valószínűleg a következő szavakból áll: S. Mathie regis secretum minus. Az oklevelek is így említik. Pl.: «Harum nostrarum minori sigillo nostro quo utimur consignatarum vigore ...» (MODL. 17,063. sz.), vagy: «harum nostrarum, quas nunc propter absentiam maioris secreti sigilli nostri minori secreto sigillo nostro consignari fecimus» (u. o. 17,014. sz.). Eddig hat példányát ismerjük (MODL. 17,063., 16,994., 17,014. és 16,786. sz., N. Múz. Törzsa. 1470. X. 30.; Hg. Esterházy-cs. lt. 1469. VII. 29.), s mind a hat oklevelet útjában adta ki a király. Tehát tényleg csak kisegítő pecsétnek tekintette a nélkülözött magyar királyi titkos pecsét helyettesítésére. Csak 2–3 évig volt használatban (1469. I. 8. MODL. 16,786. sz. – 1470. IX. 3. u. o. 17,063. sz.).
Fényképe a MODL. 16,994. sz. old. pecsétjéről készült gipszmásolatról való (saját gyüjt.).
11. ábra
Második, 1471–72-ben előforduló kisebb pecsétje már sokkal nagyobb,* ábrázolása és körirata azonban a ránkmaradt csonka és hibás példányokból nem vehető ki.*
Két példányát ismerjük: egy 1471. (VII. 28. MODL. 17,236. sz.) és egy 1472-ben (X. 27. N. Múz. Törzsa.) kelt oklevélen. Átmérője 5, ill. 3.7 cm.
Az 1472–73-ban használt titkos pecsétre emlékeztető pajzsa hasított: jobboldali mezejében a magyar pólyák, a baloldaliban valószínűleg a cseh oroszlán, fölötte koronával. A pajzsmező üres részét virágdísz tölti ki. Apró renaissance-capitálisokból álló körirata szintén hasonlít az említett pecsétéhez s valószínűleg ezekből a szavakból áll: SIGILLUM MATHIE DEI GRATIA REGIS HUNGARIE BOHEMIE. Használható kép nem készíthető róla.
A titkos pecsétnek is beillő harmadik kisebb pecsétje hasított pajzsban a nyolc pólyát és a cseh oroszlánt ábrázolja. A pajzsból sugarak ágaznak ki, fölötte nyílt korona. Körirata: + SIGILLUM + MATHIE + DEI + GRATIA + REGIS + HUNGARIE + BOHEMIE (12: ábra*).
Fényképe a Pázmány Péter Tudomány-Egyetem Történelmi Szemináriumának gipszmásolatáról készült. Átmérője 5.7, ill. 4.4 cm. Az oklevelek általában kisebb titkos pecsétnek (MODL. 17,337. és 17,367. sz.), vagy egyszerüen csak királyi pecsétnek: ... appensione nostri regalis sigilli ... (N. Múz. Törzsa. 1473. VI. 14.) nevezik. Első példányát 1472. VI. 25-én (MODL. 17,337. sz.), az utolsót pedig 1473. VIII. 3-án kelt oklevélen találjuk. Eddig 17 darabját ismerjük. Ezek közül csak öt kelt Budán, többnyire tehát csak a nélkülözött nagyobb titkos pecsét útközben való pótlására használták.
12. ábra
Gyűrűs pecsétjei közül az elsővel 1480-ban,* a másodikkal 1486–87-ben* s a harmadikkal 1488-ban* találkozunk. Ezek közül az első és a második csak nagyságban különböznek egymástól* s szívpajzzsal ellátott négyelt kerektalpú pajzsban a cseh oroszlánt, a nyolc magyar pólyát és a Hunyadiak hollóját ábrázolják (13. ábra*). A pajzs fölött ötágú nyílt korona, mellette Rex Mathias rövidítéseként jobbról R, balról M betű látható. A harmadik rajza hasonló az előbbiekéhez, csak a pajzs hegyes, a cseh oroszlánok befelé fordulnak s az M és R betűk a pajzs és a korona között foglalnak helyet (14. ábra*). Mind a három ovális alakú.
Csak két példányát ismerjük: MODL. 18,413. és 32,927. sz. Mind a kettő 1480. IX. 29-én kelt.
1486. IX. 29. (MODL. 19,187. sz.); 1487. V. 13. (u. o. 19,136. sz.).
1488. XII. 1. (N. Múz. Törzsa.)
Az 1480-as pecsét valamivel kisebb az 1486-osnál. Ez utóbbinak az átmérője 1.4, ill. 1.2 cm.
Fényképe az MODL. 19,136. sz. okl. pecsétjéről készült gipszmásolatról való.
Fényképe a N. Múz. Törzsa. 1488. XII. 1-én kelt okl. pecsétjének gipszmásolatáról készült. Méretei: 2 és 1.3 cm.
13. ábra
14. ábra
A pecsétnyomók őrzése és kezelése a kancelláriai alkalmazottak feladata volt. Szécsi Dénes főkancellársága idejében (1458–1464) a titkos pecsétet az alkancellár, 1459–1464-ig a titkos kancellár kezelte.* 1464 óta ezt, valamint az akkor készült arany és felségi kettős pecsétek typariumait a nagyobb kancellária tényleges vezetője, tehát az egyik fő és titkos kancellár,* illetőleg később titkos kancellár őrzi.*
V. László alatt ez az alkancellárnál van (Szentpétery i. m. 195. l.). I. Ulászlónak nincs nagy pecsétje, azért titkos pecsétjét a főkancellár őrzi (u. o. 195. l.). Mátyásnak 1464-ig nincs nagy pecsétje; a kancellária aktív feje nem az agg Szécsi Dénes (Szilágyi i. m. 10. és 94. l.), tehát annak nem lett volna értelme, hogy nála legyen az annyira szükséges és egyetlen királyi pecsét. Abból, hogy a personalis praesentia regia elnöke a titkos kancellár (l. pl. N. Múz. Kállay-cs. lt. 916. sz.) és e bíróság kiadványai (1464-ig) a király titkos pecsétje alatt kelnek, bizonyosnak vehető, hogy a királyi titkos pecsétnek kezelője az alkancellár. Névsorukat 1. Szilágyi i. m. 10. lapján.
Szilágyi i. m. 7. l. 12. és 24. sz. jegyz. – Az aranypecsétes okleveleket azonban, bár azok is tényleg a kancellár keze alatt keltek, már a másik kancellár is ellenjegyezte (Szilágyi i. m. 8. l. 13. sz. jegyz.). Péter királyi titkár csak a cseh királyi pecsétet kezelte. A magyar pecsét csak 1480-ban, kancellárrá történt kinevezése után jut az ő őrizetébe (MODL. 18,107. sz.).
A kancellári cím időnkénti változásaira vonatkozólag 1. Szilágyi i. m. 8. lapját s a hozzátartozó jegyzeteket, ahol a kancellárok névsorát is megtaláljuk.
A specialis praesentia regia pecsétjének őrzője egészen e bíróság 1464-i megszűnéséig az agg és a közéleti tevékenységtől visszavonult Szécsi Dénesnek – aki azonban elvileg továbbra is elnöke maradt a bíróságnak – eleinte ideiglenes, majd 1459 óta állandó helyettese, kit az oklevelek cancellarius specialis presentie regie maiestatisnak neveznek.*
Hajnik I., A kir. bírósági személyes jelenléte, 10. l. 3. sz. jegyz.
A personalis praesentia regia bírósága – mint már kifejtettük – a magyar királyi titkos pecsétet alkalmazta kiadványain; ezt a pecsétet pedig az alkancellár, illetőleg titkos kancellár kezelte.
A specialis praesentia regiának a personalis praesentia regiába való olvasztása után (1464) az egyesített királyi biróság átveszi a specialis praesentia regia pecsétjét, amelyet ezután általában királyi bírói pecsétnek neveznek az oklevelek és törvények. Ennek őre és kezelője a personalis praesentia regia locumtenense* vagy röviden a personalis.
Az 1486. törv. 68. art. 1. §-a szerint: «...iudices ordinarii sunt ... locumtenens, hoc est: qui sigillum iudiciale regie maiestatis pro tempore tenet». A personalis és specialis praesentia regia személyzetét korszakunkban 1. Szilágyi i. m. 94–96. l.
13A cseh királyi és osztrák hercegi titkos pecséteket, valamint a kisebb titkos pecséteket a királyi titkárok kezelik,* míg a gyűrűs pecséteket maga a király viseli.*
1478-ban pl. a cseh kir. titkos pecsétet Péter erdélyi prépost, kir. titkár őrzi (Fraknói, Váradi Péter kalocsai érsek élete, 5. 1). Mátyás titkárait felsorolja Szilágyi i. m. 11. és 12. lapján.
N. Múz. Törzsa. 1597. XI. 7-i oklevele szerint Mátyás király gyűrűs pecsétjét az ujján viselte. L. még Szilágyi i. m. 28. l. 41. sz. jegyzetét.
Természetesen a typarium őrzése és a megpecsételés fizikai munkája más – alacsonyabb beosztású – személyeket is igényelt. Ezek közé tartoznak a protonotariusok* és a conservator sigilli, akiről az 1486:76. art. 20. §-a is megemlékezik, aki ezen adat szerint díjazásban is részesül.* A főtisztviselők inkább csak ellenőrzik a munkát, hiszen ők felelősek az eljárás szabályos lebonyolításáért.*
Az 1486. törv. 20. articulusa megtiltja az ítélőmestereknek, hogy szállásukon ítélkezzenek. Ha a curiában is ítélkeznek, szem előtt kell tartaniok ez art. 2. §-át, hogy t. i. az ítéletleveleket fel kell olvasni és «... ultra sigillum, quo ipse magister protonotarius illas muniet, alius etiam magister protonotarius se subscribere debeat et teneatur».
Az 1486. törv. 76. art: 20. §-a szerint: «De littera sententionali facti potentialis conservatori sigilli floreni decem per centum; scriptori autem denarii ducenti».
Ezt bizonyítják a pecsét alatt az 1464 előtti időben sűrűbben előforduló kancelláriai jegyzetek, amelyek a pecsételésért felelős hivatalnoktól származnak. (Szilágyi i. m. 15. l. 10. és 14. d) sz. jegyz.)
A pecsét anyaga fém (arany) és viasz. Mátyás aranypecsétjei tömör aranyból készültek. A viaszpecsétek közül a kettős pecsét mindig természetes színű, míg a kisebb pecsétek általában vörös színűek.
Alakjuk kerek, csak a gyűrűs pecsétek oválisak. Nagyságuk a pecsét faja szerint különbözik.
A pecsét alkalmazása ebben az időben befüggesztve vagy függő alakban történt. A nagy pecsétet csak függő alakban alkalmazták; a többi az oklevél neme szerint vagy függő vagy befüggesztett alakban fordul elő. A nagy pecsét, mint érempecsét, mindig lapos korongalakot mutat, a többi, ha függ, mindenkor cipópecsét. A befüggesztésnél a pecsét erősebb rögzítésére a papír- és hártya okleveleknél egyaránt pergamenkapcsot alkalmaznak és a szétkent viaszra ragasztott borítólapra nyomják a typariumot. A pecsét rögzítésének másik módja az, hogy az oklevél kettéhajtott papírból áll s a pecséttartó pergamenkapocs mind a két papírlapon keresztül megy.* Ha több pecsét kerül az oklevélre, azok a pecséttulajdonosok rangjának megfelelően sorakoznak egymás mellett. A pecsétek helyét a kancelláriában néha vörös (viasz) keresztekkel jelölték meg.*
Pl. MODL. 17,484. sz. 1473.
Pl. MODL. 15,719. sz. 1462. V. 6.
A felfüggesztés általában több ágból font selyemsodrattal történik,* s ez, mivel az anyagot 14valószínűleg maguk a felek adták,* igen változatos színekben fordul elő.* Megállapíthatjuk, hogy a piros-fehér-zöld sodratok száma Mátyás alatt szintén megszaporodik.* Az is előfordul, hogy oklevelein elvétve cseh* és osztrák* színeket mutató sodratokat is találunk.
De találunk pergamen szalagon (MODL. 19,109. sz. stb.) és egyízben kenderzsinóron függő (U. o. 15,252. sz.) pecsétet is.
Mint a konventeknél, pl. Leleszen. (Leleszi orsz. lt. IV. Protocollum, 117. l.: pergamen, ceram et sericum dedit t. i. a fél.)
Találkozunk egy, két, három és négy ágból font selyemsodratokkal. Színeik: vörös, fehér, zöld, kék, fekete, sárga, lila, arany és barna. Ezek kombinációjából kb. 50 változatot mutatnak Mátyás király függő pecsétjeinek a zsinórjai. Igen kedvelt a vörös és zöld színnek az alkalmazása, különösen a bírói pecsét sodrataiban. Véleményünk szerint a pecsétzsinórok színei alighanem összefüggésbe hozhatók az oklevélnyerő felek címereinek a színeivel, különösen akkor, ha tényleg ők szerzik be az oklevélhez szükséges anyagot.
Mátyás idejéből eddig 29 vörös-fehér-zöld sodratot sikerült találnunk, ami a többi színkombinációhoz képest elég nagy szám. Bár cseh pecsét is függ ilyen sodraton (MODL. 18,126. sz.), mégis különösen a kettős pecsétet, a magyar királyi titkos pecséteket és a bírósági pecsétet függesztették vörös-fehér-zöld színű sodraton az oklevélre. E tekintetben tehát már bizonyos következetességről is szólhatunk.
A cseh színekkel hat esetben találkozunk Mátyás király oklevelein, de csak egy olyan esetet ismerünk, amikor cseh pecsét függ vörös-fehér-kék színű sodraton (MODL. 18,668. sz. ). A többi esetben magyar pecséteket függesztettek ezzel a sodrattal az oklevélre.
Ezek azonban csak más színekkel kombinálva fordulnak elő. Pl.: vörös-sárga-fekete (MODL. 18,662. sz. 1484.).
Ezzel dolgozatom végére értünk. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Mátyás pecsétjei, külpolitikai és mondhatni modern, központi és bürokratikus államkormányzatának megfelelően az előző korokhoz képest nagy változatosságot és specializálódást mutatnak. 32 évig tartó uralkodása alatt részint párhuzamosan a kormányzat igényeihez, részint egymásután királyi címeinek bővüléséhez alkalmazkodva összesen 16 pecsétje volt forgalomban. Ezek hat típusra oszlanak, mégpedig az arany, a felségi, a titkos és a kisebb titkos, a bírói s a gyűrűs pecsétek típusára. Arany- és kettős pecsétje csak egy volt 1464. óta, öt titkos pecsétje közül kettőt magyar, kettőt cseh királyi és egyet cseh királyi és osztrák hercegi minőségében használt. Bírói pecsétjét 1464-ig a specialis praesentia regia, 1464 óta pedig a personalis praesentia regia bírósága használja. A felsoroltak pótlására szolgált három kisebb és öt gyűrűs pecsétje. Ezek közül egy kisebb és két gyűrűs pecsétje magyar királyi, a többi a magyar mellett cseh királyi jellegét is kifejezi. Végül azt is megállapíthatjuk, hogy magyar királyi pecsétjei koronázása óta haláláig változatlanul voltak használatban s a cseh királyi és osztrák hercegi jellegét képviselő pecsétjei sohasem tudták azokat kiszorítani.* Pecsétnyomói nem maradtak ránk ezeket Bonfini szerint a nagy király halála után hivatalosan megsemmisítették.*
Könnyebb áttekintést nyujt a pecséteknek mellékelt chronológiai táblázata.
Perger, Bévezetés a diplomatikába, II. 44. l. – Perger Bonfinit idézi, aki csak egy pecsétről mondja ezt, de valószínű, hogy a többit is ugyanakkor semmisítették meg.
Dr. KUMOROVITZ BERNÁT LAJOS.
