Vitéz Málnási Ödön: boldog Csáki Móric élete. Budapest, 1930. 8-ad r. 7 l.
Vitéz Málnási Ödön: boldog Csáki Móric élete. Budapest, 1930. 8-ad r. 7 l.
A XIII. században alapított két nagy koldulórend, 104a ferencesek és a domonkosrendűek, voltak az első szerzetesrendek, amelyek az egész keresztény világra kiterjedő közvetlen központi kormányzattal rendelkeztek. Ez a központosítás magyarázza meg, hogy a rendi tradíció, a rend kebelén belül, az egész világon általánossá lesz. Nemcsak a rend legkiválóbbjai, de még azok is, akiknek hírneve egy ország határain belül maradt, részesei lesznek a rend egyetemes tradícióinak. Kultuszuk haláluk után kegyelettel őriztetik messze hazájuk határain túl, mindenütt, ahol csak a rend el van terjedve. Ez magyarázza meg, hogy a magyar szentek és boldogok tisztelete olyannyira elterjedt a középkor vége felé az egész nyugati kereszténységben, de különösen Itáliában. Különösen a dominikánusok ápolták erősen a rendi szentek és boldogok kultuszát, úgy írott emlékekben, mint templomaik ikonográfikus ábrázolásaiban. Ezért találni aránylag olyan sok magyar vonatkozást a XVI. századi dominikánus irodalomban, és aránylag szépszámú ikonográfikus ábrázolását a magyar dominikánus szenteknek és boldogoknak, közöttük olyanokét is, akiknek emléke már csaknem teljesen elhomályosult a magyarországi tradícióban. (V. ö. Századok, 1927. 186–8. ll.)
Vitéz Málnási Ödön tehát szerencsés kézzel választotta ki Csáki Móric dominikánus életét, amikor azt népszerű formában ugyan, de mégis az oklevelek és akták alapján megismertetni akarja szélesebb körben is.
Kár, hogy kis munkája, bár széles olvasottságot árul el, mégis téves utakon halad. A szerző tudniillik előadásával azt akarja valószínűvé tenni, illetőleg bebizonyítottnak venni, hogy Csáki Móric a ma is élő gróf Csáky-család közvetlen ősei közé tartozik. Ha vitéz Málnási tényleg áttanulmányozta mindazokat a műveket, amelyeknek címét felsorolja, akkor lehetetlen, hogy Karácsonyi János nagy munkájának (A Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I. kötet 297., 334., III. kötet, 160–1. ll.) senki által meg nem cáfolt adatai meg nem győzték őt arról, hogy Csáki Móric a Csák-nemzetség Ugodi-ágából származik. Ezzel szemben a ma is élő gróf Csáky-család a Zsidó-nemzetségből származik és a két nemzetség leszármazása egyáltalán nem hozható kapcsolatba egymással. (V. ö. részletesen: Karácsonyi János: A gróf Csákyak és Becskyek ősei, Turul, 1893, 105–11. ll.) Ezen a körülményen még az a körülmény se változtat egy jottányit sem, hogy a gróf Csáky-családban a XVIII. század elején olyan tradíció élt, amely Csáki Móricot, helyesen a Csák nb. Ugodi Móricot a család ősei közt tisztelte. Ilyen genealógiai tévedések ma már igazán nem tartoznak a követendő példák közé. Kár volt vitéz Málnásinak ezt az elavult, hamis nézetet magáévá tenni, veszélyeztette vele egyébként szorgalommal és szeretettel készült munkájának a becsét.
Tóth László.
