HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának az 1930. év első felére eső gyarapodásai szinte ugrásszerű emelkedést mutató, újabb bizonyítékai e levéltár iránt az utóbbi időben tapasztalt különös mérvű érdeklődésnek és ama törekvésnek, hogy magánosok régi okleveles és másnemű írott emlékeiket ide – akár örökletét, akár ajándékozás útján – biztos őrizet és kellő elrendezés alá adják.
A levéltár középkori oklevelekből álló törzsgyüjteménye Ernyey József ajándékából két becses, egy 1301-ben és egy 1328-ban kelt oklevéllel gazdagodott. Mindkettő Ernyey-ősökről és nyitramegyei birtokokról szól. A korábbi az esztergomi keresztes konvent kiadványa s Csák-nemzetségi leszármazókat is említ, a másikat a nyitrai káptalan adta ki. E két oklevél az Ernyey-család legújabban beérkezett irataival egyesítve külön csoportban őriztetik. Középkori anyagunk hatalmas és ritkábban előforduló nyereséget jelentő megnövekedését elsősorban a Rudnói és Divékújfalusi Rudnay-, továbbá a Sárosfalvi és Nádasdi Bittó-család örökletétként elhelyezett levelesládái mozdították elő. Jóllehet a Rudnay-levéltárnak körülbelül száz darabra rúgó középkori része – így legrégibb, 1234-ből való oklevele sem – teljes egészében egyelőre még nem érkezett be, már most is 107 drb eredeti középkori oklevélről számolhatunk be. Ezekből az Árpádkorra, közelebbről a XIII. századra esik 8, a XIV. századra 5, a XV. századra 12 és a XVI. századra a mohácsi vészig 52 drb. Legrégibb az esztergomi káptalannak 1264-ben (ma már hiányzó) függőpecsét alatt kiadott oklevele, mely egy 1278, évi nyitrai káptalanival együtt az alig néhány oklevélből ismert Csermeny-nemzetség emlékét őrzi. (Kiadva: Hazai Okmt. VII. k. 91. és 167. l.) A többiek a letéteményező családján és az északnyugati felvidéket a legrégibb időktől behálózó nemzetségének, a Divéknek, egyes ágain, a Bossányi-, Divék-Újfalussy-, Rudnyánszky-, Zsámbokréty-családok ősein kívül a Keresztúry-, Lipnikai-, Thurcsányi-, Vilcziczi- és általában az imént jelzett terület itt nagy számuk miatt elő nem sorolható más családai történetére és birtokviszonyaikra kínálkoznak bőséges forrásul. A Bittó-családnak úgy mennyiségre, mint becsre nézve hasonlóan igen számottevő középkori oklevélanyagának állománya 76 drb eredeti oklevél, melyhez 9 drb facsimile és – mint a Rudnay-levéltárnál is – számos, újkori átiratban fennmaradt középkori oklevél is járul. Az eredetiekből 10 drb XIV., 53 XV. és 13 XVI. századbeli. E levéltár legrégibb oklevele Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611-i átiratában maradt fenn. E szerint III. Endre 1296-ban több mosonyi várjobbágynak megengedi, hogy a pozsonymegyei Keszölczés és Kisdoborgaz adományföldjük megtartása mellett az esztergomi egyház preadialis nemesei közé lépjenek át. A Bithó-név egy 1401-ben átírt 1394-i oklevélben jön elő először. Utóbbi évből való Stibor pozsonyi főispán egyik oklevele, melyben az arany- és ezüstbányák rejtett kincsei után kutató soproni Miklós papot a detrekői és pemeki hatóságoknak ajánlja. Az oklevelek zöme birtok tekintetében főleg a Csallóközt, családok szerint elsősorban a Sárfalfaiak, illetve Sárfalvai Bittók, Bodó-, Egyházas- és Nagybáriak, Karcsaiak, majd a Bodófalvaiak ügyeit öleli fel. Középkori vonatkozású még az a 81 leveles, vétel útján szerzett köteg is, mely Budára és Pestre tartalmaz a XVIII–XIX. században készült oklevélmásolatokat. Ugyanígy jutottunk XVI. századi átírásban Zsigmond király egy 1421. évi okleveléhez, mely az Apaffyak és Bethlenek borgói telepítésére vet világot.
Igen kiadós volt fényképgyüjteményünk gyarapodása. 56 drb ilynemű facsimilét kaptunk több helyről ajándékba. Kevés kivétellel középkori oklevelekről és pecsétekről készültek. Különösebb tudományos értéket jelentenek az Ostffy Lajos ny. főispán által ajándékozottak. Közülök hét drb. Árpád-korbeli, mégpedig négy tatárjárás előtti oklevelek hasonmása.
Méretre és értékre nézve egyaránt rendkívül örvendetes az az emelkedés, mely a félévben a családi levéltári örökletétek tekintetében mutatkozott. A korábbi nagy letéteinkkel vetekedő Rudnay-levéltárnak, melyet. Rudnay Béla ny. főkapitány helyezett el levéltárunkban, továbbá a dr. Bittó Béla ny. min. tanácsos által beszolgáltatott családi levéltárnak imént ismertetett középkori okleveleit nagykiterjedésű újkori anyag követi. Ennek részleteire csak küszöbön álló feldolgozása után lehetne kiterjeszkedni. Nagyjában az újkori rész is ugyanazon birtokok és családok körében mozog, melyeket föntebb soroltunk fel. Egyik nagybecsű csoportjává lett levéltárunknak a Rakovszky Menyhért törvényszéki bíró 106részéről örökletétként elhelyezett szépszámú, nagyrészt köztörténeti jelentőségű családi irat. A Felvidék északnyugati részének politikai természetű és kivált 1848/49-es évi mozgalmainak a megismeréséhez hasznos forrásanyag. Az 1848–49-es iratok körülbelül a felét teszik ki. A Krasznay-család levéltára, Krasznay Sándor ny. táblabíró örökletéte, bár öt, újabb időkben készült, a Gégényi- és Uray-családra vonatkozó középkori oklevélmásolatot is tartalmaz, alapjában a XVI. századdal kezdődő újkori anyagból áll, melyben a Krasznay-családon kívül számos, túlnyomóan Szatmár- és Szabolcs-megyében élt családra és e megyebeli birtokokra vannak adatok. A Szikszay-Baskay családi letétet dr. Szikszay-Baskay András min. tanácsos adta be levéltárunkba. Hasonlóképpen a XVI. századból kiinduló, régebbi részében Sáros, általában azonban főként Szabolcs, azután Zemplén vármegye területére kiterjedő iratanyagot tartalmaz, melyben a Szikszay- és Baskay-családok mellett az első időkben a Szegedy, Gergelylaki-, Tivadar-, majd a Gávay-, Zoltán-, Csicseri Ormos-, Mikecz- stb. családokról is sokszor esik szó. A Nemzeti Múzeum Történeti Osztályának a letétje az Iglói Szontágh-család még feldolgozásra váró levéltára. Újkori iratokból áll. Végül Czabai Horváth János földbirtokos eredeti darabokat is tartalmazó kamarási iratait helyezte szintén örökletétbe.
A korábban letéteményezett családi levéltárakhoz beérkezett kiegészítések kizárólag újkori iratok. Ily kiegészítéssel gyarapodott a báró Nopcsa-, Podhradszky-, gróf Széchenyi- és Szirmay-levéltár. A Szirmay-kiegészítések, melyeket Szirmay József tábornok, majd özvegye küldött be, önálló levéltárnak is beillő, körülbelül másfélezer darab XVIII–XIX. századbeli, legnagyobbrészt zemplénmegyei anyagot foglalnak magukban, a Szirmay-család tagjaitól származó kéziratos művekkel, naplókkal és különféle becses feljegyzésekkel.
Címereslevél-gyüjteményünk gyarapodási mérlege szintén kedvező. Tizenegy darab eredeti és egy hiteles másolat az e félévi szaporulat. Ezek időrendben következők: Miksa király 1573. szept. 20-án kelt, a Krasznay-család részére adományozott címeresnemeslevele (örökletét). II. Ferdinánd 1630. febr. 12-én birodalmi formában, német nyelven, két festett címerképpel kiadott címereslevele Koszorovai Koszoru János és Dániel számára, melyben II. Rudolfnak atyjok, Keresztély részére szóló, 1590. febr. 15-i címeradományát megerősíti (ajándék). III. Ferdinánd 1654. okt. 25-én kelt, a Szenczy-családnak kiadott címeresnemeslevele (vétel). I. Apaffy Mihály fejedelem ily adománya 1664. okt. 26-án a Kolosi-család számára (vétel). I. Lipót három armálisa: 1676. febr. 19-ről a Dohy-, 1677. okt. 23-ról a Dőry-családé eredetiben (letétek) és 1687. szept 28-ról a Pataky-családé, Szatmár vármegye hiteles másolatában külön festett címerrel (ajándék). Az 1710 ápr. 3-án a Szüllő-család részére kiállított címereslevél I. József meglehetősen gyérszámban ismert ilynemű adományai közé tartozik (ajándék). Özv. Szirmay Tamásné Pulszky Henriette örökletétje a Pulszky-család 1741. szept. 13-án kelt címeresnemesítő levele Mária Teréziától; úgyszintén e család bárói diplomája I. Ferenc királytól 1799. aug. 17-ről és ugyanezen királynak 1800. febr. 5-i adománylevele, melyben a Pulszky-családnak a lubóci birtok vételének megerősítése kapcsán a korábbi «Cselfalvi» előnévhez a «Lubóczi»-t is adományozza. I. Ferenc József 1855. dec. 31-én a Felsőszilvási Nopcsa-család részére kiadott bárói diplomája e család levéltárának egyik újabb kiegészítéseként érkezett be. Végül jutányos vétel útján egy külföldi armálishoz is jutottunk. Ebben I. Ferenc császár Mekarski Péter Coelestinnek nemesség és címer mellett a «von Wenk» előnevet is adományozza.
A céhiratok csoportja Szinyei Merse Jenő ajándékából a marosvásárhelyi fazekascéh szabályaival és Lipcsey József ajándékából 15 drb XVII–XIX. századbeli másnemű különféle céhirattal gyarapodott.
E csoportokon kívül álló egyéb újkori szerzeményeink is jelentős anyagtöbbletet képviselnek. Három nagyobbat külön ki kell emelnünk. Egyik a XVI. századtól kezdve Horvát-Szlavonország területére vonatkozó, jórészt a Zebich- és Milos-család iratait felölelő, de igen sok neves horvát-szlavon család és birtok ügyeit, XVI–XVII. századbeli Zrínyi-leveleket és nagy részében becses köztörténeti forrásanyagot is tartalmazó egy ládányi irattal gazdagította, horvát-szlavon kapcsolatú különálló anyaggal amúgysem túlbőven rendelkező levéltárunkat. Közel 500 darabból álló szerzemény egy, a Klobusiczkyak töredéklevéltárának tekinthető kollekció. Ez a vétel szerencsés kiegészítésképpen csatlakozik a családnak már régebb idő óta nálunk, törzsanyagunkba beosztva őrzött levéltárához. Előbbieknél kisebb, de azért számottevő a nagyobbára kihalt gömörmegyei Osgyáni Bakos-családdal kapcsolatos újkori iratcsoport is.
Végül meg kell emlékeznünk még arról a szép ajándékról, mely által az 1928. márc. 15-én a new-yorki Kossuth-szobor leleplezése alkalmával felvett fényképeket, aláírásokat, programmokat és egyéb emlékeket tartalmazó, rendkívül díszes kiállítású Kossuth-album birtokába jutottunk. Ezt a levéltárunkban őrzött Kossuth-iratokhoz és díszoklevelekhez csatoltuk.
Cz. A.
