GERGELY PÜSPÖK, KÚN LÁSZLÓ KANCELLÁRJA.
GERGELY PÜSPÖK, KÚN LÁSZLÓ KANCELLÁRJA.
Sem származását, sem előbb viselt állását nem ismerjük. Midőn 1275. június 4-én először feltűnik,* már mint «választott» csanádi püspök említik.* Kún László 1289-ben megtette kancellárjának és már ez év szeptember elején szignál oklevelet.*
Fejér: Cod. dipl. V/2., 245.
Püspökké kineveztetését Czinár (Index alphabeticus 520.) 1274-re, Pray (Specimen Hierarchiae Hung. II. 293.) és Batthyány (Series episcoporum Chanadiensium 18.) 1276-ra helyezik. Azonban több oklevél tanúskodik arról, hogy Gergely már 1275-ben csanádi püspök volt. (Wenzel, Árpádkori új okmánytár, IX. 114.; 115., 117.; Mon. Zagr. I. 179.; Hazai okmánytár VI. 207.; M. Tört. Tár. IX. 1070) Ami Czinár véleményét illeti, egy 1274. évi oklevél tényleg említi Gergely választott püspököt (Fejér: V /2. 209.). minthogy azonban még a következő (1275.) évben is Bereczk csanádi püspök szerepel, kétségkívül hibás a keltezés. (Történelmi Adattár Csanád-egyházmegye hajdanához is jelenéhez. III. 221.)
Fejér: id. m. V/3., 454.; Wenzel: id. m. IV. 336.
Az előbbi időkben a királyi kancellárok püspökké kineveztetésükkor elhagyták a királyi udvart, de Gergely korában a kancellárság már a püspöki székkel megegyeztethető, előkelő országos méltóság, melyet a legjelesebb főpapok viselnek.* Inkább kitüntetés, mint hivatal: a kancellárnak alig van része az oklevelek kiállításában. A kancellária teendőit az alkancellár végzi. Az oklevelek keltezésének záradéka rendszerint: «Datum per manus N. vicecancellarii».* Az akkori oklevelek legnagyobb része Gergely püspököt «al-kancellárnak» nevezik. E helytelen megjelölésre az adott okot, hogy miután az 1285–86-ig üresedésben volt alkancellári állásra Theodort nevezték ki, ez alig foglalkozott e teendőkkel.*
4 Fejérpataky: A magyar királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest 1885., 128–129., 136–137.
Sőt Tamás püspök-kancellár idejében ugyanegy oklevél szövegében mint vicecancellarius, záradékában pedig mint cancellarius fordul elő. (Wenzel: id. m. IX. 384.)
Fejérpataky: id. m. 128–129., 136–137.
Gergely püspök még 1290. május 27-én is állít ki oklevelet* és jóllehet nincsenek okiratos adataink, valószínű, hogy kancellári hivatalát megtartotta királya haláláig.* Nemcsak kancellári állásánál, hanem személyes tulajdonságainál fogva is Kún László benső, bizalmas embere volt. A király gyakran tartózkodott egyházmegyéjében. Ez egyházmegyéjére is fényt áraszthatott volna, de László király – mint Marczali mondja – «csak véletlenül király, igazában korhely».* Tíz éves korában jutott a trónra és már 16–17 éves korában átadta magát a kicsapongásoknak. Csak a kúnok társaságát kedvelte, ezeknek szokásait követte még ruházkodásában is. Rablás, fosztogatás és hasonló erőszakoskodások követték egymást. A Temesközben a hirhedt Gútkeled István* bán zsarnokoskodott a király különös pártfogása alatt, miután Csanád püspöki székvárosban kegyelmébe fogadta.*
Wenzel: id. m. IX. 518.
Fejérpataky: id. m. 129.
Magyarország az Árpádok korában. Budapest, 1896., 564. (Szilágyi-féle Milleniumi történet II. kötet.)
Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1901. II. 42.
Szentkláray: Temes vármegye története 268–269.
Betetőzte a csapásokat a kúnok lázadása. A tétényi országgyűlés határozata szerint a kúnoknak eddigi szállásaikon «a Duna-Tisza közt, a Körös mellett, a Maros és Körös közt, vagy e folyók mindkét partján, vagy a Maros és Temes közt» kellett letelepedniök, sátraik helyett pedig állandó lakóházat építeniök. Ebből folyóan, a pápai legátus beleegyezésével, meghagyta a király Gergely püspöknek, hogy egy főnemes és két nemes kíséretében keresse föl az egyházmegyéjében lakó kúnokat, a hitetleneket térítse és keresztelje meg. Tegyen jelentést a lakatlan nemes- és várjobbágybirtokokról, hogy a földjüket vesztett nemesek kárpótoltassanak.*
Hasonló utasítást kaptak a szomszédos egyházmegyék főpásztorai, kiknek területén kúnok tanyáztak. V. Ö. Pauler: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893. II. 456–460.
Ez felbőszítette a kúnokat, mert ebben a tétényi határozat végrehajtását látták. Megfékezésükre a szomszéd várakba őrségeket helyeztek. Erre az egész kúnság Oldamér vezérlete alatt, mintegy adott jelre, fegyvert ragadott, vad harcdühvel nekiestek a szállásaik közelében élő lakosokra és kegyetlen pusztítást vittek végbe. Rátörtek Egyházaskérre, halálra keresték a Csanád-nemzetségbeli Tamás ispánt, aki itt fölépített nemesi kúriájáról kiterjedt uradalmát igazgatta.* Tamás ispán lórakapott és a tiszaparti Temerkény falujába menekült.* A kúnok utána iramodtak és midőn ott nem lelték, udvarházát, az egész falut, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templommal együtt fölégették. Legyilkoltak mindenkit, akik hatalmukba estek, Tamás ispán két unokaöccsét is. A falu lakossága a templomba menekült, mely kőépület lehetett. Itt rejtőzött el Tamás ispán is. Okleveleit a templom fülkéibe zárta.* A templom lángbaborult fatetőzetéről a tűz ide is átragadt és már nyaldosta az okleveleket. Tamásnak azonban sikerült ezek közül egyet a lángok martalékából megmentenie. Ezzel lórapattant és lovastul belevetette magát a Tiszába. Mire a kúnok észrevették, már a túlsó parton volt. A megmentett levél: a Csanád-nemzetség 1256. évi osztálylevele volt. Az oklevél pecsétjét a lángok megolvasztották ugyan, azonban a királyi kancelláriában megállapították a király pecsétjének hitelességét. Utóbbi a vizsgálás folyamán megsemmisült, ugyan, de maga az oklevél ma is megvan Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum levéltárában.*
Borovszky: Csanád vármegye története. Budapest 1896., II 164.
Tömörkény nem lehet a csongrádvármegyei (Szabó Károly: Kún László 100.), hanem – tekintve, hogy a Tisza balpartján feküdt – a csanádvármegyei helység. Pauler: id. m. II. 720. I. 251 jz.
Wenzel: id. m. IX. 385. Borovszky: id. m. II. 164.
Borovszky: id. m. II. 592.
Megrohanták a kúnok az egresi monostort is, hol a királyi család kincseit, sőt valószínűleg a koronát is őrizték. László király a dunántúli zavarok 92és az osztrákok támadásai miatt sem Székesfehérvárt, sem Esztergomot nem tartotta elég biztos helynek számukra és talán Gergely püspök tanácsára vitette Egresre.* A monostor védelmét hűséges vitézére, Bölényfő Andrásra bízta. A kúnok erős ostrom alá fogták a monostort. Bölényfő András a küzdelemben halálos sebet kapott. A védelmezők helyzete válságossá lett. A királyi sereg közeledtére azonban a kúnok az ostromot abbahagyták és a király ellen vonultak. Hódtavánál találkozott a két sereg. Az ütközet a kúnok teljes leverésével végződött.* A monostor védelmezőit Kún László fejedelmileg jutalmazta.* A hódtavi csata ugyan véget vetett a Temesközben a kúnok lázongásainak, de csak két emberöltő multán olvadt be e pogány nép a kereszténységbe.*
«Comani… monasterium Egres, in quo ornamenta regalis domus deposita habebentur, temere expugnarent. (Károly Róbert 1324. április 27-én kelt levele az esztergomi káptalan 1342. május 16-i átiratában. V. ö. Borovszky: id. m. I. 78.)
V. ö. Karácsonyi: A hód-tavi csata éve. Századok 1901., 626.
Borovszky: id. m. I. 77. V. ö. Szabó: id. m. 101.
Pauler: id. m. II. 486.
Valószínűleg a királynak a csanádi egyházmegyében tartózkodása alatt kérte Tamás ispán ősi birtokainak megoltalmazását. Kún László meghagyta Gergely püspöknek, valamint székeskáptalanjának, hogy Tamás szomszédai és rokonai meghallgatásával állapítsa meg Tamás ispán birtokait.* Ezek, Palaczk mesternek a király megbízásából a Maros mentén jártában, Tamás ispán szomszédjai és rokonai* egymással egybevágó előadásai nyomán kiderítették, hogy a Tamás ispántól igényelt valamennyi birtokok őseitől szállottak reá. Ezek alapján, miután a már említett osztálylevelet kivéve, Tamás ispán oklevelei a tömörkényi egyházzal elégtek, a király hártyára írt nagypecsétes levélben 1285. április 26-án Tamást valamennyi jószágai birtokában megerősítette.*
E helységek az 1256-i oklevélből ismeretesek: Szentlőrinc, Kisfalu, Malomszög, Ladány, Palota, Pordánymonostora, Boldogasszonyfalva, Szanád, Temerkény, (Egyházas-) Kér, Páclé, Csóka, Razsán, Szentmiklós, továbbá Béb, Kökényér, Rábé, Zombor, Csávás és Kalántelek.
Ez alkalommal a nemzetségnek csaknem valamennyi tagja említtetik, szám szerint tizenegy: Izsák fia, Makó bán; Elek fia, Gergely; Csanád fiai, Dénes és Gergely; Barnabás ispán fiai, Domonkos, Barnabás és Mihály; Fülöp fia, Benedek; Domonkos fiai, Todor és Ireneus, végül Ugod fia, Péter.
Orsz. levéltár: Dl. 322. § 24. V. ö. Borovszky: id. m. I. 79. Tamás a biharmegyei Telegdre költözött, ahol anyjától örökölt birtokai voltak. A század végén (1299-ben) már az illetékes váradi káptalan előtt intézkedik a csanádi egyházmegyei területén fekvő birtokairól. Ez az oklevél említi Telegdi Csanád éneklőkanonokot.
Fülöp fermói püspök, mint legátusnak az országban időzése alatt Gergely püspök fontos pápai megbizatásban részesült. Ugyanis Lodomér váradi püspöknek az esztergomi érsekségre emelkedése után, Bátor váradi nagyprépost, Imre olvasó-, János éneklő-, Benedek őrkanonok és a káptalan többi tagjai egyhangúan Tamás vasvári prépostot választották meg püspöknek. Az új püspök megerősítését azonban a pápai legátus meggátolta azon a címen, hogy Tamás a lyoni zsinat végzésének ellenére, a prépostság elnyerése után sem szenteltette magát áldozópappá. A váradi káptalan ezzel szemben azzal érvelt, hogy a zsinati végzés a lelkészkedéssel foglalkozó papságra vonatkozik, a vasvári prépost pedig nem tartozik e papsághoz. A pápa a kalocsai érseket, a szerémi és a csanádi püspököt bízta meg a vitás ügy megvizsgálásával, azzal a felhatalmazással, hogy amennyiben a választás törvényesen ment végbe és a megválasztott az előírt kellékekkel bír, erősítsék meg. Gergely püspök és társainak kedvező jelentésére a szentszék elrendelte Tamás püspök megerősítését és meghagyta a kalocsai érseknek, hogy két-három püspökkel együtt szentelje Tamást püspökké.* A püspökszentelés megtörtént, mert a váradi káptalan Chartulariuma megerősített püspöknek nevezi Tamást.* A fölszentelő főpapok egyike bizonyára Gergely püspök volt.
A pápa 1282. június 18-án kelt levele. (Theiner, Vet. Mon. I. 350.)
V. ö. Bunyitay: A váradi püspökség története I. 118–119.; Fraknói: Magyarország és a Szentszék I. 90.
Ebben az időben nőtt fel Gergely 93püspök egyházmegyéje területén a püspökségnek nevet adó, hatalmas nemzetség kiváló hajtása, a nemzetségének nevét személynévül viselő Csanád esztergomi érsek, aki a történelemben családi birtokáról mint Telegdi szerepel. Püspökké szentelése a csanádi egyházmegye területén, Temesvárott történt.
A királyt 1286. augusztus hó 14-én Gergely püspök egyházmegyéjében Kevevárán,* 1288. szeptember havában az egresi apátság falai közt találjuk.* A következő év telét az egyházmegye székhelyén, kancellárjánál töltötte.* Az utána következő esztendőben harmadfél hónapon át ismét a Temesközben időzik Gergely püspök és más főurak társaságában. Gergely püspök március 15-én Mezősomlyóról keltezi Sóvári Tamás királyi adománylevelét.* Április 29-én Karánsebesről azt az oklevelet, melyben a király a leleszi monostor kegyuraságát István és Pál mestereknek adományozza.* Május 20-án Karánsebesről Lugoson át Lippa felé indulva, Székáson megpihentek.* Itt egy kún főúrnak várkastélya állhatott, mert a király Gergely püspökkel oda- és visszautazáskor huzamosabb ideig tartózkodott e helységben. Útközben Lugos és Zsidovin közt Szente közelében vadászott a király. Lippáról Székásra visszaérkezvén, május 27-én Gergely püspök kiállítja azt az oklevelet, melyben a király meghagyja a leleszi monostor népeinek, hogy kegyuraik adóját pontosan szolgáltassák be.* Ugyane napon, ugyancsak Székáson vették azt a kedvező tudósítást, hogy Mihály fia, István a hűtlen Omode kérsemjéni várát bevette és őrségét elfogta. Gergely kancellár kiállítja a király parancsát, hogy István siessen hozzá foglyaival a Temesközbe.* Május 27-én* állította ki Gergely a királynak Beszterce város részére adott kiváltságlevelét, mellyel a város adójának kétharmadát elengedi.* Végre Székáson írja május 28-án a váradi káptalanhoz intézett királyi parancsot, amely Mihály fiainak, István és Pál beiktatását rendeli el némely szabolcs vármegyei jószágokba.* Miután csaknem egy hónapot töltöttek Székácson, Lippára, innen a püspöki székvárosba tértek.
Wagner: Dipl. Com. Sáros 561. V. ö. Szentkláray: id. m. 269.
Itt kelt ama oklevele, mellyel a margitszigeti apácáknak egy helységük eladományozása ellen emelt óvásának helyt adott.
Az 1289. június utolsó napjaiban tartost fény-i országgyűlés helyéről Szabó Károly (id. m. 156.) kimutatta, hogy nem feküdt a csanádi püspökség területén (Torontál megyében), – mint Bárány (Torontál vármegye hajdana 18. 1.), Knauz (Magyar Sion I. 856. Az esztergomi főegyház okmánytára I. 94.) tartották – hanem Székesfehérvár közelében.
Fejér: Cod. dipl. VIIďIII. 93.
Id. m. VďIII. 487. Wenzel: id. m. IX. 559.
Innen keltezi Gergely püspök-kancellár a királynak azt az oklevelét, melyben utasítja a Szatmárnémetitől Szamosszegig fekvő királyi városokat, hogy István és Pál mesterek hajóitól ne szedjenek vámot. (Fejér: id. m. V/III. 280.; Wenzel: id. m. IX. 561. V. ö. Szabó: id. m. 172.; Szentkláray id. m. 269.)
Fejér: id. m. VII/II. 133. Wenzel: id. m. IX. 549.
Fejér: id. m. VIII. 506.
Az oklevél «Anno Domini sexta kalendas Junii», a hely megnevezése nélkül – de kétségkívül Székáson – kelt.
Wenzel: id. m. IX. 519.
Wenzel: id. m. IX. 559.; Szentkláray: id. m. 269–270.
1290. június elején már Gergely püspöknél időzött a király.* Július 10-ike előtt a margitszigeti apácák részére adományozó oklevelet állíttat ki Gergely püspökkel.* Ez volt talán Gergely utolsó kancellári működése. A király nemsokáig maradt püspöki székvárosában. A következő héten a biharmegyei Kőrösszegen találjuk, nem messze Váradtól a Sebes-Körös mellett. Itt, a kún szállásokban utólérte végzete. «Úgy mondják, hogy egy kún nő szerelme uralkodott rajta annyira, hogy megfeledkezett önmagáról és esküjéről. Ennek a nőnek a férje ölte meg őt.»*
Szentkláray: id. m. 270.
«Datum per manus venerabilis patris Gregorii, Dei gracia episcopi Chanadiensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri.» (Knauz: Mon. Strig. II. 262–263.)
Reimchronik 40,460–40,503. sor. Más források – mint a Bécsi Képes Krónika – szerint halálát a kúnok összeesküvése okozta. V. ö. Marczali: id. m. 572–573.
Hamvai fölött is Gergely püspök őrködött. A szomszédos Várad püspöke szentségtörésnek tartotta a pogánynak kikiáltott királynak az ottani székesegyházban Szent László sírja közelében való eltemetését. Ezért Gergely püspök Csanádra vitette s ott a Szent György székesegyházban helyezte el örök nyugalomra.* Ebendorfer Tamás azt írja, hogy László királyt először Csanádon, aztán Váradon temették el.* Azonban ezt az állítást semmi sem támogatja, hanem valószínű, hogy a László névtől megtévesztve, tartotta a középkori osztrák krónikás a Szent László sírjáról híres váradi egyházat Kún László temetőhelyének.*
«Sepultus esse dicitur Chanadini». Dubnici (Budai) Krónika III. 109.
Pez: id. m. II. 263.
Szabó: Kún László 180.
Gergely püspök utoljára 1291-ben III. Endre királynak Gyarman comes számára kiállított adománylevelében 94fordul elő.* Lehetséges azonban, hogy 1298-ig viselte a csanádi főpásztori méltóságot,* mert utódjáról, Antal püspökről csak ebben az évben tesznek először említést a források.*
Hazai Oklevéltár. VIII. 305.
Pray: (id. h.), Batthyány: (id. h.) és Palugyay (Magyarország leírása II. 359.) csupán 1290-ig tartják csanádi püspöknek. Egy 1290-i oklevél tévesen Györgynek (Georgius) nevezi (Wenzel: id. m. IX. 4.)
Knauz: Mon. Strig. II. 452.
Gergely püspököt Bicskei Gergely érsekkel azonosították, mintha Gergely püspök 1291-ben az esztergomi érsekségre emelkedett volna.* Azonban Bicskei Gergely ugyanebben az évben mint fehérvári őrkanonok tűnik fel, 1298. január havában még fehérvári prépost,* a következő hónapban (február 13-án) «esztergomi választott érsek» címet visel.* Bicskei Gergely e szerint nem püspöki, hanem a fehérvári préposti székből emelkedett az esztergomi érsekségre. Ennélfogva csanádi püspök sohasem lehetett és így nem azonosíthatjuk Gergely csanádi püspökkel.
«Gregorius I. … a. 1291. in archiepiscopum Strigoniensem evectus, a. 1300. Carolum Robertum contra Andream regem III. in regem coronavit. 1275–1291.» Schematismus cleri dioecesis Csanadiensis. Temesvar 1900, 34.
Wenzel: Árpádkori új okmánytár, X. 294., X. 300. Az első oklevél január hó 9-én kelt, a második, melynek közelebbi dátuma hiányzik későbben adatott ki. Míg ugyanis az előbbit mint «electus» Abbensis, az utóbbit mint «Albensis praepositus» signálja. V. ö. Fejérpataky: id. h.
Fraknói: Magyarország és a szentszék. I. 368. I. 303. jz.
Gergely püspök életének és jellemének színezetét a királlyal való sűrű együttlétéből folyó szorosabb összeköttetése adja meg. Ez pedig a király zabolátlan, lelkiismeretlen, élvhajhászó, sőt kicsapongó életmódja miatt, mely végeredményében dicstelen halálát okozta, nem kedvező Gergelyre. Ha lelkipásztori hivatása kizárja is, hogy a király bűnös szenvedélyét élesztette, vagy táplálta volna: nincs eldöntve az a kérdés, vajjon élt-e mindig a rendelkezésére állott valamennyi eszközzel, hogy a király lelkét megmentse és bűnös hajlamainak letörésévei a jó útra terelje. Gondolkozásmódjának tisztaságát és őszinteségét, valamint erkölcsi bátorságát kétségessé teszi az a tény, hogy mindvégig zavartalan jó viszonyban élt királyával. Nincs jelenet Gergely egész életében, mely mutatná, hogy uralkodójával ellentétbe jött volna. Pedig az erény, mivel nem tesz engedményt sem a kornak, sem a mindennapi élettel járó kisebb-nagyobb aljasságoknak, nem szívesen látott vendég könnyelmű társaságban. Királyának túlságos rokonszenve, mint gyanús felhő egymagában is elegendő Gergely főpásztori működése érdemeinek és királyhűségének elhomályosítására. Hiányával volt a méltóság érzetét gyarapító fenkölt gondolkozásnak: többre becsülte azt, amit a kor neki kedvezményül juttatott, annál, amit kiérdemelhetett volna. Alkalmazkodott korának viszonyaihoz. Elnyerte és fönntartotta a király kegyét, sütkérezett benne. Nem kereste dicsőségét abban, hogy elplántálja azt, ami környezetében hiányzott és ami minden korban szükséges: a vágyódást és törekvést magasabb élet után.
JUHÁSZ KÁLMÁN.
