b) A cseklészi Vörös-család.
b) A cseklészi Vörös-család.
Elmondottam, hogy Luchung egyik része Roland alispáné, másik része Nyarad fia, Izsépé volt. Bogha comes pénzen szerezte meg ezeket a birtokokat, és láttuk, mint került el tőle az a rész, mely Rolandot uralta. A másik rész sem volt nála sokáig. 1289. június 16-án elörökítette azt a nyitrai káptalan előtt rokonainak, Pál fia, Marcellnek 10 márkáért és egyúttal szavatosságot vállal mindenkivel szemben és ígéri, hogy a vevőket pereskedés esetén védeni fogja.
A vevő család igen szapora, nem egészen 40 évre a vétel után egész sereg atyafi szerepel eladóként azon vásár alkalmával, mikor a mendei Sámuel fia Finta, jókői várnagy 8 márkáért megvette Chema fia Dénes fia Choros, Bethlen és István; továbbá Bethlen, Kopoth Miklós és Dénesnek egy ekényi luchungi földjét.
A birtokszétdarabolás következményeként beállanak a családi perpatvarok, melyek rövid időn belül valóságos csatákká fejlődnek. Az egyébként közeli rokon két család nem egymásnak, – ahogy a törvény is kívánta – hanem inkább idegennek veti zálogba, illetve eladja kis birtokrészeit. A közéjök került idegent mindenféle imposzturával igyekeztek elzavarni, az meg nem hagyta magát s lett országos hírű verekedés, vérontás, emberölés. Magát az esetet elmondja Pál országbírónak Visegrádon, 1338-ban kelt ítéletlevele.
Megjelentek előtte dubi Miklós fia, Mihály, Tibold fia, György és néhai Pál özvegye, Tibold leánya, Jola nemesasszony; másrészről mendei Sámuel fia Finta, jókői alvárnagy és előadták, miszerint azon emberölésért, melynek Tibold fia Pál az áldozatja; a testrészcsonkításért, vagyis a 89megölt Pál özvegyének, Jola asszonynak jobbkeze levágásáért, a néhai Pál fiának, Miklósnak megsebesítéseért, nemkülönben Tibold fia, György és neje Anna, Péter fia János, valamint Miklós fia Mihály anyjának, Jolánnak a megsebesítéseért Invocavit vasárnap utáni szerdán (márc. 4.) egyességre léptek olyformán, hogy Finta fizet Miklós fia, Mihálynak, Tibold fia, Györgynek és Jola asszonynak 60 márka denárt – márkáját 19 pensával számítva – három részletben, ezenkívül átadja nekik luchungi birtokrészeit, mégpedig a vétel jogán bírtakat örökös-, a zálogjogúakat zálogjogon, és kiadja a reájok vonatkozó iratokat. Luchung falu két részének Moka fia, Mihály volt a tulajdonosa, s ez volt a vérengzésnek tulajdonképpeni értelmi szerzője és okozója. Ez ismételt idézésre sem jelent meg, miért is fej- és jószágvesztésre ítéltetett. Az elkobzott jószág két része a bíróé, egy része a felpereseké lett. Finta a bírónak jutott két részt ott nyomban 20 márkáért megvette és azonnal a felpereseknek adta. Ezenkívül kötelezte magát arra, hogy Strena nyolcada utáni 15. napon 40-ed magával hasonló nemes emberekkel esküt tesz a nyitrai káptalan előtt arra, hogy ő ártatlan és az erről szóló tanusítványt bemutatja. Kötelezte magát ezenkívül arra is, miszerint fent nevezett Mihályt nem támogatja, nem pártolja; mit ha tenne és a bíróságnak erről tudomása lenne: akkor neki is fej- és jószágvesztés legyen a büntetése.
Az ügy – úgy látszik – nem lett teljesen befejezve, mert Jola asszony panaszára Károly király 1340. júl. 4-én a nyitrai káptalan által perbe idézteti Spacai Móka testvérét, Jánost és Lővő István fiát, Miklóst.
Ez 1341. jan. 16-án megjelent Pál országbíró előtt és bemutatta a nyitrai káptalan iratát, melyben az áll, hogy neki hatodmagával Szt. András ünnepének a 8-án (dec. első hetében) a káptalan előtt esküt kellett tennie arra, hogy ő Jola asszony jobbkezét le nem vágta, annak a házába be nem hatolt. Ő ezt az esküt letette.
1350-ből lóelhajtásból kifolyólag pereskednek Beke nyitrai alispán előtt Lővő Miklós és dubi Mariás. Miklós az előírt esküt letette.
1356-ban megismétlődik a panasz, ámbár itt Pető nevű vejét gyanusítják lóelhajtással. Itt is esküt tett.
Marcell fia, Miklós a maga és Mihály fia, továbbá ugyanazon Miklós fia, Tamás megjelent a nyitrai káptalan előtt és ott bevallást tett, hogy egész luchungi birtokrészét Puer fia, Gyármánnak, Korlátkő várnagyának és általa Péter, Pál és Mihály nevű testvéreinek – a fehérmegyei szentkirályi nemeseknek – 12 márka széles bécsi denárért, márkáját tíz pensában számítva, zálogba vetették.
Ezt a birtokrészt később 12 márkáért sógoruknak, Istvánnak és nővérüknek, Clárának adták zálogba, kit testvérüknek fogadtak és ha gyermek nélkül maradnának, őket teszik örökösükké.
1370-ben pereskednek László oppelni herceg nádor előtt. Megjelent ott Péter úr, a zobori konvent apátja, luchungi Miklós fia, Mihály leánya, Clara asszony – Beke fia, János neje – képviseletében és bejelentette, hogy az elmúlt Szt. Mihálykor elhalálozott Tibold fia, Pál leánya Anna, luchungi Albert fia, István neje ellenében a nevezett Luchunch községnek azon fele, mely egykor Sámuel fia, Fintáé és Moha fia, Mihályé volt, őt is illeti, pedig Anna asszony nagyobb részt tart elfoglalva. A községre vonatkozó okmányokat Miklós özvegye őrzi, ki odanyilatkozott, hogy azok azért vannak nála, mert azok őrzése a fiúk tiszte. Bemutatja őket. Egyik irat Pál országbíró előtt Visegrádon 1338-ban kötött egyesség Fintával; a másik azon adásvételi szerződés, amelyet Finta az egyesség értelmében átadott. Átolvasásuk után a felek igazságos ítéletet kérnek. A bíró úgy döntött, hogy mivel a Finta-féle birtokrészek annakidején csupán Mihálynak és Jolánnak lettek adva és más az iratokban nincsen felemlítve, azok két egyenlő részre osztandók. Ezért meghagyja a nyitrai káptalannak, hogy a felosztást eszközölje. A káptalan jelenti László hercegnek, hogy kiküldöttje, Péter kanonok, Csaladi Andrással kiszállt hamvazó szerda nyolcadán és a helységet két egyenlő részre osztotta. A déli rész Claráé, az északi rész Annáé. Egyúttal bejárták a határt is. Már ebben szerepel a Bethlen kútja!
Vörös Ábrahám fia, Lőkős fia, Miklós felkérte a királytól néhai Marcell fia, Miklós fia, Tamásnak birtokát, Dub helységét, állítván, hogy az örökösök nélkül halt meg. A király meghagyja a pozsonyi káptalannak, iktassa be nevezettet az adomány birtokába Pál fiával együtt, új adomány címén, ha nem lesz ellentmondó, ilyet pedig 91idézzen meg stb. Homo regius Gyármán Miklós fia, János, a káptalané Demeter kanonok, kik Szt. Gál ünnepe előtti szombaton kiszállottak és az iktatást megkísérelték, de ott a színhelyen Fekete (Niger) Tamás a maga és neje, Clara asszony nevében ellentmondott. Megidézték. A per Bubek István, Lajos király országbírája előtt folyt le. Péter fia, János jelent meg, a cseklészi Lökös fia, Miklós felperesek képviseletében; Fekete István és neje Clara alperesek személyesen. Felperesek bemutatták a káptalannak mindenszentek utáni szombaton kelt fenti jelentését. Ezt meghallgatva, Clara asszony állítja, hogy ő a helység békés birtokában van és annak bizonyítására bemutatja okmányait. A bíró a helységet Clarának ítélte.
1367-ben Lajos király tekintvén luchunchi Fekete István két árvájának: Péternek és Istvánnak kiskorúságát, addig, míg felnevekednek, kiveszi a bírói hatáskör alól.
Zsigmond 1386. jan. 13-án Brünnben kelt levele, melyben dubi Karácson fia, Andrásnak hív szolgálataiért neki és általa Pál, Mihály, János és István testvéreinek megígéri, ha elnyeri a magyar trónt, akkor Szent Vid és Felsőszent Vid nevű Nyitra megyében fekvő falvakat fogja adományozni, de csak azon feltétellel, ha állandóan hívei maradnak.
1393-ban a nyitrai káptalan előtt Kossuth Beke fia, János özvegye, Clára asszony és fia Miklós személyesen, Brictius, Gergely és Mihály fiai nevében egész luchunchi birtokrészüket 27 márkáért zálogba vetették kistanki István fia, Jánosnak. A zálogba vevő, megtekintvén a köztük levő vérrokonságot és a zálogba vetők szegénységét: a zálogba vetett birtokból lakásul egynegyed jobbágytelket átenged.
A reájok vonatkozó néhány irat összefügg a Lővők történetével.
