A MAGYAR KIRÁLYI KANCELLÁRIA SZEREPE AZ ÁLLAMKORMÁNYZATBAN 1458–1526.
45A MAGYAR KIRÁLYI KANCELLÁRIA SZEREPE AZ ÁLLAMKORMÁNYZATBAN 1458–1526.
A középkori és újkori államkormányzat lényegesen különbözik egymástól. A régi: feudális alapokon nyugszik, tisztán személyi jellegű, differenciáltság nélküli, decentrális. Az új: hivataljellegű (bürokratikus),* kormányszervei nem egyes feudális főurak, hanem (rendszerint polgári származású egyénekből álló) testületek, a kormányzat egyes ágai differenciáltak s az egész kormányzatot a központosító törekvés, a centralizáció jellemzi. A kettő között átmenet a XV. század. Ezt bizonyítja a külföldi fejlődés és a magyar is. E században alakul meg nyugaton első formájában az az államkormányzat, mely ugyan még a régi feudális alapokon nyugszik, de már kezd bürokratikus jelleget nyerni, – a szónak eredeti értelmében* – hogy az újkor első századában létrejöjjenek az igazi «hivatalnok-államok», élükön a Habsburg-monarchiával.* Ez a fejlődés nyugaton egységes jelleget mutat. A francia-burgund,* németalföldi,* német* és az ausztriai államkormányzatban* könnyű észrevenni a hasonló vonásokat. A központi kormányzat három főszerve körülbelül egyformán válik el egymástól és egyelőre egyformán fejlődik, akár «conseil», «parlement» és «chambre des comptes», akár Hofrat, Hofgericht és Hofkammer a nevük. S mindegyikhez csak mint alárendelt szerepet játszó «segédeszköz»* járul a kancellária.
Hajnik «államhivatali kormányzatnak» nevezte – a «feudális kormányzattal» szemben. (Európai jogtörténet, Bp., 1899. 227. l.)
S. Adler: Die Organisation der Zentralverwaltung unter Kaiser Maximilian I. Leipzig, 1886., Th. Fellner: Zur Geschichte der österreichischen Zentralverwaltung (1493–1848.) (Mitteilungen des Instituts für öster reichische Geschichtsforschung 1887. 258. l.), G. Seeliger: Kanzeistudien, ugyanott 1. l. Fellner szerint Ausztriában: «Maximilian I. ist der Begründer des Beamtenstaates.» Elődje III. Frigyes alatt «die Regierung noch einen persönlichen Charakter hat» I. h. 268. l. A bürokratizmus fejlődését bizonyítják a német császári kancelláriában kibocsátott kancelláriai rendeletek is. V. ö. G. Seeliger: Erzkanzler und Reichskanzleien, Innsbruck, 1889. 114. l.
V. ö. Fellner–Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung I. 1. k. Geschichtliche Übersicht.
Adler i. m. 5–22. l., A. Walther: Die burgundischen Zentralbehörden unter Maximilian I. und Karl V. Leipzig, 1909.
Adler i. m. 20. l.
Különösen fejlett viszonyokat találunk Brandenburgban: O. Hintze: Ratstube und Kammergericht in Brandenburg während des XVI. Jh. (Forschungen zur brandenburgischen und preussichen Geschichte, Bd. XXIV, 1, 1.) M. Klindenberg: Ratstube und Kanzlei in Brandenburg im XVI. Jh. (u. o. XXVI. 2., 61. l.), L. Lewinski: Die brandenburgische Kanzlei und das Urkundenwesen während der Regierung (1411–1470.). Strassburg, 1893.
L. a 2. és 3. j. idézett munkákat.
«Hilfsmittel» – mint H. Spangenberg nevezte. (Die Kanzleivermerke als Quelle verwaltungsgeshichtlicher Forschung, Archiv für Urkundenforschung X. 3. füzet, 519. l.)
A magyar fejlődésben már több önállóságot látunk. Bár a fejlődés egyes fázisaira emlékeztetnek a nyugatira, mégis a XV–XVI. század fordulóján a magyar államkormányzat egész szellemében különbözött attól, amilyennek pl. I. Miksa elgondolta és részben át is alakította a maga államát – mintaképéül és alapjául a további fejlődésnek.
Nálunk a XV. század folyamán az uralkodó mellett egyetlen kormányszerv: a királyi tanács intézi a legfőbb kormányzatot, azonban a királyi tanáccsal kapcsolatban a kormányzatban mindinkább tevékeny részt vesz maga a kancellária is, mely egyszerű oklevélkiállító intézményből – a XV. század végére már nagyrészt önállóan működő, «modern» hivatallá lesz. E centralizáló törekvések Mátyás uralkodása alatt vehetők észre. Zsigmond kora és az utána következő zavaros idők nem voltak alkalmasak szilárdabb kormányzat kialakulására, sőt még Mátyás uralkodása első éveiben is megmaradnak a régi viszonyok. De körülbelül uralkodása második évtizedében már határozott irányú fejlődés indul meg s ez a fejlődés a magyar újkor hajnaláig állandóan tart.
I. A kancellária szervezete.
II. A kancellária viszonya a királyi tanácshoz.
III. A kancellária referensei.
IV. A kancellária szerepe a külügyi kormányzatban.
V. A kancellária szerepe az igazságszolgáltatásban.
