ZSINKA FERENC
35ZSINKA FERENC
Munkás életének derekán, váratlanul költözött el körünkből. Május 4-e óta igazgató-választmányunk szegényebb lett. Egyik lelkes, Társaságunk iránt mindig meleg érdeklődést tanusító tagját vesztette el. A fájdalmas megdöbbenést és mélységes szomorúságot, melyet halála széles körben keltett, nemcsak a veszteség érzete fakasztotta, hanem a szeretet is.
Nem volt tulajdonképen speciális művelője a történelmi segédtudományok általunk képviselt ágának. Őt a történettudomány más ágazatai kötötték le. Szakismerete, a genealogia és heraldika területén jártassága és ahhoz való vonzódása azonban, amit még a Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtára igazgatásának csak nemrég történt átvétele előtt a levéltári osztályban töltött hosszabb működése oltott belé, őt mindvégig szeretettel és nagy figyelemmel láncolta Társaságunkhoz. Tanuságot tesznek erről egyrészt a Turulban megjelent ismertetései, a Nagyenyedi Albumban csak a közelmultban megjelent értekezése Báthory Gábornak papok részéré adományozott címeresleveléről, másrészt az a kiváló ügybuzgóság, mellyel Társaságunk működésében állandóan résztvett. Alig volt ülésünk, melyről az ő szerény, sokak szimpátiáját kiváltó személye távolmaradt volna. Elvesztése annál fájdalmasabb nekünk, mert nemcsak mint igazgató-választmányunk tagja, hanem mint a Nemzeti Múzeum közbecsülésben álló tisztviselője is közel volt szívünkhöz. Midőn e sorokban is búcsúzunk tőle, érezzük, hogy Zsinka Ferenc hiányozni fog nekünk.
