HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
A Turul mult évfolyamának utolsó füzetében a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának az 1929. év első felére eső gyarapodásait ismertettük e rovatban. Ezúttal folytatólagosan ugyanezen év második felének szaporulatáról számolunk be a szokott korrendben, s utalással anyagunknak leginkább három főúton: örök letét, ajándékozás és vétel útján előállott gazdagodására.
Pénzbeli ellátásunknak a mai viszonyokhoz mérten szűkrevont kötöttsége csak korlátolt határok közt engedett meg vásárlást. Azért így is sikerült egy 20 darabból álló, jórészt a Ják-nemzetségből származó Sitkey-családra vonatkozó becses középkori oklevélcsoportot megvennünk, mely egyben e félévi szerzeményeink legrégibb eredeti darabjait is tartalmazza. Ezek egyike tatárjáráselőtti, csekély számban fennmaradt okleveleink számát gyarapítja; 1238 körüli időből való és az elidegenített várjavak visszaszerzésére kiküldött királyi bizottság (Kázmér veszprémi püspök, Hahót vasvári és Pál fehérvári ispán) kiadványa. Még más két Árpádkori oklevél is van e vételben: Balduin vasvári ispán 1244 körüli évekből származó oklevele és a vasvári káptalannak a XIII. század végéről való, szintén évnélküli kiadványa. A sorozat tartalmaz még hat Anjou-kori és tizenegy, a XIV. század végétől a mohácsi vészig terjedő időben kiadott többnyire királyi, országbírói és hiteleshelyi (vasvári, győri, csanádi káptalani, csornai és kapornaki konventi), továbbá hazai gyakorlatukban meglehetősen ritkán előforduló két közjegyzői oklevelet. Utóbbiak egyike 1475-ben Kalocsán kelt, a másik 1523-ból, Szentgróthi Márton közjegyzőtől való. Kiadványainak csekély száma miatt ritkaságszámba megy a somlyóvásárhelyi apácakonventnek szintén vétel útján szerzett, 1521-ből való függőpecsétes oklevele.
E félévben történt örökletéteményezések közül a Gámán-család levéltárával 11 darab középkori oklevél jutott hozzánk. Legrégibb darabja: 1434-ből a csanádi káptalan kiadványa. Ez oklevelek legnagyobb része Krassó-Szörény megyei vonatkozású. Ismertetésüket itt mellőzhetjük, mert Pesty Frigyes «A szörényi bánság történeté»-ben mind kiadta. Az Ikácsi- és Attyai Péterffy-család levéltárának a közelmultban letéteményezett újkori anyagához, melyet alább ismertetünk, röviddel azután annak középkori része is beérkezett. Áll pedig az 1452. évvel kezdődőleg tíz darab eredeti és három darab újabbkori másolatban fennmaradt oklevélből. Túlnyomóan Ugocsa vármegye hatóságának és a leleszi konvent kiadványai s a Hethényi- (Fejes és Bedő) család ügyeiről szálnak. Szinyey Merse Jenő régebben letett családi levéltárát egy XV. századvégi töredékes papíroklevéllel egészítette ki. Családjára vonatkozik s benne «Ludovicus Florianus de Ferraria» és Estei Hyppolit bíbornok nevei is olvashatók.
Oklevelek hasonmásaiból álló fényképgyüjteményünk gyarapodása e félévben érték és mennyiség tekintetében is számottevő. Pogrányi Nagy Félix megszerezte számunkra II. Endre, Horvát-, Dalmátország és Chulmia hercege által a pharai püspökség részére 1198-ban kiadott, a bécsi Staatsarchivból újabban Belgrádba vitt oklevél fényképét. Beszereztük Miklós esztergomi érsek 1183. évi, az Országos Levéltárban őrzött oklevelének is a fényképes másolatát. Három lovaspecsét fényképét. Az Osl-nemzetség öt darab legrégibb, az 1220–1301. évekből való oklevelének facsimiléivel e nemzetség még egyetlen élő tagja, Ostffy Lajos ny. főispán ajándékozta meg a Levéltári Osztályt. Hasonlóképpen az ő ajándéka II. Endre király egy 1222-i függőpecsétjének és hat darab más középkori oklevélnek a fényképe is. Közülük három Árpádkori oklevélről készült, melyeket családjának ostffiasszonyfai levéltára őriz, míg a másik háromnak eredetije Sopron vármegye levéltárában található.
Nagyszámmal gazdagította e gyüjteményünket báró Petrichevich-Horváth Emil ny. államtitkár. A kolozsvári Erdélyi Múzeumban letett családi levéltára 21 középkori és 7 XVI. századbeli újkori darabjának fényképeit ajándékozta levéltárunknak. Legnagyobb részük az adományozó egyik anyai ősének a családja, a Suky-család iratairól készült. (E család leszármazásáról lásd: Turul, 1908. évf. 139. és köv. l.) Ezzel a csoporttal került hozzánk a Sukyak Zsigmond-korabeli, 1418-ban Konstanzban kiadott címereslevelének a fényképe is, melyről megállapítható, hogy a rajtalevő címert Zsigmond király két, ugyanazon 42évi és ugyanott kiadott címereslevelének a festője készítette.
A múzeumi levéltár újkori anyaga ugyanezen félévben főleg újabb családi levéltári örökletének és a korábban letéteményezett levéltárakhoz érkezett kiegészítések által gyarapodott nagyobb mérvben. Péterffy Lajos ny. min. tanácsos az Ikácsi és Attyai Péterffy-család levéltárának letéteményezésével a fentebb ismertetett középkori okleveleken kívül gazdag újkori anyagot is juttatott levéltárunkba, mely elsősorban a szatmár- és zemplén vármegyei birtokviszonyok és családok kutatóinak nyujt bőséges forrásanyagot. Szükségesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy e családra vonatkozólag a levéltárunkban már régebb idő óta őrzött báró Balassa-levéltár is tartalmaz nagymennyiségű iratot, ahová ezek beházasodás útján jutottak. Túlnyomóan szatmármegyei vonatkozású anyag a Domahidi Sipos-család levéltára is, melyet dr. Sipos Zsigmond rendőrtanácsos tett le. Ez kizárólag újkori iratokból áll. Dr. Gámán Béla örökletéte, a Nagykállovai és Benczenczi Gámán-család levéltára a 11 darab középkori oklevélen felül a XVI. század mohácsi vész utáni idejéből 25 darabot tartalmaz s úgy ezek, mint a későbbi századokból való okiratok a Gámán-család Krassó-Szörény vármegyei birtokairól szólnak, a család genealogiájának levezetésére alkalmas adatokkal. Terjedelmesebb letétet nyertünk az özv. Szentiványi Gáborné által beszolgáltatott Iklódszentiványi-család levéltárával, melyből elsősorban az erdélyrészi családok és birtokok történetéhez lehet meríteni; egyben legújabbkori családtörténeti feldolgozásokat és nagyszámú ilytermészetű kijegyzést is találunk benne.
Kiegészítésekkel gyarapodott a Berzeviczy-család berzeviczei ágának, a Nyárády-, Pujoni Pataky-, Podhradszky-, Szinyei Merse-, Vizeki Tallián-, gróf Szécsényi-, Szilassy-, Szirmay-, Abaffy-család levéltára; dr. Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója pedig Darányi Ignác irataihoz küldött be újabb tekintélyes, a nagy államférfiú gazdasági iratait és levelezéseit magában foglaló kiegészítést. Végül dr. Lukcsics Pál, báró Eötvös-kollégiumi tanár, a Kapy-család levéltárához adott be pótlást.
E kiegészítések kapcsán jutott hozzánk II. Mátyás 1610. január 1-én kelt, a Vizeki Tallián-család nemességét és címerét megerősítő oklevele; továbbá I. Apaffy Mihály fejedelemnek 1669. február 17-én a Pataky-, Fodor-, Fülöp-, Tövisi- és Barla- várfalvi családok számára adományozott címeres nemeslevele. Mindkettő másolatban. Vétel útján szereztük III. Ferdinándnak 1655. május 3-án a Matthó- és Soós-család részére kiadott eredeti címeres nemeslevelét; míg az Apaffy fejedelem részéről Kovásznai Székely Miklósnak adott, 1669. február 18-i keltezésű armálist, I. Ferenc király 1829. évi átiratában, ajándékba kaptuk.
Céhirataink csoportját Ernyey József múzeumi éremtári igazgató a székesfehérvári csiszár-, kötélverő- és szíjgyártó-céh 53 darab iratából álló ajándékával gazdagította.
1848/49-es gyüjteményünkhöz báró Alessandro Augustu Monti della Corte (Brescia) Monti ezredesnek a magyar hadsereghez szóló, 1849. augusztus 20-án kelt felhívását, Erdős Dezső pedig az olaszországi légióra vonatkozó hét darab Klapka-iratot ajándékozott. Idetartozik egyik igen nagybecsű vételünk is, mely vastag füzetben az 1849-ben külföldre emigrált hazafiak névsorát tartalmazza, életrajzi adatokkal, s egykor Kossuth Lajos tulajdona volt.
Többi újkorból való szerzeményeink közül kiemeljük Gelei Katona Istvánné, Kölcsey Antónia 1838–39. évi naplótöredékét, anthológiáját és levelezését, melyet id. Ábrányi Kornélné, szül. Gelei Katona Klementina tett le a Kölcsey-család levéltárának kiegészítésére; továbbá a gróf Batthyány-család XVIII–XIX. századi levelezésének 40 darabot kitevő töredékét, mint a Kézirattár áttételét.
Cz. A.
