SOÓS ELEMÉR 1844–1929.
SOÓS ELEMÉR
1844–1929.
1844–1929.
Az ősi Baksa-nemzetségből származó Magyarországi György mester ivadéka, Társaságunk igazgató-választmányának korra legidősebb tagja költözött el örökre körünkből. Fájdalmas érzéssel veszünk búcsút tőle, mert törekvéseinkben lelkes támogatót, Társaságunknak évtizedek óta buzgó tagját vesztettük el benne, aki mindhalálig ragaszkodással viseltetett Társaságunk iránt s akit mi is tisztelettel, szeretettel vettünk körül.
Soós Elemér katona-ember volt, aki a kardforgatás mellett fiatalkora óta a magyar mult felderítése körül is odaadó munkásságot fejtett ki. A kegyeletteljes érzület családjának, nemzetségének fényes multja iránt adta kezébe a tollat azon tanulmányok megírására, melyekben elődjeiről megemlékezett. E tanulmányok egy része folyóiratunkban látott napvilágot, de van köztük olyan is, mely csak a család tagjai részére készült, csak azoknak volt szánva. Ősének, a XIII. században élt Magyarországi György mesternek életét művészi kiállítású kéziratban örökítette meg, mely az ezredéves kiállítás történelmi csoportjában mesteri miniatürjeivel a koronás király figyelmét is magára vonta. Igazgató-választmányunk egyik legutóbbi űlésén mutatta be a Baksa-nemzetségről szóló ugyancsak kéziratos művét, melyet a középkori kodexek mintájára készült díszes kivitelben családja tagjainak okulására állított össze. Katona volta vitte őt arra, hogy a magyarországi várak multjával foglalkozzék. Ernyedetlen, évtizedekre terjedő munkával, időt, fáradságot, költséget nem kímélve, gyüjtötte össze a reájuk vonatkozó történelmi adatokat, járta be azoknak helyeit, sajátkezűleg mérve fel és rajzolva meg azoknak maradványait, hogy belőlük biztos kézzel rekonstruálja azok képét. Ezrekre menő adatgyüjteményt hozott össze, melynek kiegészítésén, rendezésén élte utolsó pillanatáig dolgozott. Nem volt hivatásos histórikus és így megállapításai, vizsgálatainak eredményei között lehetnek, sőt vannak is tévedések, de a magyar várakra vonatkozó anyagot nálánál senki sem ismerte jobban. Életének legfőbb vágya volt, hogy ezt a nagyterjedelmű anyagot feldolgozva közrebocsáthassa. Ez a vágya nem ment teljesedésbe. Nagy művéből csak egyes részek jelentek meg, egyes várak monográfiái, amelyek mutatják, hogy emberileg lehető teljességgel hozta össze az adatokat. Hosszú életének gyüjtése a tudomány előtt nem fog elzárva maradni, kéziratos anyaga utolsó akaratához képest a Hadtörténelmi Múzeum tulajdonába ment át, ahol a legmegfelelőbb helyen van.
Emlékét Társaságunk mindenkor kegyelettel fogja megőrizni.
