Köpenczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 8. sz.) Az «Erdélyi Irodalm…
Köpenczi Sebestyén József: A brassai fekete templom Mátyás-kori címerei. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 8. sz.) Az «Erdélyi Irodalmi Szemle» kiadása. Kolozsvár, 1927.
A címben foglalt elnevezést megbarnult ódon falairól a gót stílusban épült brassai evangélikus templom kapta, amelynek leírása Ernst Kühlbrandt műveiből ismeretes. A most kezeink között levő füzetben a templom Mátyás-kori címeres emlékei nyernek beható, heraldikai felkészültséggel megírt ismertetést.
Mindjárt első tekintetre feltűnik az a rajzban is bemutatott kőcímer, melyet szerző Hunyadi Mátyás, illetve a Hunyadi-ház genealógiai címerének nevez, s amely a templom főhajójának egyik pillérén foglal helyet. A félig nyitottszárnyú holló jobbra dülő háromszögű pajzsban látható. Csőréből a gyűrű – szerző véleménye szerint – kitört a nélkül, hogy észrevehető nyoma maradt volna. Különleges és szokatlan a sisakdísz: a sisakot fedő, keresztalakú díszekkel behintett karimás sapka, melynek hosszában menő betűrésébe szárnyalakú, kettős tollsor van tüzdelve. Meg is állapítja ismertetője, hogy ily sisakfedő sapkára eddig nincs példa heraldikánkban. Más oldalról azonban itt főként az a szokatlan és figyelemreméltó, hogy a Hunyadiak valamennyi ismert címerével ellentétben ebben a heraldikai összetételben az itt közöltnek nem mutatható fel párja. De csak a magános hollóval való összetételben; mert a Hunyadi János részére V. László által 1453-ban adományozott címerbővítésben a hollóval és koronát tartó oroszlánnal váltakozó mezőkre osztott négyelt címerpajzs fölött a koronás sisakon ott látjuk a tollazatot, mely a fentinél dúsabban stilizálva, szárnypárt mutat. Ennek összevetése, valamint a faragómester korának és a kőcímer stílusának tetszetős logikával való szembeállítása után a füzet írója abban állapodik meg, hogy a kőcímeren ábrázolt zárt szárnypárt a Hunyadi-ház bővítetlen címerének sisakdísze s így ez a brassai kőcímer – feltéve, hogy a holló csőrében megvolt a gyűrű – a Hunyadi-ház «teljes, bővítetlen, genealógiai címerét képviseli». A nélkül, hogy e következtetést lerontani akarnók, nem mellőzhetjük egy kérdés föltevését. Tény, hogy a Hunyadiak a bővítés után is leginkább, sőt úgyszólván állandóan egyszerű, régi hollós címerüket használták. Viszont azonban az a körülmény, hogy a bővített címerről az adománylevélen kívül más emlékeink is fennmaradtak – így a vajdahunyadi vár csigalépcsőjének ajtaja fölötti, szerző által is felhozott kőcímer, meg a Bárczai Oszkár művében (Heraldika kézikönyve. 26. l. 2. jegyzet) említett két pecsét Hunyadi Jánostól és Lászlótól, – hihetővé teszi, hogy abban az időben a bővített címer is közismert volt s ismerhette a mi mesterünk is. Nem tehető-e fel tehát, hogy a szóbanforgó címer készítője és tervezője a Hunyadiak által a gyakorlatban használt eredeti címerhez plasztika kedvéért átvette az általa ismert bővített címerből a sisakdíszt? Vajjon a sisakot fedő sapka is nem a mester stilizálásának a szülöttje-e? Mindenesetre Sebestyén olyan heraldikai újdonságot tár elénk, mely a címer tulajdonosainak hazánk történetében betöltött fényes szerepénél fogva is megérdemli, hogy továbbra is felszínen maradjon.
A továbbiakban a templom Kühlbrandt brassai tanár által rekonstruált Mária-freskójának két címeréről kapunk szemléltető leírást s gondosan összegyüjtött, messze kiterjedő források felhasználásával megírt, szövegközi képekkel is kisért magyarázatokat. Egyik a Mátyás-kori államcímer ama típusa, melyben a pajzs négy negyedét sorrendben a négy pólya, Csehország, Dalmátország s végül kettős halmon a kettős kereszt tölti be; középütt a szívpajzsban a hollós Hunyadi címer látható. Ez államcímerről itt azt is olvassuk, hogy megegyezik Mátyásnak a párisi Musée d’Artillerie-ben levő címeres pajzsával. A másik Mátyás második feleségének, Beatrixnak a címere. Mindkettőnél a szerző nem áll meg az általános fejtegetéseknél, hanem sorra veszi alkotórészeiket s ezek történeti fejlődését és címertani sajátságait is behatóan megtárgyalja.
Örömet keltő és megnyugtató tudat, hogy a magyar heraldika tőlünk elszakított területen is talál buzgó művelőre és készséges kiadóra. Elismerés érte írónak és kiadónak egyaránt.
Czobor Alfréd.
