A ZELCHÉNIEK. (Részlet Hrussó várának történetéből.)
37A ZELCHÉNIEK.
(Részlet Hrussó várának történetéből.)
(Részlet Hrussó várának történetéből.)
Szolcsán egyike Nyitra vármegye ama községeinek, mely évszázadokon keresztül számtalanszor cserélt gazdát még azután is, hogy Hrussó várának tartozékai közé soroztatott. Eredeti neve Zelchen, Zewlchen, Nagy Zelchen.* Zwlchan alias Zelchen néven 1426-ban szerepel először. Minthogy egyes oklevelekben – hibásan – Scelenchennek írták, a név hasonlósága miatt történetíróink, pl. maga Nagy Iván is, összetévesztik a barsvármegyei Szelezsény (Zelesen) községgel és a Zelcheni-családot a Zeleseniekkel.
Megkülönböztetésül Kis-Zelchentől = Szolcsánka.
Zelchén első birtokosainak nevével 1247-ben találkozunk. A Korossi-, Berencsi- és Rajcsányi-nemzetséggel közöstörzsű, vagy legalább is közel rokonságban levő Lipovnokiaké a két Bölgyénnel együtt.* De részbirtokosok voltak Zelchénben 38a Berencsiek is, akiknek családjából származott Malsa fiát, Miklóst, mint tettenért rablólovagot, felakasztották és jószágait elkobozták. IV. Béla király e Miklósnak bölgyéni, zelchéni, hornouzi és perjesei birtokát István országbírónak adományozta.* Zelchén később a Korossiak birtokába került, mert R. Károly király 1317-ben Berencs, Zelchén, Apáti és Livinára Korosi Drág fiainak részére új adománylevelet állított ki.* Ennélfogva lehetséges, sőt valószínű, hogy István országbíró is a Korossi-nemzetség tagja volt.
B. Forster Gy. Koros és a Berényiek. 12. l.
U. o. 17.
U. o. 20.
1337 április 23-án Csanád esztergomi érsek az esztergomi sz. György prépostságnak adja többi közt mindkét Elefánt, Choarch (Kovarcz), Sceredahel, Scelechen (Szelcsén), Chifech (?), Bossány és Széplak templomok és filiáik tizedének negyedét, mely templomok tizede a nyitrai káptalané.* Ez adománylevél a mellett tanuskodik, hogy a felsorolt községek már akkor külön plébániákat alkottak, azaz a népesebbek közé tartoztak. Szelcsén 1387-ig már mezőváros (Oppidum).
Monum. Eccl. Strig. III. 296.
Mindez ideig Szelcsén mint családnév nem szerepel. A XIV. század második felében azonban egyszerre bukkan fel a de Zelchen-család. 1369-ben Zelcheni György fia, Miklós hűtlenségbe esett és szelcséni s nagyfalvi birtokra a koronára szállott.* Minthogy Szelcsén a Berencs szomszédságában levő Nagyfaluval együtt említtetik, ebből némi jogosultsággal arra lehet következtetni, hogy ez a Zelcheni-család szintén a Korossi–Berencsi–Rajcsányi–Lipovnoki-nemzetségek valamelyikének leszármazottja, mely lakóhelyéről a de Zelchen nevet vette fel. Lehetséges, hogy Zelcheni László Györgynek fitestvére volt, mert azt olvassuk róla, hogy a nótába esett Miklós birtokait 18 aranymárkáért Zelcheni László fiának, Jánosnak adta el. A leszármazási kapcsolat azonban meg nem állapítható.
Nagy Ivánnál és Szerémi, A Majthényiak és a Felvidék 260. l.
Az bizonyos, hogy Zelcheni János birtokba nem léphetett, mert Szelcsént a király Opuli László hercegnek, aki 1367–1372. években Magyarország nádorispánja volt, adományozta s neki ez évben Bars, Nyitra és Trencsén vármegyékben birtokokat szerzett, nevezetesen Nagyugróczot, Pázsitot, Kalacsnát, Myssent, Hrussót, Bajmóczot, Ghymest és Szelcsént is. 1368-ban Szelcsént Vissteni Vanissiusnak és fivérének, Bertalannak, valamint utódaiknak 500 aranyforintért lekötötte olykép, hogy haláluk után a nádorispán vérrokonainak járó 500 aranyforint lefizetése után a birtok az esztergomi egyházra szálljon; s miután Vanissius Szelcsént mindjárt a lekötés után Bossányi Jakabnak 200 márkán a kiváltásig másodzálogba adta, megváltásuk elmaradása esetén a nevezett egyház azt kiválthassa s örök áron birtokolhassa.*
DL. 5689.
Az esztergomi egyház azonban sohasem jutott Szelcsén birtokába, sőt a zálogbirtokosok sem soká élvezhették, mert 1382. évben Hrussó vára Szelcsénnel együtt a királyé.* Valószínű, hogy amikor László herceg mint Oroszország kormányzója Magyarországból végleg eltávozott és magyar birtokait a királynak visszabocsájtotta, akkor került vissza Hrussó vára Szelcsénnel stb.-vel együtt a király birtokába. Ez időtől kezdve Szelcsén már Hrussó várának tartozéka gyanánt szerepel s annak sorsában osztozik. Zsigmond király uralkodása alatt pedig folytonos adás-vevés, csere, kölcsönügylet stb. tárgyává lett.
Dr. Csánki Dezső kegyes volt Hrussó várára vonatkozó adatait rendelkezésemre bocsátani. Ez adat is tőle származik.
E Szelcsén alatt természetesen nem totalis possessio értendő, mert a Zelcheni-család tagjai továbbra is, mint látni fogjuk, részbirtokosok maradtak ugyanott.
1387 november 17-én Zsigmond király Hrussót Sárai Péter fiának, László mesternek, udvari vitézének és Csókakő várnagyának adományozza a nyitramegyei Nagy-Szelcsénnel együtt s az esztergomi káptalan ellenmondás nélkül beiktatja.* De Sárai már következő évi április 17-én Hrussó várát, Váralja, Skychen, Németlehota, Kislehota, Fenyőkosztolány, Keresztúr, Bory, Zykwa, Kendy és Lewes (lakatlan), Kenezyth és Mahala falvakkal s a Nyitra megyében levő, Nagyzelchen és Arnolch (?) birtokokkal és Hontban Paztoh és Zakálos nevű ősi birtokokkal visszabocsátotta a király kezeibe Léva váráért s a hozzátartozó Bars, Csütörtökhely és Báth helységekért.*
DL. 7324., 7325.
DL. 30301.
1389-ben a király Zelchént Damyani Elek leányának, 39Ilonának, Chetneki Miklós nejének adományozza azon hű szolgálatokért, amelyeket Mária királynő körül ennek fogsága alatt teljesített.* Ez időtájt adta a király Hrussó várát is a Chetnekieknek (Györgynek és Mihálynak), de már 1393 körül elkérte tőlük cserébe Sáros váráért. 1396-ban azután Sáros várát is elcserélte Saskő váráért tartozékaival együtt és 3100 aranyforint ráadásért, oly feltétel alatt, hogyha a király vagy utódai Hrussó várát a Chetnekieknek visszaadják s a ráadás összegét is visszafizetik, a Chetnekiek Saskő várát a királynak visszaadni tartoznak. A garamszentbenedeki konvent a Chetnekieket Saskő várának birtokába 1397-ben ellenmondás nélkül be is iktatta.*
DL. 7462., 7464., 7466., 7471.
Orsz. Lt. NRA. f. 1545,86. Knauz. A garamsztbenedeki apátság 193.
1393-ban a király Hrussó várát Ilsvai Leusták nádornak adományozta. A Kistapolcsányiak ugyanis ezévi július 15-én tiltakoznak az ellen, hogy a király Hrussó várát az ő Leves nevű birtokukkal együtt Ilsvai Leusták nádornak adományozza.* A nádor már 1390-ben zálogjogon bírta Saskőt s egyúttal Bajmóc és Kesseleőkeönek is ura volt.* Ilsvai Leusták nádor azonban a szerencsétlen nikápolyi csatában a törökök fogságába esett, ahol teljesen nyoma veszett. Fiai, György és Péter, valamint leányai, Ilona és Hedvig, hogy atyjukat a török rabságból kiválthassák, 1400 március 14-én Hrussó várát, továbbá Novák, Besztercsény, Csennend, Felfalu és Kosi (Nyitra) birtokaikat 6000 aranyforinton zálogba vetik Kanisai János esztergomi érseknek és testvéreinek, Miklós kir. tárnokmesternek és István kir. ajtónálló mesternek.*
Szerémi Odescalchi Artúr herceg jegyzete a forrás megnevezése nélkül.
Szerémi, Majthényiak 120.
Botka, Bars megye okmánytára. 85.
Időközben kiderült, hogy Ilsvai nádor magát Hrussó várának birtokába be nem iktattatta, ennek folytán birtokjoga is kétségessé vált. Így történt, hogy 1399-ben Hrussóban ismét a Chetnekieket találjuk, akik Zsigmondnak Saskőt visszaadták.* Viszont a garamszentbenedeki konvent 1400-ban Bubek Detre nádor parancsára a Kanisai-testvéreket iktatja be Hrussó várába és tartozékaiba, nemkülönben Besztercsény, Cserenye és Felfalu barsi, Novák és Kaas (Kós) nyitramegyei birtokokba a már említett zálogjogon.*
Knauz i. m. 193.
DL. 8542.
Az akkori jogviszonyokat jellemzi, hogy Hrussó várának és tartozékainak ugyanegy időben három várományosa is volt, akiknek egyike sem mondott le róla. A Chetnekiek a fenti csereszerződések alapján formáltak jogot hozzá, Ilsvai nádorispán örökösei a kir. adománylevél alapján, a Kanisai-testvérek pedig zálogjogon. A vár egyelőre a Kanisaiak birtokában maradt 1403 szeptember haváig, amikor ghymesi Forgách Péter a király parancsára ostrom alá vette és elfoglalta.* Ghymesi Forgách Péter nyitrai püspök és főispán az Esztergom várának kiostromlása alkalmával a király rendelkezésére bocsátott 300 lovasnak havi 10 forint zsoldja fejében még ugyanazon évben zálogba kapta Hrussó várát.*
L. az ostrom előzményeit és történetét Kistapolcsány hajdanából c. cikksorozatomban Nyitramegyei Szemle 1924. 32–34. számaiban. Szabó, A Forgách-család tört. 119. 1. Forgách Péterről azt írja, hogy anyja Ilsvai Lesták nádor özvegye volt. Forgách Péter szerinte 1350–1440-ig élt. Atyja Kozmáli András 1380-ban még él, Ilsvai Lesták pedig 1396-ban tűnt el. Eszerint Ilsvainé első férje Kozmáli András lett volna. Ha ez igaz, akkor Ilsvai György, aki 1402-ben az Alberttel kötött örökösödési egyességet aláírta, tehát szereplő személyiségnek kellett lennie, legfeljebb öt éves lehetett, ami lehetetlen. Másrészt ha Forgách Péter 1350 körül született, Ilsvai György pedig 1382 körül s utána Péter, Ilona és Hedvig, – akkor az anya két rendbeli gyermekei közt legalább 30–35 évi korkülönbségnek kellett lennie, ami szintén kevés valószínűséggel bír.
Fejér, Cod. Dipl. X. 4. 222., 227., 253.
Meddig volt Hrussó Forgách Péter birtokában, nem tudjuk. Bizonyos, hogy 1407. év folyamán a vár az Ilsvai-örökösök kezén volt. Ez évben ugyanis Garai Miklós nádor Maholányt, melyet a hrussói birtokosok elfoglaltak, Ilsvai nádor özvegye és gyermekeinek tiltakozása dacára a garamszentbenedeki apátságnak visszaadatta.* 1408 Szent István király napján pedig, miután Ilsvai Lesták nádor fiai, György és Péter, valamint leányai, Ilona és Hedvig hajadonok a 6000 aranyforintot a Kanisaiaknak a székesfehérvári kereszteslovagok konventjében visszafizették, ez utóbbiak, nevezetesen: János esztergomi érsek, Miklós és István, Kanisai János fiai Hrussó várát 40s a többi lekötött birtokokat a négy testvérnek visszabocsátották.* De 1410-ben a vár ismét a Chetnekieké, mert György fiát, Zsigmondot, a garamszentbenedeki apátsággal folytatott perében a vár egyik tartozékában, Szkicze helységben idézik meg. A Chetnekieké a vár 1411-ben is.* Az Ilsvai-családról ettől fogva Hrussó várában többé szó nem esik.
Knauz i. m. 164.
Botka 85.
Dr. Csánki szíves közlése.
Ugyanazon évi december 6-áról olvassuk, hogy a Forgách-család tagjai Hrussó várának birtokára még jogot formálnak, de a köztük létesült családi egyességben a várról és tartozékairól már említés sem történik.*
Szabó i. m. 130.
Hrussó 1412-ben is a Chetnekieké, mert Miklós garamszentbenedeki apát bizonyos hatalmaskodások ügyében Chetneki Zsigmonddal és hrussói vámagyával, Andrással, a zobori konvent előtt békés egyességre lépett.* Ugyancsak Chetneki Zsigmondnak és nevezett várnagyának 1413-ban perpatvara támadt Praznóczi Briccius-szal, aki őket a kir. kúria elé idéztette.* A király, bár őket hatalmaskodásban elmarasztalták, megkegyelmezett nekik, de pénzbeli kárpótlásra kötelezi a Praznócziakkal szemben.* A Chetnekieké a vár 1417-ben is, mely évben Lévai Cseh Péter Chetneki Zsigmondot és Zepesi András hrussói várnagyot s ez utóbbi fiát, Jánost, a nádor előtt bepanaszolja, hogy Barsban tartózkodó egyik jobbágyát és Prohotha birtokán egy sólymát lefoglalták, továbbá Sythythkuthi Endre és Semberi Kis Gergely családtagjait elvették és mindenükből kifosztották.* 1420-tól kezdve Chetneki Miklós mellett Hrussón látjuk László fivérét, az esztergom-szentgyörgymezei prépostot is. Ez évben ugyanis Chetneki László prépost, Miklós fivére, felesége Ilona, fia György és leánya Margit tiltakoznak a nyitrai káptalan előtt a praznóczi nemesek és pedig Kemynnek nevezett Pál fia, Briccius, Péter és Miklós, továbbá Pán Endre és a többi atyafiaik ellen, hogy zelchéni birtokuk irtványos szántóföldjeinek, erdeinek, berkeinek és harasztjainak nagy részét erőszakosan elfoglalták és hornyáni birtokukhoz csatolták.* De már 1423 június 13-án Zsigmond király Hrussó várát tartozékaival együtt, valamint a zabari Deche és László magvaszakadtával visszaháramlott zabari és radnoltfalvai birtokokat pelsőczi Nagy (Magnus) másként Bebek v. Böbek vagy Pelsőczi János kir. tárnokmesternek, a László fiának adja cserébe sárosvármegyei Szakolya váráért.* Viszont ugyanazon évről azt is olvassuk, hogy a király Pelsőczi Jánosnak Hrussó vára és Böszörmény birtok helyébe, melyeket a király kezébe visszabocsátott, Gömör várost, Berzethe, Körös, Rudna és Paristhelek gömöri birtokokat adta zálogba 8375 aranyforint és 200 új forintért.* Mindamellett az időközben elhalt Pelsőczi János fiait, Miklóst és Istvánt 1424-ben Hrussó várának birtokába iktatják be, akik annak birtokában maradnak 1438-ig.*
DL. 9963.
DL. 10039.
DL. 10174.
DL. 10451.
DL. 11001.
DL. 4612., 11422., 11427.
DL. 11366.
Dr. Csánki szíves közlése. Elenchus Actorum ord. S. Pauli fol. 223,25. Knauz i. m. 151.
De térjünk vissza Szelcsénre. Bár e birtok tranzakciók alatt Szelcsén az oklevelekben nem szerepel mint Hrussó tartozéka, mégis kétségtelen, hogy a Chetnekiek Zelchén birtokában maradtak. 1426-ban ugyanis Chetneki Miklós, László fia és neje, Ilona, valamint fiuk, György, a nekik adományozott Zelchent László keresztes vitéznek (Miklós fitestvére, később nyitrai püspök) és unokatestvérének, Jánosnak adják. Beiktatásuk Koloni András, Erney fia kir. ember közbenjöttével, ellenmondás nélkül történt.* Chetneki László és János még 1434-ben is Zelchént birtokuknak nevezik.*
DL. 11823., 11854., 12608., 12603.
DL. 12608.
Érdekes felemlíteni, hogy 1431-ben Vencel alkancellár Garamszentkeresztről (ex Keresztur Aeppali) azt írja Chetneki Lászlónak, aki a királynénak kancellárja volt, hogy miután tartani lehet tőle, hogy a jobbágyokat kizsarolják és elnyomják, ne adja ki bérbe Zelchent a királynénak.* Chetneki Miklós elhaltával azonban (fia, György, már előbb halhatott meg) Zsigmond király, nem törődve Chetneki László és János beiktatásával, Miklósnak szelcséni birtokrészét 1435 szent Háromság 41ünnepén felerészben Forgách Péternek és fiának, Jánosnak, másik felerészben pedig Forgách Miklós fiainak: János, Imre, György, Péter és Lászlónak 1361 aranyforintért lekötötte és beiktatásukat elrendelte, amelyet Miklós nyitrai mesterkanonok, Davari Briccius kir. emberrel, Praznóczi László és Zarkafalvai István szomszédok jelenlétében foganatosítottak is.* Chetneki László és János nem is tiltakoztak ellene.
DL. 12386.
DL. 12175.
Viszont a Zelcheni-család is ottmaradt. A hűtlenségbe esett Miklósnak fiait, Osvátot és Zsigmondot 1416-ban a sághi konvent atyjuk birtokába beiktatta s ugyanezt a beiktatást 1441-ben a konvent megismételte.* Nevezett Miklósnak felesége Bagonya Ilona volt, a Palásthyak nemzetségéből. Gyermekei: Veronika, Ambrus, Osváth és Zsigmond.* Nagy Iván Osváth fiát Györgynek mondja, de Zsigmond családjáról mitsem tud.
Nagy Ivánnál.
Palásthy, A Palásthyak I. 168–170.
Viszont Zsigmond király 1429 június 11-én Pozsonyban kelt okleveléből értesülünk Zelcheni Istvánról, akinek özvegye, nemes Márta asszony, Borbála királynénak udvarmesternője és udvarhölgye volt. A király hosszú időn át kifejtett szolgálataiért neki a liptómegyei Olaszi praediumot adományozta és ez adományt Márta asszony leányának. Erzsébetnek, Lipthay János nejének gyermekeire, Frankóra és Miklósra, valamint; Középszalathnai László fiaira, Mihályra és Miklósra is kiterjesztette. Kétségtelen, hogy ez István is a szóbanforgó Zelcheni-családnak tagja volt.
Ugyancsak a király 1407 november 21-én a garamszentbenedeki konventhez intézett rendeletében a kir. emberek közt Zelcheni Andrást említi, akiről szintén semmitsem tudunk.*
DL. 9385.
A Zelcheni-család tagja volt II. György, garamszentbenedeki apát is, akiről alább még szó lesz. Hasonlókép a szerencsétlen véget ért Zelcheni Pál, János fia, a király udvarnoka, Kistapolcsányi Dorottya férje. A családfába azonban sem Istvánt, sem Andrást, sem Jánost beilleszteni nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy András és Jánosnak, illetve fiának, Pálnak, Zelcsénben birtokuk és kúriájuk volt.
A fentiekből megállapítható, hogy Zelchén legalább kétrendbeli rész birtokból állott. Az egyik volt a Zelcheni-család ősi fészke, a másik rész királyi birtok, amelyet a Chetnekiek kaptak meg Hrussó várával együtt, melynek azóta tartozéka gyanánt szerepel.
A Chetnekiek zelchéni birtokrésze, mint említettük, 1435-ben a Forgáchoké lett. A következő évi május 1-én Forgách Péter fia, János és leánya, Erzsébet a nyitrai káptalan előtt tiltakoznak az ellen, hogy atyjuk Lekenyén és Szelcsénben levő birtokrészeit, arany- és ezüstneműit és egyéb értékes holmiját második feleségének adja, mert mindez örökségként őket illeti.*
Szabó: A Forgách-család tört. 140.
1467-ben Mátyás király Hrussó várát barsvármegyei tartozékaival és a nyitramegyei Zelchennel együtt udvarnokának, Zelcheni Pálnak (János fiának Nyitra vármegyéből), akinek felesége Kistapolcsányi Kelemen leánya, Dorottya volt, adományozza. Az adománylevélben elmondja, hogy a vár azelőtt néhai pelsőczi Böbek Istváné volt, de az ő gondatlansága és hanyagsága következtében az elmúlt zavaros időkben, mikor a cseh rablók a Felvidéket tűzzel-vassal pusztították, több ízben a rablók kezére került, ahonnan szintén többször kellett azt nagy költséggel és fáradsággal kivenni. Ezenkívül Böbek István fia, György, a király iránti köteles hűségről megfeledkezvén, a lázadó bazini és szentgyörgyi gróf Jánossal tartó Szapolyai Imréhez csatlakozott s ezáltal bekövetkezett hűtlensége miatt birtokai törvényesen a királyra szállottak. A vár birtokába Zelcheni Pált ugyanazon év vége felé be is iktatták.*
Dr. Csánki közlése.
1468 elején Szapolyai Imre és társai kegyelmet kértek és kaptak a királytól. Ennek tulajdonítandó, hogy a Hrussóra vonatkozó kir. adománylevél is változást szenvedett annyiban, hogy Zelcheni Pálnak az 1468 május 22-én Országh Mihály nádor előtt Pelsőczi Bebek György és Pelsőczi, másként Vámosi Imre fia, Pál, továbbá Szapolyai Imrével kötött egyesség értelmében Hrussó váráért és tartozékaiért 12,000 aranyforintot kellett nekik lefizetnie.*
Botka: Okltár. 99. 1.
A beiktatást a garamszentbenedeki konvent végezte. II. György apát azonban, mint a konvent tiltakozásából értesülünk, az iktató-levelet a konvent 42tudta nélkül adta ki «ob favorem fraternalis dileccionis», Zelcheni Pálnak tehát édestestvére, vagy mindenesetre vérrokona volt. Zelcheni Pál az elnézés vagy mulasztás folytán Hrussó várához elfoglalta a garamszentbenedeki apátság egyes birtokait is.* A következő évben Forgáchék visszaadják Zelchéni Pálnak azon zelchéni birtokrészeket, melyeket Forgách Feliciusnak 226 aranyforinton és Forgách Albertnek 680 aranyforinton lekötött volt. Az okleveleken Zelcheni Pál alias de Hrussó néven említtetik.*
Knauz i. m. 80. l.
Az eredeti okleveleket Odescalchi Artúr hgnél láttam.
Zelcheni Pál szomszédaival rossz lábon állott. 1470-ben Chuzi Istvánnal, Miklóssal és fegyveres néppel Bossányban Bossányi János házára rontott, feleségét, Katalin asszonyt rút szavakkal illette, házukat kifosztotta, fiát, Bossányi Pétert a házból kidobta és maga, Bosszányi János csak úgy szabadulhatott az őt fenyegető halálveszedelemből, hogy elmenekült és előkelő nyitramegyei nemes urak védelmét kérte.*
U. ott.
A budai szent Háromság-templom prépostja 1474-ben panaszt emelt Zelcheni Pál ellen, hogy csiffári jobbágyait megtámadta és kifosztotta.* Viszont 1470-ben Zelcheni Pál adta be panaszát ghymesi Forgách János fiai, Benedek, Gergely és Péter, valamint György fia, Albert ellen, hogy egy knezsiczi és keresztúri jobbágyát erőszakkal elvitték.*
Gszben. lt. f. 47., 27.
U. o. f. 18., 30.
Hasonlókép ellenséges viszonyban állott a nem kevésbbé erőszakos Zerdahelyiekkel, a vele tőszomszédos birtokosokkal is. Zelcheni Pál ugyan Hrussó várában lakott, tehát biztonságban érezhette magát, ennek dacára végzete utólérte.
1475 július 24-én Zerdahelyi Mihály kisherestyéni Gyepes Andrással, Onori Péterrel és Dyosi Istvánnal egyetemben, magukhoz vevén Nováki Györgyöt, Molnár Pált, Fychort és Zerdahelyi Mihálynak számos (quamplurimos) szolgáit, éjjel titkon a hanyagul őrzött hrussói várba lopakodván, Zelcheni Pált megölték, özvegyét pőrére vetkőztették és Kata, Erzsi, Ilona, Borbála, Anna (Ujfalusi Péterné) és Zsófia (geregyei Lipthay Jánosné) leányaival együtt a várból kikergették, arany, ezüst marháit, ruháit, írásait – mintegy 10,000 forint értékben – elrabolták, a várat elfoglalták, azután «ellenséges kézbe adták s az országtól elidegeníteni törekedtek». A király kénytelen volt a várat tőle fegyveres erőszakkal és pénzzel visszaszerezni.*
Így írja Mátyás király 1486 okt. 27-én k. adománylevelében. Botka i. m. 103–105.
Az özvegy panaszára a király 1476. év folyamán háromszor rendelt el vizsgálatot a Zerdahelyiek ellen. Az egyiket a nyitrai káptalan végezte,* a másikat Bars vármegye, melynek kiküldöttjei, Jókai János szolgabíró és Sári György a helyszínén kiszálltak és nyolcnapi vizsgálat után jelentették, hogy mindent úgy találtak, amint azt a panaszos előadta, miről a vármegye bizonyságlevelet állított ki.* Mivel pedig kisherestyéni Gyepes János, a vádlottak ügynöke, mindezeket tagadásba vette, a királya garamszentbenedeki konventet újabb vizsgálat megejtésével bízta meg, a felek kívánsága értelmében Thassad (Taszár) helységben. Gyepes András meg nem jelent.* A kir. kúria Zerdahelyi Mihályt, Onori Pétert és Dyosi Istvánt, miután meg nem jelentek, in contumaciam ítélte el a poena capitalisra. Zerdahelyi Mihály, Onori Péter és Dyosi Istvánnak Dióson, Onoron és Zerdahelyen levő birtokrészeit Zelcheni Pál özvegyének vérdíj gyanánt odaítélték, azonfelül a király elrendelte, hogy az özvegynek és árváinak elfoglalt birtokrészei nekik visszaadassanak.* Az ítélet végrehajtásával a garamszentbenedeki konvent bízatott meg.
DL. 17827.
DL. 17831.
Gszben. lt. f. 26., 28. DL. 17878., 17889.
DL. 17859., 17863., 17807.
E feladat teljesítése kettős okból nehéz volt. Először a Dyosiak, Onoriak és Zerdahelyiek állottak ellen a végrehajtásnak, úgyhogy a konvent azt nem foganatosíthatta,* másrészt meg időközben maga Mátyás király Hrussó várát tartozékaival együtt még 1475. év folyamán öröktulajdon gyanánt Laki Kis (Parvus) Tamásnak (Laki Márton fiának), kamarásának adományozta, akit az év végén már e várnak birtokában találunk. Hiába tiltakoznak ez ellen Kistapolcsányi Gergely, Mátyás és Benedek a Zelcheni-család leányörökösei 43nevében már 1475-ben, majd az özvegy és leányai következő év tavaszán.*
DL. 17877.
DL. 17745., 17742., 24564.
Az említett ítélet végrehajtásánál egyéb zavarok is keletkeztek. Kistapolcsányi Gergely, Mathus és Benedek, továbbá Zelcheni Pál özvegye, Saári György, Elekesi Tamás és Bori Imre 1476-ban a garamszentbenedeki konvent előtt panaszt emeltek Zerdahelyi Mihály és társai: Suchynafalvai Jób, Theresmeli Ambrus, Ujfalusi Kis Miklós, Kereszturi György, Dovoráni Miklós és Péter, Kasthnyai Kerék Antal és Zerdahelyi Imre ellen, hogy nemcsak megtámadták őket, hanem nekik tűzkárt is okoztak.*
DL. 17881.
Ugyancsak néhai Kistapolcsányi Kelemen özvegye, Erzsébet, névedi (Nyoygh) Geche Endre leányának fiai, Gergely és Benedek, továbbá Erzsébet és Anna (Marthonfalvai Marthon Mihály özvegye), hasonlókép leányai a nevezett Geche Mihálynak (?), továbbá Dorottya, Zecheni Pál özvegye (nevezett Erzsébet leánya), valamint leányai: Katalin, Erzsébet és Ilona, Zsófia (Geregyei Lipthay János neje, kinek atyja Korompai Farkas Antal volt) és Anna, Ujfalussy Péter neje (atyja Mayus [Mo˙s Péter) 1483-ban panaszt emeltek Tajnai Miklós, Orbán és Antal, továbbá Margit, Orbán özvegye, Erzsébet, Tajnai Antal neje, valamint nagyendrédi Zobonya János özvegye, Ilona és fiai, Imre és Miklós, nemkülönben Thompa Tamás és † maróthi Thompa Tamásnak özvegye, Margit, valamint Lythasi Albert és G. György, kisherestyéni Gyepes János és Regi Chama Gergely ellen, hogy bajkai, sári, névedi és kistapolcsányi birtokrészeiket és Hrussó (Ruhstho) várát embereikkel megrohanták, kifosztották és Zelcheni Pált megölték. A nádor Bars vármegyét bízta meg a vizsgálattal.* Ha e hatalmaskodások tényleg Zelcheni Pál meggyilkoltatásával egyidőben történtek, akkor koncentrált támadásnak tekinthető a Zelcheniek rokonsága és atyafisága ellen. Csak az a különös benne, hogy a panaszt nyolc év mulva adták be! A panaszos ügynek folytatását nem ismerjük.
DL. 18777.
Ugyanezen évi szent György napja előtti kedden kelt Guthi Országh Mihály nádorispán kiadványa, melyben tudatja, hogy Daróczi Jakab fia, András, előtte megjelenvén és magára vállalván feleségének; nemes Ilona asszonynak és gyermekeinek, Miklósnak és Erzsébet hajadonnak terheit, kijelenti, hogy bizonyos súlyos szükségletei és pénzhiánya miatt az ő, valamint gyermekeinek és hitvesének egész részbirtokait «totales porciones» Hrussó várában, nemkülönben Zelchenben (Nyitra) és Knezics, Keresztúr, Lócz és Zsikvában (Bars), valamint az ezen várhoz és birtokokhoz tartozó praeediumokban és minden egyéb haszonélvezeteiben és tartozékaiban Laki Kis Márton fiának, Tamásnak és fitestvéreinek, Györgynek, Jánosnak és Péternek bizonyos adósságai fejében, amelyekkel Laki Kis Tamásnak különféle címeken tartozik, továbbá 50 aranyforint fejében, mely összeggel Babolcha birtoknak visszavásárlásáért Kis Lőrincnek tartozik, – mely 50 aranyforint kifizetésének terhét nevezett Kis Tamás magára vállalja – ezenkívül 500 aranyforintért, mely összeget Kis Tamástól hiány nélkül felvett: neki és örököseinek örökáron és visszavonhatatlanul eladja, Hrussó várában és tartozékaiban sem magának, sem feleségének, sem gyermekeinek semmi jogot sem tartván fenn, nevezett javakat Laki Kis Tamás, György, János és Péterre ezennel átruházza.* Hogyan jutottak a Darócziak részbirtokhoz Hrussóban és Zelchénben, nem tudjuk. A család nyomaira sem azelőtt, sem azután nem találunk sem Hrussó várában és tartozékaiban, sem Zelchénben.
Eredetije † Odescalchi A. hg. birtokában volt.
Mikor a király Hrussó várát Kis Tamásnak adományozta, Zerdahelyi Mihálynak meghagyta, hogy a várra vonatkozó összes iratokat a várral együtt adja át az új birtokosnak. Zerdahelyi azonban az iratokat visszatartotta. Ennek folytán a király 1476 április 30-án kegyvesztés terhe alatt újból meghagyta neki, hogy az összes okiratokat adja ki. Érdekes a királyi rendelet bekezdése: «már régen, mikor bizonyos bűneidet és vétkeidet megbocsátottuk, megmondottuk neked, hogy Hrussó várát senkinek másnak, mint Kis Tamás kamarásunknak akarjuk adni.»* Kétségkívül nemcsak a Zelcheni Pál esetre, hanem Zerdahelyinek egyéb hatalmaskodásaira is vonatkozik.
Botka 101.
Mátyás király még 1475-ben kiadta a rendeletet, hogy a Hrussó várában minap megölt Zelcheni 44Pálnak összes ingóságait, bárkinél legyenek is, az özvegy Dorottya asszonynak és leányainak adják vissza. Ennek következtében Laki Kis Tamás Zelcheni Pál özvegyének Hrussó várában maradt ingóságait ki akarta adni, amiért a király 1476-ban az özvegyet a garamszentbenedeki konvent útján felszólította, hogy azokat Kistapolcsányi Sántha Miklós kir. ember jelenlétében vegye át.*
DL. 17725. Gszben. lt. f. 125., 43.
Minthogy a Zerdahelyi Mihály és társai ellen hozott ítéletet egy év leforgása alatt végre nem hajtották, a király azt újból érvénybe helyezi és azonnal való végrehajtásával a garamszentbenedeki konventet bízza meg.* Az ítéletet azonban a konvent sem most, sem 1498-ban, amikor a király arra újabb megbízást adott,* végre nem hajthatta.
DL. 24568.
DL 20245.
Az ügy a Zerdahelyiek ellenszegülése folytán annyira elmérgesedett, hogy Mátyás király 1478-ban Zelcheni Pál özvegyének és más nemeseknek kérelmére elrendelte, hogy Zerdahel kastélyt, ahonnan Zerdaheli Mihály és fitestvérei annyi sok kárt okoztak, az ország nádorispánja és Nyitra vármegye lebontassa és eltörülje.*
DL. 18049.
Az ügyet végül is 1499-ben barátságos megegyezés útján intézték el. Ezévi szeptember 30-án a nyitrai káptalan előtt Kistapolcsányi Gergely és Zelcheni Pál özvegye, valamint Ilona és Erzsébet leányai, másrészt Zerdahelyi Mihály özvegye, Margit asszony és fia, Tóbiás, továbbá Dyosi István, Dyosi Péter özvegye, Dorottya asszony, Onori Péter és neje, Katalin asszony az alábbi egyességre léptek.
Kistapolcsányi Gergely, Zelchéni Pál özvegye és leányai nevében is kijelenti, hogy ámbár Zelchéni Pál megöletése és Zerdahelyi Mihály és társainak egyéb cselekedetei és az általuk okozott károk miatt ellenük a törvény útján a halálos ítéletet és minden jogok elvesztését kieszközölte volt, mindazonáltal számos becsületes nemes férfiak közbenjárására az ügy békés elintézésébe beleegyezett, olymódon, hogy Zerdahelyi Tóbiás Kálmánfalva birtoknak harmadrészét, amely őt örökjogon illeti meg, az ottlevő nemesi kúriával s a Nyitra vizén levő malommal s egyéb hasznaival (a pénzösszegnek csak vége quinquaginta flni olvasható) örökre és visszavonhatlanul átengedi, valamint a nála levő okleveleket, melyek Hrussó várára s tartozékaira vonatkoznak, kivéve azon oklevelet, mellyel néhai Zsigmond császár Zelchen birtokot a ghymesi Forgách uraknak zálogba adta volt, nemkülönben Hrussó várára vonatkozó két levelet és egy másik, Mátyás király által kiadott megerősítő levelet, amely Hrussónak Bebek Györgytől örökáron való megvételére vonatkozik, amelyről nem tudni, hová tévedt. Ezeket az alperes fél teljesítvén, annak minden tagjait ezennel nyugtatja. Ezzel szemben özv. Zerdahelyiné és fia, Tóbiás, Kistapolcsányi Gergelynek, mint özv. Zelcheniné és leányai képviselőjének minden jogtalanságaiért és a per folyamán kiejtett sértő szavaiért megbocsát, nemkülönben özv. Zelcheniné is megbocsát mindazoknak, akik Zelcheni Pál megöletésében és Hrussó vára elfoglalásában résztvettek. Néhai Zelcheni Pálnak ezüstneműi, melyek vagy Zerdahelyi Mihály, vagy más által eladattak vagy elzálogosíttattak, nevezett Tóbiásnak bemondása alapján értékük szerint visszaválthatók, ha pedig vissza nem adatnának, úgy a törvény erejével kierőszakolhatók legyenek (extorquentur). Ezenkívül Margit asszony és fia, Tóbiás, magukra vállalják Kálmánfalvának harmadrészére nézve a leánynegyednek és hozománynak megvédelmezését bármily támadóval szemben. Végre a két fél abban is megállapodik, hogy amelyik ezen egyességet be nem tartaná, 200 aranyforint bánatpénzt fizessen, illetve Tóbiás feljogosíttassék arra, hogy a vérdíj fejében átadott birtokrészt visszafoglalhassa. Ha pedig Tóbiás vagy a fentnevezettek egyike a jelen egyességet be nem tartaná, úgy ellenük a fent említett sententia capitalis jogi érvényét visszanyerje.*
Zerdahelyi ltárból Odescalchi A. hg. szíves közlése.
Kistapolcsányi Miklós és fia, László, kistapolcsányi birtokrészüket annak idején Zelcheni Pálnak lekötötték. 1483-ban a király az özvegyet a garamszentbenedeki konvent útján felhívja, hogy a zálogösszeget vegye fel s a birtokrészt nevezetteknek adja vissza.*
DL. 18851. Gszben. It. f. 64., 38.
Ez idő alatt Hrussó várának birtoklásában újabb változások történtek. Laki Kis Tamás 45ugyanis hűtlenségbe esett. «Sokat bíztunk hűségében, – mondja maga a király – sokat bíztunk reá és hittünk neki és végre is számtalan hihetetlen tolvajságon és rabláson kaptuk rajta az általunk rábízott pénzben, ezüstneműekben, drágaságokban és más javainkban, amit tanácsosaink és egész udvarunk jelenlétében maga is nyilvánosan bevallott.» Az ellopott értékek egy részét a hűtlen kamarás királyának visszaszolgáltatta, amiért a király «az igazság és jog szigorát» vele szemben mérsékelte, Hrussó várát azonban a törvény szerint elvesztette. Mátyás király Ausztria Reecz városában 1486 október 27-én kelt adománylevelével Hrussó várát tartozékaival, tehát Zelchennel egyetemben Lábatlani Gergelynek, a bácsi érsekség javai kormányzójának 4000 aranyforintért adományozta, aki nagy szolgálatokat tett a királynak, több ízben követségben járt a külföldi fejedelmeknél, kivált a török császárnál, nem egyszer életének veszélyeztetésével. A beiktatást a székesfehérvári szent János-lovagok konventje és Mányai Mihály barsi és nyitrai esküdt kir. ember teljesítette ellenmondás nélkül.* A beiktatás ellen utóbb Zelcheni Pál özvegye, továbbá Katalin, Baragyáni Györgyné, Zsófia, geregyei Lipthai Jánosné, Anna Ujfalussi Péterné, valamint Erzsébet és Ilona hajadonok (Borbála már meghalt) két ízben is tiltakoztak, de tiltakozott 1550-ben Laki Péter pécsi prépost, Kis Tamásnak rokona is a vár adományozása ellen.*
DL. 19197., 20246.
DL. 19290., 19291., 19288.
Lábatlan Gergely azonban Hrussó várát összes tartozékaival egyetemben már 1490-ben örökáron 4000 aranyforintért eladta Bajnai Bot (Both) Jánosnak és Andrásnak, akikről csak annyit tudunk, hogy a garamszentbenedeki apátságnak ebedeci pusztáját elfoglalták.* Alig kétesztendei birtoklás után ugyanazok, valamint harmadik testvérük, Ambrus, János felesége, Apolina s fiai, János és Ferenc, András felesége, Margit és leányai, Kata és Orsolya 1492 február 9-én a fenti birtokokat 4000 aranyforinton örökre továbbadták a nógrádvármegyei Verebélyi Györgynek, Simonnak és Pálnak, továbbá a nevezett György fiának, Jánosnak, szavatosságot ígérvén különösen néhai laki Kis Tamásnak vérrokonaival szemben.* Az eladás és vétel ellen Kistapolcsányi Gergely és fia, János, továbbá Zsófia, Lipthay János neje, Anna, Ujfalussy Péter neje és Zelcheni Pál özvegye és hajadon leánya, Erzsébet az egri káptalan előtt tiltakoztak. De tiltakozott maga Bajnai Both András is.*
Dr. Csánki adata. Knauz i. m. 152.
DL. 19792.
DL. 19853.
A következő év március 29-én pedig a király meghagyja a garamszentbenedeki konventnek, hogy Zelcheni Erzsébetet Hrussó várába és tartozékaiba, mint amelyek őt jure paterno perpetuo megilletik, iktassa be. A konvent kiküldöttje Kisherestyéni Miklóssal ki is szállott a helyszínén, de Verebélyi György saját és testvérei, Pál és Simon nevében a beiktatás ellen tiltakozott, ennélfogva őket szent György nyolcadára a király színe elé idézte.* A konvent a király újabb rendeletére ugyanazon év augusztus 2-án a beiktatást Kistapolcsányi László kir. ember jelenlétében újból megkísérlette, de a Verebélyiek ismét ellenmondottak.* A Verebélyiek különben hű szolgálataikért 1496 december 9-én királyi adománylevelet is kaptak e vár és tartozékainak birtokára.* Zelcheni Erzsébet ennek dacára tovább is perben áll velük s annyit sikerült is elérnie, hogy a Verebélyieket 1498-ban per non venit elmarasztalták és Zelcheni Erzsébetet a garamszentbenedeki konvent végre ugyanazon év folyamán Hrussó várának és tartozékainak birtokába beiktatta.*
DL. 19983.
Gsz, ben. lt. caps. 7. 2., 41.
DL. 20508. Az adománylevél nemcsak Hrussó várára és tartozékaira szól, hanem Verebély, Korláthfalva, Thot-Verebély birtokokra és a sóshartyáni (Nógrád), Lengyend, Felső-Bathon és Fanchal hevesmegyei részbirtokokra.
DL. 20750, 19983.
Hrussó vára mindamellett a Verebélyi-testvéreké maradt, akik, nevezetesen: Verebélyi György és testvére, Péter egri kanonok, továbbá György neje, Katalin (Farkashegyi János leánya) s gyermekeik: János, Ilona és Margit, a várat és uradalmát «igen nagy és súlyos szükségükben» 1502 július 14-én a budai káptalan előtt 5200 aranyforinton örökáron eladták radnai Holi (Holy) Pál nagyszombati lakos és ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi ispánoknak és örököseiknek. Azzal a kikötéssel, hogy az eladók a vevőket a birtoklásban laki Kis Tamás örököseivel szemben megvédeni 46tartoznak. Mit ha teljesíteni nem tudnának, vagy nem akarnának, a Verebélyiek az 5200 forint vételárat megtéríteni tartoznak, viszont a vevők a birtokokat visszaadni kötelesek. Ha pedig a Verebélyiek az 5200 forintot vissza nem fizetnék, Holynak és Sárkánynak jogukban áll a Verebélyieknek bárhol feltalálható birtokaiból ez összegnek megfelelő értékű birtokokat elfoglalniok.*
DL. 21120. Botka. Okltár 110–112.
Laki Kis Tamásról és örököseiről, úgy látszik, a kortársak nem valami jó véleménnyel voltak. Hrussói birtoklásuk alatt az elefánti pálosok kétszer is, 1486-ban és 1494-ben panaszt emeltek ellenük, hogy bizonyos oláhokat (Valachos) marháikkal együtt a pálosok «Liget-erdő» nevű erdejükbe beengedték s az ő vilkapolai birtokukban károkat okoztak.* Ulászló király pedig 1492-ben rendeletben meghagyja neki, hogy néhai Vesselényi Loránt László özvegyének, Annának általa törvény ellenére elfoglalt összes zólyomvármegyei birtokait adja vissza.*
Acta Paul. fol. 224., 33. DL. 20225.
Századok. 1875., 230.
Zelcheni Pál özvegye 1502-ben még élt. Azt olvassuk ugyanis, hogy Kistapolcsányi Gergely ewsed-i (Össöd, Hont vm.) részbirtokát neki, továbbá Ilonának, Thawrody (Győrödi) Péter feleségének és Erzsébet hajadonnak, nevezett Dorottya asszony leányainak – (a szám kitépve) forinton zálogba adta.*
Gszben. lt. f. 59., 31. okmány hátára írva.
Hrussó vára két év mulva újból gazdát cserélt. 1504 április 28-án ugyanis nagyszombati Holy Pál és ákosházi Sárkány Ambrus apósuknak, zablathi Salczer Lőrinc, trencséni és bajmóci kapitánynak, nemkülönben fiainak, György János, Jeromos, Mátyás és Mártonnak adják el 5200 aranyforintért ugyanazon kikötésekkel, ahogyan a Verebélyi-testvérektől vették. A bevallás a pozsonyi káptalan előtt történt.*
DL. 21323.
Mikor iktatták be az új birtokosokat, nem tudjuk. Péter, † Kistapolcsányi György fia, fivérei, János és György, továbbá Mihály, Tamás és László, Kistapolcsányi Bencze fiainak nevében benyujtott tiltakozásukban azt állítják, hogy Zabláthi Lőrinc és fiainak beiktatása titokban történt meg.* Valami alapja lehetett a dolognak, mert a Zelcheni leányörökösök nem tiltakoznak. Ellenben Zelcheni Ilona, Győrödi Péter hitvese, akire nővére, Erzsébet, halálával az örökösödési jog átszállott, ugyanazon évben Hrussó várának birtokába magát bevezettette. Zabláthi Lőrinc az idézés dacára meg nem jelent.* Viszont 1509-ben Ilona, Praznóczi (?) György hitvese, Mátyás és Gáspár fiaival együtt a pozsonyi és nyitrai káptalanok előtt tiltakoznak nagyszombati Holy Pál és ákosházi Sárkány Ambrus, valamint trencséni Zabláthi Lőrinc ellen a hrussói és zelchéni birtokok adásvétele ügyében. Minthogy a Praznócziaknak Hrussóban és Zelchénben részük nem volt, csak Győrödiné érthető alatta.* A Zelchéni leányörökösök különben látva azt, hogy a hatalmas Zabláthi Lőrinccel szemben minden erőlködésük hasztalan, 1515-ben a thuróczi konvent előtt megegyeztek akkép, hogy Zelchéni Ilona, Győrödi Péter özvegye és Baragyáni Anna, † Zelchéni Pál leányának, Katalinnak leánya, zlopnai, máskép Oroszlánkeői Miklós neje Hrussó várában, Zelchénben és egyéb birtokaikon öröklött és szerzett jogaikat örökáron eladják Zabláthi Lőrincnek, Márta nejének és György, Jeromos és Máté fiaiknak.* A királyi megerősítés 1516-ban történt.* A pozsonyi káptalan 1517-ben Zabláthi Salczer Lőrincet, nejét és fiait minden ellenmondás nélkül iktatta be Hrussó várának, továbbá Keresztúr, Mahola, Kenesecz, Zsikva, Lócz alias Kenghy, Nagy- és Kis-Keresnye, Fenyőkosztolány, Nagy- és Kis-Lehota (Bars) birtokokba (totales possessiones), továbbá Zelchen, Krasno alias Szépfalu (Széplak), Pereszlény, Körtvélyes, Kisfalu és Sur (Nyitra), valamint Leves, Skiczou, Lamatincz és Baroch (Bars) praediumokba.*
Gszben. lt. f. 33., 38.
DL. 21629.
DL. 21918., 21919.
DL. 22683. Az adásvételi összeg az okmányban nem szerepel.
DL. 22685., 23961.
DL. 22859.
A felsorolt birtokok egy része nincs kapcsolatban a Zelcheni-örökösökkel kötött szerződéssel. Pl. Széplakot Zabláthi Lőrinc Varbóki Ferenctől 500 magyar forinton zálogjogon 1510-ben, majd egész Széplakot 500 magyar forinton ugyanazon évben örökáron megszerezte s ezt a király is megerősítette, 1510-ben pedig az ügyletről az érdekelt felek: Medenczés Katalin, † Varbóki 47János özvegye, valamint fiai, Varbóki Balázs és Ferenc, nemkülönben Zabláthi Salczer Lőrinc külön okiratot is állíttattak ki.* A beiktatást a nyitrai káptalan foganatosította.*
DL. 22002., 22067., 22068., 22259.
DL. 22108.
Így szerezték meg a Zabláthiak: Lőrinc és fiai, Korosi Konczyk Simon és testvére Lászlónak korosi és kishelbényi részbirtokát, két udvardi (Nyitra) jobbágy telkét és félmalmát 1519-ben 170 forintért zálogjogon, majd 200 forintért örökjogon, melyekbe herestyéni Horváth Miklós ellenmondása dacára a garamszentbenedeki konvent be is iktatta.* A korosi és kishelbényi részbirtokokat egyébként a Zabláthiak 1525-ben Tőkésujfalusi Mátyásnak és herestyéni Horváth Miklósnak 1000 magyar aranyforintért eladták.*
Gszben. lt. f. 2., 15. U. o. f. 5., 51, f. 9. 1., f. 38., 21., f. 47., 44. Nyitrai kápt. lt. Bot. 1., 12.
Gszben. lt. B. 79.
A Zabláthiaké voltak ekkor már Nyitrában Rudnai János fiainak, Bernát és Osvátnak laszkári birtokrészei és Mothuzovszke nevű földjei és rétjei Nagylelóczon és Kabenkán (1508), Divékujfaluban a Rudnay-féle birtokrész és Koczúron Twrdomezy és Simonyi-féle birtokrészek (1509), azonfelül Zsámbokréten (1512), Lech, Tőkésujfalu stb. községekben, ezeken kívül még öt vármegyében: Trencsén-, Liptó-, Thuróc-, Bars- és Hontban szereztek birtokokat.*
L. A Zabláthi Hrussói-család c. cikksorozatomat a Bars 1922 dec. 3., 10., 17. számaiban.
1515-től fogva a Zelchéni-családról sem Zelchénben, sem másutt nem hallunk. A megölt Zelcheni Pál, úgy látszik, családjának utolsó férfisarjadéka volt. Feleségétől, a hírhedt Kistapolcsányi Kelemen leányától, Dorottyától négy leánya származott, és pedig: 1. Katalin, Baragyáni György felesége, 2. Erzsébet hajadon, 3. Ilona, Divékujfalusi Gáspár fiának, Lázárnak neje, majd Győrödi Péter neje, 4. Borbála hajadon. Az okmányokban említett Zsófia és Anna nem Zelcheni Pálnak leányai. Kistapolcsányi Dorottya ugyanis három ízben ment férjhez. Első férje Korompai Farkasdi Antal (aki felesége révén 1458 előtt néhány évig Hrussó várát birtokolta), akitől Zsófia, Geregyei Lipthai Péter fiának, Jánosnak neje származott. 1458 körül újból férjhezment Moys Péterhez (aki szintén felesége révén Hrussó birtokának feléhez jutott) s akitől Anna, Ujfalussy Péter neje származott. 1467 körül harmadszor ment férjhez Zelcheni Pálhoz, aki Hrussót királyi adománykép kapta meg.
1508. évről olvassuk, hogy a garamszentbenedeki apát a Kistapolcsányi Gergellyel és Benedekkel Ebedecz és Ozna birtokok iránti perében Batkafalvai Kerék Antal fiát, Jánost (kinek anyja Margit, Zelcheni Simon leánya) és Katalint, ugyanazon Simonnak leányát és Ilonát, Bory Zsigmond feleségét szavatosokul idézi meg.* Vajjon fitestvére volt-e Simon Zelcheni Pálnak, vagy csak vérrokona, megállapítani nem lehet. Annyi bizonyos, hogy neki is csak leányai voltak.
Gszben. lt. A. 209.
Zelchén ettőlfogva teljesen a hrussói váruradalom keretébe tartozik. 1554-ig a zabláthi Hrussóyaké, majd a Kistapolcsányiak birtokát alkotja 1610-ig, amikor hethési Pethe László s utána a Rákócziak birtokába kerül. 1713-tól kezdve a Zichyek, Balassák, Keglevichek és Koháryak kezén találjuk, míg végre 1818-ban az osztozkodáskor Zelchén (a XVI. századtól fogva már Szolcsánynak nevezik) Szkiczóval egyetemben az Odescalchi hercegi család tulajdonába jutott.
Dr. HAICZL KÁLMÁN.
