3. Ghyczy András és testvérei.
3. Ghyczy András és testvérei.
Mint láttuk, az 1564. évi címerbővítés és nemesség-megerősítés csak a Ghyczy Lénárt ágára (gyermekeire és unokáira) terjedt ki, melynek leszármazási rendje elég pontosan megállapítható. Egyidejűleg éltek azonban más Ghyczyek is, akiket a Lénart családjával rokoni kötelék fűzött ugyan össze, de akiknek helye a családban az adatok hiányossága miatt tisztázatlan. Így említettük Lénárt mellett Bernátot 1519-ből, István veszprémmegyei főispánt 1539 és 1542 közti évekből és egy 1574-iki feljegyzés alapján Ghyczy György kanizsai gyalogos vajdát. Talán az utóbbinak fiai, – föltevésünk bizonyítására azonban semmiféle adatunk nincs – Ghyczy András, Péter és István, akik a XVII. század elején kerülnek Erdélybe.*
Nagy Iván szerint (i. m. 395. l.) G. András a G. Farkas unokáinak: Györgynek és Zsuzsannának édes vagy unokatestvére volt. E föltevést vizsgálja Jakab Elek is (i. m. 8. l.). Szerinte András vagy a Farkas fiaival vagy unokáival volt testvér, de lehetségesnek tartja, hogy András, Péter és István más Ghyczyek voltak. Az első két föltevés tévessége könnyen beigazolható. Farkas 1561 januárjában lépett házasságra s 1572 végén vagy 1573 elején (február 25-ike előtt) húnyt el. Alig 12 évi házasságából hat gyermekének neve maradt reánk: a kiskorukban elhalt Jánosé és Ilonáé, továbbá az előző fejezetben tárgyalt Ferencé, Kataliné, Kristófé és Péteré. Utóbbiakról az erdélyi történetírók és egykorú feljegyzések mint a kormányzó hozzátartozóiról emlékeznek meg. (Szamosközy Tört. maradványai. Tört. Tár 1889. évf., 65. l. – Simigianus: Historia rerum Ungaricarum et Transsilv. idézi Kővári: Erdély történelme. IV. köt., 43. l. Ungnad és Székely császári biztosok jelentése. (Tört. Tár 1884. évf., 259. l.) G. Andrással és testvéreivel kapcsolatban ellenben a G. Jánosra való hivatkozással sehol sem találkozunk, amit Borsos Tamás – aki G. János kormányzói kineveztetése idején 19 éves volt – bizonyára nem mulasztott volna el. Még Farkasnak Péter fia okozhatna zavart, de ő – mint láttuk – 1604-ben már nem élt. G. András és testvérei különben is fiatalabbak voltak a G. Farkas fiainál, de idősebbek unokáinál. De más bizonyíték is van arra, hogy nem lehettek a G. Farkas Ferenc nevű fiának gyermekei. Ferencnek felesége ugyanis Thurzó Orsolya, az Illésházy-család közeli rokona volt. Viszont a G. Józsa idősebbik fiának, Istvánnak Forgách Krisztina volt a hitvese. Ha András sógora lett volna Thurzó Orsolyának és unokatestvére a Forgách Krisztina férjének, G. Istvánnak, nem írta volna Forgách Zsigmond Thurzó György nádornak 1609 szeptember 8-án róla (t. i. G. Andrásról), hogy «szegény Palatinus (t. i. Illésházy) mind efféle hajdú embereket promoveála». (Idézi Angyal Dávid: Báthory Gábor uralkodása. Századok, 1896, 121. l. és a Szilágyi-féle millenáris tört., VI. köt., 104. l.) Kétségtelen tehát, hogy András és testvérei Ghyczyek voltak, de nem a Lénárt családjából származtak.
A testvérek közül András játszotta a legnagyobb szerepet, melyről az egykorú krónikások közül Bojthi Veres Gáspár* emlékszik meg a legrészletesebben. Szerinte még gyermekkorában a Mágócsy-családhoz került – mint apród (alumnus). Mágócsy Ferenc, Bereg- és Torna-vármegyék főispánja és Felsőmagyarország főkapitánya, utóbb Munkács várának parancsnokává tette, amely minőségében gőgös és kegyetlen volt, kezét ártatlan emberek vérével szennyezte be, Dercen beregmegyei 25falut felgyujtotta, majd megölt egy leleszi jámboréletű és tudós premontrei kanonokot, amiért II. Mátyás király által száműzetvén, Erdélybe menekült.* Itt csakhamar beférkőzött a Báthory Gábor fejedelem kegyeibe, aki a nem közönséges képességű, mindenre kész és a hajdúkkal jó viszonyban élt férfit 1611 őszén követül küldte a portára. Ghyczy András a fejedelem akkori székhelyéről, Szebenből Brassón át folytatta útját, ahol a Báthoryval nyílt harcba sodródott urak és a velük szövetkezett Weiss Mihály vezetése alatt álló szászok a nagyravágyó embert könnyűszerrel rávették, hogy a portán követelje a Báthory elmozdítását s az utóbbitól eredő ajándékokat használja fel saját fejedelemségének kieszközlésére.* Ghyczy Konstantinápolyban nem is volt fukar az ígéreteiben. Felajánlott évi 15,000 arany adót, Lippa és Jenő várak átadását a hozzájuk tartozó városokkal és falvakkal, sőt olyan kikötésekhez is hozzájárult, melyek Erdélyt az oláh vajdaságokkal egy sorba sülyesztették volna.* Ígéretei teljesítésének zálogául visszahagyta a portán Péter testvérét.* Hogy pedig a fejedelem ne szerezhessen árulásáról tudomást, követtársait eltétette láb alól.* Maga ezután az osztrák követ hathatós segítségével kapott fermánnal és a melléje rendelt oláh csapatokkal 1612 július közepén Erdélybe indult. Hadai azonban megszöktek s az erdélyiek is hűvösen fogadták leveleit,* mire a porta megtiltotta Ghyczy támogatását. Mindössze a brassóiak maradtak mellette, kiknek lelke, Weiss Mihály, zsoldosokkal kiegészített csapataival a Ghyczy tanácsa ellenére támadó háborút kezdett, de október 16-án elveszítette a csatát, melynek maga is áldozata lett.* A Brassóba menekült Ghyczyt Báthory a nov. 20-ára Szebenbe összehívott országgyűléssel – miként Bethlen Gábort is – elmarasztaltatta hűtlenségben,* de a következő év (1613) március 16-án II. Mátyással kötött egyezség után, a porta és Bécs tanácsára, Brassó és Báthory közt május havában létrejött békesség folyományaként megkegyelmezett neki is.*
L. Bojthini Pannonii de rebus gestis magni Gabrielis Bethlen libri tres. Edidit Joh. Christ. Engel. Viennae, 1809, 294. l. és köv.
Ahol István testvérét, Bándi Giczy Istvánt Báthory Gábor fejedelem már 1609 október 16-án kelt adománylevele megerősítette mezőbándi részjószágában. Jakab E. i. m. 16. l.
Szilágyi Sándor: Báthory Gábor fejedelem története. 182. l. és köv.
Szilágyi i. m. 189. l. – Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 61. l.
Az 1612 május 15-én Konstantinápolyban kelt kötelező levelét közli Rozsnyay Dávid. Magyar Tört. Eml. II. oszt., VIII. köt., 52. l.
Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 61. l.
Gzhyczy 1612 június 18-áról Bukarestből Báthory Gáborhoz intézett s ennek fertelmes paráznaságát, gyilkosságait, felfuvalkodását szemére vető levelét, melyben Báthoryt lemondásra szólítja fel, közli Radvánszky Béla báró Tört. Tár, 1879. évf. Történelmi levelek a hédervári levéltárból 1581–1612 cím alatt. – Szilágyi i. m. 194. l. – «Elhigyje kegyelmed, hogy az magyar nemzetnek régen, avagy talán soha nem támadott nemzetnek régen, avagy talán soha nem támadott nagyobb árulója Géczy (Ghyczy) Andrásnál» – írja Báthory Gábor fejedelem Thurzó György nádornak. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 234. l.
Szilágyi i. m. 206. l. és köv. a régi irodalmat idézi u. o. 208. l.
Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 255. l.
A békességet és a megkegyelmezést becikkelyezi az 1613 május 1-re összehívott országgyűlés. L. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 279. l.
Ekkor azonban már a Báthory Gábor fejedelemségének napjai meg voltak számlálva. Bethlen Gábor, aki legtöbbet tett a Báthory trónrajutásáért, de aki már 1612 szeptemberében menekülni volt kénytelen urának gyilkos szándéka elől, 1613 eleje óta a legnagyobb gonddal a maga fejedelemségét készítette elő. Augusztus végén török hadak élén átlépte Erdély határát, mire október 23-án az erdélyi rendek, Báthory Gábor letétele után, Bethlen Gábort választották fejedelemmé. Báthory egyidejűleg a Thurzó nádor* minden jóakarata mellett is hiába várván Bécsből a szövetségből folyó segítséget, néhányszáz hívével, köztük Ghyczyvel is, Váradra vonult vissza,* ahol október 27-én a Bécsből kapott utasításra, Abaffy Miklós tokaji kapitány és Ghyczy tervei szerint, Szilassy János és Nadányi (Ladányi) Gergely hajdúhadnagyok és beavatott embereik – köztük néhányan Abaffy katonái – orozva megölték.*
Levelét 1613 június 23-áról közli a Tört. Tár 1891. évf. 599. l.
Bethlen Gábor levele szerint «rettenetes ijedtséggel» futott. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt. 341. l.
Bojthi i. m. 353. l. és köv. – Sepsi Laczkó Máté Krónikája (Gr. Mikó Imre: Erdélyi tört. adatok, III. köt., 140. l.). – Szilágyi i. m. 284. l. – Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 81. l. Angyal i. m. a Szilágyi-féle millenáris tört., VI. köt., 109. l.
A gyilkosság tervét Bécsben* főzték ki s tudott róla Ferdinánd főherceg, a későbbi II. Ferdinánd is, kitől Abaffy november 3-án «kegyelmes-levelet» kért Ghyczynek és társainak.* Ghyczy azonban két vasat is tartott a tűzben. Nemcsak a bécsi hatalmasságok kegyeit igyekezett megnyerni, hanem a Bethlen Gáborét is. Közvetlenül a gyilkosság után, feleskette a Váradon volt katonaságot, sőt a nemeseket, polgárokat és parasztokat is az Erdély iránti hűségre,* majd ugyanazon napon levelet írt a Kolozsvárt tanácskozó országgyűléshez, melyben igen meleg megszólítás után nagy szemforgatással hozta a rendek tudomására a gyilkosságot. «Az nagy hatalmú, szent, véghetetlen irgalmú felséges atya, mindenható Úr Isten – írja – az mi előbeli kegyelmes urunknak, fejedelmünknek, Báthory Gábornak sok mód nélkül való magaviselését, cselekedeteit megelégelvén, az szegény hazának is ennyi sok kárvallását, szörnyű ínségét megszánván, ez mái nap… délután 3 órakor Váradon, Velence-utcában valami legények által életének véget vete»* stb. Másnap estére meg is érkezett levele a rendekhez,* s ennek hatása alatt azok is letették a hűségesküt Bethlen Gábornak, akik addig a Báthory hívei voltak, illetve akik féltek a Báthory visszatérésétől és boszújától.* Úgy látszik, azt remélte, hogy jutalmul megkaphatja a váradi főkapitányságot, melyből Ghyczy János nem egész három évtizeddel előbb Erdély, kormányzói székébe emelkedett.
L. Angyal Dávid: Az 1615-iki bécsi török békének titkos pontjai című értekezését a Klebelsberg-emlékkönyvben. 372. l.
Közli a Tört. Tár 1879. évf., 360. l. – Abaffynak Thurzó nádorhoz intézett két sokatmondó levelét közli a Tört. Tár. 1902. évf.-ban Komáromy András. 81–88. l.
Trausch: Chronicon Fuchsio–Lupino–Oltardinus szerint az őrséget a maga és a fejedelem iránti hűségre eskette fel. I. köt., 263., 273., 277. l.
Levelét l. Erdélyország Történetei Tára. Kiadják gr. Kemény József és nagyajtai Kovács István. II. köt., 289. l.
Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 307. l.
U. o.
Az egykorú krónikások és a későbbi feljegyzések tanusága szerint a gyilkosság – bár Erdélyt megszabadította a polgárháború veszedelmétől – országszerte nagy felháborodást keltett.* Bethlen Gábort pedig erkölcsi felfogása és józansága is 28visszatartotta attól, hogy a két évvel előbb árulás és gyilkosságok árán is Erdély trónjára törő Ghyczyt barátságába fogadja. Az ország közvéleményének helyeslésével Balling fogarasi kapitánynak, Báthory hű emberének kezére került, aki 1614 januárjában kegyetlen kínzásokkal súlyosbított fogság után megszégyenítő módon kivégeztette Fogaras piacán.* Kevéssel utóbb, március 3-án, a gyilkosságért a medgyesi országgyűléstől jutalmat kérő Szilassy és főbb társai is – számszerint nyolcan – a nép és a katonaság dühének estek áldozatul.*
Basire védirata. Közli Kropf Lajos. Tört. Tár. 1888. évf., 538. l. – Bojthi Gáspár i. m. 354. l. – Borsos köt., 41. l. – Szalárdi János: Siralmas Krónika. 28. l. – Sepsi Laczkó Máté Krónikája i. h. – Tholdalagi Mihály évkönyve. Közli a Tört. Tár. 1881. évf., 3. l. Valamennyien Ghyczynek tulajdonítják a gyilkosság oroszlánrészét. Abaffy Miklós ellenben a gyilkosság után néhány nappal, november 2-án Ferdinánd főherczeghez írt levelében önmagát tünteti fel értelmi szerzőül.
Szalárdi i. m., i. h., Bojthi i. m. 374. l.
Bojthi i. m. 394–398. l. – Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. köt., 315. l.
26I. tábla. A Ghyczy-családnak oklevelekben említett egyes tagjai.
1200 körül Sándor; Péter; Miklós; Márton 1244; Móric; Bertalan 1244; Herbold 1244; Jordán 1244; Kornál comes; Dethe 1244; Márton (özvegye Skolatiszta, Azari Gergely leánya, 1309); Gergely 1244; Domokos; Mátyás 1299 ~ Péchy Katalin, Péchy Pósa leánya 1309; István; ~ Banai Pendyt, Banai vagy Némei Pál leánya, 1306; Miklós †; Tamás †; János hölgykői várnagy, bakonyi alispán 1347, 1353, 1357 Benedek; János 1348, 1353, 1373; György 1373; Lukács; János 1353; 1357; Sándor; Péter 1353, 1357; Elek 1353, 1357; László; Miklós 1353, 1357, 1373; Mihály 1353, 1357; Demeter; Miklós 1359; István; Ábrahám 1373; Miklós; Ferenc; Domokos; György; Dózsa; Péter; Benedek; Mihály; Lukács; Balázs; Antal; Gergely; jórészt mint királyi emberek említtetnek 1411–1429 években. Nem mind a Ghyczy-család tagjai, hanem részben Giczen élt nemesek; Albert 1429, kormányzói ember 1450–1452–53; Bereck 1444; György 1471; Imre 1471; Lukács 1479; Miklós; Mihály; János 1510; Ghiczi (!) Ferenc; Kelemen; 1515 körül, rokonságuk bizonytalan; Bernát, királyi ember 1519; Lénárt, királyi ember 1519, utóbb Nádasdy Tamás familiárisa 1542 I. a II. táblán; István, veszprémi főispán 1539; István, Batthyány Orbán hadnagya 1534–42; Ferenc, esztergomi kapitány 1526, 1531
27II. tábla.
Lénárt (l. az I. táblán)
I. ~ Vághy Sára
II. ~ Nádasdy Ilona; I-től Péter
1544 ~ Deméndy Anna utóbb Ganády Lászlóné; Józsa
† 1501 körül érseki udvarmester és nádor, Nyitravm. alispánja, felebbezési törvényszéki ülnök, Assa- Ablanckürt és számos más birtok szerzője I. ~ aszupataki Hencz Zsófia II. ~ Győrödi Dorottya utóbb Thorda Zsigmondné; Utódait l. a III. táblán; II-től Zsuzsánna ~ Szalay Kelemen; Anna ~ Bodor Kelemen; Anna ~ Bodor Mihály; György † 1579 körül érsekújvári kapitány ~ Kálnay Imre lánya; Farkas † 1572 sztenisnyáki kapitány ~ Budácsky Borbála; János † 1589 erdélyi kormányzó ~ Káthay Anna (?); Imre † 1544; Márton †; László ~ lezenyei Czakó Anna; Ilona †; Péter †; Katalin ~ Érsek László; János †; Ilona †; Ferenc † 1596 fejedelmi tanácsos ~ Thurzó Orsolya; Katalin ~ Gyulay Pál; Kristóf † 1590 körül; Péter † 1604 fejedelmi tanácsos ~ Kendy Krisztina; Ferenc †; Gábor †; Fruzina ~ Hevédy Mihály; György † 1630 körül ~ Bercsényi Zsuzsánna; Zsuzsanna † 1655 után ~ Toóthi Lengyel János; Anna Mária ~ Ujfalussy István; Krisztina ~ Balassa Zsigmond; Kata I. ~ Pongrácz István II. ~ Balassa Sándor; Erzsébet I. ~ Illésházy István; II. ~ Balassa Gábor; Zsófia ~ Dessewffy Ferenc; Judith ~ Ordódy Lász; György kanizsai gyalogos vajda talán az ő gyermekei; András † 1614 munkácsi várparancsnok, Báthory Gábor fejedelem konstantinápolyi követe, 1612-ben az erdélyi fejedelmi trón egyik igénylője ~ poltári Soós Fruzina gyermekeinek neve és sorsa ismeretlen; Péter † 1612-ben Konstantinápolyban, hol András bátyja kezesül hagyta; István † 1621 után
I. ~ Vághy Sára
II. ~ Nádasdy Ilona; I-től Péter
1544 ~ Deméndy Anna utóbb Ganády Lászlóné; Józsa
† 1501 körül érseki udvarmester és nádor, Nyitravm. alispánja, felebbezési törvényszéki ülnök, Assa- Ablanckürt és számos más birtok szerzője I. ~ aszupataki Hencz Zsófia II. ~ Győrödi Dorottya utóbb Thorda Zsigmondné; Utódait l. a III. táblán; II-től Zsuzsánna ~ Szalay Kelemen; Anna ~ Bodor Kelemen; Anna ~ Bodor Mihály; György † 1579 körül érsekújvári kapitány ~ Kálnay Imre lánya; Farkas † 1572 sztenisnyáki kapitány ~ Budácsky Borbála; János † 1589 erdélyi kormányzó ~ Káthay Anna (?); Imre † 1544; Márton †; László ~ lezenyei Czakó Anna; Ilona †; Péter †; Katalin ~ Érsek László; János †; Ilona †; Ferenc † 1596 fejedelmi tanácsos ~ Thurzó Orsolya; Katalin ~ Gyulay Pál; Kristóf † 1590 körül; Péter † 1604 fejedelmi tanácsos ~ Kendy Krisztina; Ferenc †; Gábor †; Fruzina ~ Hevédy Mihály; György † 1630 körül ~ Bercsényi Zsuzsánna; Zsuzsanna † 1655 után ~ Toóthi Lengyel János; Anna Mária ~ Ujfalussy István; Krisztina ~ Balassa Zsigmond; Kata I. ~ Pongrácz István II. ~ Balassa Sándor; Erzsébet I. ~ Illésházy István; II. ~ Balassa Gábor; Zsófia ~ Dessewffy Ferenc; Judith ~ Ordódy Lász; György kanizsai gyalogos vajda talán az ő gyermekei; András † 1614 munkácsi várparancsnok, Báthory Gábor fejedelem konstantinápolyi követe, 1612-ben az erdélyi fejedelmi trón egyik igénylője ~ poltári Soós Fruzina gyermekeinek neve és sorsa ismeretlen; Péter † 1612-ben Konstantinápolyban, hol András bátyja kezesül hagyta; István † 1621 után
III. tábla.
Megjegyzés Azoknak neve, akik fiú-leszármazottat hagytak hátra, dűlt betűkkel van szedve.
Ferenc † 1696 körül I. ~ Mednyánszky Éva II. ~ Révay Ilona; Gábor † 1695; Farkas †; István ~ neve ismeretlen; Eleonóra ~ Goszthony István; Zsigmond 1723 ~ I. Moszticzky Éva ~ II. Árvay Róza; Mátyás †
Éva ~ Bossányi László
László 1770 Csery Anna
Judith ~ Podhradszky Ferenc
Károly † 1800 körül ~ Ghyczy Borbála, utóbb Vietoris Józsefné
Mária †
Józsa l. a II. táblán
I-től: István I. ~ Forgách Krisztina; II. ~ Jakutish Borbála
György 1611 ~ Révay Erzsébet;
Magdolna † 1645 körül ~ Balassa Simon
II-tól: Pál 1564 1592. Nyitra vm alispánja ~ nebojszai Balogh Borbála
Anna ~ Koronthály Ákos kir. kapitány
János 1630 ~ Armpruster Mária
Ferenc † fiatalon
István 1647 ~ Motesiczky Borbála
József †
Pál 1660, 1682, 1694 Nyitra vm. alispánja ~ deunai Fánchy Sidonia
Anna ~ Palásthy Gábor
Miklós 1684–1769 II. Rákóczy Ferenc híve ~ Moszticzky Zsuzsanna
György 1749 ~ Kossuth Borbála
Gáspár 1741-ben a nyitrai fölkelt lovassereg zászlótartója, Komárom vm. főszolgabírája I. ~ Ordódy Anna II. ~ Bartakovich Johanna
Anna † 1783
Zsuzsanna 1763 ~ Pécsvárady József
Sidonia 1773 ~ Bóday József
István 1789 kapitány a Forgách-ezredben †
Julianna ~ Szandai Sréter János
Imre
Klára 1805
I-től: Erzsébet ~ Sághy Lajos
Péter † kiskorában
II-tól: József 1754–1835 Nyitra, majd Komárom vm. alispánja, septemvir. Torontál vm. főispánja, udv. tanácsos, Gvadányi jó barátja ~ nagyjeszeni Jeszenszky Teréz; Rafael 1791–1859 Komárom vm. alispánja és o. gy.követe ~ Sándor J. Nepomucena
Gábor János † 1851 cs. kir. huszárkapitány ~ egerfarmosi Kandó Teréz † 1891; Mihály ügyvéd ~ Brüll Anna; Josephine a brünni Maria Schul nemesi alapítványhölgye; Anna ~ Goszthony Pál; Agathe ~ br. Mednyánszky Dénes
István honvédszázados † Buda ostrománál; Pál Komárom vm. főszolgabírája; József † 1913 1848/49-es nemzetőr-hadnagy ~ Kubinyi Klementin † 1920; Teréz † 1917 ~ Ordódy Pál
János Elemér 1870; Zoltán 1872; Gyula Gábor 1874; Margit † 1919; Béla † 1918; Tihamér; Lenke; Ilona
Ferenc 1856–1838 Komárom vm. alispánja és o. gy. követe ~ Szent-Ivány Thekla
Ignác 1799–1780 orsz. képviselő ~ Laszlovszky Borbála; Mária ~ Ordódy Vince; Zsófia ~ nagybaráthi Huszár Ferenc; Antónia ~ téthi Takáts Sándor; Kálmán az államférfi 1808–1888 ~ Bororfalvi Baranyay Borbála; Mátyás 1815–1861 Komárom vm. főszolgabírája ~ Pizzigheli Erzsébet
Béla 1827–1911 cs. és kir. altábornagy, főrendiházi tag; Imre 1828–1910 magyar nemestestőr, 1848/49-ben honvédhuszárkapitány, utána évekig várfogságban ~ Ghyczy Mária; Gyula 1833–1876 ügyvéd, a budapesti ügyvédi kamara elnöke ~ Ghyczy Emerentiana; Antónia; Zsigmond Géza Pál 1837–1896 műegyetemi tanár ~ Szmrecsányi Anna; Dénes 1840–1925 Komárom vm. alispánja ~ Strada Gizella †; Ida 1843–1921; Ferenc 1835–1863; János †; György †; Mária ~ Losonczy Ödön †; Vilmos 1844–1893 I. ~ Pann Hermina II. ~ Földváry Jolan; Teréz † 1924 ~ Nagel Arnold honv. alezr.; Mátyás 1848–1888 ~ Kasztler Mária; Kornélia; Ilka; Johanna
Anna 1868 ~ Szmrecsányi Károly; Pál 1871; Mária 1863 ~ Hegyessy László; Jenő 1868–1920; Miklós 1869; Emma 1872–1928; Margit 1874; Ilona 1876–1926; Gyula 1878–1916; Dénes 1882; Ella 1881–1918; Jenő
I-től: István 1870; Erzsébet 1876; Aurél 1879; Sarolta 1877–1878; Ferenc 1880; Kálmán József 1883; János 1885; András 1887–1918
Péter 1863–1834 Nyitra vm. alispánja, alnádor, ker. ítélőtáblai elnök, cs. kir. udv. tanács. ~ Kvassay Klára; Anna Mária ~ Ocskay Albert; Katalin ~ Milkovich Lajos
Miklós 1800–1853 I. ~ Pfisterer Karolin II. ~ Terzi Franciska; Mária ~ Szászy Ambrus; Antal cs. kir. ezredes † ~ br. Bakonyi Antónia; Károly Nyitra vm. alispánja ~ Jánossy Joh. Nepom.; Ágoston Nyitra vm. alispánja ~ I. Ocskay Zsófia ~II. Gross Anna
I-től: László; II-től: Péter 1831–1879 cs. és kir. kamarás ~ Gärtlgruber-Mayer Karolina † 1911; Emil 1834–1809 cs. és kir. kamarás ~ Mahrer Julia † 1924; Livius 1838–1893 cs. és kir. kamarás tüzérkapitány ~ Rupprecht Gizella; Franciska † 1832–1904 ~ Ebner Rudolf tábornok; Hedvig ~ Dittl Károly őrnagy; Albert 1863–1909; Miklós 1864–1907
Erzsébet 1868; Emilia 1869; Ilka 1870; Géza 1871–1928; Kálmán 1878; Mária 1879; József 1883
Lívia 1877; Gizella 1878; Franciska 1879; Miklós 1882; Mária 1892
Emerentiana ~ Ghyczy Gyulafejérvár Mária † 1922 ~ Ghyczy Imre; Anna † 1909 ~ Birly Lajos
Gabriella I. ~ br. de la Roche Alfréd II. ~ Eberts Nándor
László 1687–1720 II. Rákóczi Ferenc nemesi testőrségének tisztje, a szatmári béke után kir. kegyelemmel tért haza Franciaországból ~ Prileszky Julia; Elek ~ Szulyovszky Zsuzsanna; Lajos ~ Szent-Ivány Magdolna; József Nyitra vm. alispánja ~ Petykó Krisztina; József † 1861 ~ Gája Rozália; Ludovika ~ Barabás István; Pál † László 1853 ~ Mück Paula Anna Rozália 1856; Aranka 1879 Kálmán 1881 Matild 1882
Pál 1647 I. ~ Justh Magdolna II. ~ Vásárhelyi Klára; György 1705-ben Nyitra vm. követe a szécsényi confoederatión ~ Mednyánszky Judith András †; Imre I. ~ Goszthony Borbála II. ~ Rajmannus Julia, utóbb br. Hellenbach Károlyné; József ~ Radvánszky Borbála, utóbb Mocsáry Istvánné; Judith ~ Justh Antal; Klára ~ Beniczky Gábor; Julianna ~ Bossányi László; János 1797 ~ Sembery Karolin; András ~ Maloweth Josephine Albert † 1834 cs. és kir. ulánus főhadn. ~ Fabritius Ottila; Mária ~ Scherzenlechner Sebestyén mexikói császár titkos tanácsosa Emila ~ Hampel József Ottilia ~ Sasku József Nyitra vm. főszolgabíró
János 1637 ~ Balassa Magdolna Mária ~ Osztroluczky Boldizsár; István 1696 I. ~ Révay Magdolna II. ~ Turóc-szentpéteri Dávid Judith; Mária ~ Endrődy Erzsébet ~ Lipovniczky Ferenc Pál ~ Moszticzky Julianna Krisztina ~ Gudics Ferenc Sándor ~ neve ismeretlen; István ~ I. Hrabvoszky Éva ~ II. Plathy Anna; Rozália ~ Emődy? Borbála I. ~ Ghyczy Károly II. ~ Vietoris József: Mária
Ghyczy – mint levelei* is tanusítják – korához képest meglehetős képzett ember volt. Feleségéhez írt levelét* családja iránti gyöngédség és szeretet hatja át. Féktelen természete és szertelen nagyravágyása sodorta az árulás és a gyilkosságok útjára. Az érvényesülés oly eszközei voltak ezek, amelyek akkoriban a legelőkelőbb európai udvarok politikai fegyvertárában is helyet foglaltak és siker esetén megkapták – akárcsak napjainkban a szerb királygyilkosok és a Ferenc Ferdinánd trónörökös merénylői – a kortársaik és az utókor részéről a felmentést.
Két levelét közli Szilágyi i. m. 308. és 322. l. Egyet a Tört. Tár 1879. évf. 40. l. és egyet Erdélyország Történeti Tára. Utóbbi két levelét fentebb ismertettük.
Szilágyinál i. m. 322. l.
Testvérei körül Péter, kit – mikor Erdély trónjának elfoglalására készült – kötelezvénye értelmében kezesként a portán hagyott, kevéssel utóbb Konstantinápolyban halt meg,* István pedig a Báthory Gábor legyilkolása után kénytelen volt elbujdosni.* Még 1621-ben is szenved a bátyja bűneért, mikor Péchy Simon gróf Bethlen István kormányzótól kéri az ő kiszabadítását.*
Borsos Tamás önéletrajza. 41. l.
U. o.
Péchy Simon levelét 1621 dec. 29-ről közli a Tört. Tár 1905. évf., 273. l.
Ghyczy Andrásnak gyermekei is voltak. Sorsukról azonban adatok hiányában nincs tudomásunk.
