1. Az első okleveles följegyzéstől a XVI. századig.
1. Az első okleveles följegyzéstől a XVI. századig.
A Ghyczy-család egyike a Dunántúl legrégibb nemes családainak, mely oklevelek* tanusága szerint már az Árpádok korában virágzott. A család nevet adó ősi fészke a veszprémmegyei Gic* (a középkori oklevelekben Gych) község volt, melyen kívül földesúri joga kiterjedt a szomszédos Cseh(i) és részben Hathalom* falvakra, továbbá valószínűleg Péterd (ma Bakonypéterd) községre is, melyről a család, esetleg annak egyik ága egy 1484-ben készült összeírás szerint magát péterdi Ghyczynek nevezte.* E falvakhoz idővel házasságkötés és csere révén néhány más veszprémmegyei községben, sőt Győr megye határos részén is szerzett a család birtokokat, a nélkül azonban, hogy a nagybirtokosok sorába emelkedett volna.
A család történetére vonatkozó egyes oklevelekre hivatkozik Nagy Iván «Magyarország családai» című művében IV. köt., 386. l. és kk., továbbá Csánki Dezső: «Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában» III. köt., 272. l. A családi levéltár legrégibb oklevele 1274-ből való s a nyitrai káptalan állította ki. – Az 1564-ben kelt nemességmegerősítő és címerbővítő diploma szerint a Ghyczyek «orti enim ex antiqua et celebri Nobilium regni huius nostri prosapia».
A Bakonyban fekvő Gic község nevét az ott egykor elterült, makkban gazdag erdőkben nagyszámban élt házi és vaddisznóról kapta. Gic, gica ugyanis = kondorszőrű mongolica, bakonyi disznó. L. Czuczor – Fogarasi: A magyar nyelv szótára II. kötet, 1069. hasáb.
Csánki adatai szerint a három község 1488-ban 8–8 forint adót fizetett. I. m. 232. l. Gic 1589-ben, mikor Ghyczy László elzálogosítja, már pusztaként van megjelölve. Nagy I. i. m. 388. l. – A XVII. század végén «Péterdtől délre Gic és Csehi jobbára erdőkből álló puszták, zálogos jószágai voltak a főmonostornak» (Bezerédy Istvántól)… Az urbárium szerint «az erdő, mikor a makknak termése vagyon, igen hasznos, rétje kiárendáltatik… de szántóföldjei mind elparlagultak». A pannonhalmi szent Benedek-rend története. IV. köt., 387. l. – Fényes Elek összeírásában is még puszta. (Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja. II. jav. kiadás. Pest, 1841. I. köt., 430. l.) – Ma község. Hathalom és Csehi ma is puszták.
Csánki i. m. 272. l. A család neve a legrégibb oklevelekben nobiles de Gych, de Gycz, de Gech, sőt Nagy Iván szerint az 1244. évi oklevélben Guechy is. A XVII. században Gicy, Giczi, G˙c˙, G˙chy, Ghyczy, az erdélyi oklevelekben és krónikákban pedig G˙cz˙, Gitzi, Giczy, Giczj, Gyitzy, Géczi, Getzi, Geczij. Az 1792. és 1796. évi országgyűlések diariumai Ghyczy József komáromi követet Géczy-nek írják. – Fejér György, a kiváló történettudós Ghyczy Kálmánt 1823-ban Colomannus Gétzynek írja. (V. ö. Jakab Elek: A Ghyczyek Erdély történetében. 1875., 8–16. l.)
1244-ből való a Ghyczyekről az első okleveles feljegyzés, amidőn IV. Béla király jóváhagyja László nádor ítéletét, mely Sándor fiát, Mártont és Móric fiát, Bertalant – nobiles de Gych – királyi udvarnokoknak éj idején történt kirablása miatt az ítéletben részletesen körülírt birtokuk elvesztésével sujtotta.* Miután a vétkesek rokonai: Herbord és Jordán, továbbá Márton néhai fivéreinek: Péternek és Miklósnak özvegyei a megvételre nem vállalkoztak, a birtokot Kornél comes fiai: Dethe és Gergely vásárolták meg, akik – bár távolabbi fokon – szintén rokonok lehettek, mert 100 évvel utóbb magvuk szakadtával birtokaik a család kezére kerültek vissza.* Gergely fia Mátyás 1299-ben betegségében azért a sok jótetért, melyet életében a pannonhalmi apátság részéről élvezett, a Gicen fekvő egész birtokrészét a győri káptalan előtt a nevezett apátságnak adományozta.* Ez időből (1299, 1306 és 1307) fennmaradt még a neve Istvánnak, a Mátyás testvérének, egy a pannonhalmi apátsággal kötött csereszerződésben. István özvegye Pendyth asszony, Banai Pál leánya 1306-ban Gici jószágát az apátságnak adta a pestmegyei Apáti ellenében.* Két fia kiskorában elhalván, bennük a Kornél comes ága kihalt. 1307-ben Mátyás özvegye, Pécsi Katalin, új bevallással megerősíti férje adományát.* Egy 1347-ben kelt oklevél,* melyben Győrmegye jelentést tesz a királynak, hogy több Gyczi eltiltatott a Hasság nevű erdő használatától, melyet vágott faként eladtak a szomszédságnak, megemlíti János hölgykői (más változatban hercegkői) alvárnagyot, második Jánost, a Benedek és harmadik Jánost, a Lukács fiát, László fiait: Miklóst és Mihályt és Sándor fiát Pétert. Nagyrészt ugyanezek támasztanak követelést 1353-ban az 1307. évi adomány ellen.* Ugyancsak 1347-ben I. Lajos király vizsgálatra küldi ki a tihanyi konventet Gichy János (Joannes de Gech) bakonyvármegyei alispán (vicecomes comitatus Bokoniensis) ellen, aki Barlagi László javait erővel elvette.* 1348-ban a pannonhalmi konvent a Lajos királyhoz a bakonybéli apátságról tett jelentésében hivatkozik János (Johannes de Gych) királyi ember vallomására* 1373 aug. 8-án, a tarjáni dézsma miatt tartott nyomozásnál név szerint felsoroltatnak a tanukként kihallgatott Benedek fia János, János fia György, László fia Miklós és István fia Ábrahám, valamennyi nobiles de Gych.*
Nagy Iván i. m. Az oklevelet közli Fejér: Codex Diplomaticus Tomus IV. Vol. I. p. 308… de a családnév említése nélkül.
L. alább.
Hazai okmánytár, VII. köt., 280. l. – A pannonhalmi szent Benedek-rend története. II. köt., 346. l.
Fejér i. m. Tomus VIII. Vol. I. p. 207., amely Apáti-t Pozsony megyébe helyezi. – Nagy Iván i. m. i. h. – A pannonhalmi szent Benedek-rend története. II. köt., 349. l.
U. o. 353. l.
U. o. 113. l. – Fejér i. m. Tomus IX. Vol. I. p. 560. – Nagy Iván i. m.
A pannonhalmi szent Benedek-rend története. II. köt. 456. és 457. l.
Anjoukori okmánytár. V. köt., 2. l. – Pesty Frigyes szerint Bakony nem vármegye, hanem erdőispánság volt, tehát G. János ennek volt vicecomese. – Az eltűnt régi vármegyék I. köt., 201. l. és kik.
A pannonhalmi szent Benedek-rend története. VIII. köt. A bakonybéli apátság története. 325. l. –
U. o. 395. l. Az oklevél nobiles de Ghych-ről szól. Alig lehetséges, hogy valamennyien a Ghyczy-család tagjai, sőt sokkal valószínűbb, hogy nem is rokonok, hanem csupán Gic községben élő nemesek voltak. – 1405-ben Ladislaus de Gych királyi ember a nógrádmegyei mohorai birtok átengedése ügyében. Fejér i. m. Tomus X. Vol. VIII. p. 471. – Valószínűleg a megyebeli Géczyekből. Ezért nem vettük fel a családfára sem.
1411-ből okleveles följegyzés van Gyczi Miklósról* s 1422 és 1429 között kelt öt oklevélben* jórészt mint királyi emberek szerepelnek Gyczi Ferenc, Domonkos, György, Dózsa (ennek testvére: Ágota asszony, a Balázspéczi Pál özvegye), Miklós, Péter és Benedek, Mihály és Lukács. Közülök Péter 1423-ban egyik megbízottja volt Mihály apátnak,* majd 1426-ban Benedekkel együtt királyi ember.* A Sörös Pongrác által közölt «Bakonybéli regesták a XV. század első és második feléből»* a már említett Ferenc, Mihály, György és Domonkos mellett megőrizték még a Gyczi Balázs, Antal, Gergely és Albert nevét. 1450-ben Albert Hunyadi János kormányzósága alatt kormányzói ember.* Úgy látszik, ez volt az az Albert, aki ellen V. László 1453-ban ítélet-levelet adott ki a Gergely bakonybéli apát Tarjánban fekvő birtokán elkövetett hatalmaskodása miatt.* Az utóbb felsoroltak kortársa, Gyczi Bereck részt vesz az 1444. évi országgyűlésen.* 1471-ben Mátyás király a Gyczi György meggyilkolása miatt* elítélt Gyczi Imre Gicen fekvő birtokát udvarnokának: Poki Ferencnek adta.* Egy 1479-ből 12fennmaradt oklevélben találkozunk a Gyczi Lukács (Lucas de Gycz) nevével.*
U. o. 436. l.
U. o. 446., 461., 471. l.
U. o. 447. l.
Fejér i. m. Tomux X. Vol. VI. p. 755.
Történelmi Tár, 1903. évf., 358–366. és 370. l.
A pannonhalmi szent Benedek-rend története. III. köt., 517. l.
Hazai okmánytár, IV. köt., 375. l. – Történelmi Tár, 1907. évf., 379. l.
Nagy Iván i. m. – Kovachich J. N.: Monumenta veteris legislationis Hungaricae. Claudiopoli, 1815., 52. l.
A Ghyczy-családtól kapott adatok szerint.
Csánki i. m., 272. l.
A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. XI. köt., 254. l.
