TÁRCA.
TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság új alapszabályai az 1927. év végével elnyervén a belügyminiszteri jóváhagyást, a folyó évben már ezek alapján folytatta működését. A március 22-én tartott igazgató-választmányi ülésen Tóth László társ. titkár olvasta fel Bonfini címeresleveléről szóló értekezését, valamint bemutatta Mihalik Sándor: Egy magyar család Rietiben c. tanulmányát. Ugyanezen ülés a folyó évi nagygyűlést ápril 27-re tűzte ki azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben a nagygyűlés határozatképtelen volna, az alapszabályok értelmében 30 napon belül újabb közgyűlés fog tartatni, mely a megjelentek számára való tekintet nélkül határozat képes.
Az ápril 27-én tartott ig.-vál. ülésen bemutatásra került Soós Elemér ig.-vál. tag kéziratos műve, A Baksa nemzetség keletkezése, hadijelvényeinek és címerének kialakulása, melyet a szerző a középkori kódexek kiállításában festett meg. Az ig.-vál. továbbá az új alapszabályok szerint kilépő ig.-vál. tagokat újból jelölte, az üresedésben lévő helyekre pedig Hodinka Antalt, Ernyey Józsefet, Főglein Antalt és Vitéz Házi Jenőt jelölte. Az új alapszabályokra való tekintettel az elnökség is bejelentette lemondását, mire az ig.-vál. a lemondott elnökséget újbóli megválasztásra jelölte.
Az ápril 27-re összehívott nagygyűlésen a tagok nem jelenvén meg az alapszabályok által megkívánt számban, a nagygyűlés május hó 4-én tartatott meg, melyen az elnöki megnyitó után Zsinka Ferenc ig.-vál. 130tag olvasta fel Tóth László társ. titkár értekezését Bonfini másolójának címeresleveléről. A nagygyűlés ezután a lemondott elnökséget (Áldásy Antal elnök, Szentpétery Imre és Varjú Elemér másodelnökök) újból megválasztotta. Az ig.-vál. tagjaivá a kilépő B. Szabó László, Károlyi Árpád, Tóth Zoltán, gróf Bánffy György, Jakubovich Emil, Závodszky Levente és Herzog József, új tagokul pedig Hodinka Antal, Ernyey József, Főglein Antal és Vitéz Házy Jenő választattak meg.
A pénztárnok jelentése szerint a társaság bevételei 3440 P 87 fill., kiadásai pedig 1726 P-t tettek ki. A közgyűlés ezután a számvizsgáló-bizottság tagjaivá Isoz Kálmánt, Paulinyi Oszkárt és Fekete-Nagy Antalt választotta meg. Minthogy az új alapszabályok értelmében a számvizsgáló-bizottság van hivatva a költségvetési előirányzatot beterjeszteni, ez pedig a jelen évben technikailag nem volt eszközölhető, a közgyűlés úgy határoz, hogy a Társaság f. évi költségvetése a mult évi költségvetés keretének megfelelőleg kezeltessék.
A Társaság működéséről Czobor Alfréd jegyző, mint a titkár helyettese a következő jelentést terjesztette elő, melyet a nagygyűlés tudomásul vett.
Mélyen tisztelt Nagygyűlés!
Legutóbbi közgyűlésünket 1926 december 17-én tartottuk.
Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a Társaságunk életében azóta történt eseményekről beszámoló titkári jelentés ezúttal sem mentesült attól a szomorú kötelességtől, mely fájdalmas veszteségeink feltárására kényszerít. Igazgató-választmányunk elvesztette a példás munkásságú archeológiai és hadtörténeti írót, Szendrey Jánost, aki műveivel a genealógiának és heraldikának is nagy szolgálatokat tett. Elvesztette Makai Dezsőt, a családtörténet buzgó kutatóját és alig néhány napja a történeti segédtudományok alapos művelőjét, Boncz Ödönt. Kegyeletünknek úgy temetésükön, mint választmányi üléseinken és a Turul hasábjain megfelelő módon kifejezést adtunk. Emléküket megőrizzük.
Találunk azonban Társaságunk mult esztendei mérlegén örvendetes tényeket is; újabb és jelentős előhaladást. Elsőnek említem, hogy – 1921 óta tartó vajudás után – végre sikerült régi, elévült alapszabályaink helyébe az újabb követelményeket kielégítő, teljesen átdolgozott új alapszabályainkat belügyminiszteri megerősítéssel tető alá hozni. Fontosabb változtatásuk bennük: hogy a pártoló tagság megszűnik; a hatvan tagból álló igazgató-választmányt, mely eddig maga magát egészítette ki, ezentúl a közgyűlés választja, az évenként kilépő tagoknak a választmányban történő kisorsolásával kombinálva stb. Előirányoztuk, hogy új alapszabályainkat alkalomadtán, a Turul mellékleteként közrebocsátva, tagjainkkal egész terjedelmükben megismertetjük.
Társaságunkra nézve az elmult év szellemi téren is olyan lendületnek a tanuja, mely annak minden barátjánál méltán kelthet örömet. Folyóiratunk, a Turul – mint ezt az elnöki megnyitó is megjegyezte – összevont évfolyamok után 1927-ben megéri, hogy – ha nem is évente négyszer, mint a régi jó békevilágban – de legalább kétszer meg tud jelenni; hozzá egyes számonként is nagyobb terjedelemben, mint az 1918 óta megjelent összevont évfolyamok egymagukban, – hála aktív szerkesztője, nagyrabecsült és szeretett elnökünk időt és fáradságot nem kímélő odaadásának és ügyszeretetének, melynek hátterében Társaságunk felvirágoztatása érdekében kifejtett több évtizedes lelkes munkássága áll. Az 1927-es évfolyam két száma egy híján 100 oldalnyi terjedelmű, gazdag tartalommal. A legközelebbi szám az eddigieknél is nagyobb terjedelmben fog napvilágot látni.
Tudvalevőleg a Turulnak csak 1892-ig kiadott évfolyamaihoz van nyomtatásban tartalom- és tárgymutatója. Ugyancsak a mi igen tisztelt elnökünk fáradozásának köszönhető, hogy az imént említett évtől a legújabb időkig megjelent évfolyamok tartalommutatója is, általa szerkesztett gondos összeállításban, sajtókészen áll. Ezidőszerint nincs meg az anyagi lehetősége annak, hogy a számban és terjedelemben megnövekedett Turulunk mellett ezt is kiadhassuk. Minthogy azonban hiányát, kivált a családtörténeti kutatók, általánosan érzik, kinyomatása sokáig el nem odázható. Erre pedig csak akkor kerülhetne sor, ha főként tagjaink köréből annyi előjegyzés birtokában volnánk, amennyi elégséges, hogy a Társaság más fontos érdekeinek kockázata nélkül erre nyugodtan vállalkozhassunk. Egy példány ára körülbelül 10 pengő volna. Egyébként tagjaink figyelmét erre és az előjegyzések eszközlésére annak idején felhívjuk.
Utolsó nagygyűlésünk választotta meg a Társaság új elnökségét: tiszteletbeli elnökké dr. Karácsonyi Jánost, elnöknek dr. Áldásy Antalt, másodelnöknek dr. Szentpétery Imrét és Varjú Elemért. Ugyenezen gyűlésen dr. Szentpétery Imre felolvasta az almádi apátság II. István korabeli okleveléről szóló nagybecsű tanulmányát.
Az igazgató-választmány öt ülést tartott. Ezek napirendjén a folyó ügyeken kívül szintén több tartalmas felolvasás szerepelt. Dr. Zsinka Ferenc választmányi tag dr. Karácsonyi János tiszteletbeli elnökünknek «Hogyan jutott szt. Eduárd angol király unokaöccse a magyar királyi családdal rokonságba» című, nagy érdeklődést keltett történeti értekezését olvasta fel. Dr. Tóth László Bonfininek olaszországi 131levéltárban őrzött címereslevelét ismertette, nagy figyelmet keltve s ugyanő olvasta fel Mihalik Sándornak «Egy magyar család Rietiben» cím alatt megírt érdekes családtörténeti felfedezését. Varjú Elemér másodelnök egy 1628-ban kelt címeres nemeslevelet mutatott be, melynek érdekessége, hogy a címerleírás és a festett címer teljesen különbözik egymástól. – Elnökünk rámutatva a családtörténeti kutatásoknak újabban nálunk is fokozottabb felkarolására, bemutatta dr. Lukinich Imrének a gróf Bethlen-család történetét tárgyaló nagyszabású, díszes művét és Bártfai Szabó Lászlónak a Széchenyiekről írt legújabb, gazdag forrásanyagra épített kötetét és Szentpéter Imrének az elnöki megnyitóban említett nagybecsű művét.
Mult év májusában tartott ülésén a választmány meleg üdvözlésben részesítette dr. Csánki Dezső államtitkárt, az Országos Levéltár főigazgatóját, igazgató-választmányunk tagját, hetvenedik születésnapja alkalmából s iránta érzett nagyrabecsülését jegyzőkönyvben örökítette meg.
December havi ülésünk Szilágyi Sándor, a nagy történettudós iránt rótta le kegyeletét születésének századik évfordulója alkalmából, miután érdemeit elnökünk mélytartalmú beszédben méltatta.
Ugyanebben az ülésben történt az új alapszabályok értelmében évenként kilépő 10–10 választmányi tag kisorsolása s a választmány az első ciklusra a tíz, valamint a Boncz Ödön halálával megürült egy tagságra a jelölést a legutóbbi ülésen megejtvén, a választást a mai közgyűlés napirendjére tűzte.
Társaságunk pénzügyeiről a pénztárnoki jelentés fog beszámolni. Nem haladhatok el azonban e résznél a nélkül, hogy itt is fel ne említsem dr. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának lekötelező figyelmét, mellyel Társaságunknak a mult évtől kezdve a Nemzeti Múzeum igazgatósága részéről évi 800 pengő támogatást utalt ki; úgyszintén Esterházy Pál hercegnek, valamint Inkey bárónak bőkezű adományait.
Tagjaink létszáma a régi és újabb alapító-tagokkal együtt: 339. Az előző és folyó évben a tagok szaporodása: 25.
Míg közvetlenül az összeomlás előtt a titkári jelentés még 487 rendes és alapító-tagról számolt be, addig mára ez a szám 150-el csökkent. E nagy különbséget az elszakított részen élő tagjaink kényszerű elmaradása okozza; mert elhúnyt tagjaink helyébe évről-évre mindig újak, ilynemű veszteségeinket jóval meghaladó számban rekrutálódtak. Előbb említett veszteségeinket azonban, ha nem is teljes egészükben, de legalább bizonyos hányadig be kell hoznunk, ha az ernyesztő-lankasztó viszonyok szakadékaiból végre szerencsésen kijutott Társaságunkat e jelentésemből is kitetsző haladás útján meg akarjuk tartani. Nagyobb arányú taggyüjtésre van szükségünk! Ebben Társaságunk némely lelkes tagja – itt Pesten és a vidéken – eddig is nagy és eléggé meg nem hálálható buzgalmat fejtett ki. Ez azonban csak alkalomszerű és nem elég! A taggyüjtést általánosan meg kell szerveznünk! Legyen szabad ehhez már ezúttal is kérnem tisztelt tagtársaink becses támogatását. Minden törvényhatóság területén van egy-két vagy több, Társaságunk ügyei iránt melegebben érdeklődő barátunk, akik – ha fölkérjük őket – bizonyára szívesörömest vállalják majd ismerőseik körében, összejöveteleken, törvényhatósági közgyűléseken a taggyüjtést. A sikert illetőleg a néhány levélváltás kapcsán már eddig szerzett tapasztalatok is bíztatók.
Ily módon aztán nemcsak anyagilag támaszthajuk alá jobban Társaságunkat, hanem tagjaink számának nagyobbmérvű gyarapodása lüktetőbb vérkeringést visz majd bele annak életébe s fokról-fokra feljebb – meghozza Társaságunk régi virágzását – új alapszabályaihoz újjászületését.
*
Kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, méltóztassék titkári jelentésemet tudomásul venni, melyet Társaságunknak tudományos érdekből huzamosabb időre Rómában tartózkodó titkárát helyettesítve voltam bátor bemutatni.
