KI ÉPÍTETTE AZ ELSŐ PREMONTREI MONOSTORT MAGYARORSZÁGON?
1KI ÉPÍTETTE AZ ELSŐ PREMONTREI MONOSTORT MAGYARORSZÁGON?
(Felolvastatott a Szt. István Akadémia II. osztályának 1927. február 4-iki ülésén.)
Pázmány Péter esztergomi érsek az 1629-iki egyházmegyei zsinat végzéseit kinyomtatván, ahhoz két függeléket is készített. Egyikben felsorolja az esztergomi érsekség jogait és javadalmait, a másik a Magyarországon egykoron virágzó szerzetesházakat. E második függelék lőn kiindulópontja a magyar egyháztörténetírásnak.
E függelékből is kitűnik, hogy Pázmány nagyváradi férfiú volt, mert ha valamit tud Biharmegyéről vagy Váradról, azt mindjárt hozzáfűzi a felsorolt szerzetesházhoz.
Így történt, hogy a nagyvárad-előhegyi monostort is felsorolván Layruel művéből, mintegy dicsekvésből, mindjárt megjegyzi: «Ez volt első monostora e szerzetnek Magyarországon.»
Kapva kapott e megjegyzésen a XVIII. században a premontreiek későbbi évkönyvírója és a váradelőhegyi monostor alapítását II. István királynak tulajdonítván, talán azért, mert e király végső óráiban szerzetesi ruhát öltött, azt az 1130-iki évre helyezi. Őt követték azután Mallyó József, Katona István, Fuxhoffer Damián, Keresztúry József, az újak közül pedig Bunyitay Vince, Balics Lajos. (Századok. 1901. 237. Katona: Historia Critica Regum. 1780. III. 452. Keresztúry József: Descriptio episcopatus et Capitali Magno-Varadinensis. 1806. I. 139. Fuxhoffer Czinár: Monasteriologia Hungarić. II. 7. Bunyitay: A váradi püspökség története. 1883. II. 389. Balics: A róm. kath. egyház története Magyarországon. Budapest. 1890. II/2. 257–59.) Azok, akik nem foglalkoztak Magyarország egyháztörténetével, természetesen gyanútlanul átvették ezek állításait.
Csupán az eredeti kútforrásokból dolgozó Pauler Gyula vette észre, hogy a premontreiek ily korán még nem jöhettek Magyarországba. Ő csak 1150 tájára teszi a premontreiek bejövetelét, és álláspontját egyik hosszú jegyzetben így okolja meg:
«Íróink általában – köztük legújabban Bunyitay is – II. István korára teszik a premontreiek megtelepedését és neki tulajdontítják a váradelőhegyi prépostság alapítását. El is tekintve a valószinűtlenségtől, hogy a pápa által 1126-ban megerősített rend, mellyel Zdik Henrik olmüci püspöknek Jeruzsálemben kellett 1137-ben megismerkednie (Dudik, G. v. Mähren III. 302., azután Strahofról 115. 154 s kk. ll.), már II. István alatt meghonosodott volna nálunk, az egész állítás csak Hugo: Sacri et canonici ordinis Premonstratensium Annales művén alapszik, legalább arra hivatkoznak egymást kiírva íróink, s ez alól még Keresztúry Descriptio ep. Varadiensis 139. l. sem kivétel. Hugónak azonban Magyarországról igen gyarló ismeretei és adatai voltak, mint maga is előbeszédében panaszosan említi, s azért p. o. Leleszt a váci egyházmegyében keresi s alapítását Vak Béla korára teszi (II. 35.), s ami legfőbb: saját adatait az általa közölt pápai oklevelek megcáfolják. II. Incze 1141-ben megerősítvén Valroi birtokait, magyar telepekről még nem tud semmit (Annales I. CCCCVI.); III. Sándor 1179-ben (u. o. CCCCX.) csak Grab-ot, melyet «Mendinus, Albensis ecclesie tunc prepositu» alapított és «Locum s. Crucis in Marcia» említi és csak III. Lucius 1181-iki oklevelében (i. h. CCCCXIV.) említtetik «Grab, Locum s. Crucis in marchia iuxta Francam villam» mellett az «Ecclesia S. Stephani», melyet tehát III. Béla korára kell tennünk.*
Pauler: A magyar nemzet története. I. kiadás. 1893. I. 665. – II. kiadás I. k. 365, 568.
2E megokolás hatása alatt én már 1906-ban azt írtam «Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban» c. művemben (59. l.), hogy a premontrei szerzetes kanonokokat III. Béla király idejében 1179 előtt először egy székesfehérvári prépost telepítette a nógrádmegyei Garáb faluba.
Azonban, mint e sorokból látszik, az alapító székesfehérvári prépost nevét akkor még nem tudtam meghatározni.
Pedig az 1179-iki oklevélben említett «Mendinus Albensis ecclesie tunc prepositus» nem is olyan nehéz.
A Mendinus név után álló «tunc prepositus» kifejezés nyilván mutatja, hogy e «Mendinus»-nak olvasott egyházi férfiú a garábi monostor alapításakor székesfehérvári prépost volt ugyan, de 1179-ben már nem.
A székesfehérvári prépostság oly előkelő állás volt, hogy abból már csak magasabb, tehát püspöki vagy érseki méltóságba lehetett emelkedni.
Ha már most egybeállítjuk az 1170–80 közt élő magyar érsekek és püspökök névsorát, látjuk, hogy 1179-ben
az esztergomi érsek latin neve volt Lucas
a kalocsai érsek latin neve volt Andreas
az egri püspök latin neve volt Petrus
a csanádi püspök latin neve volt Stephanus
a pécsi püspök latin neve volt Macharias
az erdélyi püspök latin neve volt Paulus
a váci püspök latin neve volt Iobus
a váradi püspök latin neve volt Nicolaus
a veszprémi püspök latin neve volt Ioannes
a zágrábi püspök latin neve volt Prodanus
a győri püspök latin neve volt Micudinus
Ha e neveket a hibásan másolt vagy rosszul olvasott Mendinus névvel összevetjük, egyszerre látjuk, hogy a Mendinus csakis a Micudinus névből torzulhatott el, mert az akkori érsekek és püspökök nevei közül csak Macharias és Micudinus nevei kezdődnek M betűvel, ámde a Macharias név utolsó szótagja semmikép se fajulhatott el «dinus»-ra, holott a Mendinus és Micudinus nevek két utolsó szótagja teljesen egyezik. Nyilvánvaló tehát, hogy a Mendinus név en betűje az ico betűk összerántásából vagy hibás olvasásából keletkeztek és az eredetiben nem Mendinus, hanem Micudinus állott.
De nemcsak a magyarban és latinban semmi értelemmel nem bíró Mendinus névnek a Micodinus névvel való egyezőségéből következik az, hogy a garábi prépostságot Micodin győri püspök építtette, mégpedig győri püspökösködése előtt, székesfehérvári prépost korában, hanem következik ez a garábi prépostság történetéből is.
Mint már 1901-ben kimutattam, a garábi prépostság kegyura 1248-ban a Kökényes-Radnót nemzetségből származó Dobokay család volt.*
A magyar nemzetségek története. II. 340.
Ámde e családnak két tagját a XIII. század közepén Mikod-nak hívták. Az első ezek közül még nem Erdélyben, hanem a nemzetség eredeti fészkében, Nógrád megye délkeleti részében, a garábi monostor közelében lakott, mert 1260-ban a mai Palotás falu felét őróla Mikodhatvanának hivták.*
Karácsonyi: A magyar nemzetségek tört. II. 337.
Íme tehát nem valami idegen családban, hanem a garábi monostort építő családban újra meg újra ismétlődik a Mikod név. Ennek nem lehet más az oka, mint az, hogy a nemzetség első ilynevű tagja valami nevezetes tettet vitt végbe, s ez volt Mikodin, a garábi monostor alapítója, előbb székesfehérvári prépost, utóbb az 1176–88. években győri püspök. Az ő nagy nevének kellett nagy dolgokra serkentenie a nemzetség későbbi tagjait s azért adtak azoknak is Mikodin, vagy rövidítve Mikod nevet.
Mivel Mikodinus (hibásan Mendinus) még székesfehérvári prépost korában építtette a garábi monostort, az alapítás idejét is pontosabban meghatározhatjuk.
Biztos, hogy Mikodin 1176-ban lett győri püspökké. Ez évben ugyanis István kalocsai érseket, mivel III. Béla királynak öccsével, Gyécsével tartott és III. Béla ellen tört, megfosztották érsekségétől és helyébe a volt győri püspököt, Andrást ültették, Mikodin pedig a győri püspököt, András ültették, Mikodin pedig a győri püspökséget nyerte el.* Mikor lett azonban székesfehérvári préposttá, meg nem határozhatjuk, mert erre nézve semmiféle adat nincs. 1138-ban említi egyik oklevél Katapán fejérvári prépostot és 1176-ban, tehát már Mikodin utódaként, Gergely prépostot a székesfehérvári püspökség 1842-iki évkönyve,* 1138-tól 1176-ig 38 év telt el, ennyi 3ideig bizonyára nem bírta Mikodin a székesfehérvári prépostságot, de abból, hogy Barnabás, II. Gyécse király nagyérdemű kancellárja, 1160 táján nem a székesfehérvári , hanem a budai prépostságot nyerte el, azt következtethetjük, hogy a székesfejérvárin már ekkor, 1160 táján, Mikodin ült.
Sely Lajos: Az 1181-iki bakonybeli összeírás és I. András győri püspöksége. 32–33. ll. V. ö. Hist. Hung. Fontes Dom. III. 211. Fejér: Cod. Dip. II. 193.
Rupp: Magyarország helyrajzi története. I. 225.
Ha pedig Mikodin 1160-tól 1176-ig volt fejérvári prépost, 1170 tájára kell tennünk a garábi monostor építését. Az 1172–76-ik években Mikodin nem távozhatott el Székesfehérvárról messze földre. Neki akkor vigyáznia kellett az ország koronájára, hogy az a testvéri harcok közepette Gyécse híveinek kezébe ne kerüljön s két koronázott király ne legyen. 1168–1172 közt azonban elég nyugalom volt az országban, úgy ekkor elmehetett Mikodin Franciaországba, illetőleg Lotharingiába és rábírhatta a valroi (Vallis regiae) monostor apátját, hogy premontrei szerzeteskanonokokat küldjön Magyarországba a garábi monostorba. Ez esetben az első betelepedés még III. István király idejében történt. Ez magyarázná meg a régi premontrei írók tévedését, mert ha nekik valami adatuk volt arra nézve, hogy az első premontreiek István király idejében érkeztek Magyarországba, nem kellett semmi egyéb, csak III. Istvánt összetéveszteni II. Istvánnal s megvolt a korai, 1130-iki telepítésről szóló hibás állítás.
Miért gondolt Mikodin prépost tulajdonképpen francia nemzetiségű premontreiek meghonosítására s hogyan jutott velük ismeretségbe, azt megmagyarázza a Kökényes-Radnót nemzetség története.
E nemzetségről 1335 táján azt jegyezte fel a budai krónika összeállítója, hogy külföldi eredetű és I. Béla nejével, Margittal jött be. Ennek azonban ellene mond a Kökényes és Mikod nevek használata. Ellene mond Kézai, mert ő nem sorolja e nemzetséget a bevándorlottak közé. Végül megbízhatatlanná teszi az egész híradást az, hogy nem I. Bélának, hanem III. Bélának volt neje Margit, francia királyleány, már pedig Kökényes-Radnót már 1186-ban, Margit királyné idejövetele előtt virágzott, annyira, hogy első, névleg ismert tagja Kökényes, már 1146-ban az esztergomi érsekségre emelkedett s 1150-ig az volt.* Az egész híradásból tehát csak annyi lehet igaz, hogy a Kökényes-Radnót nemzetség egyik tagja, talán II. Mikod győri püspöknek öccse vagy unokaöccse Margit királynénak valamelyik udvarhölgyét nőül vette s e nő adta egyik fiának a Reinhold-ból fejlődött (Reinhold, Rennolt, Remnolt, Rednold, Radnolt) Radnót nevet. Vagy pedig a biztosan francia eredetű Rátót nemzetség valamelyik nőtagjával lépett az egyik Kökényesnembeli férfiú házasságra s így került a franciáknál kedvelt Radnót (Reinhold) név a Kökényes mellé.
V. ö. Knauz: Monumenta eccl. Strigoniensis. I. 103–05. Hodinka: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. 127. p.
E szerint a garábi monostor alapítójának családi összeköttetései körülbelül ezek voltak.
N. - Kökényes 1146–50 esztergomi érsek - I. Mikod 1165 a Certenek vagy csőszök ispánja - II. Mikod 1170–76 sz.-fejérvári prépost 1176–86 győri püspök - N. ~ francia eredetű nő - II. Kökényes 1228 - III. Mikod - János 1246 - Imre 1265–80 - IV. Mikod 1265–98* - András 1280 - II. Radnót 1312–15
V. ö. Karácsonyi: A magyar nemzetségek története. II. 336–42. I. Mikodra nézve l. Zichy-cs. okm. I. 2.
Annyi bizonyos tehát, hogy a garábi monostor alapítója gazdag és előkelő családból származott. Ebből következtethető, hogy őt atyja, vagy még nagybátyja, Kökényes érsek kiküldötte az akkor már nagyhírű párizsi főiskolára tanulás végett. Akár Köln, akár Strassburg irányában ment Párizsba vagy igyekezett hazafelé, keresztül kellett haladnia Lotharingián és így megismerhette a premontrei kanonokat, hallhatta azok áldásos működését. Ezért határozta el azután magát arra, hogy őket Magyarországon meghonosítja s e határozatát mint székesfehérvári prépost 1170 táján, de mindenesetre 1176 előtt végre is hajtotta.
DR. KARÁCSONYI JÁNOS.
