A LEVELDI KOZMA CSALÁD CÍMERES LEVELE.
A LEVELDI KOZMA CSALÁD CÍMERES LEVELE.
A múzeumi levéltár címeres emlékeinek gyüjteménye 1926. év első három negyedében 15 címeres levéllel (eredeti, fénykép és másolat) és 5 címerképpel (festett és fényképezett) gyarapodott. Ezen gyarapodásból különösen két darab emelkedik ki. Az egyik egy eddig ismeretlen középkori címeres levél fényképe: V. Lászlónak 1457 május 5-én Budán háborús érdemekért adományozott címeres levele Zalay László dictus de Dobowcz, testvére Kerekthow-i Miklós, továbbá Kerekthowi Antal fiai: Ferenc és Albert, valamint Inakodi Kálmán fia: László részére. A másik kiemelkedő darab a Leveldi Kozma család eredeti címeres levele, mely a nyár elején örök letétképen került a M. N. Múzeumba. E címeres levélről tudomása van Nagy Ivánnak, aki a család multjára néhány hiányos adatot közöl és a címert is hiányosan írja le.* Épen ezért ennek alapján a magyar Siebmacher nem tudja a címert rekonstruálni és így nem is vesz róla tudomást. A legújabb irodalom pedig (Nagy Iván: Családtörténeti Értesítő és Kempelen Béla: Magyar nemes családok) csakis a családra vonatkozó legújabb genealogiai adatokat közli. A címer pontosabb leírásával a címertani és genealogiai irodalom tehát még adós maradt, és mivel heraldikai szempontból e címer teljes figyelmet érdemel, nem lesz fölösleges a Leveldi Kozma család címeres levelét néhány megjegyzés kíséretében ismertetni.
Magyarország családai. VI. k. 564. l.
Az eredeti oklevelet hártyára írták; a piros-8sárga-fehér selyem fonálon függő pecsétje elveszett.
Az oklevél élén a szövegben röviden és hiányosan leírt címer képe le van festve. A címeres levél három kihirdetési záradékkal van ellátva: az első záradék az oklevélkiadással közel egykorú, 1535 július 18-áról való, amikor Pápán először hirdették ki az oklevelet; a második záradék 1733 január 24-éről való és az akkori veszprémmegei nemesi investigáció eredményeképpen vezették az oklevél hátára; a harmadik záradék az előbbi kettővel és az oklevél latin szövegével szemben már nem latinul, hanem magyarul van az oklevél hátára írva, mert legújabban: 1920 november 30-án Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye rendes bizottsági közgyűlésén hirdették ki utoljára a címeres nemes levelet. Az oklevél és az első záradék szövege a következző:
Commissio propria domini regis.
Ferdinandus divina favente clementia Romanorum Hungarie Bohemie etc. rex semper augustus, infans Hispaniarum, archidux Austrie, dux Burgundie et Slesie, marchio Moravie, comes Tirolis etc. Tibi fideli nostro nobili Clementi Kozma de Leveld, salutem gratiamque nostram regiam et omne bonum. Quum nihil sit quod magis animos hominum excitet ad virtutes quem si meritis digna videant proposita esse premia, nos qui dispositione divina regna hec moderamur, nostra maiestate dignum esse censuimus, ut inter ceteras rerum nostrarum curas fidelium subditorum merita frequenter in pectore habeamus, et pro suis quemque virtutibus dignis honoribus ac premiis decoremus. Proinde cum certa nonnullorum fidelium nostrorum relatione edocti essemus de fide ac servitiis tuis, que primum sacre regni nostri Hungarie corone et deinde nobis pro viribus tuis exhibuisse et impendisse diceris, moti etiam supplicatione eorundem fidelium nostrorum, te ac Paulum et Gregorium kozma, fratres tuos germanos heredesque vestros et posteritatem universam ab obscuro et ignobili statu eximendos cetuique et numero ceterorum regni nostri Hungarie nobilium ascribendos et annumerandos: domum quoque vestram in oppido Papa, in comitatu Vesprimiensi existentem, in teatro eiusdem oppidi Papa, cui ab una parte honeste domine helene, relicte condam Michaelis Kalmar, ab alia vero parte circumspecti Andree Erchy domus vicine sunt, ab omni solutione lucri camere ac taxarum seu contributionum nostrarum regiarum, ordinariarum silicet atque extraordinariarum imperpetuum duximus eximendam. Quam quidem exemptionem nostram per universos tesaurarios regni nostri aliosque quorum interest vel intererit, fiirmiter et inviolabiliter observari volumus. Immo ascribimus et annumeramus ac eximimus presentium per vigorem. Decernentes ut a modo imposterum vos omnisque vestra posteritas veri regni nostri Hungarie nobiles habeamini, omnibusque illis prerogativis, libertatibus, quibus ceteri ipsius regni nostri nobiles quomodolibet de iure vel consuetudine utuntur et gaudent, uti, frui et gaudere possitis et valeatis. In cuius nostre in vos gratie et munificentie signum hec arma seu nobilitatis insignia: scutum celestini coloris, in cuius medio duo carecteres sunt aurei, rosam candidam ex utraque parte claudentes: prout in capite seu principio presentium litterarum nostra rum pictoris manu clarius sunt figurata, animo deliberato et ex certa animi nostri scientia vobis vestrisque heredibus et posteritatibus universis dedimus et contulimus. Quibus quidem insignibus vos vestrique heredes ac posteri more aliorum nobilium in preliis, hastiludiis ceterisque omnibus exercitiis nobilitaribus ac militaribus, necnon sigillis, velis, cortinis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo uti et ea ferre ac gestare possitis. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro quo ut rex Hungarie utimur, munime (így) roboratas duximus concedendas. Datum Vienne in dominica Jubilate anno domini millesimo quingentesimo tricesimo quinto, regnorum nostrorum Romani anno quinto, reliquorum vero nono.
Kihirdetési záradék:
1535 exhibite sunt hec littere in congregatione generali comitatus Wesprimiensis in oppido Papa dominica proxima post festum beate Margarete virginis.
Gregorius Pálffy notarius sedis iudiciarie dicti comitatus Wesprimiensis manu propria.
Ebben az 1535 április 18-án Bécsben kelt címeres levélben I. Ferdinánd király nemességet a Leveldi előnévvel, címert és a Pápán lévő házuk teljes adómentességét adományozza a főcímer-szerzőnek: Kozma Kelemennek, valamint testvéreinek: Pálnak és Gergelynek és összes utódaiknak. A nemességet és címert nyert család Veszprém, Zala és Somogy vármegyékben szerepelt az idők folyamán. A címerszerzés pillanatában Pápa város piacán özvegy Kalmár Mihályné és Erchy András szomszédságában háza volt. Pápára pedig – ha lehet az előnevéről következtetni – 9Leveld-Lőd községből kerülhetett. A család leszármazottai ezentúl természetesen résztvesznek Veszprém megye életében és egyik-másik közülük vármegyei funkciókat is tölt. A nemességet azonban többször is igazolni kell és a család költözése folytán beáll oly időszak is, mikor feledésbe meg a család régi nemessége és ezt nemességigazoló perekkel kell visszaszerezni. Az utódok tehát az 1666, 1718 és 1719-iki veszprémmegyei nemesi registrumokban igazolják nemességüket és Kozma Kelementől való leszármazásukat.
1733-ban Kozma István, Ferenc és György testvérek, Ferencnek fiai, szintén bizonyítják régi nemességüket és a pápai házhoz való jogukat és így a veszprémmegyei nemesek katalógusába kerülnek. Ezzel függ össze a címeres levél második kihirdetési záradéka is. 1742-ig még többször is produkálnak erre vonatkozó bizonyítékokat. Eddig a család, úgy látszik, állandóan Pápán élt. A nevezett három testvér közül azonban Ferenc elköltözik Pápáról a zalamegyei Vászolra, hol nemsokára meghal, minek következtében fia: Márton árvaságra kerül és elfelejtvén nemesi származását, megint az adófizetők sorába jut. Ő Vászolról elköltözik az ugyancsak zalamegyei szomszéd Udvari-ba. Fia János azonban megindítja a nemeségigazolási pert, amely 1798-ban kedvező eredménnyel fejeződik be.* Ennek a Jánosnak volt két fia: János és Ferenc, aki somogyba költözött, hol 1821-ben nemességét kihirdették. Ennek fia volt Sándor, a hires királyi főügyész. Sándor fiának neve pedig újból Ferenc volt, az a Kozma Ferenc, kinek születési centenáriumát 1926 szeptember 19-én ünnepelték Kisbéren, mint a magyar lótenyésztés egyik kiváló előmozdítóját. Ennek nemességét 1899-ben igazolták.*
E nemességigazoló pernek az Országos Levéltárban lévő aktáiból derülnek ki a felsorolt adatok.
Nagy Iván: Családtörténeti Értesítő. I. évf. 243. l.
Ugyancsak ő fogadta örökbe 1899 augusztus 18-án a kiskorú Lázár Miklóst, Dénest és Györgyöt, és nemességét, nemesi előnevét és címerét rájuk ruházta.* Tehát a Leveldi Kozma család genealogiai fáját a következőképpen lehetne öszeállítani:
Kempelen B.: Magyar nemes családok. VI. k. 232. l.
N - Kelemen 1535 - Pál 1535 - Gergely 1535 - Ferenc 1700 körül - Ferenc 1733–42 körül - István 1733–42 körül - György 1733–42 körül - Márton - János 1798 - János - Ferenc - Sándor - Ferenc - az örökbe fogadott: - Miklós 1899 - Dénes 1899 - György 1899
Visszatérve a címeres levélre, megállapítható, hogy ez az oklevél eggyel szaporítja az I. Ferdinánd király által kiadott azon nem nagyszámú ismert címeres levelek gyüjteményét, amelyek a király uralkodásának első, kisebbik feléből származnak, abból az időszakból, amikor Szapolyai János még élt és I. Ferdinánd nem volt egyedüli királya az országnak és amely éppen ezért a magyar heraldika fejlődésének szempontjából a középkor meghosszabbítását jelenti, illetőleg az átmenetet a középkor végén nálunk meghonosított olasz renaissance-korszaktól a Habsburgok által inaugurált német renaissance korszakhoz. Ezt igazolja ennek az oklevélnek is az egész kiállítása és így az oklevél szerkesztési módja is, amely a középkori címeres levelek formuláit tartotta fenn és nem alkalmazta még az újkori címeres leveleknek általánossá vált bevezető formuláit. A középkori címeres levelekben a király címe után rendesen kétféleképen szerkesztett formulával találkozunk, mégpedig vagy ezzel az ismert formulával: «Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris ... salutem in eo, qui regibus dat regnare et victoriose triumphare» és ennek a variációval, vagy pedig a címerszerzőhöz, illetőleg címerszerzőkzöz levélformában intézett megszólítással bevezetett salutatióval: «tibi N. N., tibi fideli nostro nobili N. N., vobis 10fidelibus nostris N. N., nobilibus N. N. fidelibus nostris dilectis, fidelibus nostris N. N...... salutem et gratiam nostram et omne bonum» és ennek a variációjával. E kétféle bevezető formula (salutatio) a középkori címeres leveleinkben majdnem egyforma gyakran fordul elő és ezek mellett aránylag eltörpül azon címeres leveleink száma, amelyeknek a király címe után következő formulája: «memorie commendamus tenore presentium significantes quibus»... vagy ennek variációi. Zsigmond király címeres leveleiben ugyan találkozunk ezzel a formulával is: «(Sane) ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire», csakhogy ez nem a király címe után következik, hanem csak későbben, sőt még csak a salutatiós formula után közvetlenül sem. A király címe után közvetlenül következő, köztudomásul adó ritkább formula a középkorban előfordul pl. a városok vagy vármegyék részére címert adományozó oklevelekben (1436. VII. 9. Pozsony város részére, 1453. I. 3. Eperjes város részére, 1498. I. 6. Somogy megye részére), Hunyadi János 1448. I. 16-iki címeres levelében Berekszói Péter részére; V. László 1454. X. 9-iki címeres levelében a Hofmaister-család részére; Mátyás király következő címeres leveleiben: a Nagy és Huszár családoknak 1466. II. 6-án, Pryber Benedeknek 1476. VI. 11-én, Erdődi Bakócz családnak 1481. I. 6-án, Enyingi Török családnak 1481. XI. 26-án adományozott címeres levelekben; II. Ulászló több címeres levelében: Dombay Jánosnak 1506. VIII. 1-én, Baasi Györgynek 1506. X. 28-án, Schyrmer Jánosnak 1507. I. 16-án, Enyingi Török Imrének 1507. VIII. 25-én, Benker Jánosnak 1509. I. 25-én adományozott címeres levelekben; II. Lajosnak következő címeres leveleiben: a Balajthy-család részére 1517. VI. 24-én, Kanysai Dorottya részére 1519. V. 23-án, a Morgonday-család részére 1520. VI. 27-én, Bychkey András részére 1520. VII. 13-án, a Paulovics-család részére 1521. VI. 1-én adományozott címeres levelekben stb.
Az újkori címeres levelekben teljesen kimarad az «Omnibus Christi fidelibus stb.» formula, fenntartja magát szűk határok közé szorítva az epistoláris megszólítással bevezetett salutációs formula és teljesen általánosá és uralkodóvá válik a «memorie commendamus stb.» formula. I. Ferdinánd még felváltva használja a középkor epistoláris formuláját és az újkor sablonos «memorie commendamus»-át. Az ő utódai alatt azonban a «memorie commendamus» teljesen domináló szerephez jut és az epistoláris formula hovatovább kiszorul a használatból. Ez utóbbi előfordul azonban, ha a kitüntetett különösebb érdemeket szerzett, kiválóbb szerepet játszott, az erdélyi szász városok érdemesebb polgárai közé tartozott, vagy ha az oklevelet ünnepélyesebb, könyvalakban állították elő, továbbá bárói, grófi, indigenátusi oklevelekben. Van azonban igen sok könyvalakban kiállított oklevél is, amelyben nem a kitüntetőbb epistoláris salutációs formulát használják, hanem az egyszerűbb és ridegebb «memorie commendamus»-t. Nálunk az első könyvalakú, díszes kiállítású címeres leveleket Rudolf király adta ki és az ő utódai alatt egészen Mária Teréziáig vegyesen találkozunk ezekben az epistoláris formula és a szigorúbb formula használatával.
A könyvalakú cimeres leveleket nagyobb számban Mária Terézia kezdte kiadni, aki díszes kiállításban és szép iniciálékkal szokta ellátni az e fajta okleveleit. Az egyszerű és nem könyvalakú címeres leveleiben az oklevél élén levő kezdő N betüt (a Nos-ból) úgy is szokta ékesíteni, hogy két ága közé jobbról-balra az oklevélscriptor e két szót is oda rajzolta: Iustitia, Clementia. A könyvalakú címeres leveleiben még jobban és könnyebben volt meg erre a lehetőség és egyáltalán szép, díszes kiállításra és írásra. A címlap díszítése különböző módokon történhetett és előfordul oly eset is, hogy a címlapra a királyi család tagjainak igen jó arcképeit rajzolták (pl. a Vidák család részére 1772. XII. 3-án kiadott címeres levélben*) De ezekben a könyvalakú oklevelekben, ha nem voltak bárói vagy grófi diplomák, megelégedtek ezekkel a külső díszítésekkel és a kitüntetettet nem tüntették ki azzal is, hogy az epistoláris formulát használják az oklevél bevezetésében, hanem csak az egyszerű «memorie commendamus»-szal kezdték meg az oklevelet. Az epistoláris salutációs formula továbbra is kitüntetésszámba ment, de nagyobb kitüntetésszámba, mint addig. Hogy a középkorban oly gyakori volt ez az epistoláris formula, megmagyarázható abból is, hogy az akkori címeres levelek legnagyobb része nem járt nemesítéssel, hanem már régi nemes emberek számára adományoztattak. Az újabb címeres 11levelek azonban magukat túlnyomó mértékben polgár- vagy jobbágysorsból felküzdött egyéneknek szóltak és ezek részére elég kitüntetés volt maga a nemesítés is, és így csak a bárói és grófi rangra emelő oklevelek szerkesztési módjában alkalmazták már következetesen az epistoláris megszólító formát. Ez így maradt II. József, II. Lipót, I. Ferenc és V. Ferdinánd alatt is és az általános gyakorlat oda fejlődött, hogy még az indigenátusi oklevelekben is a rideg «memorie commendamus»-t használják. Ha az idegen báró Toussainct Károly részére magyar indigenátust adományoz I. Ferenc (1795. VI. 25-én), vagy ha csak magyar nemességet adományoz Martonicz osztrák bárónak (1809-ben), akkor a «memorie commendamus» formulát használja, de amikor ez utóbbinak magyar báróságot is adományoz (1809-ben), akkor már a kitüntetőbb epistoláris formulát alkalmazzák.* Amidőn pedig I. Ferenc József alatt a címeres levelek magyar nyelven adatnak ki, ez a gyakorlat semmiben sem változik. Vannak igen díszes könyvalakú címeres leveleink I. Ferenc József korából (pl. 1868. Homoky Imre részére, 1869. VII. 13. Gyömrőy Vilmos részére, 1882. II. 19. dr. Láncz Nándor részére, 1906. Gschwandtner család részére, 1909. X. 17 Pujoni Pataky Ferenc Miksa részére*), amelyeknek bevezető formulái a «memorie commendamus» egyszerű fordítása: «emlékezetül adjuk ezennel tudatván mindenekkel, kiket illet». De már a magyar nyelvű bárói és grófi diplomákban is a kitüntető epistoláris megszólító formát használják éppúgy, mint az előző Habsburgok, idejében pl. gróf Lónyay Menyhért 1871. VIII. 3-ki grófi diplomájában.*
Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
Ezen oklevelek a M. N. Múzeum levéltárában a címereslevelek csoportjában találhatók.
U. o.
U. o.
Az erdélyi fejedelmek is csak ritka esetekben alkalmazták címeres leveleikben az epistoláris stílust és következetesen megmaradtak a «memorie commendamus» mellett. A könyvalakú címeres levelek adományozása az erdélyi fejedelmek részéről meg a legnagyobb ritkaságszámba megy. Ezekben természetesen a kitüntető epistoláris szerkesztési módot alkalmazták pl. a II. Rákóczy György által 1648. XII. 10-én Szenci Kertész Ábrahám részére adományozott címeres levélben.* Tehát a mi címeres leveleinkben a «memorie commendamus» aránylag gyakoribb használatának a kezdete tulajdonképpen az olasz renaissancenak a mi címeres emlékeinkbe való bevonulásával egykorú, e formula ezen használatának az általánosítása azonban a Habsburgok nevéhez fűződik. De amint I. Ferdinánd nem merte saját jól felfogott érdekében uralkodása elején az olasz renaissance hatását a mi címeres emlékeinkből minden átmenet nélkül kiküszöbölni, úgy a címeres levelek szerkesztési módjában is igyekezett egy darabig a középkori epistoláris formulát fenntartani, amint a Kozma család címeres leveléből is látjuk.
Kiadva: Turul 1903. 177–180. ll.
Ha azonban e tekintetben a Kozma család címeres levele a középkori általános címertani gyakorlat irányát követi, egy másik szempontból teljes hasonlóságot mutat újkori, nevezetesen erdélyi heraldikánk egyik szokásához. Abban ugyanis, hogy a címeradomány mellett házadómentességet 12is külön kapnak a Kozma család címerszerzői, ez az oklevél rokonvonást tüntet fel az erdélyi fejedelmek címeres leveleihez, amelyek oly gyakran egyesítik a címeradományozást birtokadománnyal, adómentesség biztosításával. A címer és a birtok adományozásának egyesítését ugyan a középkorban is megtaláljuk, de az ilyen nem gyakori eset a középkori oklevéltani és heraldikai gyakorlatban és szintén csak a középko végén lép fel. Néhány e korból származó címeres levelünk nem tartalmaz pusztán csak címeradományt, hanem ezen főjellegük megőrzése mellett egyebet is, pl. pallosjogot vagy birtokadományt, adóelengedést, sőt malomjogot is (pl. a Muronyi Weér-család 1509. IX. 29-iki, a Radoványi Keczer 1514. IV. 24-iki, Paulik Bertalan 1514. I. 12-iki, Versendi máskép Tharjáni Ferenc 1515. VII. 6-iki, a Révay család 1521. V. 25-iki, a Dessewffy-család 1525. IV. 9-iki, a Ghymesi Forgách-család 1525. V. 27-iki címeres levelei címert és pallos jogot adományoznak; a mártonfalvi Cseh család 1514. XI. 30-iki és a Paulovics család 1521. VI. 1-iki címeres levele címert és birtokot adományoz.) A Bychkey András részére 1520. VII. 13-án adományozott címeres levelet II. Lajos király azzal kezdi, hogy átír egy a Bicskey András javára történt birtokadományozást tartalmazó, 4 évvel azelőtt kiadott nádori oklevelet; e birtokadományozást a maga részéről is külön megerősíti és nemességet és címert is adományoz. (Eredetije a M. N. Múzeumban letéteményezett Bitskey család levéltárában.) Van oly címeres levél is, amely címert, birtokot, adóelengedést és malomjogot egyszerre adományoz, pl. II. Lajos 1519. V. 31-iki címeres levele Litteratus György részére.* Tehát amidőn a Kozma család címeres levele a címeradományt egyesíti az adóelengedéssel, erre a mintát természetesen nem vehette a későbbi erdélyi címereslevelekből, hanem a precedensül szolgáló középkorvégi említett oklevelekből és így ebben is a hozzá időben legközelebb álló előző korszak heraldikai gyakorlatát utánozta és folytatta I. Ferdinánd király a Kozma család armálisában.
V. ö. R. Kiss István, A Mártonfalvi Cseh-család két armálisa. Turul. 1904. 105–108. ll.
A házadómentességet is adományozó címeres leveleknek különben megvan a maguk külön helységtörténeti, topográfiai jelentőségük is az által, hogy az oklevélben le van írva közelebbről is az illető ház elhelyezése, az utca vagy tér megjelölése. Így a Leveldi Kozma család címeres leveléből is megtudjuk, hogy Pápa városában a főtéren (in teatro) kiknek voltak házaik 1535-ben.
De mindennél nagyobb az a jelentőség, melyet ez a címeres levél, festett címerképében alkalmazott főmotivuma által nyer. A festett címerképen látható címer a következő: kék pajzs közepén kis ezüst rózsa, melyet jobbról és balról egy-egy arany K betü két-két szembenéző szára zár körül; a pajzs fölötti sisakon ugyanoly nagyságú és színű rózsa, mint a pajzsban, a rózsából 3 structoll nő ki, melyek közül a középső piros, a másik kettő pedig ezüst szinű; a takarók szine: mindkét oldalról kék arany. Az egész címerkép arabeszkekkel damaszkolt vöröses lila alapra van helyezve, melyet fekete és zöld vékony szegéllyel ellátott szélesebb arany keret vesz körül. A címerleírásban a sisakról, sisakdíszről és takarókról nem tétetik említés.*)
A címerképet kisebbített alakban közöltük.
E címerkép legelső pillantására is feltűnik a pajzsban levő két nagy arany K betű, mely az egész címernek nagy érdekességet és teljes címertani jelentőséget kölcsönöz. A két K betű nem egyéb, mint a főcímerszerzőnek, Kozma Kelemennek a monogrammja és miután a pajzsnak legfőbb helyét foglalja el és a címernek kimagasló, lényeges alakját képezi, kétségtelenül a beszélő címereknek egyik nálunk ritkábban alkalmazott faját alkotja és ennek is az eddig ismert legkiválóbb képviselőjét bírjuk a Leveldi Kozma család címerében. Ennek teljes igazolására szükséges volna részletesen kimutatni, mi a betű szerepe a mi címerképeinken, és ennek hátterében bebizonyítani a Kozma-címer heraldikai jelentőségét.
SULICA SZILÁRD.
