I.
I.
A XIV. század derekán (1352–54.) Hahót nembeli Miklós volt bán – a Bánfiak őse – és a veszprémi káptalan közt pör folyt Tamás országbíró előtt Keszi zalavármegyei birtok miatt, melyről Miklós azt állította, hogy őt örökjogon illeti meg. Ennek igazolására felmutatta Dénes nádornak egy 1234-iki oklevelét, amelyben ez alnádora egy ítéletét írta át s erősítette meg «duplici sigillo.»*
Még két oklevelét találtam Dénes nádornak, amelyben kettős pecsétje említtetik: «presentem paginam eidem concessimus dupplicis sigilli nostri munimine.» (Wenzel: Á. U. O. VI. 507. és 530.)
Az országbíró azonban, aki előtt e per folyt, visszautasította az oklevelet, azzal a megokolással, hogy az oklevél kiadójának neve helyett csak egy D. betű van az oklevél elején, ami pedig senkinek a nevét nem jelentheti: «ad modum regalis sigilli et pro nomine illius a quo… ebatur tantummodo unam simplicem litteram D. in primordio ipsarum litterarum pro totali proprio nomine habentes, per quod nullius hominis nomen poterat designari.*
A veszprémi káptalan házi levéltárában, Gyulakeszi 3. (1247-hez beosztva.)
Pedig ez a D. betű Dénes nádor nevét jelentette, aki ez időtájt viselte a nádori méltóságot, s tudjuk azt is, hogy a XIII. században nem volt szokatlan eset, hogy az oklevél-kiadó – király, prépost, ispán stb. – csak nevének kezdőbetűjét írta ki.
