IV. A Magyar Vöröskereszt érdemjele.
IV. A Magyar Vöröskereszt érdemjele.
A világháborúbeli Vöröskereszt érdemjel utóda s az alapítás sorrendje szerint első az új magyar kitűntetések között.
Alapítását 1922 március 30-án határozta el Magyarország kormányzója, azok részére, akik – békében vagy háborúban – a Magyar Vöröskereszt céljainak előmozdítása körül, avagy a közjótékonyság terén, különös érdemeket szereztek.
Ennek az érdemjelnek három osztálya van, ú. m.:
A Magyar Vöröskereszt érdemcsillaga,
a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztje és
a Magyar Vöröskereszt érdemérme.
Az érdemcsillag egyenlőszárú, zöld zománcos kereszt, kifelé szélesedő szárakkal. Közepén fehér zománcos címerpajzs van, benne a genfi vöröskereszt, felette Sz. István aranykoronája. A kereszt szárai között arany sugárkévék törnek elő. A kereszt ezüst csillagra van erősítve, amelynek hátlapján: «CRUX RUBRA HUNGARICA» felírás és «1922» évszám olvasható. Az érdemcsillagot, úgyszintén az érdemkeresztet és az érdemérmet is, a bal mellen kell viselni.
Az érdemkereszt ugyanolyan mint az előbbi, csak a csillag hiányzik alóla. Szalag nélkül kell viselni, éppen úgy, mint a magyar érdemkereszt III. osztályát.
Az érdemérem ellipsis alakú, aranyszegélyű érem, melynek zöld zománcmezejében fehérre zománcozott apostoli kettőskereszt áll. A kereszt függőleges szárának közepére a genfi vöröskereszt, efölé pedig Sz. István aranykoronája van téve.
Hátlapján «CRUX RUBRA HUNGARICA» felírás és «1922». évszám látható. Háromszögalakúra hajtott fehér selyemszalagja van, amelynek közepén keskeny piros és zöld sáv húzódik végig. Nők ezt a kitűntetést csokorba kötött szalagon viselik.
GYALÓKAY JENŐ.
