Johannes Wolf: Musikalische Schrifttafeln. C. F. W. Siegelts Musikalienhandlung (R. Linnemann.) Bückeburg und Leipzig, 1922 és 19…
Johannes Wolf: Musikalische Schrifttafeln. C. F. W. Siegelts Musikalienhandlung (R. Linnemann.) Bückeburg und Leipzig, 1922 és 1923, 90 tábla, 1+4, l. szöveg, 4-rét.
Elmult korok szellemi munkája emlékeinek megismerése, azok jelentőségének megállapítása és a tanulságok leszűrése a tudományos élet érdeklődésének mindenkor középpontjában állott. Miután azonban a beszéd grafikus megrögzítésének tudománya igen lassan fejlődött ki és annak számtalan válfaja van, a feledésbe ment grafikai ábrák újbóli életrekeltése s ez úton az emlékek értelmének az ismeretek körébe való belekapcsolása régóta foglalkoztatta a történettudósok egy részét. Az elért eredmények közlése után, tanítói célzattal oly kiadványok láttak napvilágot, melyek az okulni vágyó fiatalságnak a paleografiai gyakorlati ismeretek elsajátíthatására a legjellegzetesebb emlékek céltudatosan megválogatott sorát mutatják be, hogy annak ismerete s útmutatása nyomán a tudományos munkálkodás folyamán eléjük kerülő írott emlékeket felhasználhassák. Ezek közül csak az Arndt-, Tangl- vagy a Steffens-féle munkákra hivatkozunk. Ha nem a beszéd, hanem a zene (ének) hangjainak grafikai ábrázolásuk útján való rögzítésének megoldásáról van szó, úgy ez utóbbinál gyakran még nehezebb feladatokkal állunk szemközt, mint az első esetben. Miután kódexek másolásánál sokszor megesett, hogy a scriptor hűen utánozta a jóval régibb írású mintát az illető kézirat korának meghatározásába önkéntelen hiba csúszott be. A zenei hangjelzést azonban mindig zenész írta a kódex szövege fölé, az pedig az éppen dívó hangjelzési módot használta, ezért a zenei hangok grafikai ábrái a kézirat korának meghatározásában segédkezet nyujthatnak.
Noha a zenei paleografia terén kitünő kiadványok jelentek meg, melyek hasonmások közlésével rendkívül nagy anyagot tettek ismertté, mint pl. a Solesmesi Bencések: Paléographie Musicale kötetei, vagy a rendkívül nagyérdemű H. E. Banister: Paleographia musicale latina-ja, mégis tanítói célzattal egybeállított zenei paleographai hasonmásgyűjteményünk eddig nem volt. A neves berlini egyetemi tanárnak Wolf Jánosnak érdeme, hogy ez a mű a «Musikalische Schrifttafeln für den Unterricht in der Notationskunde» az 1922. és 1923. években tíz füzetben megjelent. Wolf János nagy tudását már kétkötetes Handbuch der Notationskunde című munkájából ismertünk s csak természetes, hogy ezzel a 90 lapon 100 hasonmást tartalmazó kiadványával csak öregbítette érdemeit. Külön ki kell emelnünk azt a körültekintő gondosságot, mellyel a neumákon kívül – melyeknek t. i. gazdag irodalmuk van – a menzúrális hangjelzésre és főleg az annyival kevésbbé ismert tabulaturás emlékek közlésében tanusított. Annak a nagy területnek jellegzetes darabjait, amelyet e kiadványnak át kellett ölelnie száz ábrába tömöríteni valóban nehéz feladat és hogy sikerült, nagy eredmény. Szerző is jobb szerette volna, ha a mostani súlyos viszonyok nyomásának nem kellett volna engednie s tábláinak számát megtoldhatta volna, továbbá minden ábrát az eredeti nagyságban közölhetett volna, azonban így is megnyugvással töltheti el őt a kiadvány.
Reméljük és kívánjuk, hogy a mű második kiadásakor a helyzet olyan legyen, hogy tudós szerző egészen szíve szerint jelentethesse meg az oly sok tanulságot nyujtó Musikalische Schrifttafeln-jeit.
Isoz Kálmán.
