Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság működéséről az 1918–19. években.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság működéséről az 1918–19. években.
Mélyen Tisztelt Nagygyülés!
1918–1919-ben fennállása óta kétségtelenül a legsúlyosabb időt élte át Társaságunk. Működése 1919 tavaszától kezdve megszüntettetett. A történettudomány kutatóira ez a helyzet a legnehezebb megpróbáltatást jelentette; az ország válságos helyzetében, a napi izgalmak által lekötve nem merülhettek bele a mult vizsgálatába, hogy feledjék a jelent, megtanuljanak bízni, s másokban is reményt ébreszteni jövőnk iránt.
A boldogabb jövőnkbe vetett horgonyt pedig a jelen viszonyok között két kézzel kell megragadnunk. Ha valamikor kellett, ugy most tanácsos Széchenyi elvét magunkévá tennünk; «Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni «valaha mik voltunk», de inkább átnézni «idővel mik lehetünk s mik leendünk». A mult elesett hatalmunkbul, a jövendőnek urai vagyunk».* A történetíró azon eszközök után kutat, a melyek által jövőnket valóban magunk alapozhatjuk meg.
Hitel [akadémiai kiadás] 243. l.
Az absolut nyugalom csak külső képe volt e két év alatt Társaságunknak, az elnökség s a választmány kerülte a nyilt összeütközést a hatalmon levőkkel.
A tanácskormány szerveivel Társaságunk egyébként csak egyszer érintkezett, 1919. május 6-iki keltezéssel az akkoriban szervezett Proletár Muzeum vezetősége felhívást küldött hozzánk, – a melyet junius 10-én vettünk kézhez, – hogy kiadványunkból 3 teljes példányt bocsássunk azonnal rendelkezésére. Négy nappal később azt válaszoltuk a felhívásra, hogy teljes sorozat nincs már folyóiratunkból, s ezzel aztán be is érték.
Súlyosabb természetü bajt jelent reánk nézve az, hogy tagjainknak mintegy negyedrésze esik azon vidékekre, a melyekről a békekötés értelmében egyelőre le kell mondanunk. Fáj a szívünk annak érzésénél, hogy Eperjes város közönsége, a Gömörvármegyei Muzeumegylet, a Turóczszentmártoni muzeumi tót társaság, a Kassai Muzeum, a Székely Nemzeti Muzeum, az Örmény-Muzeum, a Dévai áll. főreáliskola, Szatmár vármegye, Temesvár város közönsége, Komárom vármegye közönsége stb. stb. nem lehetnek tovább is Társaságunk tagjai. Nem, nem, soha nem tagadhatja le senki, hogy ez intézmények s hatóságok a magyar történettudomány kultiválásában azonosították magukat a magyar faj törekvéseivel. A magyar Genius bizonyára segíteni fog bennünket, hogy legalább a lelki kapcsolatot tovább is fenn tudjuk velük tartani.
Tagjaink statisztikája ez: van 1000 koronás alapítónk 8, 500 koronás alapítónk 1, 400 koronás alapítónk 42, 200 koronás alapítónk 53, pártoló és évdijas tagunk 383, összesen 487 tag, gyarapodás a megelőző nagygyülés óta 20 tag.
Évdíjas tagjaink közül Kőszeghy Sándor Pest vármegye főlevéltárnoka, dr. Förster Jenő, Szepesvármegye levéltárnoka, a Közlemények Szepes Vármegye Multjából czímü folyóirat nemeslelkü és minden jóért lelkesedni tudó szerkesztője, nemrég pedig Posta Béla, kolozsvári tudós egyetemi tanár hunytak el. Az igazgató-választmányból ketten dőltek ki: Óváry Lipót, a kinek buzgólkodása az Országos Levéltár diplomatikai osztályának felállítása körül s külföldi magyar vonatkozásu kutatásai, főleg az Anjouk-korára, mindenkor előkelő helyet biztosítanak számára a magyar történetkutatás munkásainak sorában. A másik Sörös Pongrácz a pannonhalmiak nagy rendtörténetének tudós szerkesztője. Alig mult el tizenkilencz esztendős, a mikor első dolgozata a Vasmegyei Lapokban 1892-ben megjelent; a Turulban szintén korán, 1899-ben jelent meg első dolgozata s alig van évfolyam ezután, a melyben nevével ne találkoznánk. Még sokat vártunk tőle, férfikora, tettereje delelőjén ragadta el őt a halál. Legyen áldott emlékezetök.
Egyetlen választmányi ülésünket f. évi máj. 26-án tartottuk meg, a melyen az elnökünknek bevezető üdvözlő szavai után Varjú Elemér a heraldikai irodalomban már ismert soproni középkori sisakdiszt mutatta be, Áldásy Antal másodelnök a genealogiai irodalomnak a legujabb időben külföldön megjelent néhány termékére hivta fel Társaságunk tagjainak figyelmét, Szabó László pedig a szerkesztésében megjelent Csáky-oklevéltárt mutatta be. A választmányban megüresedett két hely egyikére Jalsoviczky Sándor nyug. miniszteri tanácsos választatott meg.
Minthogy a Társaság tisztviselőinek megválasztási ideje időközben lejárt, titkos szavazással további öt évre megválasztották a jelentéstevőt titkárnak, Holub Józsefet jegyzőnek, ugyan őt és Áldásy Antalt a Turul szerkesztőinek, Sohár László pénztárnok helyére pedig, kinek több éven át szép sikerrel és dicséretes buzgósággal kifejtett müködéséért a választmány köszönetet mondott, Schiller Rezső múzeumi másodtitkárt. Kiküldött végül a választmány más társaságokhoz hasonlóan egy bizottságot, a melynek feladatává tette, hogy tagjainak a tanácsköztársaság idején tanusított viselkedését tegye vizsgálat tárgyává.
Folyóiratunkból az elmult két év alatt csak az elmaradt 1915-ik évi 3–4-ik kettős füzet jelent meg. Nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra, hogy a Turul füzeteinek további kiadása a legnagyobb akadályokba ütközik. Ha bármilyen nagy ráfizetéssel is, mégis nyujthatunk talán összevont évfolyamokat, leszállított ívszámokkal; Társaságunk választmánya nem mond le a reményről, hogy valamikot meg lesz lehetőség arra, hogy a tudományos kutatásokat nyomtatásban is közzétehesse. Addig gyülések tartása, előkerülő heraldikai emlékek bemutatása, törekvéseinknek élőszóval való terjesztése lesz az egyetlen mód arra, hogy életjelt adjunk magunkról.
Annak a szomoru ténynek következtében, hogy a 40Turul 1918- és 1919-ik évi kötetei a nyomdai árak lavinaszerü emelkedése miatt nem jelenhettek meg, Társaságunk abba a rendes viszonyok közt óhajtva várt helyzetbe jutott, hogy összes nyomdai tartozását ki tudta fizetni, s a számvizsgáló-bizottság azt a javaslatot tette a választmánynak, hogy a meglevő pénzből fizessük ki a nagy kamattal és jelentős kezelési költséggel járó 3080 koronát kitevő lombard kölcsönt is, továbbá hogy a tagsági díjakat s kiadványaink árát a Turul előre látható tulkiadásainak fedezésére emeljük fel. A választmány ugy döntött, hogy egyelőre 10 korona pótdíj megfizetésére kéri tagjait erre az esztendőre.
Hálásan kell megemlékeznünk a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszteriumról, a mely 4000 korona államsegély mellett még külön 4000 koronát utalt ki a devalvácziós veszteségek fedezésére.
A belügyminisztérium az 1917-ik évi folyamból, a mely a magyar czímer történetének van szentelve, 90 példányt vett át 900 koronáért; a Thallóczy-hagyatékból 400 koronát kaptunk. Kiadványainkat szintén sürün vásárolták. Társaságunk tiszta vagyona most 47,225 kor. 29 fillért tesz ki.
Tekintettel arra, hogy a nyomtatás költségei a közeli jövőben lényegesen aligha fognak csökkenni, nem zárkozhatunk el az elől, hogy tagdíjainkat s az alapítványokat a közel jövőben revizió alá vegyük, s a tényleges helyzetnek megfelelően felemeljük.
Tisztelettel kérem a Nagygyülést, hogy jelentésemet elfogadni méltóztassék.
Budapest, 1920. junius. 26-án.
Bártfai Szabó László
titkár.
titkár.
Az 1920. évi június hó 26-án tartott rendkivüli igazgató-választmányi ülésen B. Szabó László felolvasta az igazolóbizottságnak junius 26-án kelt jegyzőkönyvét, melynek alapján titkos szavazás után egy tagunk a tagok sorából egyhangulag töröltetett.
Az 1921. márczius 19-én tartott igazgató-választmányi ülésen Fejérpataky László elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Géresi Kálmán elhunytáról. – Uj tagokul megválasztattak: Szluha Dénes, Bpest (alapitó) és dr. Bitskey Géza Tápiószele (pártoló). – B. Szabó László bemutatta és ismertette a gróf Haller-családnak nemzetségkönyvét, mely ideiglenes letétkép az Orsz. Széchényi-Könyvtárban őriztetik, Tóth László felolvasta a távollevő Áldásy Antal ismertetését a Lorberer-család négy czímeresleveléről, majd Vargha Zoltán a Francsics-család czímereslevelét, Tóth László pedig a N. Muzeum levéltárának legujabb czímeresleveleit mutatta be.
Az 1221. évi május 31-én tartott igazgató-választmányi ülésen Fejérpataky László elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Magyary–Kossa Sámuel levelezőtag elhunytáról. – Hóman Bálint A magyar czímer történetéhez czímmel tartott előadást, Szádeczky–Kardoss Lajos pedig a családja részére 1914-ben kiállitott nemességujító czímereslevelet mutatta be. – Uj tagokul megválasztattak: Zombori Rónai Gyula, Bpest (pártoló), Halm Sándor, Balatonfőkajár (pártoló), Br. Born Frigyes, Bpest (ör. alapító), dr. Tóth Lászlóné Bpest (alapító), Barta Zsigmond, Bpest (alapító), Erdélyi Aladár, Bpest (pártoló), May Lajos, Bpest (pártoló) és Lorberer Jenő, Bpest. – Az igazgató-választmány tagjaiul megválasztattak: Babics József, Hajnal István, Madzsar Imre és Tóth Zoltán. – A számvizsgáló-bizottság beterjesztette jelentését az április 29-én tartott számvizsgálat eredményéről s megjegyzi, hogy mivel a társaság elnöksége a rendkivüli viszonyokra való tekintettel ez évben sem volt abban a helyzetben, hogy költségvetési előirányzatot terjeszszen elő, e részben ő se tehet részletes javaslatot. – Holub József jegyző előterjesztést tett az alapszabály reviziójára és átdolgozására. Az ig.-vál. elhatározta, hogy jegyző javaslatai alapján külön rendkivüli ig.-vál. ülésen fog ezzel foglalkozni. – Jegyző jelentette, hogy a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszterium nagyobb mennyiségü olcsó áru papirt bocsátott a tudományos társaságok rendelkezésére, s örömmel jelentette, hogy Czakó Elemér min. tanácsosnak lelkes buzgólkodása nemcsak ezzel az örvendetes eredménnyel járt, hanem alkalmuk nyilik most a társaságoknak minden nagyobb áldozat nélkül régi tervüket: társulati altruista nyomdának felállitását is megvalósítani.
Az 1921. évi június 28-án tartott rendkivüli igazgató-választmányi ülés tárgya az alapszabályok módosítása volt. A tagdíjak és alapítványok összegének felemelése elkerülhetetlen lévén, a választmány felhasználta ez alkalmat, hogy az alapszabályok egyéb pontjaiban szükségesnek látszott változtatásokat, helyesbítéseket is megtegye. Az erre vonatkozó javaslatokat Holub József jegyző terjesztette elő, a melyeket alapos megvitatás után az ig.-választmány elfogadott s az elnökséget megbízta, hogy a módosított alapszabályok jóváhagyására szükséges lépéseket a m. kir. belügyminisztériumnál megtegye. Ezután az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a magyar genealogia fáradhatatlan, nagyérdemü művelőjének, Wertner Mór ig.-vál. tagnak haláláról, kinek emlékét a választmány jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta.
E rendkivüli ig. vál. ülést az évi nagygyülés követte, melyen B. Szabó László «Gondolatok a Rákóczy-Aspremont levéltár rendezésekor» cz. tanulmányát olvasta fel s utána bemutatta ez értékes levéltárnak család- és köztörténet szempontjából legbecsesebb darabjait. – Ezután B. Szabó László titkár a következő jelentését mutatta be:
