A Göncz-ruszkai gróf Kornis-család anyakönyve. (1446–1917) Összeállította dr. Veress Endre. Kiadta kegyeletes emlékül gróf Kornis…
A Göncz-ruszkai gróf Kornis-család anyakönyve. (1446–1917) Összeállította dr. Veress Endre. Kiadta kegyeletes emlékül gróf Kornis Károly. Budapest, 1917. 138 l.
Mint a könyv czíme mutatja, nem egy, a szokásos formában készült családtörténeti munka áll előttünk. «Ebben a könyvben megtaláljátok valamennyi Kornis-ivadék hiteles családtörténeti adatait és használata azt a kedves illuziót kelti, mintha az anyakönyvet valamelyik ősünk kezdte volna irni ezelőtt négy századdal s mai napig folytatták volna családunkban», irja gróf Kornis Károly gyermekeihez intézett soraiban a könyv előszavában, melylyel ezüstlakodalma alkalmával családja multjának kivánt adózni. A családnak van egy ezüst-veretü bibliája, amelyet Kornis Zsigmond 1695-ben szerzett s a melybe feljegyezte gyermekei születését s a korán elhunytak halálát s e dicséretreméltó szokását utódai is jó darabon követték. Veress Endre dr., a mü összeállítója, a ki már évtizedek óta foglalkozik a család történetével (Fontes-ei programmjában szerepel is a K.-család oklevéltára), egy ideális Kornis-anyakönyvet állított össze e biblia és az összes felkutatható emlékek – anyakönyvi bejegyzések szomoru jelentések, bucsuztatók, oklevelek, krónikák stb. – alapján, mintha azt állandóan folytatták volna a családban, közölve, a hol ezt az emlékek fentartották, a keresztszülők, a keresztelő előkelőbb papok, esküvőknél a tanuk, násznagyok, elhaltaknál a gyászolók nevét is.
A család legrégibb történetét illetőleg is sikerrel jártak Veress Endre kutatásai; mig eddig 1405-ből ismertük csak a család legrégibb okleveles nyomát, addig most a XIII. század elejéig vihetjük vissza, a nógrádmegyei Kalandai Péterig, kinek fia Benedek comes 1243-ban már a szomszédos abaujmegyei Ruszkán szerepel. A Kalanda névvel majdnem egyidejüleg tünik fel a Thabajdi, mikor a család egyik tagja a fehérmegyei Thabajdot megszerezte; de ez a jelző az 1431-ig nyomozható Thabajdi Kornison túl eltünik. A kötethez csatolt hatalmas családfa pontos felvilágositást s áttekintést nyújt a család leszármazásáról.
Az anyakönyvi részhez csatolt Okleveles részben a szomoru jelentések fejlődési menetét mutatja be a 49családra vonatkozó, 1637-től 1836-ig terjedő példányokban. Ezt követi a család temetkező helyeinek felsorolása s egy kimutatás, mely azt tünteti fel, hogy a gróf K.-család egyes tagjai az 1860 táján elintézett urbéri kárpótlás alkalmával hazánk mely vármegyéiben és hol mennyit birtokoltak. A kötetet alapos névmutató zárja be.
A nemes gróf, a munka kiadója, azóta megtért őseihez, a kiknek megbecsülésére oly lelkesen biztatta gyermekeit, s a kiknek oly szép emlékét állított ez értékes művel. Kis parainesisének utolsó sorai méltók arra, hogy minél szélesebb körben megismerjék s megszívleljék: «Becsüljétek meg őseiteket s ne feledjétek, mivel tartozunk nekik! ... Ragaszkodjatok hát ti is szivósan megpróbáltatott nemzetségtekhez ... élőkhöz és emlékekhez egyaránt. Ne hagyjátok kialudni a családi összetartozandóság nemes tüzét, és mentsetek meg kegyelettel minden Kornis-emléket, a mi megmenthető s minek megmentése és fentartása – higyjétek el – hazafias kötelesség!»
– b.
