Dr. Csánki Dezső. Az új magyar és úgynevezett közös czímerekről. (Megjelent a Századok 1916. évi füzetében, 1–27. ll., s különlen…

Teljes szövegű keresés

Dr. Csánki Dezső. Az új magyar és úgynevezett közös czímerekről. (Megjelent a Századok 1916. évi füzetében, 1–27. ll., s különlenyomatban is, 29 ábrával.)
Az illusztris szerző, a kinek magának is tevékeny rész jutott az új czímerek megalkotásában, első volt, a ki a czímerrendezés jelentőségét és elveit e tanulmánya keretében rövidesen a legfelső kéziratok közzététele után behatóbban fejtegette. Háborús jótékonysági czélra tartott felolvasást választott erre alkalmul, azonban mélyen szántó tanulmánya jóval több, mint a nagyközönség számára irt népszerű ismertetés; bár nagyon helyesen számolt azzal a körülménynyel, hogy a szélesebb körökhöz is szál s igy ezek előtt is érthető nyelven kell a felesleges szakszerüség elkerülésével megvilágitania a szóban forgó fontos heraldikai és közjogi fogalmakat.
Maga a tanulmány három részre oszlik. Az elsőben tömör, de azért minden lényegest magában foglaló összefoglalásban arra a kérdésre kapunk feleletet, melyek a magyar országos czímer egyes részei s hogyan kerültek ezek össze. Sorra bemutatja történeti fejlődésükben az egyesitett czímer alkotórészeit: a szivpajzsban helyet foglaló kis czímert, majd azokat a czimereket, a melyek a sokféle országokat és tartományokat, ábrázoló régi tarka czímerkeverékből a mi korunkra megmaradtak. A leghitelesebb emlékek, pecsétek, czimereslevelek, érmek alapján rajzolja meg kis czímerünk alkotórészeinek, Erdély, Fiume s a társországok czímereinek kialakulását, végül pedig a czímer pajzsa fölé helyezett korona és a mellé állitott pajzstartó angyalokról állapitja meg, hogy mikor tünnek fel s milyen változáson mentek át az idők folyamán. Mind e fejtegetéseket nagy gonddal összeválogatott képanyag világitja meg.
Miután igy megismerkedtünk a magyar állam czímerével történeti kifejlődésében, a tanulmány második részében szerző a czímerkérdésnek azon fájó pontjaival foglalkozik, a melyeknek orvoslását czélozta a czímerrendezés.
A legelső ily «fájó pont» a kétfejü sas volt, az a czímerábrázolás, melyet szintén a multból örököltünk, de a mely különösen mintegy száz év óta nálunk az elmékben sok félreértést, a szívekben pedig sok fájdalmat okozott. A mikor a magyar királyok a német-római királyi, majd a német-római császári méltóságot is viselték, a méltóságuk jelvényét, az egyfejü, illetve kétfejű sast is alkalmazták czímerükben. Ebben azonban eleink nem láttak sérelmet, mert a kétfejü sas a magyar királynak egy más, magas személyes méltóságát jelképezte, mely e méltóság viselőjének a többi keresztény uralkodókkal szemben bizonyos tiszteleti elsőbbséget biztositott. Igy érthetjük meg az 1723 : 96. t.-cz. azon rendelkezését, hogy a magyar helytartótanács Ő cs. k. felsége pecsétjét használja a sast, középen az ország czímerével. A kikötés tehát csak az volt, hogy az ország czímere a legelőkelőbb helyet, a sas mellét foglalja el. Miutá azonban Ferencz 1804–1806-ban a német-római császári méltóságról lemondott s az osztrák császári czímet és méltóságot vette fel, megváltozott a helyzet; a régi kétfejü sast az osztrák császári kétfejü sas váltotta fel, a mely nemcsak méltóságot, hanem bizonyos területet is jelentett s ha ebben ábrázoltatott a magyar czímer, az csak azt jelenthette, hogy az osztrák császári méltóság hatalmi köre, szuverénitása kiterjed Magyarországra is.
E gyakorlaton nem változtatott a kiegyezés sem; a közös intézmények használatára 1867 után is az 1836-ban megállapitott u. n. közép osztrák császári birodalmi czímerhez hasonló közép és az ugyanakkor megállapitott kis czímerrel egészen azonos kis osztrák császári birodalmi czímer szolgált. Az előbbiben a kétfejű sas szárnyára helyezett 11 czímer közt a legelső ugyan a kis magyar czímer, a kis czímernél azonban a sas mellén csupán az aranygyapjas renddel ékesitett genealogiai czímer foglalt helyet.
Az osztrák államjogi felfogás szerint ez volt a helyes megoldás, mert Magyarország a monarchikus császári birodalomnak csak kormányzati részterülete, a közös szervek a birodalmi egység szervei, s ezeknek kifejezése a kétfejű sas. Az önálló államiságunkat teljesen eltüntető e felfogás nagyon természetesen merev ellentétben van a kiegyezés 59helyes magyarázatán álló magyar államjogi felfogással, melyet a paritásnak megfelelőleg heraldikailag is kifejezésre kellett volna juttatni a közös ügyek és intézmények használatára rendelt czímerek megkonstruálásában.
A czímerkérdésnek a kétfejü sason kivül másik fájó pontja az volt, hogy a magyar királyság czímerébe olyan czímerek is keveredtek, a melyekhez Magyarországnak soha semmi köze sem volt, s ennek következtében az igényczímerek által jelzett országokra való történeti jogunk homályossá és érthetetlenné vált, továbbá, hogy bár a kiegyezés után a magyar czímerbe csak Magyarországhoz tényleg vagy (Ausztriával szemben) kimondott joggal tartozó országok és területek czímerei vétettek fel, addig a magyar igényczímerek Magyarország teljes czímerével benne maradtak az osztrák császári államnak 1836-ban megállapitott nagy czímerében.
Miután igy a diagnózist világosan és szabatosan megállapitotta, a harmadik részben a helyes orvoslás, megoldás főszempontjait és módozatait veszi szerző bonczkés alá: 1. mi legyen az osztrák császári méltóságot jelképező kétfejü sassal; 2. Dalmáczia és 3. Bosznia czímerével?
Minthogy a magyar királyi méltóságnak hasonló heraldikai jelvénye nincs, mint az osztrák császári méltóságnak, a kétfejü sasnak Ausztria uj állami czímerében, pajzsában kellett helyet foglalnia, Dalmácziát és Boszniát illetőleg pedig, mig közjogi helyzetük végleges rendezése megtörténhet, csak az a megoldás jöhetett szóba, hogy ezeknek czímerei mindkét országos czímerben helyet kapjanak.
Az ily módon megállapitott új magyar és osztrák czímerek helyeztettek egymás mellé az uralkodó család u. n. genealogiai czímerével összefüzve, s fejezik ki helyes heraldikai formában, önálló államiságunk erőteljes hangsulyozásával Ausztriával fennálló államjogi viszonyunkat.
Csak örvendhetünk, hogy ez értékes tanulmány az Olcsó Könyvtárban megjelent szintén illusztrált kiadása révén* a legszélesebb köröknek is könnyen hozzáférhetővé vált és szolgálhatja azt a czélt, hogy ez állami életünkben korszakos esemény lényegét, fontosságát helyesen megismerhessék és méltányolhassák.
Olcsó Könyvtár 1851–1853. sz.
H. J.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT