1. Az oklevelek előállása. A kanczellária.
1. Az oklevelek előállása. A kanczellária.
Az oklevél-adás voltaképen az oklevél kiállitására vonatkozó parancscsal kezdődik, de ezt különböző, az oklevelek előállitásával összefüggésben levő mozzanatok előzték már meg. Ezek közül az első a kérelem: a petitio előadása vagy benyujtása. Mint az egész Árpád-korban,* eltekintve tán IV. Béla uralkodásának elejétől,* úgy Venczel és Ottó idejében is minden valószinüség szerint élőszóval történt ez meg. Legalább semmi nyoma sincs annak, hogy irásbeli kérvények adattak volna be, sőt egyik-másik oklevél határozottan utal a szóbeli előadásra (V. 7. V. 13.).* A kérést vagy panaszt vagy személyesen adja elő az oklevélnyerő fél, felkeresvén az uralkodót tartózkodási helyén, vagy megbizottja által terjeszti elő (l. V. 11.). De nem minden oklevél említi meg a petitiót; néhány ugy van megszövegezve, mintha az uralkodó «motu proprio» tenné meg az oklevélben közölt intézkedést, pl. V. 4, O. 5, de ebből bizonyára nem következik, hogy azt petitio meg ne előzte volna.*
Fejérpataky: A királyi kanczellária az Árpádok korában. 5.
Rogerius: Carmen Miserabile; Hungarić Historicć Fontes Domestici IV. 50., 53.
Venczel és Ottó okleveleit a különös részben megállapított sorrend szerint idézem az uralkodó neve kezdőbetüjéből s a sorszámból alkotott sigla segitségével Sickelnek az Acta Karolinorumban követett eljárása szerint.
V. ö. Fejérpataky i. m. 7.
Már az Árpádkor végén kezd életbe lépni az a gyakorlat, hogy az uralkodó a kérelem meghallgatása után nem maga gondoskodik az az érdekelt fél vagy felek beleegyezése megnyeréséről, hanem egyelőre ideiglenesen vagy 14feltételesen adja meg a kért birtokot.* Ennek a gyakorlatnak érvényesülését látjuk Venczel és Ottó okleveleiben is. Nincs szó tehát az oklevelekben az érdekeltek beleegyezéséről. Hogy azonban ezek sérelmet ne szenvedjenek, kétféle, már az Árpádkor végén is szokásos eljárást követ az uralkodó: 1. elrendeli a beiktatást s midőn ez ellentmondás nélkül megtörtént, akkor állít ki az adományról privilegiumot (pl. V. 3 és V. 8),* 2. az uralkodó privilegialis formában teszi meg az adományt, azonban «sine preiudicio iuris alieni» (l. O. 5).* Még sem következett nyomban a petitio meghallgatása után az oklevéladási parancs, ezt a legtöbbször megelőzte az egyházi és világi előkelőkkel való tanácskozás, úgy hogy az uralkodó ezeknek a «relatio»-jára (l. O. 4) vagy «consilium»-ára (l. V. 2), vagy «consensus»-ával (l. V. 1, V. 14) teszi meg az oklevél tartalmát képező intézkedést. Hasonló gyakorlatot találunk úgy III. Endrénél, mint I. Károlynál: a főpapok és főurak consiliumára meg consensusára ezek is nem egyszer hivatkoznak, sőt III. Endre a relatióról is megemlékezik.*
Fejérpataky i. m. 8.
V. ö. Hazai Okmánytár VIII. 327 (u. a. Fontes rerum Austriacarum II. XV. 183.) A tomaji és losonczi Bánffy-család oklevéltára I. 32. (u. a. Zala megye okl. I. 103.)
Hazai Oklevéltár 166. H. O. VII. 392.
H. O. 218., VIII. 304. Anjoukori okmánytár 1. 131. (u. a. Fejér: Codex Diplomaticus VIII. I. 226.) F. VIII. 1. 94, Wenzel: Árpádkori uj okmánytár XII: 530.
Csak most indul meg a tulajdonképeni oklevéladás. Ennek egyes mozzanatairól azonban nem sok felvilágositást nyerünk Venczel és Ottó okleveleiből. Bizonyára néha először az oklevél fogalmazványának elkészitése követte az oklevéladási parancsot (l. a különös részben V. 4, V. 5, V. 6-ot), s csak azután tisztázták le a szöveget; azonban sokszor formulás könyvek, esetleg a kanczelláriában levő oklevelek alapján mindjárt a végleges szöveg megirásához fogtak (l. a stilusról szóló fejezetet). Sokszor a szöveg leírása is két részletben történt: először leirják a szöveget, helyet hagyva a diszesen megrajzolandó kezdőbetünek vagy betüknek, másodszor az üresen hagyott helyeket kitöltik a megfelelő betükkel (l. V. 14, O. 3). Hogy az oklevelek szövegét utólag átnézték s javították volna, ennek sehol sem találtuk meg a nyomát, sőt ellenkezőjét bizonyitják az itt-ott előforduló grammatikai hibák (l. V. 3, O. 4), vagy egyes szavaknak egymásután kétszer való előfordulása (l. V. 4, V. 6). Ez azért figyelemre méltó, mert III. Endre s I. Károly oklevelei közt akad olyan, mely az utólagos, más kéztől való javitás nyomait árulja el.* Az oklevelet letisztázása, illetőleg megirása után mindjárt megpecsételték, majd kézbesítették annak, a kinek szólott, s ezzel az oklevéladás befejezést nyert.
Országos Levéltár Diplomatikai osztály (rövidítve Dl.) 1491, 1658.
Már most rátérhetünk Venczel és Ottó kanczelláriájára vonatkozó ismereteink összegezésére. Az első kérdés, melyre e helyen meg kell felelnünk, az, hogy kik állottak e kanczelláriák élén, kik voltak azoknak vezetői?
Venczel kanczelláriájának élén mint alkanczellárral, először János krakkói püspökkel találkozunk (V. 2). – Muscata János előbb lanciciai esperes,* majd 1295-ben Procopius krakkói püspök utóda lett.* II. Venczel cseh királylyal jó viszonyban volt: mikor ez a lengyel koronát is megszerzi, adományt tesz a krakkói püspöknek,* de már előbb is találkozunk a püspökkel Csehországban.* II. Venczel halála után Lokietek Ulászló meghivásában neki is része volt, de ez csakhamar lázadás szítása miatt elfogatja. Kiszabadulván, visszanyeri püspökségét. 1320-ban febr. 7-ikén halt meg.* V. 2-ön kivül VIII. Bonifatius két 1301 nov. 8-ikán kelt leveléből is kitünik, hogy Venczel érdekében buzgólkodott Magyarországon: az elsőben Miklós biborost, legatusát szólítja fel a pápa, hogy a krakkói püspököt idézze meg szine elé, mivel a magyarországi zavarokat szítani és táplálni merészkedett;* 15a másikban meg őt magát inti, hogy ne avatkozzék Magyarország ügyeibe.* Ugy látszik, ezt a buzgóságát jutalmazza meg Venczel nemcsak birtokkal, hanem az alkanczellári czím adományozásával is. Alkanczellárrá történt kinevezése azonban ideiglenes intézkedés lehetett csupán, V. 2-ön kivül másutt nem találjuk nyomát alkanczellárságának.
Regesta Bohemić et Moravić. II. 708. 1200.
Eubel: Hierarchia catholica medii ćvi I. 222, Monumenta Polonić historica II. 883. Egyes lengyel források 1296-ra teszik, de ezt kizárja az a tény, hogy tőle mint krakkói püspöktől 1295 junius 12-éről is van oklevelünk. (Regesta Boh. II. 726.)
Monumenta Pol. hist. III. 208. (v. ö. Regesta Boh. II. 1210.)
Regesta Boh. II. 753.
Mon. Pol. hist. II. 912, III. 78, 188, 208, 366, V. 893. Némelyik 1330-ra teszi halála évét, de ez tévedés, v. ö. Eubel i. m. 222.
Theiner: Vetera Monumenta Polonić et Lithvanić. I. 113.
Theiner: Vetera Monumenta Hungarić I. 390. (u. a. Regesta Boh. II. 819.)
Utóda István kánonjogtudor volt. 1302 febr. 28-ikán szerepel először (l. V. 4, V. 5), s 1303 január 23-ikán utoljára (l. V. 12). Egyebet, feltétlenül bizonyosat róla nem tudunk. Azt sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy 1304 közepéig, Venczelnek hazánkból való távozásáig ő volt-e a kanczellária vezetője. De ha más bizonyosat nem is tudunk felőle, személyét illető feltevésekkel több helyen találkozunk. Igy Fejérpataky idézett művében István gyulafehérvári esperesről, III. Endre utolsó alkanczellárjáról szólva, azt mondja: «Talán azonos ez azon Stephanussal, ki mint decretorum doctor és alkanczellár Venczel okleveleiben említtetik.»* A Monumenta Episcopatus Vesprimiensis II. kötete bevezetésében Fraknói meg azt írja, hogy István veszprémi prépost azonos István jogtudorral, a ki 1300–1303 közt mint erdélyi esperes és királyi alkanczellár szerepelt, később pedig veszprémi püspök s a királyné alkanczellárja lett.* Azonban a név azonossága mellett egy biztos adat sem igazolja ezeket a hipotéziseket, sőt még bonyolódottabbá teszi a kérdést az a körülmény, hogy I. Károlynak 1303-ban egy napi keltezés nélküli s egy szept. 29-ikén kelt oklevelében is István nevű alkanczellár szerepel, a nélkül, hogy akár egyházi állását, akár tanultságát jeleznék az oklevelek.*
146.
XLIV–XLV.
A. O. I: 67, Dl. 2071.
Négy Istvánról van tehát szó: 1. a gyulafehérvári esperesről, III. Endre alkanczellárjáról, 2. a veszprémi prépostról, 3. a kánonjogtudorról, Venczel alkanczellárjáról, 4. Károly alkanczellárjáról. István gyulafehérvári esperes 1300 márczius 31-ikén szerepel először, mint III. Endre alkanczellárja* s 1300 szept. 27-ikén utoljára.* 1303-ban ujra van tudomásunk róla: máj. 30-ikán Rómában,* junius 26-ikán pedig Nápolyban tartózkodik,* tehát ekkor már kétségtelenül az Anjou-párthoz csatlakozott. A veszprémi prépost életét több adat világitja meg. 1297 junius 27-ike s 1298 máj. 24-ike közt Andronicus prépostnak s a királynő alkanczellárjának lesz utóda a prépostságban.* 1301 decz. 7-ikén Esztergomban Benedek veszprémi püspök nevében emel óvást a pápától kirendelt két biró ellen.* 1303 decz. 13-ikán pedig kérésére Hugo de Vercelles pápai káplán átirja VIII. Bonifáczius egy oklevelét.* A káptalan okleveleiben is előfordul a neve, pl. 1302-ben, 1309-ben, de ezek is csak «prepositus»-nak nevezik.* 1311 október 7-ikén már mint veszprémi püspök s a királynő alkanczellárja szerepel* s 1322 május 21-ike után bekövetkezett haláláig az is marad.*
F. VI. 2. 282 (ugyanaz az oklevél: VIII. 5. 549 Knauz: Monumenta ecclesić Strigoniensis II. 482.)
Wenzel: Árpádkori új okmánytár XII. 655.
F. VIII. 1. 137 (u. a. Theiner: Mon. Hung. I. 395 Mon. Vespr. II. 27 kivonatosan Knauz i. m. II. 518.)
Wenzel: Anjoukori diplomácziai emlékek I. 170.
H. O. V. 83. (u. a. F. IX. 7. 725) és H. O. VIII. 373, 376.
Mon. Vespr. II. 26.
Mon. Vespr. II. 24.
A. O. I. 43, 175.
F. VIII. 1. 405, 406 stb.
A. O. II. 7.
Ha egybevetjük ez adatokat Venczel és Károly alkanczellárjaira vonatkozó adatokkal, világos, hogy nemcsak a Fraknói által azonositott három István azonositása lehetséges, de megeshetik, hogy Károly alkanczellárja is azonos ezekkel.* A mint a Venczel okleveleinek iróira vonatkozó alábbi fejtegetéseinkből kitünik, bizonyára mentek át III. Endre kanczelláriai alkalmazottai közül néhányan Venczel kanczelláriájába. Tehát valószinü, hogy vezetőjük, az alkanczellár is átment. Az olaszországi ut idején s utána nincs adatunk arra nézve, hogy István még Venczel kanczelláriájában müködött volna, másfelől valószinü, hogy Károly ellenfele hozzápártolt alkanczellárját siethetett még jobban 16magához kapcsolni: megtette az ép abban az időtájban meghalt Gergely választott esztergomi érsek utódává az alkanczellárságban.* Talán az átpártolást is megmagyarázza a római ut: alighanem a pápa birta rá Istvánt erre. Hogy meddig szerepelt mint Károly alkanczellárja, azt nem tudjuk. 1307 szept. 3-ikán már János választott székesfehérvári prépost az alkanczellár.* De ezek után is még nagyon bizonytalan, hogy István, a veszprémi prépost azonos e István alkanczellárral. Hogy egy 1303 decz. 13-iki római oklevélben szerepel, ez még nem zárja ki az azonosságot, mert tekintetbe véve a szentszék s Károly szoros viszonyát, megeshetett épen, hogy alkanczellárja Rómát felkereste, bár ez nem valószinü; ugyanis a mint az idézett oklevélből kitünik, István prépost a veszprémi püspök és káptalan ügyében tartózkodik Rómában, és pedig hosszabb ideig. Ehhez járul, hogy róla mindig csak mint veszprémi prépostról emlékeznek meg az oklevelek. (István erdélyi esperes 1303 közepén tényleg nem volt alkanczellár.) Végeredményképen megállapithatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem szabad kizártnak tartanunk az emlitett négy István azonosságát, bár döntő bizonyitékot felhozni e mellett nem lehet; de mig III. Endre, Venczel s I. Károly István nevű alkanczellárjainak azonossága valószinü, ezeknek István veszprémi préposttal való azonossága nagyon bizonytalan.
Nagy Imre feltevése az A. O. I. 67. l.-ján tarthatatlan, bár részben Gárdonyi is osztja (Turul 1907. évf. 35.).
F. VIII. 1. 94 szerint Gergely választott érsek Károly első alkanczellárja, a ki Anagniban halt meg, illetőleg esett el 1303 szept. 7-ikén (v. 8. A magyar nemzet története III. Pór: Az Anjou-ház. 18.)
A. O. I. 131 (u. a. F. VIII. 1. 226.)
Venczel kanczellárjáról sehol sincsen szó. Valószinü, hogy alatta ez az állás nem is volt betöltve. János kalocsai érsek, III. Endre kanczellárja, nemsokára a koronázás után meghalt,* az uj érsek, István, az Anjou-párt lelkes hive.* Az utóbbiról mint Venczel kanczellárjáról nem is lehetne szó, ha viselte volna is a kanczellári czimet. De egyikről sem mutatható ki, hogy Venczel idejében e czimet használta volna.
Theiner: Mon. Hung. I. 390 (u. a. Knauz i. m. II. 500). Bécsi képes krónika, Fontes domestici II. 231.
F. VIII. 1. 100, 133. Theiner: Mon. Hung. I. 417 stb.
Mig Venczelnek nincs kanczellárja, Ottónak, ugy látszik, eleinte meg nem volt alkanczellárja. Ugyanis 1306-ban kelt oklevelei mind a kanczellár: Antal barát, csanádi püspök kezétől kelnek (l. O. 1, O. 2, O. 3), tehát, ha a kanczellári czimet viseli is, az alkanczellár szerepét tölti be: ő a kanczellária valóságos vezetője. A minoriták rendjének volt a tagja. A csanádi püspöki széket 1292-ben nyerte el, esetleg már 1291 végén.* III. Endre király kedves embere: szerepel, mint a királyné tanácsadója,* 1298-ban elkiséri Endrét sógorához, Albert osztrák herczeghez,* ugyanez év márczius 29-ike óta pedig mint a király alkanczellárja szerepel,* s még 1299 jul. 17-ikén is mint alkanczellárt emlitik,* de már julius 28-ikán László titeli prépost neve fordul elő egy oklevél dátumában.* Még alkanczellársága idejében Csehországban is megfordul. A Brünnben időző cseh királynál járhatott követségben, midőn ott bucsuengedélyt ad a zabrdoviczi és kerentheini egyházaknak 1299 május 7-ikén.* Bizonyára nem a királyi kegy elvesztése volt oka annak, hogy az alkanczellári állást oly rövid ideig tartotta meg, a mint Tivadar győri püspök esetében is feltehető,* hanem az a körülmény, hogy a kanczellária vezetésével járó sok teendő nagy mértékben igénybe vévén az alkanczellárt, annak egyuttal a püspöki méltósággal járó feladatok elvégzésére ideje nem igen maradt. Ezért Gergely alkanczellár elhidegülése alkalmával utódjává hirtelen megtett Antal püspök helyett csakhamar préposttal tölti be Endre az alkanczellári állást, a ki az egyházi állásának czimét viseli, s jövedelmét huzza csupán, de idejét egészen a kanczelláriának szentelheti; 17a székesfehérváriról nem lehet szó, hisz’ Gergely az «electus Albensis», s igy lesz Antal utóda László, a titeli prépost. Az uralkodónak Gergelyhez való viszonya magyarázza meg, ugy hisszük, hogy a székesfehérvári prépostnak immár törvénybiztositotta joga nem érvényesül.
Eubel szerint ugyan 1290-ben lesz csanádi püspök (i. m. 186), de ez az adat aligha lesz helyes; ugyanis még 1291 okt. 9-ikén is Gregorius csanádi püspök szerepel III. Endre egy oklevelében (W. XII. 509.)
F. VI. 2. 20 (közli a H. O. VI. 352 is, de hibás dátummal).
Monumenta Germanić Hist. Vol. XI. SS. VII. 720. l.
F. VI. 2. 124.
F. VI. 2. 228.
W. X. 329.
Boczek: Codex Diplomaticus Moravić V. 109. Regesta Boh. II. 786.
Szentpétery I. a magyar kir. kanczelláriáról szóló egyetemi előadásai.
Hogy Endre kegyét nem vesztette el, mutatja, hogy trevizói Bonzanus Péter, Endre követe, a király megbizásából igyekszik Antal bizonyos ügyét a szentszéknél elintéztetni, sőt a király pénzzel is ellátja őt e czélból, de, a mint a követ jelentéséből kitünik, még igy sem érhetett el eredményt.* Antal maga is felkeresi Rómát, ottlétét bizonyitja néhány bucsuengedélyező oklevél is, ezeket több püspökkel együtt adja ki az örök városban 1300-ban, az egyiket, melynek napi keltezése is van, november 2-ikán.* III. Endre halála után Venczel pártjához csatlakozott, sőt egyik tagja annak a küldöttségnek, mely Venczel elé indul.* Ezzel együtt érkezik Nagyszombatba 1301 julius 30-ika táján.* Jelen van Székesfehérvárott a koronázásnál, majd Budára kiséri el a királyt. V. 1, V. 2 nem említi meg, lehet, hogy elhagyta a király székhelyét, de nov. 14-ikén ismét Budán van és pedig Miklós legatus társaságában.* Aligha sikerült a biborosnak Venczeltől való elpártolásra birni; későbbi szereplését tekintetbe véve, ez nem valószinü, bár nem lehetetlen; hisz Benedek, a veszprémi püspök is Károly pártjához csatlakozik,* s mégis Ottó mellé áll Antallal együtt. Kettőjük közremüködésével történt Ottó megkoronáztatása Székesfehérvárott 1305 decz. 6-ikán.* 1306 április 10-ikén szerepel először mint Ottó kanczellárja (O. 1) s szept. 13-ikán utoljára (O. 2). Hogy meddig volt csanádi püspök, nem egészen bizonyos. 1307 szeptember 3-ikán Benedek viseli e méltóságot,* sőt már augusztus 19-ikén mint «quondam Antonius Chanadiensis episcopus»-t említi V. Kelemen pápa.* Azonban ugyanilyen datummal kelt a pápa egy oklevele, mely elrendeli megidéztetését Ottó megkoronázása miatt.* Fraknói szerint Antal már ekkor nincs az élők sorában, a pápai udvarban is tudják ezt, s az utóbb említett oklevél voltaképen Benedeknek, a veszprémi püspöknek szól.* S ez valószinü. V. Kelemen julius 31-ikén a Vincze kalocsai érseknek küldött pallium átadásával a bosnya és a csanádi püspököket bizza meg.* Nem Antalnak szól már e megbizás, a történtek után, melyekről ekkora kétségtelenül volt tudomása a pápának, erről szó sem lehet, hanem Benedeknek. Antal 1306 végén meghalt, bár lehetséges, hogy csak lemondott a püspökségről,* noha az előbbit valószinübbnek tartjuk.
W, V. 260, 262 (v. ö. Knauz i. m. II. 486, F. VIII. 4. 243), 263.
F. VI. 2. 271, Regesten zur Geschichte der Bischöfen von Constanz II, 174. l. Nr. 4533, Regest. Boh. II. 802, 840.
Bécsi képes krónika i. h. II. 230.
A. O. I. 14.
F. VIII. 7. 25.
Theiner: Mon. Hung. I. 397.
Bécsi képes krónika: i. h. II. 232. Theiner: Mon. Hung. I. 421. Oefelius: Rerum Boicarum scriptores I. 693.
A. O. I. 131 (u. a. F. VIII. 1. 226), Eubel i. m. 186 szerint már 1306-ban nyeri el.
Theiner: Mon. Hung. I. 418.
U. o. 421.
Mon. Vespr. II. k. XLIV. l.
Theiner: Mon. Hung. I. 415.
Eubel szerint (i. m. 186).
Mikor Antal meghalt, Ottó kanczelláriájának uj vezetőre volt szüksége s ez Miklós, a győri prépost lett. 1307 márczius 4-ikén szerepel először és utoljára mint alkanczellár (O. 5). Győri prépost sem lehetett hosszú ideig, ugyanis 1306 febr. 26-ikán még Karácson mester,* 1307 aug. 6-ikán pedig László mester a prépost.* Ugy látszik, már aug. 6 előtt megválasztják győri püspöknek, noha nem töltötte be a kánoni kort.* Talán ezért késik a pápai megerősités.* Bizonyára a Németujváriak támogatására vezethető vissza gyors emelkedése a püspökség elnyerésében is, 18de mindenesetre az alkanczellárság megszerzésében nekik köszönhette sikerét, hisz’ ők voltak Ottó főtámaszai eleitől fogva.* Hogy a Németujváriakkal jó viszonyban lehetett, azt mutatja egyebek közt az a tény is, hogy Károly eskütétele alkalmával ő képviseli az öreg Henrik bánt meg unokáját, Miklóst.* 1337 május 14-ike előtt bekövetkezett haláláig birja a győri püspökséget.*
A. O. I. 108.
Magyar Nemzeti Muzeum Törzsanyagában a győri káptalan oklevele.
Eubel i. m. 293. Gams: Series episcporum I. 373. l. s a Monumenta Vaticana I. 2. 116. 490. l. szerint a hasonló nevű boszniai püspökkel azonos, de Eubel V. Kelemen 1309 jul. 28-iki oklevélre hivatkozva, ezt tévedésnek nyilvánítja.
Monum. Vat. I. 2. 449 szerint 1311 szept. 12-ikén is csupán «electus» volt, de már julius 3-ikán mint «episcopus Jauriensis» szerepel (Sopronmegyei oklevéltár I. 73). Ugy látszik, már V. Kelemen emlitett oklevele megerősítette választását s így a Monum. Vaticana-ban tévedéssel van dolgunk.
Bécsi képes krónika i. h. 232, O. 2.
Mon. Vaticana I. 2. 304 (u. a. Enchiridion fontium 205, F. VIII. 1. 333), v. ö. F. VIII. 1. 487-et is.
Eubel i. m. 293.
Miután Venczel és Ottó kanczelláriáinak vezetőit megismertük, a többi alkalmazottak felé kell már most forditanunk figyelmünket. Névszerint csak egyet ismerünk közülök: Miklós boszniai püspököt. V. 1 és V. 2 tanubizonysága szerint ugyanis a «secretarius notarius» vagy «apocrisiarius» szerepét tölti be,* ha nem is viseli e czimek egyikét sem: ő pecsételi meg a gyürüs pecséttel a király mindkét oklevelét. Hogy miért épen a boszniai püspök végzi e funkcziót, annak is megvan a magyarázatja. Miklós a boszniai püspökséget csak 1301 jan. 15-ike után nyerte el, mert akkor még mint boszniai prépost szerepel.* Miklós boszniai prépost pedig III. Endre idejében a secretarius notarius s az ezzel járó comes capellć állásának betöltője volt,* vagyis III. Endre gyürüs pecsétjének ő volt az őrzője. Ugy látszik Venczel idejében is megtartja ezt az állást, a kinek eleinte lelkes párthive, (ő is jelen van a Venczelért menő követségben), de nem hosszu ideig töltötte azt be. A következő évben az ellenség táborában találjuk,* valószinüleg Miklós legatus birta rá az elpártolásra* s ezóta Károly buzgó hive maradt 1307 táján bekövetkezett haláláig.*
Fejérpataky i. m. 58–59.
F. VI. 2. 326. (VIII. I. 53.)
W. X. 382. Fejérpataky i. m. ez adatot nem vette figyelembe s Gárdonyi: A királyi titkos kanczellária eredete stb. (Századok 1914-iki évf. 93. l.) cz. dolgozatában pedig azt állítja, hogy III. Endre alatt egészen eltünnek a secretariusok; jóllehet III. Endre két 1295. évi oklevelét is ismerjük, melyekben Benedek bolgárfehérvári püspök «secretarius et comes capelle nostre»-nek tesz adományt (W. V. 120, 121.), amire Szentpétery is felhívta a figyelmet (Századok 1914. évf. 441.).
F. VIII. 1. 100, Theiner I. 403.
F. VIII. 7. 25.
Eubel i. m. 146.
A notariusok nevét nem ismerjük. Pedig III. Endre notariusai közül 6-nak a nevéről is értesülünk; ezek: Elek (1290–1291),* Péter (1291?),* Mihály (1292),* János (1293?),* Jakab (?)* és Miklós (1301),* de hogy közülök melyik ment át Venczel, esetleg Ottó kanczelláriájába, azt megállapitani nem tudjuk. Legvalószinübb ez Miklósra nézve, a ki 1301 május 18-ikán, tehát III. Endre halála után is szerepel mint királyi ember, de már előbb is kiküldetik egy másik határjárásnál ugyanilyen minőségben. Legkevésbbé valószinü Mihályra nézve, mert lehetséges, hogy már 1269 óta tagja a kanczelláriának, ha tényleg azonosak azok a Mihály notariusok, a kik IV. Béla, V. István, IV. László s III. Endre idejében szerepelnek.* Károly notariusai közt meg van egy János* és egy Jakab nevü,* mindkettő «notarius specialis»-ként emlittetik. Lehet, hogy ezek már Endre, esetleg Venczel kanczelláriájában is szolgáltak. Az irásösszehasonlitás ugyanis arra az eredményre vezet, hogy valószinü ugyanannak az irónak szereplése mindhárom kanczelláriában. Ugy látszik a királyi notariusság állandó jellegü hivatallá lett. Erre vall Miklós «notarius regis» szereplése is abban az időben, mikor nem volt király. (Károlyt Budán nem ismerték el 1301-ben.)*
W. V. 30. X: 5. 414.
F. VI. 1. 92 (u. a. Knauz i. m. II. 309).
F. VI. 1. 232 (u. a. Knauz i. m. II. 332).
F. VI. 1. 271 (u. a. Knauz i. m. II: 338).
W. X. 416. Kubinyi: Magyar történeti emlékek. I. 181.
W. X. 418, A. O. I. 10. (u. a. Okmányok a Melczer-család levéltárából 9. l.)
V. ö. Hajnal: IV. Béla kanczelláriájáról, Turul 1914. évf. I. szám. 20. l.
1314 jun. 24. F. VIII. I. 542.
1321 jul. 25. F. VIII. VI. 56.
Beatrix királyné 1319 márcz. 1-én kelt okleveléből (A. O. I. 507) nem lehet teljesen megérteni, hogy az ott emlitett Péter fia Veres Miklós is notarius-e; ebben az esetben azonos lenne tán ezzel a Miklóssal.
A mi az irásösszehasonlitás eredményét illeti, négy iró kezével találkozunk Venczel okleveleiben. VA* irja V. 3-at és V. 4-et, VB V. 195-öt, VC V. 6-ot és V. 15-öt és VD V. 9-et és V. 14-et. VA már III. Endre kanczelláriájában is müködött. III. Endre 1301 jan. 13-ikán kelt patense feltétlenül az ő keze müve.* Valószinüleg már 1293 decz. 27-ike óta ir okleveleket a királyi kanczelláriában.* Ő ir egy 1294 julius 20-iki privilegiumot,* majd egy 1296 szeptember 18-ikáról keltezettet,* bár ez utóbbi nem bizonyos, hogy tőle való. 1299 február 22-ikén kelt oklevélben ismét találkozunk a keze irásával.* Hogy átment-e I. Károly kanczelláriájába, az kérdéses. Van ugyan Károly oklevelei közt néhány, melynek irása emlékeztet VA irására, két 1310 okt. 1-én kelt oklevél, egy 1313 ápr. 24-ikéről s egy 1314 február 19-ikéről való,* de az irók azonossága nem feltétlenül bizonyos. – VB irásával is találkozunk III. Endre okleveleiben. Valószinüleg ő irja Endre 1297 nov. 26-iki oklevelét, még inkább egy 1299-ből való privilegiumát.* Az utóbbi irása erősen gotikus jelleget mutat, de az egyes betük irásmódja oly meglepően egyezik, hogy az iró azonosságát szinte kétségtelennek tartjuk. Ebben megerősit még a két levél ortográfiája, ugyanis mindkettőben nyomát találjuk az u. n. forditott irásmódnak:* V. 5-ben a «hostendere», Endre oklevelében a «rehambulando» szóban. VB átmenetele Károly kanczelláriájába valószinübb, mint VA átmenetele, ugyanis Károlynak 1312 julius 1-én Patakon kelt két oklevele* irásvonásai, főkép a «B», «R», az «x», a szóvégi «r» s az «et» röviditési jel irásmódja oly meglepően emlékeztetnek VB irására, hogy a legnagyobb valószinüséggel állithatjuk VB-nek Károly kanczelláriájában való szereplését.
Az irókat a király neve kezdőbetüjéből s az «abc» betüiből alkotott siglákkal jelöljük. A német diplomatikusok ugyan a kanczellár neve kezdőbetüjét használják a királyé helyett, de a jelen esetben czélszerübbnek tartjuk a fentebb jelzett módszert.
Dl. 1613.
Magyar Nemzeti Muzeum, Törzsanyag.
Dl. 1397.
Dl. 1451.
Dl. 1525.
Dl. 1754, 35033. Magyar Nemzeti Muzeum, Törzsanyag (a két utóbbi).
Muzeum, Törzsanyag, Dl. 1515.
Bresslau: Urkundenlehre 2. kiad. II. 331.
Dl. 1791, 1801.
Ha már most VC irására forditjuk figyelmünket, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy sem III. Endre, sem I. Károly okleveleiben nem találkozunk még csak hasonló irással sem, mint a VC által irt oklevelekben. Különösen jellemzi a «B» s néha az «R» irásmódja. III. Endre átvizsgált eredeti okleveleiben ezt az «R»-tipust ugyan egy izben szintén megtaláltuk* (a «B» azonban már egészen más), valamint a szepesi káptalan okleveleiben is észrevettük néha,* de mindez inkább kivételnek látszik a magyarországi oklevelek irásában. Ellenben a cseh királyi oklevelekben igen gyakori, szinte általánosan használt ez a forma.* Sőt a cseh királyi oklevelek egyik irója irása határozottan emlékeztet VC irására,* bár azonositanunk azért a két irót nem lehet. Ehhez járul a VC sajátságos ortográfiája: a Csák szót VA «Chak»-nak, VB «Chaak»-nak, VC «Chzak»-nak, a Trencsén szót meg «Trinchzino»-nak irja. Ugy az ortográfia,* mint az irás cseh iróra vall. Jellemző, hogy Venczel utolsó oklevelében is az ő irásával találkozunk: tekintetbe véve az iró csehországi eredetét, teljesen érthető, hogy VC végig kitartott a cseh királyfi mellett.
Dl. 1497.
Berzeviczy-család levéltárában (Magyar Nemzeti Muzeum) a káptalan 1306, 1315. évi oklevelei.
II. Wenczel 1298 jun. 18, 1304 máj. 21, szept. 22 stb. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Wien.
II. Wenczel 1301 decz. 13. Muzeum Törzsanyag. III. Venczel 1306 máj. 19 Haus etc. Archiv.
Dr. Melich János szíves felvilágosítása szerint. Szerinte a «Wenczeslao»-ban előforduló «cz» önmagában még semmit sem bizonyit: magyar embernél is előfordulhat.
VD ismét azok az irók közé tartozik, a kik Endre kanczelláriájában is müködtek már. Egy 1295 julius 8-ikáról datált oklevélben találkozunk irásával,* majd egy ugyanazon év augusztus 16-ikáról keltezettben.* 1296 julius 8-ikáról van ismét egy általa irt oklevelünk.* Hogy III. Endre uralkodásának utolsó évében is tagja a kanczelláriának, mutatja egy 1300 május 23-ikáról kelt privilegium,* melyet szintén VD irt. Sőt, ha összehasonlitjuk az 1295 és 1296 julius 8-iki, az 1300 május 23-iki oklevél, meg V. 14 initialisait, kétségtelenül megállapithatjuk, 20hogy egy embertől valók, tehát VD alkotásai. V. 9 initialisát is ő rajzolta valószinüleg, esetleg az 1296 augusztus 16-iki oklevélét is, bár ez utóbbiakon hiányzik a VD initialisaira nézve oly jellemző diszités, ezért feltétlen bizonyossággal a kérdést nem dönthetjük el. – I. Károly általunk átvizsgált eredeti oklevelei közt nem vettük észre az irását.
Dl. 1417.
Dl. 1421.
Dl. 1448.
Muzeum. Törzsanyag.
Ottó kanczelláriájában két uj iróval találkozunk: OA irja O. 3-at, OB pedig O. 4 és O. 5-öt. Azonban sem III. Endre, sem I. Károly okleveleiben nem találkozunk ez irók irásaival. Van ugyan III. Endrének egy irója, a ki közel áll OB-hez,* de nem annyira az irás általános karaktere, mint inkább egyes betüformák tekintetében. A győri káptalan néhány oklevelében azonban igen hasonló jellegü irással találkozunk.* Ehhez járul, hogy az O. 5 initialisainak belső diszitése teljesen egyezik ezek egyikében a kezdő «C» belső diszitésével, sőt a káptalan egy oklevelében az O. 5 initialisán látható külső diszitéshez hasonlóval találkozunk.* OB tehát a győri káptalan egyik irója lesz, a ki bizonyára Miklós alkanczellárral együtt került Ottó környezetébe. Az általa irt oklevelek stilisztikai és grammatikai szempontból is hibásak, már ez a körülmény is valószinüvé teszi, hogy nem a királyi kanczellária gyakorlott irójával van dolgunk. A mi O. 5 egyes betüinek, pl. a «Hungarić» «H»-jának III. Endre egyik oklevelében szereplő «H» formájával való meglepő egyezését illeti, lehetséges, hogy az iró III. Endre egy az emlitett oklevél irójától való privilegiumát használta mintául s igy kerültek ezek az általa irott oklevélbe.
Dl. 1476, 1497.
Dl. 1655, 1670.
Dl. 1555.
