Hol volt egykor a vasvármegyei Vadasülés (Vadász-Ülés) község?
Hol volt egykor a vasvármegyei Vadasülés (Vadász-Ülés) község?
Pacher Donát: «A Dömölki Apátság Története» czimü művében az apátság valóságos és zálogos birtokai között megemliti a «Vadász-Ülés» pusztát is, mint a hol a pannonhalmi főapát nemes Mórocz Imre Zsuzsánna leányától, nemes Simoncsics Mihálynétól, két erdőt vásárolt 1660 őszén. A győri káptalan előtt az eladó Simoncsicsné maga vallja, hogy erdei a Vas vármegyében lévő Kemenesalján, «Vadász-Ülés» másként «Brecfa», nevezetü pusztán vannak.* Itt tehát világosan meg van mondva, hogy hol keresendő a kérdéses birtok; – minthogy azonban Pacher nem ismert ilyen nevü pusztát Kemenes alatt, a hibásan irt, vagy olvasott «Brecfa, Becfa»* név után a felső vasmegyei Besfa puszta, majd a sopronmegyei Vadosfalva (Wadasy elese), Vadosfa, tájékán keresi a valóságban tényleg Vas megyében, Kemenesalján létezett Vadas-Ülést.
Az idézett mű 417. lapján.
Helyesen: «Bucsfa», «Buchfa».
Csánki Magyarország Történeti Földrajza a Hunyadiak korában czimü nagybecsü művében szintén megemliti a sopronmegyei Vadász-Ülést, ugyszintén Vas megyénél a Vadasülési családot, a melyről azt mondja, hogy gyakorta szerepel e megyében (t. i. Vasban), de megjegyzi, hogy «talán Sopron megyéből»?
E megjegyzés tételekor ő is bizonyára a sopronmegyei Vadászülésre, Vadosfalvára gondolt, nem lévén biztos adata arra vonatkozólag, hogy Vas megyében is létezett Vadasülés és benne Vadasülési család.
Talán nem végzek fölösleges munkát, ha a felvetett kérdésre és ezzel kapcsolatban néhány család történetére rávilágitok, megkönnyiteni óhajtván az esetleg tovább kutató munkáját.
A vasvári káptalan Perényi Imre nádornak Budán, 1515 április 25-én kelt parancsa értelmében Kocsi Dama Tamás, Császár Gergely, Thombos Kelemen, László Mihály, Pál Máté és Nagy István (valamennyien: «de eadem Koch») részére átirja ugyancsak a vasvári káptalannak 1464 jul. 6-án kelt oklevelét, melyben a nevezett káptalan bizonyitja, hogy I. Mátyás királynak hozzá intézett, Székesfejérvárott 1464 ápr. 4-én kelt, iktató parancsa folytán a királyi ember, Boczori Osvald, a káptalan küldöttje, Ollári Mátyás, és a szomszédok: izsákfalvai Wyncze Gergely, izsákfalvai Szabó András, vadasülési Chyllik Gergely és Dénes, parragi László és Balázs jelenlétében, 1464 junius 21-én, Kocsi Tamás fiának, Jánosnak, fiait: Antalt és Balázst, Kis Mihály fiát: Pált és Kocsi Kelemen fiát: Imrét, a vasvármegyei Koch birtokába szabályszerüen beiktatták.*
Az eredeti oklevél a Kocsi Dama-család levelesládájában, Kocsban (Vas m.).
A hivatkozott oklevélből tehát, melyet Pacher is megemlit idézett munkájában a dömölki apátság és a Kocsi nemesek 1635-i perének ismertetésénél,* – kétségtelen, hogy Vadasülés a vasmegyei Kocs, Izsákfalva és Parragi községek szomszédságában létezett.
Annál feltünőbb a «nehézség», a mely Vadasülés létezésére vonatkozólag – Pachernál – felmerül.
1563-ban «Blasius Morocz de Wadasüllése», a Huszár-, Vörös- és Péterffy-családokkal együtt kap «nova donatiót» Vadasüllésre,* a miből viszont kétségtelen, hogy a fenti családok már jóval előbb is birtak ott és hogy az az 1407-ben élő vadasülési Móricz fia: Péter («Petrus, filius Mauritii de Vadasülés»), őse a fenti Mórocz Balázsnak.*
Vasvár-szombath. kápt. levéltár, V. Statutorium: 1564.
Lásd: a Vadasülési Móritz-család iratait Dr. M. Dénesnél Czelldömölkön.
1589-ben Mórocz Gergely («de Buchfalva aliter Vadasülése») zálogba vesz buchfalvai Huszár Jakabtól.* Ezen Gergely, egy 1611. káptalani okmány szerint Mihály, Bálint és Péter testvéreivel együtt, Vadasülési Mórocz Tamás gyermeke volt.*
Ugyanott és a szombath. kápt. ltrban: Minut. inexp. 1589.
Ugyanott.
A vadasülési birtokos nemes családok közül éppen a Mórocz- (Móricz, Morycz) család az, melynek története napjainkig pontosan követhető. – Vadasülés község elpusztulása után ugyanis az ott lakott családokról keveset tudunk, a «Móricz»-családot azonban a Péterffyvel együtt 1610-ben a közeli Bobán találjuk meg Péter személyében, kinek a leszármazói itt napjainkban is élnek.*
Lásd a Móritz-család levéltárában.
A vadasülési Huszár- és Vörös-családokra vonatkozólag csak a valószinüségre vagyunk utalva, a mely azt látszik bizonyitani, hogy ezek leszármazói is a közeli Bobán, Kocsban és Izsákfalván találtak uj otthonra községük elpusztulása után. Huszár Mihály 1770-ben bobai,* Vörös másként Kovács Mihály 1733 izsákfalvi nemes,* 112de Vörös nevüek ezidőben a szomszédos Kocsban is élnek.*
Lásd a bobai közbirtokosság tulajdonában lévő egykoru lajstromot.
Balogh Gy.: Vas vármegye nemes családjai, 159. l.
A Kocsban, az 1700-as években, élő Vörös nevezetüekről adatainkból (családi iratok, anyakönyvek) kétségtelenül nem állapitható meg, hogy nemesek voltak-e? Tény, hogy az illetők nagyon szegény sorban éltek, a mi ugyan nem zárja ki, hogy a vadasülési Vörösök közül származtak. Nem pedig annyival inkább, mivel tudjuk, hogy az ilyen levitézlett nemesi családok sarjai igen sok esetben feledésbe hagyták merülni nemességüket, mintsem hogy a sok költséggel és fáradsággal járó nemességbizonyitó pert állják.
A zalamegyei, hassághi eredetü Péterffy-család, mely Vadasülésen is birt, 1635-ben, János személyében, szintén Bobán él, honnét csak napjainkban halt ki.*
Vasvárm. lt. 1733. nemességv. jegyzőkv. a Péterffy-családnál, – továbbá Pacher: a Dömölki Apátság Története, a kocsi nemesek perénél, a tanuk közt.
Vadasülés községnek, mint ilyennek, az elpusztulása 1600 táján következett be. 1578-ban még lakott hely, curia is van benne, melyet Mórocz Balázs Vörös Benedeknek ad zálogba.*
L.: a Móritz-családnál.
1584-ben a török Horvátországot, Vas és Veszprém vármegyéket pusztitja végig, Pápa városának tiz évvel később történt eleste után pedig teljesen ki volt szolgáltatva e vidék népe a töröknek, annyira, hogy 1596-ban ugy elpusztitja Kemenesalját, hogy az adófizetés alól az egész vidék népét felmentik.*
Vasvárm. lt.: 1596. évi protocoll.
Vadasülés és a szomszédságában lévő Parragi (1366. villa Parrag; 1560. Parragi) községek ekkor pusztulnak el.* Erre vall az is, hogy Vadasülési «Móricz» Péter 1610-ben, Péterffy János pedig – Vadasülés előbbi lakói – 1635-ben Bobán lakik. De ettől eltekintve is, mint lakott hely nem szerepel többé, sőt a Vadasülés név sem fordul elő, hanem már 1658-ban, mikor Kocsi Mórocz Imre vadászülésbeli birtokát ennek unokaöcscsei: «Móricz» György és Miklós adományba nyerik, «Vadászülés aliter Buchfalva» és prćdium néven nevezi az adománylev l.* A XVIII., XIX. században és napjainkban, mint a kocsi és bobai határ egy része (dülő) «Bucsfa» néven szerepel. A Brecfa, Becfa nevet, a mint Pacher emliti, én seholse találom, Bucsfa azonban sürün szerepel.
Parragi még 1560-ban létezett; erről tanuskodik e sorok irójának birtokában lévő egykoru osztályos egyesség, mely 1560-ban, Parragiban, Parragh Zsuzsánna, Györffy Bertalanné és Parraghy Kelemen között, a Parragiban fekvő javakra vonatkozólag létesült. Ekkor a Parraghy-család több tagjáról tétetik emlités, többé azonban e tájon sem a család nem szerepel, sem a község, mint ilyen, nem fordul elő. Ma dülő őrzi helyét és emlékét a kocsi határban.
Lásd: a Móritz-családnál.
A «néhai» község Boba* és Kocs* között ott terült el hajdan, a hol e két község mai közös temetője van, melyben még néhány évtized előtt elég ép templomának romjai ma is láthatók.*
1257. Baba, Zuthten fia Lendeger, birtoka; 1270. Baba, Halcha de Baba-é; 1489. Részben a babai Porkoláb családé: possessio Baba; a XVI. századtól kezdve közbirtokosoké. A XIX. században és napjainkban Boba.
1366. Koch, nemeseké, kik ellen a szomszédos Teke-föld miatt a Héderváryak perelnek. 1464 Kooch másképp Theke, nemeseké. Teke a mai kocsi malom táján létezett. (Az erről szóló oklevelek a Kocsi Dama-családnál, Kocsban.)
Az 1870-es években, a czelldömölk-székesfehérvári vasutvonal épitésekor az egykori község romjaiból sokat megtaláltak.
Porkoláb István.
