A MÁRTON-CSALÁD (ZSAROLYÁNI ÉS MÁNDI, ILLETVE ZSAROLYÁNI). (A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága.)
A MÁRTON-CSALÁD (ZSAROLYÁNI ÉS MÁNDI, ILLETVE ZSAROLYÁNI).
(A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága.)
(A Kerepeczi Kerepeczy-család ismeretlen ága.)
Nagy Iván alapvető munkájától kezdve sokfelé lehet olvasni genealógiai munkákban a Zsarolyáni és Mándi Márton-családról. E közlemények azonban mind fogyatékosak s tájékozatlanságban hagynak a család eredetét illetőleg. A család megszakitás nélküli leszármazása eddig attól a Zsarolyáni Márthon (igy) Pétertől kezdve volt ismeretes, ki 1489-ben Mátyás királytól Kencse (Bihar vm.) és Thybatelek (Szatmár vm.) pusztákra adományt nyert. E czikk irójának sikerült megállapitania, hogy nevezett Péter apja György volt, ennek felesége pedig a XIV. században egész Zsarolyán helységet biró ’Sarolyán˙ család tagja: Zsófia. György 1466-ban szerepel Zsarolyánban, mint birtokos, 1476-ban pedig két fia, Péter és Tamás tünik fel. Régebbi korban Márton család nem élt azon a vidéken, mikor azonban feltünik, már kétségtelen birtokos nemes.
Honnan jött tehát, ez volt a kérdés? Első pillanatra világos az, hogy Márton, mint vezetéknév, személynévből eredt. Melyik családból vált tehát ki a szóbanforgó? Azon a vidéken birtokos ’Sarolyán˙, Sámelház˙, Mánd˙, Szekeres és Borzovay családokból nem, mert ezeknek Márton nevü tagjuk nem is volt.* Hozzá, Márthon György illetve fia Péter Zsarolyánban apósának, illetve nagyapjának ’Sarolyán˙ Jánosnak javait birta.*
Nagy Iván. Magyarorsz. családaiban a Sámé (Sámelházy) családnál emlit ugyan egyet 1421-ből (X. 30.) Szirmay nyomán, de ez iráshibának bizonyult, mert az idézett Szirmay (II. 219) Márk fia Gergelyről beszél.
O. L. Kir. tábl. perek 4–2366.
Idáig jutottam kutatásaimban, mikor dr. Komáromy András orsz. levéltárnok úr – a Bereg és Ugocsa vármegyei családok alapos ismerője – felhivta figyelmemet a Kerepeczy családra. E derék Bereg vármegyei familia, melynek egyik ága a nagy Werbőczy Istvánt adta nemzetének, a XV. században igen terebélyes lombokat hajtott, Kerepeczen, melyet egészen, Óbégányban, melyet részben birt, a nemesi kuriák tele voltak velük s ebből következett, hogy megkülömböztető mellékneveket nyertek; igy a XV. század elején élt Kerepeczy Márton fiai György, Benedek és Miklós neve mellett a «dictus Márton» jelző állt. A Kerepeczyek a 47nagybirtokos Hunyadiak, Brankovitsok uradalmai közepette tollukkal tartották fenn magukat. Tudományukra szükségük volt a nagy uraknak és szerény jövedelmüket a homo regius-ság nem megvetendő hasznával pótolták. Házasodni, mivel a környék jobbágyközségekkel volt tele, rendesen a Tisza mentére jártak le s igy jutott Kerepeczy Márthon György is a Tiszától 13–, Kerepecztől 45 Km-re fekvő szamosmenti faluba, Zsarolyánba a XV. század közepe táján. Hogy ez a következtetés megállja a helyét, támogatja az a körülmény, hogy, mit már régebben is tudtam, a Márton és Kerepeczy családok vérszerinti rokonok s mint ilyenek, perelnek Mándon a XVI. században egy nemesi kurián.* Felemlithető az a körülmény is, hogy Werbőcz˙ Istvánnak több olyan Szamos- és Tur-menti községben volt birtoka, mint a Márton családnak.
Leleszi convent átirata a családi levelesládában 1571., 1572., 1576. évekről.
A Kerepeczy családról nem szándékom bővebben szólni, a mit közlök, azt dr. Komáromy András levéltárnok urtól nyertem legnagyobbrészt, ki a család kimeritő történetét megirni szándékozik. Itt csak azzal az ággal akarok foglalkozni, melyből a Márton család sarjadt.
A Kerepeczy család eredete a középkor homályába vész. Legelsőként János tünik fel 1378–9-ben, mint Bereg vármegye alispánja,* róla csak annyi mondatik, hogy Kerepeczy Miklós fia volt. A mi születési idejét illeti, arra is van némi támpontunk, t. i. az, hogy fiági szépunokája Márton már 1416-ban homo regius, tehát legalább is 24 esztendős, ebből következik, hogy János 1378–9-ben már nem lehetett fiatal ember, legalább 60 évesnek kellett lennie, vagyis 1318-nál későbben nem születhetett. Apja, Miklós, pedig kétségtelenül az utolsó Árpádok korában látott napvilágot. Ha figyelembe veszszük azt, hogy János alispán volt, feltehető, hogy ilyen előkelő megyei tisztviselő nem maga szerezte a nemességet s igy a család megnemesitése körülbelül az Árpádok korára esnék. De mivel régi birtokadománylevélnek semmi nyoma, nem lehetetlen, hogy a Kerepeczy család megnemesitése arra a korra esik, mikor a tatárjárás után a magyar társadalom olyan roppant átalakuláson ment keresztül s a várjobbágyok bevétettek a nemesi rendbe és sok esetben azt a földet kapták feltétel nélkül, mely eddig csak bizonyos szolgálmányok fejében volt birtokukban. Nincs kizárva azonban az sem, mire vonatkozólag dr. Nagy Ottó tiszaföldvári főszolgabiró úr gyüjti az adatokat, hogy a család valamelyik azon a vidéken birtokos ősnemzetségből vált ki. A szóbajöhető genusok a Guth-Keled, Borsa, Szente-Mágocs és Kaplyon.
Kállay lt. Elenchus sćc. XIV. metale 1695.
Álljon azonban itt a Kerepeczyeknek bennünket közelebbről érdeklő családfája:
I. tábla.
Kerepeczi Kerepeczy Miklós; Márton 1365 kir. ember; Péter 1378 kir. ember; János 1378–79 Bereg vármegye alispánja; Mátyás 1378 kir. ember; László 1406 Tódor munkácsi herczeggel perel; János 1422, 1430 kir. ember; Miklós 1422 kir. ember; György 1422 kir. ember; Márton 1416 kir. ember Szerepel 1430–57 közt; Barnabás 1416, 1425, 1430 kir. ember dictus «Zabó»; dictus «Márton» György 1459, 1463 kerepeczi birtokos. 1466, 1476 zsarolyáni birtokos ~ Zsarolyáni ’Sarolyány Zsófia (ki a II. táblán.); dictus «Márton» Benedek 1463; dictus «Márton» Miklós 1482 kir. ember, szer. 1495 † 1508 előtt ~ Óbégányi Bégányi Erzsébet; Tamás 1508, 1510 (Kerepeczy dictus Márton és Márton de Kerepecz); Benedek szer. 1466 †; Péter zsarolyáni birtokos 1476, 1486, 1487 donatio Kencse és Thybatelek. 1489, 1492 (folyt. III. táblán.); Tamás szer. 1476 †
A táblázaton álló Márton 1365-ben, Péter és Mátyás 1378-ban homo regiusok voltak,* János alispán testvérükről fentebb szóltam már. K. László, Miklósnak fia több rokonával 1406-ban Koreatovics Tódor munkácsi herczeg ellen vizsgálatért fordul Zsigmond királyhoz, ki a vizsgálat megejtésével a leleszi conventet bizza 48meg. A herczeget azzal vádolták, hogy Kerepeczről negyven szekér szénát elvitt, Kerepeczy Gergelyt és szántó embereit bántalmazta s hat lovat elhajtott. Ezért Tódort 1406-ban megidézte a király.* László fiai János, Miklós és György 1422-ben voltak királyi emberek,* mig Miklós fiai Márton és Barnabás 1416-ban, illetve 1416., 1425., 1430-ban,* Márton 1454-ben volt ugyancsak királyi ember.* Márton fiai kapták atyjok nevéről a megkülömböztető Márton nevet. György és Benedek 1463-ban, illetve az előbbi 1459-ben is kerepeczi birtokos,* Miklós 1482-ben királyi ember volt,* 1495-ben pert folytattak ellene Kerepeczy Imre és Pelbárt, néhai Kerepeczy András fiai azért, hogy azokat a Kerepeczet és Óbégányt illető okleveleket, melyeket Miklós néhai atyja Kerepeczy Márton a cseh táboruk idején biztosabb megőrzés okából atyjoktól elkért, nem akarta nekik visszaadni.* Miklós 1508-ban már nem élt, mert akkor már özvegye Óbégányi Erzsébet ellen tiltakozott fia Tamás és Óbégányi Éles Ferencz, mert az ő részjószágukat leányára iratta.* Tamás 1510-ben tiltakozott rokonaival Kerepeczi Alsó Benedekkel és Gáspárral együtt rokonuk Werbőczy István ellen, ki kerepeczi birtokukra adományt szerezvén, elfoglalta azt.*
Lehoczky: Bereg vármegye. I. 380. és III. 252.
Lehoczky: III. 667. és a Leleszi convent elenchusa.
U. o. I. 380. és III. 661.
Leleszi convent. Metales 15., 52.
Lehoczky: I. 380.
U. o. III. 316.
U. o. III. 60.
Horvát István: Verbőtzi István emlékezete II. 157.
Lehoczky. III. 60.
O. L. Leleszi elenchus. Neve ott «Thomas Márton de Kerepecz»-nek iratott.
Márton legidősebb fia György, ki a család törzsatyja 1459 és 1463-ban Bereg vármegyében Kerepeczen birtokos,* de 1466-ban Zsarolyánban él már, mikor is tanu gyanánt kihallgattatik Benedek fiával együtt,* 1476-ban Péter és Tamás fiai szerepelnek.* Kitünik, hogy György fia Péter ’Sarolyány Jánosnak unokája volt,* sőt az is, hogy Péter anyja ’Sarolyány György fiának Jánosnak Zsófia leánya volt.* Világos tehát a helyzet, Kerepeczi Márton György a Szamos menti faluból Kerepeczre vitte feleségét ’Sarolyány Zsófiát, mi – tekintetbe vévén fiának Benedeknek az 1466-ik évben nagykoru voltát –, nem történhetett 1440-nél későbben. Öreg korára aztán leköltözött felesége jószágára, mely kétségtelenül tekintélyesebb volt a sajátjánál s utódai ott maradtak. A beregi vagyont bizonyára eladta, vagy elzálogositotta s igy érthető azután, hogy az oklevelek nemesi előneve gyanánt is azt a községet jelezték ettől kezdve, melyben lakott, hol tényleges nemesi birtoka volt. Zsarolyánban, mint terjedelmes periratokból kitünik, a birtok leányágon épen ugy örökösödött, mint férfiágon, mert a lányokat is földdel elégitették ki.*
Kende lt. 1459. és Lehoczky. III. 316.
Gr. Károlyi okl. tár. II. 231. sz. okl. 381. és 382. l.
Leleszi elenchus III. köt. M. betü fol. 70. és 84.
O. L. kir. tábl. perek 4–2366. 25. sz.
U. o. a kir. tábl. indokolásban.
U. o.
A család beházasodás utján birtokos lett tehát a Szamos és a Tur között a ’Sarolyány familia jogán.
Vizsgáljuk most tehát ennek a családnak eredetét. E vidéknek birtokviszonyaival behatóbban borzovai Nagy Ottó foglalkozott.* Nevezett azt engedi sejtetni, hogy a XIV. században Zsarolyán és Szekeres helységek s az a terület, a melyen Mánd és Borzova falvak települtek, egy birtoktestet képeztek a Borsák kezében, melyből legelőször Szekeres került idegen, a Kaplyon-nembeli Szekeres család kezére.* A körülfekvő falvak a Szente-Magócs, Gútkeled, Balog-Semjén és Káta nemzetségeket uralták. A hatalmas Gútkeled nemzetség, melynek tulajdonában Darócz, Atya, Szamosbecs, Gacsály, Rosály, Tisztaberek, Csaholcz, Vámosoroszi szomszédos helységek voltak, már 1308 előtt kisérletet tett a Borsa nemzetség jószágának megszerzésére,* ekkor Kopasz nádor a Borsa-nembeli Péternek itéli Zsarolyánt és Szekerest, de mint b. Nagy Ottó még egy kéziratban levő dolgozatában* kifejti, röviddel utóbb már nem volt birtokában ennek a genusnak. Ezt a körülményt a Borsa-nembeli Kopasz nádor lázadásával s 1318-iki leverésével látja nevezett iró összefüggésben. A szatmárvármegyei Borsák is bizonyára ott küzdöttek a lázadók soraiban s legyőzetvén, ők is földönfutók lettek. Mivel pedig a Gút-Keled nemzetség a felkelés leverésében 49oroszlánrészt vett, elfogadható b. Nagy Ottó okoskodása, hogy az a Gútkeled nemzetség szerezte meg (királyi adománynyal vagy ököljogon), mely már régebben is áhitozott rá.* Van azonban 1437-ből okleveles adat is a régi birtokosokra vonatkozólag. Ez évben ugyanis Budán «decima die octavarum festi beati Georgii martyri» Pál országbiró itéletet hoz a perlekedő ’Sarolyány család ügyében. Megjelenik előtte ugyanis ’Sarollyán˙ Pál fia György, magával hozván testvérének, Tamásnak a leleszi convent által részére kiállitott ügyvédvalló levelét s kéri az országbirót, hogy köztük a Sarollyány Miklós fiai által elkövetett hatalmaskodási ügyben tegyen igazságot és őket a zsarolyáni birtokon Sarollyány Viche (Vitte) fia Miklósnak fiaival, Jánossal, Györgygyel, és Péterrel osztoztassa meg.* Ebből a nagyon érdekes oklevélből kitünik, hogy egész Zsarolyánt régen ősük Rosa nevü nemes birta, kinek egyetlen leányát Vitte (Viche) «homo popularis et non nobilis» vette feleségül s kapta vele a falut. (Ez a Viche azonos lesz azzal a Wichen-nel, ki 1311-ben több társával együtt Csarnavodai Gáborján fiainak falujára, Csarodára tört.* Viche (Vitte) hihetőleg német telepes volt, talán vadász vagy solymár lehetett.) Vitte fia Miklós a most szereplő ’Sarolyány János, György és Péter apja lett, lánya pedig egy Pál nevü nemeshez menvén férjhez, a perben szereplő ’Sarolyány Györgynek és Tamásnak lett anyjává. Vitte nem volt nemes, tehát fiai sem azok, lánya azonban nemes emberhez menvén, az ő fiai nemesek voltak. Annál érdekesebb az országbirói itélet, melynek értelmében Zsarolyán egész határa két egyenlő részre osztatott, a nyugati felét Miklós fiai kapták, a keletit Pál fiai. Megegyezik ez az intézkedés az 1347-ik évi oklevélben átirt a váradi káptalan által 1333-ban «in festo beatorum Philippi et Jacobi Apostolorum» foganatositott intézkedésével. A származásbeli hiba csakhamar elsimult, a Miklós ága is nemessé lett, megnemesitette a földbirtok, érdekes példájául annak, hogy hogyan hidalódtak át a társadalmi osztályok. Még csak az ősre a Rosa nevü nemesre vonatkozólag van megjegyezni való. Mint fentebb emlitém, a Gút-Keled nemzetség tört Zsarolyán birtoka után s Rosa, kinek neve egy XVIII. századi másolatban fordul elő, nem Rosal-e, vagyis annak a helységnek tulajdonneve, mely a Gút-Keled nemzetség törzsbirtoka volt.* Ha ez megállhat, a ’Sarolyányak nőági őse Gút-Keled nemzetségbeli volt, de hogy az a nemes Pál, ki Vitte lányát elvette, milyen családbeli, vagyis a ’Sarolyány család egyik fele férfiágon hovatartozik, még feleletre vár.
A Borzovai Nagy család. Turul, 1909. 56–77.
Karácsonyi. Magyar nemzetségek II. 296.
U. o. 58–59.
Bakunin orosz herczeg magyar származása.
Bakunin orosz herczeg magyar származása.
Orsz. levélt. Kir. tábl. 4–2366. A. 27. szám.
Lehoczky. Bereg vm. monogr. III. 183.
Nagy Ottó ötlete.
Az elmondottak megvilágitására álljon itt a családfa:
II. tábla.
’Sarolyán˙ család.
’Sarolyán˙ család.
Rosa(l) nemes birja Zsarolyánt 1300 körül; Leányának férje: Vitte (Viche) de Sarolyán (Serellyén); ’Sarolyány Miklós 1333 1/2 Zsarolyánt kapja; N. lány 1333 1/2 Zsarolyánt kapja ~ Pál nemes (de Sarolyán); János 1364 ügyvéd 1347-ben osztozik; György kir. ember 1380, 1389 1364 ügyvéd 1347-ben osztozik; Péter 1389 1347-ben osztozik; Miklós 1380 kir. ember; György 1347-ben osztozik 1374 kir. ember; Tamás 1347-ben osztozik; Miklós 1401; Tamás 1380 kir. ember 1401; István 1393 kir. ember; János 1400; Gál 1400 1401 nádori kiküldött 1414; János 1378, 1380 kir. ember 1389, 1401; János 1380 kir. ember; János 1428 kir. ember 1445, 1448 1449 donatio Bere, Majtis, Puszta Mánd; Tamás 1401 nádori kiküldött 1411; Mihály 1401 nádori kiküldött 1431 kir. ember 1458; Zsófia ~ Márthon György; N. ~ Cseke N.; N. ~ Erdélyi N.
50Dr. Nagy Ottó Zsarolyán község nevét Rosál lányának nevével látja összefüggésben. A jószágot Rosály lánya a Rosály-lány örökölte s ebből származott volna a két első szótag felcserélésével a Sarolyán (hivták Sarolyány-nak is) elnevezés. Mivel Szatmár és Bereg vármegyékben több azonos helynév fordult elő (Borzova–Borsova, Darócz, Gelyénes itt is – ott is), több nemzetség mindkét vármegyében birtokos volt, szatmári családok a középkorban Beregben következetesen előjöttek és viszont (pl. a Sarolyáni család 1426-ban a beregvármegyei Borsova miatt tiltakozott)* nem lehetetlen, hogy a Sarollyány és Kerepeczy családok egy nemzetségből sarjadtak, vagyis a Kerepeczy család is tk. Gúth-Keled volt.
Lehoczky. Bereg vm. monogr. III. 166.
A táblázaton szereplő ’Sarollyány Miklós fiait, Jánost és Györgyöt 1364-ben ügyvédnek vallja Mándy Péter fia István a leleszi convent előtt.* Nem lehetetlen, hogy ez az István Sarolyány Gálnak testvére volt, mert hiszen Mánd azon a területen épült, mely Zsarolyánhoz tartozott. Ha azonban a Mándy család Puszta-Mándról kapta nevét, akkor nem azonos eredetü. Jánosnak fia Tamás 1380-ban kir. emberként szerepelt,* mig 1401-ben Miklós testvérével egy hatalmaskodási ügyben jönnek elő, mikor is rokonukat, ’Sarolyány Györgynek fiát Jánost és ennek fiát Tamást a Kölcsey családbeliekkel félholtra verték, megsebesitették és zsarolyáni birtokukat elpusztitották.* Id. Miklós fia György 1364-ben szintén a Mándyak ügyvédje volt, 1380-ban pedig kir. ember,* 1389-ben perelt rokonával ’Sarolyány Jánossal, a György fiával.* Fia István 1393-ban királyi ember volt,* ennek fia János 1400-ban tanuskodott Zsarolyánban.* György testvére Péter 1389-ben bátyjával együtt perelt ’Sarolyány Jánossal; fia Gál 1400-ban tanu volt;* 1401-ben nádori kiküldött* s szerepelt 1414-ben is.* Gál fia János 1426-ban királyi ember volt,* 1445-ben többekkel együtt határjárást tartatott Zsarolyán és Ujlak között,* 1448-ban pedig Sámelházy Lászlóval és Pathyody Benedek fiával Lászlóval Sámelháza határait járatta meg,* 1449-ben nevezett Sámelházy Lászlóval együtt királyi adományból* beiktatott Majtis Bere és Puszta-Mánd részeibe.*
Hiteles átirat Mándy Lajos min. tanácsos birtokában.
Gr. Zichy oklevéltár IV. 125–128. és 138–140. l.
O. L. Kir. tábl. 4–2366. 25. szám.
Zichy oklt. IV. köt. 125–128, 138–140. és 175.
Leleszi elenchus. I. köt. S betü, No 197.
Zichy IV. 516.
U. o. V. 208–209.
U. o. V. 208–209.
U. o. 268.
Gr. Károlyi oklt. II. 15.
Zichy VIII. 276.
Kir. tábl. 4–2366. P. 13. sz.
U. o. 24. sz.
Helyesebben kormányzói adományból.
Leleszi elenchus V. köt. S betü, No 197.
A másik ágból Pál nemes utódai közül, kik szintén Sarolyány-nak neveztettek: Pál fia Tamás 1347-ben osztozott rokonaival, fia János 1380-ban királyi ember volt.* Pál fia György 1347-ben Tamás öcscse megbizó levelével jelent meg az országbiró előtt, 1374-ben pedig az Egressyek ügyében királyi ember volt.* Fia János 1378-ban és 1380-ban szintén királyi ember volt,* 1389-ben perelt rokonaival, ’Sarolyány Miklós fiaival Györgygyel és Péterrel s vizsgálatot tartatott a felől, hogy zsarolyáni jószágát illető levelei szatmári házánál elégtek.* 1401-ben rajta és Tamás fián követtek el hatalmaskodást rokonai, valamint Kölcsey Jakabnak fia János és többen. Jánosnak öt gyermeke volt, Tamás, Mihály, Zsófia és még két lány. Tamás 1401-ben nádori kiküldöttként szerepelt,* még ugyanabban az évben rajta is hatalmaskodást követtek el, de sebeiből kigyógyult, mert 1411-ben ujra előjön a neve.* Mihály 1401-ben ugyancsak nádori kiküldött,* 1431-ben a Soldos család beiktatásánál meg királyi ember volt.* Valószinüleg ő volt az a Sarolyány Mihály, ki tanuvallomást tétetett többekkel együtt a gencsi jobbágyokon elkövetett hatalmaskodás miatt.* A lányok közül Zsófia Márton Györgynek lett feleségévé, másik Csekéné, harmadik Erdélyiné volt. S. János fiági 51utódairól nincs adat, vagyona, ugy látszik, egészen a leányágra, a Márton, Cseke és Erdélyi családokra szállott.*
Zichy IV. 125–128., 138–140.
Nagy Iván X–71.
Zichy IV. 44–45, 125–128, 138–140, 172–175.
Leleszi elenchus I. S. No 18.
Zichy V. 268.
Gr. Károlyi I. 571.
Zichy V. 268.
O. L. Kir. tábl. 4–2366. H. 19. sz.
Nagy Iván X, 71.
O. L. Kir. tábl. 4–2366. sz. perirat.
Kerepeczi Márton fia György 1440-ben, vagy talán előbb is, feleségül vette ’Sarolyány Zsófiát, családi tüzhelyét Kerepeczen alapozta meg, az ősi fészekben. 1459-ben* és 1463-ban Bereg vármegyében lakott,* de hihetőleg ebben az időben meghalván atyja (1457-ben még élt) s az ősi curiát a magyar szokásjog értelmében Miklós öcscse örökölvén, elhagyta szülőföldjét, leköltözött Zsarolyánba, hol 1466-ban tünt fel.* Legidősebb fia Benedek ekkor már nagykoru volt, mert ugyanekkor ő is tanuként szerepelt.* Benedeknek, ugy látszik fiatalon halván el, nem maradt utódja. A család törzsévé a fiatalabb Péter lett, a harmadik fiú Tamás, szintén magtalanul halt el.*
Kende lt. 1459.
Lehoczky. Bereg vm. III. 316.
Károlyi oklt. II. 381.
U. o. II. 382.
Mielőtt a család történetének további tárgyalásába fognék, nem mulaszthatom el dr. Komáromy András orsz. levéltárnok uron kivül felsorolni azokat az urakat, kik ez értekezés megirásához hathatósan hozzájárultak: néhai Abonyi Lajos (Márton Ferencz), ki a leszármazási táblák összeállitásával a kutatási alapot megteremtette, fia dr. Márton Lajos ur, ki az apja által összegyüjtött leszármazási adatokat több helyt helyesbitette, a családi irásokat, melyeket jelen munkában felhasználtam, összegyüjtötte s közölte velem azoknak neveit, kiktől adatokat lehetett remélni; Borzovai dr. Nagy Ottó, ki különösen a zsarolyáni birtokviszonyok tisztázásában volt nagy segitségemre s Márton Géza ur, ki nagy buzgósággal kutatta a czeglédi ág adatait s végül Hartyáni Zoltán ur, ki Márton Mihály czeglédi főbiró életére vonatkozólag nyujtott becses adatokat. Továbbá Márton Sándor és dr. Vadász Pál urak nevét kell kiemelnem. A felsoroltakon kivül hálás köszönetet mondok mindazoknak, kik e munkában támogattak.
Péter és Tamás, Zsarolyáni Márton (Márthon) György fiai 1476-ban Majthissy Péterrel és Mihálylyal szemben egy hatalmaskodási perben szerepeltek,* mely per azután ugyanabban az évben barátságos megegyezéssel s az itéletlevél megsemmisitésével ért véget.* 1486-ban Márton Péter, unokatestvérei Zsarolyáni Cseke Miklós és Zsarolyáni Erdélyi Mátyás, Mátyás király idézőlevelével megidéztették Budára Kölcsey Jakabnak fiait Tamást és Mihályt, valamint a nevezett Kölcsey Tamás fiát Mártont, Kölcsey-Mikó Márkot, Lászlót és Lajost, Kölcsey Jakabot és Andrást, kiknek kezében voltak néhai Kölcsey Jánosnak, Jakab fiának összes javai, azért, mert 1401-ben Kölcsey Jakab fia János, s vele együtt Sarolyány Miklós fia György, Petei Balázs, Sarolyány Miklós fia György, S. János fiai Miklós és Tamás, Miklós fia Péter és ugyanazon ’Sarolyány Péter fia Gál, Czegénben lakó Zenke Antal, Szekeres helységben lakó Mihály szolgáikkal és jobbágyaikkal, Klára urnőnek, nevezett Petei (de Pete) Balázs feleségének akaratából, Zsarolyáni Márthon Péternek, Cseke Miklósnak és Erdélyi Mátyásnak nagyatyját Sarolyány Jánost Zsarolyánban elfogták, megsebesitették, félholtra verték s azután otthagyva birtokát elpusztitották.* Az eset azért érdekes különösen, hogy a vizsgálatot a királyi emberek a büncselekmény elkövetése után 85 esztendővel foganatositották, mire alig van máshol példa. 1486-ban a leleszi convent jelenti Mátyás király parancsa következtében, hogy Márton Péternek, Sarolyány Simonnak, Soldos Balázsnak, Sarolyány Mihály, Lukács, Bálint és Benedeknek szekeresi jószágát a Kölcsey családbeliek (Kölcsei Bornemisza János, Farkas Tamás, Mihály és Márton, Kölcsey Balázs, Márk, Lajos és László) hatalmasul elfoglalták s rája jobbágyokat telepitettek, miért is nevezetteket megidéztette.* 1487-ben M. Péter, Tamás fiának s Dorottya, Anna és Krisztina leányainak nevében több zsarolyáni nemessel egyetértőleg a leleszi convent előtt megegyezik a Kölcsey családbeliekkel a Zsarolyán és Szekeres helységek közt levő peres földeken, s a határmesgyéket kiigazitván, a falvak határait megjáratták.* M. Péter Mátyás királytól adományba kapván egész Thybatelke pusztát (Szatmár vm.) s az egész Kencse-pusztát (Bihar vm.), abba 1489-ben Báthory István országbiró parancsa folytán a leleszi convent által beiktattatott.* Csodálatos, 52hogy Kencse-pusztába 1492-ben ujra beiktatja őt a convent;* talán a Jagello-ház alatt beállott zavar tette az ujbóli megerősitést szükségessé. Hogy e pusztákkal mi lett, meddig maradtak a család kezén, nem tudok rá felelni. Egy, a család részére 1774-ben kiállitott szatmárvármegyei nemesi bizonyságlevél azt mondja, hogy M. Péter két pusztáját 1489-ben a leleszi convent előtt nagyságos Báthory Andrásnak bevallotta.* Ennek azonban semmi nyoma s bizonyára tévedés van a dologban, az adományozással tévesztették össze. Ha eladta volna a pusztákat Péter, 1492-ben nem iktathatta volna Kencsébe be magát a hatalmas Báthory családdal szemben. Fennállhat azonban az az eset is, hogy más pusztákat adott el Báthory Andrásnak.
Leleszi elenchus. III. köt. M. Fol. 70.
U. o. Fol. 84.
O. L. Kir. tábl. p. 4–2366. 25. sz.
Nagy-Iday lt. az Orsz. lt.-ban. Eredeti. V. 8. Századok 1888. 747.
O. L. Kir. tábl. p. 4–2366. D. 23. sz.
Nagy-Iday lt. Eredeti.
Leleszi elenchus. V. köt. M betü. No 120.
O. L. Kir. tábl. 4–2366. L. 16. sz.
Péternek gyermekei voltak: idősb és ifjabb Tamás (kikről, mint a család fenntartóiról alább szólok), Dorottya, ki Csegöld szatmárvármegyei helységbe ment férjhez egy Baráth-családbelihez, Krisztina és Anna, kik hajadonok maradtak, Gergely, ki szinte deficiált. Az a «borzovai» Márton Simon († 1567), ki a XVI. században a borsodvármegyei Szendrő várának kapitánya volt, s kit Nagy Iván a családhoz számit, nem bizonyos, hogy ide tartozik. Lehet ugyan, hogy a szatmárvármegyei Zsarolyán mellett fekvő Borzováról irta magát, lehet azonban az is, hogy a gömörvármegyeiről (ez utóbbi helység jelenleg Szádvárborsa nevet visel). Hogy Péternek, két egy időben élő Tamás nevü fia volt, ezt a Nagy-Iday levéltárban 1748-ban, régi feljegyzések alapján Márton József által készitett családfán* kivül az a körülmény is támogatja, hogy 1571-ben Tamás fia Mihály és Tamás fiai Albert, valamint Kristóf patruelisnek (atyáról való unokatestvérnek) mondatnak.* Ilyen eset különben a magyar általános történelemben is előfordul, Hunyadi Jánosnak is volt vele egyidőben élő János nevü testvére. Egyik (valószinüleg az idősb) Tamásnak 1530-ban özvegye Juliánna biz. középszolnokvármegyei birtokát eladta Árvai (?) Ferencznek.* Még 1530 előtt ez a Juliánna és Tyúkodi Császár Bálintnak, majd Albertnek özvegye Erzsébet megidézték Szodorói Veres Jánost egy szodorói puszta-jobbágytelek elfoglalása miatt.* Márton Tamás özvegye Juliánna 1547-ben jogtalanul birta többedmagával néhai Szodoray Máté szodorai és keszii részbirtokait, miért is megintették Szodoray János és Tamás.* Ugy látszik, hogy Márton Tamás felesége Szodoray lány volt. Idősebb Tamásnak fia: Mihály volt, az ifjabbé Albert és Kristóf. Először nézzük a két fiatalabbat, kik magtalanul haltak el. Albert 1552-ben birtokos volt Sámelháza-pusztán,* 1571-ben tiltakozott a Kerepeczy család ellen, mely Mándon egy három jobbágytelekre osztott nemesi fundust eladott a Kende családnak.* 1582-ben febr. 22. Pozsonyban kelt oklevélben unokaöcscsével Márton Gergelylyel s többekkel együtt Rudolf királytól adományt nyert egész Mánd helységre, melynek birtokába a leleszi convent által 1583-ban in festo Beati Gregorii Papć iktattatott be ellenmondás nélkül.* Albert felesége Mándy lány volt, de lehetséges, hogy a Mándy családdal régibb keletü összeköttetése is volt a Márton familiának. Albert 1590-ben jelen van unokaöcscsének Márton Tamásnak s adományos társainak Zsarolyán helységbe és Sámel-pusztába való beiktatásánál,* 1592-ben pedig Borzován van jelen a borzovai Nagy család statutiójánál.* Lakását Mándon tartotta. Öcscse Kristóf 1571-ben Mihály és Albert bátyjaival együtt tiltakozott a Kerepeczyek ellen. Családot nem alapitott s 1582-ben már nem élt.
Nagy-Iday lt. IV. fasc. Vegyes.
Leleszi convent okl. Csal. lt.
Petri. Szilágy vm. monografiája. V. 77.
U. ott. 78.
U. ott. 78.
O. L. Kir. tábl. p. 4–2366. No 13. 47. sz.
A leleszi convent hiteles átirása a családi lt.-ban.
Hiteles átirat a családi lt-ban. Az adományozottak teljes névsora: Almássy Ádám, Mándy Ambrus (Benedek fia, ki szinte Benedeknek, Mándy Ferencz fiának fia), Mándy Bernát, György és János; Márthon Gergely és Albert; mándi Ch˙án˙ István, Chompaz György, Mándy, másként Szabó Péter, Uray Simon és Cheke András.
Hiteles átirat a családi lt.-ban.
Turul 1909. 62.
A család fenntartója a három testvér közül a legidősebb, Mihály lett, ki 1549-ben jelen van Sámelháza-puszta határjárásánál* s 1552-ben őt is a sámelházi birtokosok közt találjuk.* 531571-ben Mihály feleségével Mándy Erzsébettel, Gergely és Tamás fiaival, Ilona Ramocha Kálmánné s Anna Mándy Györgyné leányaival s Albert és Kristóf atyjáról való unokatestvéreivel (patruelis) a leleszi convent előtt megjelenvén, tiltakozott néhai Kerepeczy András fiai István és Imre cselekedete ellen, kik egy Mándon levő egész nemesi telket és curiát, mely abban az időben három jobbágy-telekre volt osztva, Paxy Zsuzsánnának, Czégényi Kende Mihály özvegyének és Komornik Lászlónak (ki néhai Komornik János özvegyétől, Paxy Zsuzsánna testvérétől Paxy Margittól származott) eladtak; mely jószág pedig «ipsos prohibentes in propinquiori Ramo Generationis et Avitico tangentibus et concernentibus».* Ez kétségtelen bizonyitéka annak, hogy ők a Kerepeczy családdal vérségi összeköttetésben állottak. A tiltakozásnak meg is lett az eredménye, néhai Kerepeczy András fiai István és Imre azt az egész ősi nemes curiát Mándon minden tartozékával, mely curiában akkor Gyárfás Gergely nevü jobbágy lakott M. Mihálynak, feleségének és fiainak 100 magyar forint érczpénzért 1572-ben a leleszi convent előtt örökösen bevallották.* E birtok nem volt sokáig a család kezében, Mihály meghalván, özvegye és fiai 1576-ban pálfalvi Bwr˙an Ferencz szatmárvármegyei alispán és szolgabirái előtt azt a bizonyos mándi curiát és tartozékait Almássy Gáspár diáknak, ki néhai Almássy Mihálytól és néhai Mándy Benedek lányától, Mándy Ilonától származott 100 magyar frt kötés alatt 95 magyar forintért eladták.*
O. L. Kir. tábl. p. 4–2366. A. 10. sz.
O. L. Kir. tábl. p. 4–2366. 47. sz.
Eredeti átirat a családi lt.-ban. V. ö. még Leleszi elenchus VI. kötet, B., betü M. No 40.
Eredeti átirat a családi lt.-ban. V. ö. Leleszi elenchus IV. köt. M. betü. No 86.
Eredeti irat a cs. lt.-ban.
Mihálynak és mándi Mándy Erzsébetnek gyermekei voltak: Gergely Tamás, Ilona és Anna. Az 1748-ban készitett családfa szerint még Katalin nevü lányuk is volt: Cseke Gáspárné.* A leleszi elenchus Ilonán és Annán kivül egy Chesula (Gizella?) nevü lányáról is tud,* mig ugyanennek az oklevélnek 1779. évi átirása csak a két első leányról beszél.* Anna 1571-ben már mándi Mándy György hitvese, majd özvegyen maradván, a Hunt-Pázmán nemzetségbeli ancsikai Lázár Tamásnak nyujtotta kezét.* Ilona 1571-ben még hajadon, de nemsokára férjhez megy ramochaházi Ramocha Kálmánhoz s 1590-ben már mint özvegy inti meg lányát Ramocha Erzsébetet, Naményi Ferencz feleségét bizonyos ramochaházi (Szabolcs vm.) részek miatt.* Gergely és Tamás nagy családtörzseknek lettek őseivé. Gergely a mándi ágak megalapitója lett, melynek oldalhajtása a dunántuli ág. Tamás pedig a zsarolyáni vonalat alapitotta, melyből az ákosi és szoboszlai oldalágak eredtek igen sok felé elágazva.
Nagy-Iday lt. IV. fasc.
O. L. VI. köt. B.; M. betü, No 40.
Csal. levt.
Nagy-Iday lt. IV. fasc.
O. L. Leleszi elenchus R. betü, No 189.
