Csák Máté állitólagos pénzverése és egy «trieri» oklevél.
Csák Máté állitólagos pénzverése és egy «trieri» oklevél.
A XIII. és XIV. század fordulóján szereplő hatalmas olygarcha, trencséni Csák Máté életének és működésének méltatói – Szalay László és Pór Antal – némi csodálkozással állapitják meg, hogy egyes történetirók egy oklevél helytelen magyarázata alapján azt állitják, hogy Csák Máté – egyéb bitorlásai mellett – fejedelemsége területén pénzt is veretett volna.* Az általuk idézett oklevél valóban semmi támaszpontot sem nyujt et állitás bizonyitására. Van azonban egy 1300. márczius 30-áról keltezett oklevelünk, amelyre támaszkodva már egész határozottsággal beszélhetnénk Máté pénzveréséről. A kérdéses oklevelet – Fejér másolata szerint* – a trencséni városi tanács pecsételte meg s adta ki egy trencséni polgárok közt létrejött adásvételi ügylet tárgyában.* Ez oklevélben szó esik «decem et septem solidos Trenchinenses»-ről, «pro octuaginta et sex libris Trenchinen.»-ről, majd «sedecim libras dicte monete»-ről. Ha az eredeti oklevélben tényleg e kifejezések szerepelnének, ugy kétségtelenül megállapitottnak tekinthetnők, hogy 1300-ban Csák Máté, Trencsén ura, csakugyan veretett pénzt, még pedig – a magyar pénzszámitásban teljesen ismeretlen «solidus» kifejezésből következtetve – a királyi pénzveréstől eltérő pénzláb alapján. Nyilvánvalónak tartom, hogy mindazok, akik Máté pénzveréséről beszéltek, főkép ez oklevél ismerete alapján s nem a Szalaynál és Pórnál idézett oklevél nyomán tették ezt.
Szalay László: Magyarország Története. 2. kiad. II. kötet. Pest, 1862. 153. l.: «honnan meritették légyen nehány történetiróink, hogy pénzt is veretett, nem tudom. Tudtomra ennek semmiféle példányai sem maradtak reánk s a nyitrai püspök levelének e helye, Zachur maledictus serviens Matthaei palatini, in nova moneta in Nitra fecit damnum circiter sex marcarum, azt éppen nem jelenti, hogy pénzt is veretett.» Pór Antal: Trencsényi Csák Máté 1260–1321. Budapest, 1888. 105. l. jegyzetben ugyanez oklevélhelyet idézve, mondja: «E tételből olvassák ki némelyek, hogy Máté pénzt is veretett.» – Az oklevelet ld. Fejér VIII/2. 176. l.
Fejér VI/a. 300–301. l.
Mint ilyent idézem egyebek közt magam is: A magyar városok az Árpádok korában. Budapest, 1908. cz. művem 47., 86. és 87. lapján.
A budapesti egyetemi könyvtár birtokában levő eredeti oklevél azonban ellentmond e feltevéseknek. A város neve nyolczszor fordul elő, oklevelünkben, hétszer világosan «Treuen»-nek irva, nyolczadszor «Treu» formában. Ez semmiképen sem olvasható Trencsénnek s csak Trier jelző formában alkalmazott (Treverensis) latin nevének röviditése lehet.
Az oklevél szövege a következő:
Nos Sobolo dictus de piro et Cybela eius uxor cives Treu(er)en(ses) notum facimus Universis presentes litteras inspecturia, quod sociata manu et pari consensu vendidimus Danieli judeo Treu(er)en(si) olkam nostram cum orto adiacente, sitam apud sanctum Remigium, iuxta torcular quondam Ludowici dicti de domo, civil Treu(er)en(sis), cum suis juribus et attineneiis, ex quibus decem et septem solidos Treu(er)en(ses) dari annui census debentur racione fundi liberi et absoluti ab omni alio censu et obligacione qualibet, pro octuaginta et sex labris Treu(er) en(sium) denariorum, nobis a dicto Daniele judeo traditis et solutis ante confeccionem presentium litterarum, juri nobis in dictis olka et orto conpetenti renunciantes, promittentes bona fide prefato Danieli judeo de emcione dictarum olke et orti tuarandiani prestare metam et rectam sine dolo, hoc acto inter nos et dictum Danielem judeum: per nos a proximo festo pasche instanti ad annum in eodem festo predictas olkam et ortum et medio tempore quandocunque voluerimus reemere potuerimus cum dicta summa pecunie et ad nos dicta olka cum orto ut presens libere revertatur. Et si nos hoc facere neglexerimus, predicto anno finito sedecim libras dicte monete tenebimur solvere dicto Danieli judeo extunc et satisfacere de eisdem. Et ego Danielis judeus supradictus confiteor premissa esse vera, omnia et singula, promittens firmiter ea observare bona fide. Testes huius rei sunt viri honesti domini videlicet Fridericus dictus de orreo et Johannes dictus proudon scabini Treu(erenses) ad premissa rogati. In quorum omnium testimonium et debitam firmitatem presentes litteras exinde confectas nos So. Cybela et Daniel judeus supradicti sigillo civitatis Treu(er)en(sis) rogamus communiri. Et nos scultetus et scabini civitatis Treu(er)en(sis) eiusdem civitatis sigillum ad preces predictorum So. Cybele et Danielis presentibus duximus apporlendum in testimonium premissorum omnium. Actum et datum anno domini M°. ccc°. feria quarta ante ramos palmarum.
Hártyára irt eredetije a budapesti egyetemi könyvtárban (Litt. orig. Nr. 620); a hártya alján bevágás, függőpecsétje hiányzik. Közölve tévesen: Fejér: Cod. D. VI/2. 300–1 l.
Ha most már ez oklevelet összehasonlitjuk egykori trieri oklevelekkel,* azt látjuk, hogy ugy 34formai, mint tartalmi tekintetben teljesen megfelel azoknak. A hazai gyakorlatban teljesen szokatlan az oklevél szövegezése, a kiállitás és pecsételés módja. Viszont a trieri diplomatikai gyakorlatban csaknem szószerint egyező oklevelekkel találkozunk.* A benne szereplő Olka szó is ismeretlen e korban hazánkban s Németországban is főkép csak Trier környékén használatos a szőlőbirtok jelölésére.* Ugyanez áll a városbiró és esküdtek jelölésére használt «scultetus» és «scabini» kifejezésekről.* Megemlitendő, hogy a benne emlitett polgároknak vezetékneve van, a mire e korból hazánkban nincs példa és hogy az oklevélben emlitett Szent Remig egyház is trieri oklevelekben szerepel, mint helymeghatározó.* Mindezek alapján teljes bizonyossággal megállapithatjuk, hogy oklevelünknek semmi köze sincs Trencsén városához s a benne emlitett pénznek Csák Mátéhoz. Ezzel azután az egyetlen bizonyiték, a melyből a felvidéken fejedelmi hatalmat bitorló Máté ur pénzverésére következtethetnénk, semmivé foszlik.
V. ö. pl. a Hontheim Jo. Nic.: Historia Trevirensis diplomatica et pragmatica. T. I. Augustć Vind., 1750. 813–4, 818, 826 l. stb.
Pl. Lamprecht, Karl: Deutsches Wirtschaftsleben, Leipzig, 1883 III. 107. l. 1301 ápr. 8. «Ego Heinricus armiger de Tallanc, castrensis apud Grimberch notum esse cupio nversis presentes litteras inspecturis, quod ... 35 lb. Treverensium d. ... In cuius rei testimonium sigillum prudentis viri domini Jacobi sculteti Treverensis ad preces meas instantes, cum sigillum proprium non habeam presentibus est appensum. Et nos Jacobus scultetus Treverensis ad preces idoneas dicti Heinrici sigillum nostrum presentibus apposuimus in testimonium omnium premissorum.»
U. o. 1/1. 405. l. Der Ausdruck Olke oder Olk bezeichnet noch heutzutage grössere Wingerte an der Mosel, namentlich um Trier; vielfach ist er auch zum Eigennamen bestimmter Wingerttstücke geworden.» (Oklevélidézetekből a jegyzetekben.) «Wemzius de holca» ... «culturas quatuor 30 jugerum, olkam unam» ... «dat mansus uno di ministrum in colligendo vino in olca.» – «So schon 1152 : vineam, quam Olka vulgariter appelant. Später wird er missbräuchlich auch für anderen Anbau verwendet.» V. ö. még 420., 441. és III. 325., 491. l.
U. o. I/2. 721 s. köv. l. III. 22., 54., 85., 107., 113. l.
U. o. I/1. 440. l.: «terre sita apud sanctum Remigium.»
Dr. Hóman Bálint.
