Egy ismeretlen székely ispán.
Egy ismeretlen székely ispán.
Zsigmond király fivérével, Venczel cseh királylyal, 1411 jul. 9-én kibékülvén, nevezett napon igen érdekes oklevelet állit ki, melynek ugyan helyi keltezése nincs, de melyről, mert Zsigmond 1411 julius kezdetén állandóan Budán tartózkodott, határozottan mondhatjuk, hogy Budán állitották ki. A benne foglalt egyezség főpontjai a következők: a két fivér egymás között abban állapodik meg, hogy Venczel megkapja a császári méltóságot s a mellett Csehország királya is marad. Zsigmond kiköti a maga részére, hogy őt mindenki római királynak ismerje el, hogy mindegyiköknek a német birodalom jövedelmének fele jusson, a mennyiben azokat birodalmi czélokra fel nem használják; hogy a birodalomra szállt tartományok felét szintén maguk között egyenlő módon osszák fel, hogy a német korona a Luxemburg-család számára biztositva maradjon, hogy a pápát a császári méltóságnak Venczel számára történendő adományozására birják rá, a választófejedelmeket szintén erre hajlandókká tegyék, a választófejedelmi gyülekezetnek Zsigmondellenes tagjait arra birják, hogy Zsigmondnak római királyi méltóságát meg ne támadják, hogy a birodalmi szent jelvényeket addig, mig él, Venczel birtokában hagyják és hogy mindkét fivér saját hiveit a másikéival békitse ki. Az okiratot a következők látták el pecséteikkel:
1. (Kanizsai) János esztergomi érsek († 1417.)
2. András spalatói érsek.
3. (Hédervári) János győri püspök († 1415.)
4. Stibor egri püspök.
5. Fülöp váczi püspök.
6. Hinko nyitrai püspök.
7. Garai Miklós Magyarország nádora († 1433.)
8. (Stibcsiczi) Stibor erdélyi vajda († 1414.)
9. «Simon Franke v. Szecsen (Zeschen)» a ki nem más mint Katyisz nb. Széchényi Simon, kit 1387-től 1418-ig ismerünk.(Származására nézve téves a forrás, mert Simonnak nem Ferencz (= Franke), hanem Kónya Miklós az atyja; Ferencz a fivére. 1395-ben országbiró, 1406–1407 kir. ajtónállómester. A közlés, ugy látszik, itt némileg zavaros. Miután Ferencz 1411 márczius 24-én már mint néhai emlittetik, világos, hogy itt nem Simon és Ferenczről lehet szó s hogy a magyarázatnak csak két lehetősége van. Simon itt vagy «frater Frank», a mi nem igen valószinü, vagy Ferencznek egy Simon nevü, de eddig ismeretlen fiával van dolgunk. Windecke Eberhard is a Széchényieket «Francken»-eknek nevezi. Ugy látszik tehát, hogy okiratunk német fogalmazója is a család eme tagját «Franke»nek vette; hogy e téren mily ferditésekre akadunk, bizonyitja a «Liber Pastorum» cz. velenczei államkönyv VI. 297,* melyben 1387-ben »Frank filius quondam Combani» mint Zsigmond király tanuja szerepel, pedig ez senki más mint Katyisz nb. Széchényi Kónya fia Ferencz.)
Anjoukori diplomat. Emlékek III. 649.
10. «Hofmeister Johann Heinrichs Sohn». Ezt 1411. évi egyéb okiratokban is megtaláljuk. Héder nb. Henrik fia Tamási János ez, de nem udvarmester, hanem ajtónállómester.
11. Ozorai Fülöp Temesmegye főispánja (= Scolaris Pipo).
12. Krbaviai János tálnokmester.
13. «der Marschall der Königin Barbara Deső v. Garai». Marschall annyi mint lovászmester. Garai Dezsőt 1412-ben királynéi lovászmesternek ismerjük.
14. Monoszlói Csupor Pál «Ban und Graf zu Windiachen Landen» vagyis dalmát-horvát bán.
15. Sigmund v. Loszoncz.
16. Johann Harapk der Szekler-Gr(af).
17. Albesi Dávid Zólyommegye főispánja (1385–1417).
18. Rozgonyi János, Sárosmegye főispánja (1406–1433).
19. Berzeviczi Henrik fia Péter «Gr(af) aus dem Zips».
20. Palóczi Máté diósgyőri várnagy.
21. Buda város polgármestere.
22. Székesfehérvár polgármestere.
23. Nagyszombat város polgármestere.
24. Pozsony város polgármestere.
25. Sopron város polgármestere.*
Altmann: Die Urkunden Kaiser Sigmund, Nr. 59.
Az okirat valódiságát nem lehet kétségbe vonni. Úgy az egyházi mint a világi országnagyok névsorát nagyban és egészben a többi egykoru okiratok is igazolják* és mindegyikökről többet-kevesebbet tudunk. De kettőt kell mindamellett különösen kiemelnünk.
Palóczi Máté pl. 1410 okt. 21-én már a diósgyőri várnagy (és Hevesmegye főispánja). Bánffy-oklevéltár I. 526.
Az egyik a Tomaj nb. Losonczi Zsigmond, kiről mindeddig nem sokat tudtunk. A Bánffy-oklevéltár megjelenése óta már közelebbről ismeretes. Felmerül 1396 márczius 6-án, részt vett a morvaországi s boszniai hadjáratokban; 1301417. szept. 7-én az orsovai vár kapitánya és utoljára fellép 1433 jun. 18.; 1435 jun. 7-én már néhai.* Fenti okiratunk, ha szövege s irásjelzése nevezi.
Bánffy-oklevéltár I. 464–605.
Sokkal érdekesebb azonban a közvetlenül utána felsorolt Harapki János székely ispán, kinek létéről mindeddig semmit sem tudtunk. 1404 jul. 28-án Haraszti János és Monostori László a székelyek ispánja;* 1404 nov. 3-án már Marczali Dénes az;* 1405 jun. 28-án Salomo fia Nádas(d)i Mihály a ispán,* ki e hivatalt még 1420-ban is viseli.
Székely okmánytár III. 21.
U. o. I. 98.
Urkundenbuch zur Geschiclite der Deutschen in Siebenbürgen III. 344.
Okiratunk értelmében pedig 1411 julius 9-én Harapki János is a székelyek ispánja lett volna. Erre nézve mindenek előtt megjegyzendő, hogy számos oly okiratilag bebizonyitott esetet tudunk, hogy a székely ispánsággal ketten voltak felruházva, s ezért külön felsorolásuk csak szószaporitás volna. A legtöbb esetben, mert e kettősség még más országos hivatalos állásokban is kimutatható, úgy találjuk, hogy az egymás mellett müködő főispánok nem minden egyes esetben intézték el közös megbeszéléssel, tanácskozással és kölcsönös beleegyezéssel a hivatalos teendőket, hanem hogy az egyik az udvarban és a király kiséretében az állást csak képviselte, mig tiszttársa mint tényleges ügyvezető a rábizott megye ügyét-baját tényleg kormányozta. Igy tehát sehogy sem feltünő, hogy 1411 jul. 9-én azalatt mig Harapki János, a királyi udvarban fenti okirat kibocsátásán a király személye körül közremüködött, Nádasi Mihály otthon a székely ispáni teendőket – egy második comes terrestris – végezte.
Arra pedig, hogy a székely ispáni méltóság elég gyakran nem székelyek és nem erdélyiek kezén volt, szintén annyi okirati bizonyitékunk van, hogy felsorolásuk teljesen fölösleges.
Kérdés már most, hogy ki volt Harapki János.
A székelyek történetének legjobb ismerője, Dr. Szádeczky Lajos tanár, ily nevü székely ispánt nem ismer és igy első pillanatra azt kellene hinnünk, hogy Harapk csak ferditett és hogy az 1404-ben szereplő Haraszti Jánossal van dolgunk. Az illető okirat eredetije nem áll ugyan rendelkezésemre, de mindamellett azt hiszem, hogy Altmann a nevet helyesen közölte. Az ellenkezőre csak akkor volna szabad gondolni, ha Harapk nevü helységet és Harapki nevü családot forrásainkban nem találnánk. De találunk. Mindenek előtt megemlitem, hogy Sárosmegyében még most is van egy Hrabkó nevű helység, mely a 15-ik században mint Hrabkow, Harapko szerepel; de annak, hogy ott egy Harapkói nevü család létezett volna, nyomát sem találjuk; másutt kell tehát keresnünk.
A Dorozsma nb. Garai István bán (1269–1300) többek között egy János nevü fiut is hagyott maga után, ki 1314-ben a királytól a bácsmegyei Keresztur mellett és Valkómegyében egynéhány birtokot kap, 1317 decz. 20-án a «Botos» melléknevet viseli, melyet egyenes utódai állandó családnévnek használnak, 1388-ban olvassuk, hogy Botos Domonkos bizonyos Harapki Miklóssal együtt a hütlen Korpádi János valkómegyei birtokait királyi adományként kapja. E Harapk, mely némelykor Harapkó néven is szerepel, Valkómegyében a mai Verőcze és Szerém megyék hegyvidékén feküdt.*
Csánki, II. 314.
A Botos-család későbbi tagjai állandóan használják a «harapki» előnevet; azt azonban, vajjon a fenti Harapki Miklós szintén a Dorozsma nb. harapki Botos-család tagja-e vagy a Botosok mellett Harapkon még egy velök nem törzsrokon Harapki-család is élt-e, nem tudjuk. 1402 decz. 11-én Bodrogmegye tisztikara tanusitja, hogy bátmonostori Töttös Lászlónak két garai jobbágyat Haraphki János és a czikádori apát Nyékfaluban elfogatták. Mindkettőjüknek a tisztje bizonyos Gál fia Péter.* Hogy e Harapk alatt a valkómegyei helység értendő, kétséget nem szenvedhet.
Zichy-oklevéltár V. 328.
Láttuk tehát, hogy volt egy Harapk(o) nevü helység Valkómegyében, hogy a Dorozsma nb. Garaiak egyik ága, a Botos-család a «harapki» előnevet használta, hogy 1374-ben egy Harapki Miklós és 1402-ben egy Harapki János mint tekintélyes délvidéki földesurak szerepeltek. Mindezek alapján határozottan állithatjuk, hogy a fenti okiratban előforduló Harapki bizony nem ferdités és hogy egy Harapki János mindeddig ismeretlen székely ispán 1411-ben tényleg létezett.
Dr. Wertner Mór.
