Családi levéltárak a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában.
Családi levéltárak a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában.
Felesleges munkát végeznénk, ha fel akarnók fedezni a Nemzeti Múzeum könyvtárának családi levéltárait, annyira ismeretes e gyüjteménynek gazdagsága a történetkutatók előtt; de most, hogy megjelent a letéteményezésükről és kezelésükről szóló szabályzat, ennek bemutatása kapcsán megemlékszünk néhány szóval róluk.
Negyven esztendeje most annak, hogy a Kállay-nemzetség, szivén viselve értékes, főleg középkori oklevelekben gazdag levéltárának sorsát, családi ülésén elhatározta, hogy azt a Nemzeti Múzeumnak ajánlja fel letétkép a következő feltételek mellett: a Múzeum gondoskodik a levéltár elszállitásáról, rendezéséről és felállitásáról, s mint a Kállay-család levéltárát külön kezelteti, két példányban leltárt készittet róla s ezek egyikét megküldi a családnak; kikötötte továbbá azt is, hogy a család tagjai a levéltár darabjairól hiteles másolatokat készittethessenek.
Trefort Ágost, az akkori kultuszminiszter, méltányolta e hazafias s a hazai történettudományra nézve rendkivül fontos elhatározást s 1876 január 31-ikén 1161. sz. a. kelt leiratában elfogadta a család feltételéit.
A Kállay-levéltár nem sokáig maradt egyedül, egyik család a másik után bizta rá levelesládáját a Múzeumra a lefolyt negyven esztendő alatt, úgy, hogy majd százra rug immár az Orsz. Széchényi-Könyvtárban őrzött családi levéltárak száma.
Hogy nagy multunk mennyi fontos emlékét őrizték meg ezek, azt felesleges sok szóval hangsulyoznunk, elég az alább közölt névsorra rámutatnunk, a melyben számos elsőrangu szerepet játszott családra akadunk. Ezrekre rug a középkori oklevelek száma e családi levéltárakban, s az ujabb korból is sok fontos politikai és művelődéstörténeti emléket köszönhetünk nekik; hogy csak néhány példát említsünk: ritka pecséteket, köztük egy arany bullát 1223-ból, gyönyörü czimeresleveleket, köztük az első festett armálist 1405-ből, az 1386-i országgyülés végzéseit, Mária királynő 1386-i oklevelét Károly meggyilkolásáról stb., stb.
A családi levéltárak átvételénél a könyvtár a fenti ministeri leiratban jóváhagyott módozatokat tartván szem előtt, az azóta lefolyt négy évtized alatt e tekintetben bizonyos gyakorlat 133fejlődött ki, a melynek alapján a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a következő szabályzatot állitotta össze (1914. szept. 4. 78,077. sz. a), mely a «Budapesti Közlöny» 1914. 289. számában jelent meg:
Szabályzat családi levéltáraknak a Magyar Nemzeti Múzeumban való letéteményezésére és kezelésére.
1. A Magyar Nemzeti Múzeum családi levéltárakat, a család tulajdonjogának épségben tartása mellett, letéteményül, megőrzés czéljából elfogad.
2. Letéteményezésre jogosult a levéltár tulajdonosa, illetőleg tulajdonosai, vagy az, a ki a levéltárral jogosan rendelkezik.
3. A letéteményező a tulajdonjog, ugyszintén a letéteményezés illetékessége felől felmerülő ügyekben a Magyar Nemzeti Múzeummal szemben szavatosságot vállal.
4. A letéteményező vagy maga gondoskodik a levéltárnak a Magyar Nemzeti Múzeumba szállitásáról, vagy kivánságára az átvétel és szállitás a Magyar Nemzeti Múzeum által és költségén történik.
5. Minden családi levéltár az Országos Széchényi-könyvtár levéltári osztályában, a többi anyagtól elkülönitve, a család neve alatt állittatik fel; annak egyes darabjai megfelelő külön bélyegzővel jelöltetnek meg.
6. Az átvétel megtörténtéről a letéteményező irásban értesítendő és arról a Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Ministernek is jelentés teendő.
7. A Magyar Nemzeti Múzeum a levéltár rendezésének megtörténtével megküldi a letéteményezőnek a levéltárról év- és darabszám szerint készült jegyzéket, a mely átvételi elismervényül is szolgál.
8. Ha a letéteményező kivánja, a Magyar Nemzeti Múzeum gondoskodik arról, hogy a letéteményező költségére, hozzáértő szakember a levéltárról tartalom szerint való részletes lajstromot készitsen.
9. A letéteményezett levéltár, ha külön kikötés a letéteményezéskor a levéltárra vagy egyes darabjaira nem történik, tudományos kutatás czéljából a Magyar Nemzeti Múzeum helyiségeiben használható. A letéteményezők, vagy azok jogutódai szabályszerü téritvény ellenében ki is vihetnek a levéltárból darabokat s erre másoknak is adhatnak engedélyt, ugyszintén a levéltár darabjairól hiteles másolatokat készittethetnek.
10. A Magyar Nemzeti Múzeumban letéteményezett családi levéltárnak vagy egyes darabjainak visszaadása, a letéteményezőknek, vagy azok igazolt jogutódainak kellőkép indokolt kivánságára, különös méltánylást érdemlő esetekben kivételesen és csak a Vallás- és Közoktatásügyi m. kir: Minister hozzájárulásával történhetik meg.
Az eddig letéteményezett családi levéltárak névsora a következő:
Antos, br. Balassa, br. Bánffy; Bárány, Barkóczy, Bartal, Becsky, Békássy, Beniczky, gr. Berényi, Berzeviczy, gr. Bethlen, Bezerédj, Bogyay, Bónis, Bugarin-Horváth, gr. Csáky, Csoma, Danch, Dessewffy, Dobos, Dőry, Dobay, br. Drozdik, gr. Eszterházy, Fejérpataky, gr. Forgách, Gaál, Ghyczy, Gosztony, Görgey, Hanvay, br. Hellenbach, Hertelendy, Horváth, (Zalabéri), Ibrányi, br. Jeszenák, Justh, Ivánka, Kállay, Kapuváry, Kapy, Kende, Kisfaludy, Kolossy, Kossuth, Kölcsey, Kruplanicz; Kubinyi, Kvassay, Latinovics, Leővey, Lippich, Lipthay, Luka, Magyary-Kossa, br. Majthényi, Máriássy, br. Mednyánszky, Melczer, Motesiczky, Nagy (Hidaskürti), Pataky, Péchy, br. Perényi, Pottornyay, Pregardt-Paur, Radák, Rajky, Reviczky, gr. Rhédey, Rhaell (Rholly), Rosty, Salamon, Sibrik, Sombory, Soós, gr. Széchényi, Szent-Iványi, Szerdahelyi, Szily, Szinyey-Merse, Szirmay, Szögyény-Marich, Szulyovszky, Szunyogh, Tallián, Tarányi-Osztérhuber, gr. Teleki, Thaly, Tihanyi, Török (Telekesi), Török (Váradi), Töttösy; Uray, Ursini-Blagay, Ujházy, Vidos, Zathureczky, Zombat.
H.
