A Széchényi-Szabó család.
A Széchényi-Szabó család.
Az 1667-ben czimereslevelet nyert Széchényi-Szabó család egyik ágáról, melynek leszármazását, nemességét Nógrád megye 1841-ben igazolta, megemlékezik Nagy Iván (X. 439.), valamint Bártfai Szabó László is a Széchényi grófokról irt nagy munkájában (I. 108.). Mi ez alkalommal a család egy másik, ma is virágzó ágazatáról szólunk, mely családtörténeti munkákban még nem volt ismertetve.
Széchény Szabó György gyöngyösi főbiró s fiai Márton, Gáspár és György 1667 október 8-án nyertek I. Lipót királytól armálist, mely 1669 deczember 11-én hirdettetett ki Füleken, Heves és Külső-Szolnok megye közgyülésén. A Nógrád megye levéltárában őrzött eredeti oklevél a következő czimert tartalmazza: kerektalpu, vörössel és kékkel hasitott pajzs jobboldali mezejében balról benyuló kékruhás, könyöklő jobbkar ezüst kettőskeresztet tart; a baloldali mezőben vértől csepegő, turbános törökfej lebeg, fölötte jobbról ezüst félhold, balról arany csillag; sisakdisz: jobbjában egyenes kardot, baljában zöld pálmaágat tartó, növő griff; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Az oklevélből hiányzik az «e statu et conditione ignobili» kitétel, de az sincs benne határozottan megjelölve, hogy a szerző már azelőtt is nemesi jogokat élvezett, vagy hogy ez alkalommal ujból (denuo) nemesittetik.
A Széchényi grófok elődei tudvalevőleg szintén viselték a Szabó nevet, mint ez az 1629-ben nyert armálisukból is kitünik, hol az egyik testvér Sartoris (Szabó fia) társnévvel van nevezve. Ezen Széchényi Lőrincz 1620-ban atyjával, Mártonnal együtt Szécsényből Gyöngyösre költözött, az ottani rokonaihoz. Később, midőn innen elszármazott, a gróffá lett utódai is tartották a rokonságot a Gyöngyösön maradt Széchényi-Szabókkal. Minthogy a Szabó melléknevet mindkét ág viselte, kétségtelen, hogy a családnak egy közös ősapját is igy hivták valamikor. Márton már igy van nevezve, valamint kortársa, az 1618 táján Kecskemétre került Széchényi Szabó István is. Hogy a fent emlitett György főbiró elődei mikor szakadtak Gyöngyösre, nem tudjuk; hihetőleg nem sokkal 1620 előtt. Györgynek, a későbbi érsekprimásnak, Lőrinczen kivül aligha volt több fitestvére, mert különben azok neveit is belevétette volna az 1629-iki nemeslevélbe, noha az ellenkező esetre is van példa (Deák, Pettkó cs.). Ha az akkor élt többi Széchényi-Szabók György primásnak elsőfoku unokatestvérei voltak – a mi valószinü, – azon esetben is már Mártonnak 63atyja kell hogy viselte legyen a kettős nevet. Ha pedig netán másodunokatestvérei voltak, akkor Mártonnak nagyatyja volt az első közös ősük, aki átörökitette utódaira a Szabó vagy Széchényi-Szabó nevet. A korábbi elődöknek tán más neve is lehetett. Széchényi néven valószinüleg hiába kutatnánk utánuk az esetleg fennmaradt régi összeirásokban.
A primás az 1687-ben kelt alapitólevélben emliti, hogy atyja Szécsény várában katonáskodott (s később a török harczokban el is esett). Ugyancsak Lőrincz is feljegyezte, hogy 1620 előtt Szécsényben laktak s Bethlen Gábor hada égette fel a szécsényi házukat. Ha az emlitett házuk nem Szécsényben, hanem Szécsénykén vagyis Kisszécsényben feküdt volna, bizonyára pontosabban megjelölte volna ezen község nevét, megkülönböztetésül Szécsénytől, ahol az atyja tényleg lakott és a várban katonáskodott. Érthetőbb is, hogy Bethlen katonái itt az ellenséges királyi vár mellett dultak és égettek, nem pedig távol egy ártatlan kis faluban. De különben is ezidőben Szécsény alatt csakis Szécsényt értették, mert Szécsényke csupán Alsó- és Felső-Szécsényke s Kis-Szécsényke név alatt fordul elő az egykoru irásokban (pl. nógrádmegyei jkv. 1598, 20. l.). Szécsényke vagy Kisszécsény sehol nincs pusztán csak Szécsénynek nevezve.
Lőrincz 1610-ben, bátyja, György pedig 1592-ben született Szécsényben (Katona István Hist. Crit. XXXV. 853.). Az a Széchényi Tamás és Mihály pápai alkapitány, kik 1565-ben a nógrádmegyei Alsó-Szécsénykére és Becskére uj adományt szereztek s kik közül az utóbbi a Márton atyjának vélelmeztetik, beleillenének ugyan az időrendbe, azonban Mártonnak atyja – ha nem nagyatyja – már a Szabó nevet is kellett hogy viselte legyen, ezen megadományozottakat pedig aligha lehetett i1letni azzal a melléknévvel. A ragadvány név – ha megkülönböztetés czéljából keletkezik is – rendszerint való alappal bir, legtöbbször az ismerősök ruházzák fel vele az illetőt, ritkábban maga-maga. Az, hogy a Kisszécsényben lakott birtokos Széchényiek közt Széchényi-Szénás és Széchényi-Nagy nevüek előfordultak, érthető, a Szabó melléknév azonban már kevésbbé volna közöttük megmagyarázható.
Miután az 1629-iki nemeslevél polgári eredetüeknek s szabó fiainak is nevezi a megnemesitetteket, legalább is nem látszik indokolatlannak az a feltevés, hogy az ősök valamelyike szabómester lehetett.* György magas főpapi méltóságában azt irja, hogy atyja, Márton, tiszt (militiae officialis) volt a szécsényi végvárban. Nem vonjuk kétségbe, de megemlitjük, hogy azon időtájból ismeretes az ottani tisztek névsora s ezek közt a Márton hadnagy neve nem fordul elő. De ha katonáskodása előtt ő nem is volt mesterember, bizonyára az volt az ő atyja, ki ugyanis kétségtelenül Szabó nevü volt. Lehet, hogy ez volt az eredeti nevük s a Széchényi nevet a lakóhelyük után vették fel, talán az onnan történt elköltözés után, a mi gyakori szokás volt. Az 1600-as év táján különben a családnév még nem volt nagyon megszilárdulva, különösen az alsóbb néposztályban. Szabó nevek első felvételét inkább a népesebb helyeken kell keresnünk, a milyen Szécsény városa is volt, hol a szabóknak régi czéhök virágzott. Érdekes, hogy a szécsényi szabó czéhnek 1619-ben készült pecsétnyomója nemesi czimerhez hasonló paizsba foglalt, kiterjesztett szárnyu madarat ábrázol (Nagy Iván közlése, Történelmi Tár, VI. 259.), mely a Széchényiek 1629-ben nyert galambos cimeréhez hasonlit. A nemességszerzőnek ifjukori otthonában alkalma lehetett látni azt a gyakori jelképet s tán a reminisczencziák hatása alatt választotta azt czimerül, mely babérággal kibővitve, baccalaureus rendfokozatához s papi tisztéhez is jól illett.
Régi feljegyzések szerint 1705-ben Pálffy Miklós gróf azért nem adta a leányát Széchényi Zsigmond grófhoz, mert ez jobbágysorból eredt s a szóbeszéd szerint a primás testvére, Lőrincz is szürszabó volt (Bártfai Szabó: Széchényiek I. 17.). Ez utóbbi azonban nem valószinü, mert Lőrincz tanult ember volt (legalább később) s főpap testvére után dus vagyonban részesedett.
Az is nehezen hihető, hogy – mint sok esetben – csak felületességből, tévedésből került volna a czimerlevélbe a nemességtelen állapotról szóló sablon. Ő akkor, mint meglett férfikoru (37 éves) papnövendék, Bécsben lakott. Módjában állhatott a kanczelláriával érintkezni, s az ő személyéről, képzettségéről szóló elismerő adatok benne is vannak az éppen nem sablonos szövegben. Fraknói Vilmos, ki szintén kétségtelennek tartja a család polgári eredetét, azt irja: «Nem merülhet fel kétség az iránt, hogy a Pázmán-intézet növendéke a királyi kegyet biboros főpapja (Pázmán Péter) vagy jezsuita előljárói pártfogásának köszönheté, sőt talán a kezdeményezés tőlük eredt, azzal a szándékkal, hogy az egyházi méltóságokhoz az utat egyengessék neki.»*
Gróf Széchényi Ferencz, 11.
Széchényi Lőrincz feljegyezte, hogy a Bethlen-féle szabadságharczok alatt megégett a szécsényi házuk. Ház alatt nem feltétlenül nemesi kuriát kell érteni, mint azt Bánfai Szabó véli, s mint városi polgároknak viszont nem okvetlenül jobbágysorban kellett élniök a közvetlen elődöknek.
A régi Széchényiektől való származás egyik legerősebbnek látszó érve az, hogy az 1565-iki eredeti adománylevél a gróf Széchényiek levéltárában van s már a családi levéltárról 1730 körül készült első lajstromban is benfoglaltatik. Kétséges azonban, hogy öröklött oklevél-e, hogy a 17-ik században is a család birtokában volt-e az. Ha György, a ki pedig tudományos ember volt, 1629-ben fel tudta volna mutatni, semmiesetre sem került volna nemeslevelébe az «e statu et conditione ignobili» kitétel, mert ha a nemesi birtok veszendőbe ment is, a nemesség nem enyészett el. Ez az oklevél fényesen bizonyitotta volna az ő nemességét, mert a birtokos nagyatyától való pár évtizedes leszármazást tanukkal is könnyen lehetett volna igazolni, s akkor legfeljebb czimeradományra emelt volna igényt, bár a régi Széchényieknek czimerük is volt. Az adományos mindenkor kétségtelen nemesnek tekintetett, mert nádori adományt csak nemes nyerhetett, a királyi adomány pedig, mely már nagyobb fekvőséggel járt, ipso facto nemessé tette a donatariust. Miksa király pedig egregius-oknak nevezi s az őseiktől örökölt alsószécsényi és becskei birtokaikban erősiti meg Széchényi Mihályt és Tamást. Az 1697. évi grófi diploma, mely először hivatkozik ezen Mihály veszprémi alkapitányra, csak az Istvánffy Historiájára s nem egyszersmind a család kezénél levő oklevélre utal.
Hogy a Gyöngyösön maradt ágból eredő Széchény-Szabó György 1667-iki armálisában már nem található az ignobilitásról szóló formula, ez azzal is magyarázható, hogy ezen armális megszerzésénél az akkor már győri püspök György, a nagytekintélyü rokon is közrejárhatott mint protector, vagy legalább is hivatkozhatott rá az impetrátor. Bizonyára a főpapi rokonsággal áll vonatkozásban a gyöngyösi főbiró czimerében levő ezüst kettőskereszt is, mely később a grófi czimerben is helyet foglalt. Ezen gyöngyösi ág tagjainak az 1667-iki armálison kivül gyökerező nemességéről nincs biztos adat, mert az a «nemzetes és vitézlő Szécséni Szabó Lőrincz Deák Uram», a ki a 17-ik század közepe táján Gyöngyösön a városi jegyzőkönyvekben s az anyakönyvekben (mint koma) gyakran szerepel, azonos a primás testvérével, kinek Gyöngyösön több gyermeke is született.
Pesty Frigyes Helységnévtára, illetve Becske előljáróságának 1864-ben kelt értesitése szerint a Becske határában levő Mártonrét Széchényi Márton nevű tulajdonosától vette nevét. Bártfai Szabó a primás atyját ezen az alapon is Szécsénykéről kivánja eredeztetni. Az tény, hogy Nógrád megye levéltárában a Szécsénykei Széchényiekről szóló feljegyzések közt nem találunk Márton nevüt, a mi azonban nem jelenti azt, hogy nem élt közöttük ilyen nevü. A puszta tradicziónak a Szécsényben élt Szabó Mártonra való alkalmazása kissé erőltetett dolog. Ez az egybevetés – pozitiv adatok hiányában – nagyon ingatag talaj ahhoz, hogy sokat épithessünk rá. Kétséges, hogy azon rét elnevezése oly régi hagyományon alapul, mely 300 év multán is élénken fennmaradt. S kérdés, hogy a Széchényiek valamelyikének keresztnevéhez fűződik-e az. Tudtunkkal az utóbbi pár évszázad alatt több más család is birt ott, kik között akadt több Márton nevü, pl. Becskén 1755-ben Plachy Márton, Szécsénykén 1770-ben Sembery Márton.*
Nógrád megye monographiája 16. és 121. l.
Hogy Széchényi-Szabó Márton és utódai valamelyes érintkezésében álltak volna valaha Szécsénykével, arról semmiféle irás nem szól, mert az csak nem érv, hogy a primás gyermekkorában megfordult Püspökhatvanban, mely Szécsénykéhez tán tizedik falu, egy másik (Pest) vármegyében.
Azon «szembeötlő tény»-nél, hogy az 1667-ben 65armalist nyert Széchényi-Szabó György utódai később «visszamentek» Becskére, ne gondoljunk semmiféle régi tradiczióra vagy évszázados birtoklásra. Ennek az az egyszerü magyarázata, hogy a Gyöngyösről Szécsénybe visszaköltözött Széchényi-Szabók egyike, János, véletlenül Széchényi Zsuzsánnát vette nőül, a Szécsénykén és Becskén birtokos Szécsénykei Széchényi (tulajdonképen Horváth-Széchényi) családból. Ezen a réven János Becskére, a felesége birtokára költözött (nógrádmegyei levéltár, Perek III. 1839. 19.). Itt laktak gyermekei is, kiknek nemességét Nógrád megye 1841-ben igazolta.
A Szécsénykén és Becskén birtokos Széchényi Miklós fia, Péter, a 16-ik század második felében fiörökös nélkül hunyt el. Ennek következményeként az ő Klára nevü nővérének néhai Horváth Lukácsnénak fiai, Széchényi Ferencz és Lajos, valamint Ferencznek Miklós nevü fia királyi adományt nyertek az egész Puszta Alsó-Szécsénykére és a becskei részbirtokra, melyek Klára atyjának néhai Széchényi vagy Széchénykey Miklósnak voltak a tulajdonai; továbbá a néhai Széchényi Péter által birt felsöszécsénykei részbirtokra és ugyanott levő nemesi udvarházra, mely fekvőségek magszakadás czimén a koronára voltak szállandók. Ezen nemesi birtokokról és a bennök rejlő jus regium-ról szóló adománylevelet Feirkőy István, Rudolf király helytartója 1590 május 13-án állitotta ki Zólyom várában. A birtokbaiktatás «propter metum et Tyranidem Turcicam» nem a helyszinen, hanem Zólyom város szine előtt történt 1591 január 16-án. A beiktatás ellen egyetlenegy Széchényi nevü rokon sem emelt óvást, egyedül Fogacsy Mihály, két alsószécsénykei jobbágytelek miatt; később ő is visszavonta a tiltakozást.*
Az iktatással megbizott garamszentbenedeki konventnek 1591 Invocavit vasárnapján, márcz. 3-án (s nem január 16-án, Marczell napján, mint Bártfai Szabó közli) kelt jelentése, szokás szerint az adománylevél szövegével, feltalálható hiteles másolatban Nógrád megye levéltárában (Perek VII. 322.).
Hogy az 1565-ben adománylevelet szerzett Széchényi Mihály és Tamás már ekkor nem voltak életben s fiutódaik sem maradtak, kétségtelennek látszik. Ugyanis ha csak egy férfisarjadék élt volna a Széchényi-családból, az bizonyára jogigényt emelt volna a családi birtokokra, az ősiségi törvény alapján, vagy legalább is tiltakozott volna a nőágból származó Horváth-Széchényiek beiktatása ellen, mint a hogy Fogacsy Mihály ellenmondást jelentett be egy részbirtok ügyében, noha azidőtájt törökháborgatta területen feküdtek is azok.
Széchényi-Szabó Márton, ki akkoriban a közeli Szécsényben lakott, könnyen értesülhetett a Szécsénykén lakott Széchényiek defectusáról, majd az 1590. évi adományozásról és az azt követő statutióról: s azt csodálatos módon szó nélkül hagyta. Pedig ha felmutatta volna a Mihály és Tamás 1565. évi adománylevelét s tanukkal igazolta volna, hogy ő Mihálynak fia, biztosan visszakapta volna az ősi földeket. Érdemes lett volna értük lépést tenni, mert a Széchényiek nagy monografiájában (I. 97.) azt olvassuk, hogy Balassa Ferencz kivitte, miszerint Esterházy Miklós nádor 1645 szept. 18-án a fiágon kihalt Széchényi Miklós vagyonát nádori adományként neki adja. Ez ellen mind (Horváth-Széchényi) Miklós leányai, mind Lajos fia, László tiltakoztak, – egy látszik, nem eredmény nélkül. Érthetetlen, hogy Széchényi-Szabó Mártonnak fiai, kik tudományos s már ekkor emelkedő helyzetben levő férfiak voltak, most sem álltak elő azzal a donationalis levéllel. Pedig nem mondhatnók, hogy Lőrincz és utódai nem érdeklődtek volna elődeik és rokonaik vagyoni viszonyai iránt. Tudjuk, hogy Széchényi Lőrincz az anyai birtokainak kikutatása czéljából 1650 körül lement Inárcsra, «sorba vette az ott lakó családokat, kinek mennyi joga van az ősi földekhez. Sok jövevényt talált, kiknek ott semmi keresetök sem volt». Továbbá «a kurucz háboruk vége felé Széchényi György is kutatást indit anyai vagyonának visszaszerzése ügyében, de az Ebergényi által eszközölt tanukihallgatás nem járt lényeges eredménynyel».* Különös dolog, hogy ezek az élelmes elődök csak az anyai vagyon után kutattak, meg a szécsénykei és becskei jelentős örökség iránt sohasem érdeklődtek, a mit pedig hatalmas befolyásukkal könnyen megszerezhettek volna, ha az akkor még nagyon élénk származási traditio s a bizonyitás sikerére való kilátás őket ide vezette volna.
Bártfai Szabó: A Széchényi cs. tört. I. 761.
66A mi az 1590. évi kir. adományozás tárgyát illeti, ott az egész Puszta-Alsószécsénykéről van szó (totales Possessionem desertam Alsó-Szécsényke vocatam, et Portionem Possessionariam in Possessione Becske vocata stb.). Igy valószinü, hogy már ekkor bele volt olvadva az 1565. évi adomány állaga is, melynek szerzői mint katona-emberek gyermektelenül hunytak el, tán azon időtájban, mint rokonuk, az 1542. évi nógrádmegyei adólajstromban s 1558-ban is szereplő Széchényi Péter s ennek nővére, Klára, kinek két fia felujitotta a Széchényi vagy Szécsénykey nevet.
Bártfai Szabó László Nagy Iván nyomán Széchényi Klárát fiusitott leánynak mondja. Az eset hasonlit a fiusitáshoz, de nem kifejezetten az, legalább is az irások nem szólnak ezen minőségéről. A «prćfectio in hćredem masculinum» a fiatlan birtokos életében rendszerint annak kérésére szokott királyi kiváltságképen engedélyeztetni, melynek folytán a nemesi ingatlanban a leány vagy nővér fiuként örököl. Az 1591. évi donatio idején Széchényi Miklós, valamint fia Péter és leánya Klára Horváth Lukácsné már valamennyien néhaiak, s Széchényi Ferencz és Lajos rendes királyi adományképen nyerik az anyai nagyatyjuk és nagybátyjuk ingatlanait, melyeknek bizonyára már addig is birtokában voltak.
Ha az esetet fiusitásnak vesszük, akkor is tudnunk kell, hogy az 1397. évi temesvári országgyülés rendelkezéseinél fogva a fiusitási kérelemnek csak akkor adhatott helyet a király, ha az illető nemesnek az ötödik ágon belül egyetlen firokona sem volt. Werbőczy (Hármaskönyv I. r. 39. c. 3. §.) szerint is a fiusitás a nemzetségi jognak, az atyafiaknak sérelme nélkül történhetik csak.
Azt hiszem, tisztán áll előttünk, hogy a Szécsénykei Széchényi-család 1590 előtt fiágon kihalt, s hogy a Szécsényben lakott Széchényi másképen Szabó Mártonnak, azzal a régi nemes családdal semmiféle rokoni összeköttetése nem volt.*
Ha idővel – a mit nem remélünk – olyan adat kerülne napvilágra, a mely akár primás, akár a gyöngyösi föbiró elődeinek korábbi nemességét kétségtelenné tenné, az még eo ipso nem igazolná a Szécsénykei Széchényiektől való származását.
Ez a dolognak a lényege, ezen fordut meg a kérdés, hogy a gróf Széchényiek a Záh-nemzetségből származnak-e vagy nem. Ugyanis a régi Széchényieknek a Gyürkyekkel, Péteryekkel egy törzsből való sarjadása s Árpádok-korabeli eredete Bártfai Szabónak egyébként szorgalmas kutatások alapján megirt jeles munkájából nyilvánvalónak látszik, habár az izenkénti leszármazást nem is lehet megállapitani. Az is tény, hogy Szécsényke vidékén az őspalócz Záh-nemzetség volt elterjedve. De a régi Széchényieknek ezen genusból való származását Horváth Sándor a gróf Széchényiek monografiájáról irt mélyreható birálatában* megdönteni igyekszik.
Századok, 1912. évfolyam 378–389. és 690–713. l. A kifejlődött polemia során Bánfai Szabó László felhivta a történelemmel foglalkozókat, hogy tovább kutassanak a Széchényiek származása ügyében. Egyébként is kötelessége a magyar történetirásnak, hogy a nagy Széchényi István családjának eredetét felderitse. A kérdés tisztázása az általunk tárgyalt nógrádmegyei család történetével is összefügg, azért is foglalkozunk vele tüzetesen.
A gyöngyösi főbirónak, Györgynek elődeit névszerint nem ismerjük s igy a grófi ággal való mikénti összetartozását sem állapithatjuk meg pontosan. Az azok elődeivel való biztos és közeli rokonság s a kronológia tekintetbe vételével azt következtethetjük, hogy ezen Györgynek atyja elsőfoku unokatestvér volt a primással és Lőrinczczel, s igy Márton hadnagy, valamint a gyöngyösi főbirónak nagyatyja s bizonyára az 1618-ban Kecskemétre vetődött katona, Széchényi-Szabó István, hárman édestestvérek voltak. Szécsényből előbb a főbiró nagyatyja költözhetett Gyöngyösre, az ő példáját követte később, az 1620-iki leégés után Márton is, családjával. A főbirónak vagy az atyjának fitestvérei is lehettek, mert a gyöngyösi anyakönyvek szerint a XVII-ik század közepe táján Gyöngyösön Széchényi-Szabó Péter, Ambrus, János és Pál is éltek, kik Györgynek testvérei és unokatestvérei voltak bizonyára.
Mint Nógrád megye monografiájában (512., 519. l.) olvassuk, Szécsény város lakosai 1600 körül protestáns vallásuak voltak, mint akkor általában csaknem egész Nógrád megye, különösen a nemesség. Szécsényben református és ág. evangélikus egyház is volt s ezekkel rendszerinti 67kapcsolatban nyomda is állott fenn már a XVI-ik században. A ferenczrendi szerzetesek sokáig számüzve voltak Szécsényből és Fülekről, a környékén csak a gyöngyösi ferenczrendiek maradtak meg, kiknek kolostora az egész török hódoltság alatt fennállott. A barátok innen messze vidékekre eljártak a megmaradt katólikus hivek gondozása végett. (1691-ben Széchényi György érsek 10,000 forintot adott a szécsényi rendház felépitésére.)
Nagyon valószinű, hogy a Széchényi-Szabók is protestánsok voltak az ősi fészekben s Márton házanépének a katólikus hitre való áttérésében némi ösztönt adhatott az a körülmény is, hogy szécsényi hajlékukat éppen a protestáns vallásszabadság védőjének, Bethlen Gábor fejedelemnek vitézei perzselték fel a királyi vár tövében. Széchényi György primás életkörülményei tán ebben is találkoznak nagy elődje és pártfogója, Pázmán Péterével, ki tudvalevően előbb a református egyház hivei közé tartozott. Mindkettő kiváló magyar államférfi s az ecclesia militans erős bajnoka volt (Pázmán persze hatalmasabb méretekben s irodalmi téren is). Jótékony adományai mellett mindkettő nagy vagyont gyüjtött rokonainak, kik a mágnások sorába is felemelkedtek, de mig a gróf Pázmán-család rövid idő alatt kihalt, a Széchényiek ma is virágoznak s a «legnagyobb magyar»-t, gróf Széchényi Istvánt adták a magyar nemzetnek.
Heves megyében, mint Szederkényi Nándor a vármegye történetében* irja, a társadalmi érintkezésnek és forgalomnak központja Gyöngyös város volt a török hódoltság idején. Az ipari és kereskedelmi élet Gyöngyös falai közt volt a legélénkebb a törökök és magyarok közt. De épp e mindennapos érintkezésből kifolyólag sok véres összetüzés is volt a két nemzet fiai közt. Különösen a füleki és a szécsényi végvárak magyar vitézei gyakran belátogattak Gyöngyösre és valóságos hajtóvadászatot rendeztek az ott időző egri és hatvani törökökre. A törökök azután a sérelmekért legtöbbször a gyöngyösi polgárokon vettek elégtételt.
III. k. 212.
Széchényi-Szabó György 1663-ban választatott a város egyik birájává, a gyöngyösi jegyzőkönyvek szerint s 1676-ig viselte ezt az állást,* bizonyára megszakitásokkal.
Egyszerre több birája is volt a városnak, igy a Sz. Sz. György idejében 1664-ben Csőke Lukács és Rédey Gergely, 1665-ben Süteő György, 1666-ben Dévay János és Miskey István, 1667-ben Koncz Pál, 1670-ben Balogh Menyhért és Petes András, 1671-ben Csőke Lukács, Rédey Gergely, Vizy Miklós és Csala Bálint (Szederkényi III. 240., 348., 349.). Bártfai Szabó Gyárfás Mihályt és Dékán Jánost emliti Sz. Sz. György birótársainak (I. 105.).
Evlia Cselebi hires török történetiró, ki 1664–1666-ban utazta be Magyarországot, éppen az ő főbirósága idején járt Gyöngyösön. Evlia az ő naiv és tulzó modorában ir Gyöngyösről (Gengös). «Nyolcz birája, kezükben ezüst bottal, vállukon prémes mentével, biró néven kormányozzák a várost ..., van 1060 boltja, melyek mindegyikében szép bájos, hitetlen leányok üldögélnek és mindenféle áruczikket árusitanak, stb.»* Emliti az 1000-nél több szabó- vagy posztóműhelyt is.*
Evlia II. 123. és Heves megye monographiája 119., 518.
Innen a sok Szabó családnév Gyöngyösön azon időben: Pásti Szabó, Losonczi Szabó, Szombati Szabó, Putnoki Szabó (Bártfai Szabó I. 102). Látjuk, hogy Gyöngyösön is, Szécsényben is fejlett volt a szabóipar talán ez a körülmény is némi magyarázatául szolgál az első Széchényi-Szabók Gyöngyösre történt átvándorlásának. Azt is megemlitjük, hogy Szécsényben is, Gyöngyösön is a Kacsics-nembeli régi Széchenyiek leányági utódai, a Losonczyak, majd a Forgáchok voltak a földesurak az 1600-as években.
A város ezen időben nagyobb kölcsönügyleteket kötött az egri törökkel a városi adó ügyében. De miután 1671-ben az előljáróság késett az adó beszállitásával, a biró Eger várában kalodába veretett.
1670-ben I. Lipót király megerősitette a város régi privilégiumait.
1667-ben, mint elől emlitettük, nemeslevelet nyert Széchényi-Szabó György Lipót királytól, a fent leirt czimerrel.* A pajzsfőben levő csillag és félhold Gyöngyös város címeréből van átvéve. A véres törökfej talán György urnak vagy valamelyik elődének hőstettére emlékeztet, a mire ott elég alkalom nyilt. A kettős kereszttel bizonyára főpapi rokonságára, a kardot és 68pálmaágat tartó griffel pedig küzdelmes, de eredményes munkásságára kivánt utalni a város érdemes főbirája.
Emlitve van Orosz Ernő jeles munkájában is; Heves megye nemes családai. 272. l.
A nemeslevél aranybetüje Georgius Szechény Szabónak nevezi őt, nyilván iráshibából Széchény Szabó helyett. A város nevét régenten Zec˙en, Széchén, Szécsén formákban irták, a Széchény név tehát régebben a Szécséni kiejtésnek felelt meg. A primás is legtöbbször Szécséninek irta magát, mig az 1629-ik armálisában Szecheni, Szecheny és Szechenj háromféle változatban, az 1697. évi grófi oklevélben pedig csak Széchény alakban fordul elő a név. Az 1841. évi nógrád megyei nemesi bizonyitványban Szécsényi Szabó (előnévvel), legutóbb pedig, a 130,464/1913. sz. kormányhatósági bizonyitványban az 1667-iki armálisnak megfelelő, de helyesbitett formában Széchény-Szabóként állapittatott meg a család nemes ágának kettősneve. A nyelv fejlődésével Szécsén község nevének utolsó betüje meglágyult s a családnevet is ma Szécsényinek ejtjük ki.*
Gróf Széchényi István a Széchenyi alakot hozta divatba, a család azonban ujabban visszatért a Széchényi helyes formához, mely a község régi nevének jobban megfelel (Szécsényt sohasem ejtették ki Szécsennek vagy Szécsenynek).
Gyöngyösön még a közelmultban is éltek Széchényiek, kik – ugy látszik – a főbiró oldalági rokonainak: testvéreinek vagy unokatestvéreinek voltak a leszármazottjai, mert nem igen gyakoroltak nemesi jogokat. A nemes ág – tudtunkkal – nem sokáig virágzott Gyöngyösön. A nemességszerző Györgynek egyik fia még a XVII-ik század végén Nógrád megyébe települt vissza. Szerényebb körülmények közt élő utódai Szécsényben lakván, a Széchény társnév viselését már fölöslegesnek tartották. Az átköltözött családtag magával hozta az eredeti nemeslevelet is, mely később idegenek, valószinüleg nőági utódok kezére került. Széchényből 1827-ben Nógrád megye levéltárába hozták be. Itt ideiglenes letétben állt, azután ujra a család kezébe jutott, mignem napjainkban ismét a vármegye őrizete alá sikerült azt megszerezni.
Midőn 1841-ben a család Becskén lakó tagjai, a nemesi jogok állandó gyakorlásának igazolása mellett, a Széchény-Szabó családból való eredetüket bebizonyították, az anyakönyvek nyomán azon Szabó Györgyig vezették fel származásukat, a ki – mint volt kurucz vitéz – az 1709. és 1711. évi nógrádmegyei nemesi összeirásba fel van véve s a kinek Szécsényben 1728-ban Mátyás nevü fia született, az anyakönyv szerint. A nógrádmegyei nemesi bizonyitvány ezen Györgyöt azonosnak vette a nemességszerző hasonnevü, legifjabb fiával, ki már a nemeslevélben is meg van nevezve. Ez a származtatás azonban már az időrend miatt is valószinütlen, de az armálisban emlitett ifjabb György, ki később Gyöngyös városánál tanácstag volt, már 1719 előtt el is hunyt, mert egy ekkor kelt ügyvédvalló levélben az özvegye emlittetik.*
Az egri kápt. levéltára, prot. B. B. 3. sz. és D. D. 220. sz. Bártfai Szabó I. 756.
Azonban Nógrád megye 1684. évi nemesi összeirásában azon felkelt nemesek közt, a kik később Budavárának visszavételénél is harczoltak, «Andreas Szabó de Szécsén» is szerepel. Mivel nemes ember, igy kétségtelenül a gyöngyösi főbirónak a leszármazottja. A 17 évvel azelőtt kelt nemeslevélben azonban a nemességszerzőnek ilyennevü fia nincs felvéve; az is biztos, hogy nem az armális kelte után született. Az 1654. évi gyöngyösi jegyzőkönyv szerint Szécséni Szabó György és neje, Kompolthi Ágota asszonnyal már Marczi nevü fiok is megjelenik a tanács előtt. Ez a Márton, ki atyja első fiának mondatik a nemeslevélben, annak kiállitásakor már kétségen kivül családok gyermekes ember volt maga is. Az unokákat nem igen szokták a nemeslevélbe felvenni s igy bizvást elfogadhatjuk, hogy az a Szécséni Szabó András, ki 1684-ben már felnőtt ember volt s kutyabőrt is magával vitte uj otthonába, Szécsénybe, a gyöngyösi főbiró legidősebb fiának volt a (tán legidősebb) fia. Ismerjük azt a magyar jogszokást, hogy a család nemesi iratait rendesen a legidősebb (az ősi hajlékot meg a legifjabb) testvér örökölte. Ez is az álláspontunkat igazolja.
Egy Széchényi Andrásnak, ugyan 1701-ben Gyöngyösön születik gyermeke, de ez tán nem volt vele azonos, hanem valamelyik unokaöcscse lehetett. Bár az sincs kizárva, hogy ő később 69visszaköltözött Hevesbe. Azonban fia, ki kétségtelenül a fenti Györgygyel azonos, tovább is Nógrád megyében maradt s atyja az armálist is nála hagyta Szécsényben. Ez a György tehát, ki 1680–90 táján születhetett, nem fia, hanem dédunokája volt a gyöngyösi főbirónak, a mi a kronologiával is szépen megegyezik.
Ezen Szabó Györgynek, mint szécsényi hadnagynak, fenmaradt egy latinnyelvű aláírása egy 1735. május 12-én Szécsényben kelt okiraton, melyet tanúképen írt alá. («Coram me Gyeorgyio Szabó Ductore Szécsénii m. p.» – Nógrádmegyei ltár. Pignoraticia II. 1712–1775.)
György fiának, az 1728-ban Szécsényben született Mátyásnak János nevü fia 1777-ben Csitáron született. Ez, mint már emlitettük, Széchényi Zsuzsánnát* vette nőül s ezen a réven később Becskére költözött. Fiai közül István 1797-ben Ilinyen, Pál 1800-ban már Becskén s Károly 1813-ban szintén Becskén látott napvilágot. Ez a három becskei közbirtokos testvér a megyétől 173/1841. közgyülési szám alatt Szécsényi Szabó néven nemesi bizonyitványt nyert, melybe az 1667. évi nemeslevél szövege is bele van foglalva. A család Becskén kihalóban van, mert jelenleg csak Pálnak Zsigmond nevü fiától származott unokája, Zsigmond él ott, ki idős ember és gyermektelen. Egyik nagybátyja, Pál, Kis-Zellőn volt gazdatiszt, két unokatestére, János és István, régebben elszármazott a faluból s az előbbi Dudaron Veszprémmegyében volt jegyző. Ezek vagy utódaik talán még élnek.
Ezen családból János, Gábor és három Ferencz «Szécsénykei de eadem» néven vannak felvéve az 1754– 1755. évi nemesi összeirásba. Az utódaik számára 1785. április 25-én kiadott testirmoniálisban a családi nevük már Szécsényi-re van helyesbítve. Ugyanitt emlitve van, hogy már az 1658. évi jegyzőkönyv is feltünteti nemességüket s hogy Szécsénykén ősidők óta öröklött jószáguk van. Czimerük az 1830 körül élt Szécsénykei Szécsényi Miklós szolgabirónak részben szinjelzéses pecsétje után a következő: négyelt paizs 1. és 4. mezejében vízszintes piros pólya, a 2. és 3. mezőben magyar vitéz; sisakdisz két sasszárny közt csillag; foszlányok. A család néhány évtizeddel ezelőtt halt ki. A szécsénykei és becskei birtokok egy része öröklés utján a Soókyakra, ezekről pedig a jelenben élő Sipeki Balás Jánosra s testvérére, Lajos rozsnyói r. kat. püspökre szállt.
A Széchényi-Szabó család származási táblája.
Szabó N. 1550 körül, Szécsényben; Széchéni Szabó N. Szécsény, majd Gyöngyös 1620 előtt; István 1618 Kecskemét; Márton várkatona Szécsény, majd 1620 után Gyöngyös ~ Baán Sára; N; N.; Széchény-Szabó György gyöngyösi biró armálist nyert 1667-ben ~ Kompolthy (Rósa) Ágota; Ambrus; János; Pál; Széchéni György 1591–1695 esztergomi érsek sz. Szécsényben, armálist nyert testvérével 1629-ben; Széchéni-Szabó Lőrincz 1610–1678 sz. Szécsényben ~ Gellén Judit; Márton 1667; Gáspár 1667; György 1667; Katalin 1667; Széchény Pál kalocsai érsek sz. 1645-ben Gyöngyösön; György várak főkapitánya 1697-ben gróf; s több testvér; András Gyöngyös, majd Szécsény 1684; Grófi ág; György 1709, 1711, 1728, 1735 Szécsény ~ Serfőző Zsuzsa; Mátyás sz. 1728 Szécsény ~ 1. Adamovics Erzsébet; ~ 2. Kelemen Judit; Antal sz. 1754 ~ Kelemen Dorottya; János sz. 1777 ~ Szécsénykei Szécsényi Zsuzsa; Mátyás sz. 1788; József sz. 1794 ~ Daniel Anna; Szécsényi Szabó István Becske, 1841; Pál Becske, 1841 ~ Foltin Mária; Károly Becske 1841; József sz. 1819 Szécsény † 1872 Ipolyvarbó ~ Cziriák Teréz; István sz. 1819, Becske; Pál sz. 1833, Becske; Zsigmond; Imre; József; Zsigmond él Becskén 1914; János Dudar; István; Gusztáv †; Vilma †; Széchény-Szabó János sz. 1845, Ipolyvarbó ~ Thomka Malvin; Vilmos sz. 1853. Ipolyvarbó † 1907 ~ Sólyomy Irma; Hermin ~ Ticsinszky Lajos Szécsény; Margit; Jolán; Vilmos sz. 1885; Andor sz. 1886; Irma; Ilona
Az 1728-ban Szécsényben született Mátyásnak Jánoson kivül még egy Antal nevü idősebb fia is volt (szül. 1754) kinek fia, József (szül. 1794) és ennek hasonnevü fia (szül. 1819) is még Szécsényben születtek. Ezen utóbbi József 70a közeli Ipolyvarbóra költözött s a Szentiványi családnál volt gazdasági tiszt. Idősebb fia, János (szül. 1845) ügyvéd, ipolyvarbói földbirtokos, vm. törvényhatósági bizottsági tag, évtizedek óta élénk részt vesz Nógrád megye közéletében. Nemességét, czimerét és Széchény-Szabó kettős családnevét a belügyminisztérium 1913-ban igazolta, az ő és unokaöcscsei számára. Az atyjáról reá maradt nemeslevelet Nógrád megye levéltárában helyezte el.* Nejétől, Tomkaházi és Folkusfalvi Thomka Malvintól két leánya van. Jánosnak néhai öcscse, Vilmos (1853–1907) okleveles gazda, a drahi-pusztai és puszta-nagykereszturi birtokain gazdálkodott. Ez utóbbit jelenleg özvegye, Sólyamy Irma és négy gyermeke (két fiu, két leány) birja, kik közül Vilmos m. kir. gazdasági segédfelügyelő, tartalékos trénhadnagy, Andor pedig a cs. és kir. 2. számu huszárezredben hadnagy.
Nógrád megye monographiája, nemes családok 621. lap.
A származási tábla a 69. oldalon van.
MISKOLCZY-SIMON JÁNOS.
