A sztranyavai Sztranyavszky család.
A sztranyavai Sztranyavszky család.
A Sztranyavszky család trencsénmegyei eredetü, azonban idők folytán a Felvidék több más vármegyéjében, igy Nyitra, Zólyom, Pozsony, Gömör s közel két század óta Nógrád megyében is elterjedt s ma is tekintélyes helyet foglal el. Ősi fészke a trencsénmegyei Sztranyava vagy Sztrányavi község – ma Felsőosztorány, a zsolnai járásban, – hol több mint háromszáz esztendővel ezelőtt Straniawsky János és általa Miklós és Mihály nevü testvérei II. Mátyás királytól Pozsonyban 1609 deczember 5-én czimeres nemeslevelet nyertek, melyet 1610-ben Pál fordulása előtti csütörtökön (január 21-én) hirdettek ki Trencsénben, a vármegye közgyülésén.
A nemesi oklevél, mely ma is ép állapotban dr. Sztranyavszky Sándor országgyülési képviselő tulajdonában van, diszes kiállitásu, a mi II. Mátyás armálisai közt elég gyakori. A felső és kétoldali széle le egészen a behajtásig arany, piros, lila, zöld szinárnyalatu stilizált virágokkal van kitöltve. A király nevének arany betüi közé is ilyen virágok vannak beékelve. Maga a czimer is művészies kivitelü. Az aranynyal szegélyezett keretben háromréteges talapzatu, két arany-kék szinü oszlopra helyezett boltozat sarkaiban kivül egy-egy rózsa piroslik, a bekeretelt zöld mező arany czirádákkal van damaszkolva. Ebben van plasztikusan elhelyezve a tulajdonképeni czimer, mely három sor, piros-kékkel váltakozó rombuszkoczkázat közepén nyugszik, s a pajzs a szélein kettős, egyenközü, tehát a vastagságot is feltüntető vonallal van körülhatárolva, a czimerkeretben vagy inkább czimerteremben való plasztikus elhelyezés követelményeképen.
A czimer, mely rendes nagyságu, a következő. Az egyenesen álló, kétkarélyos, csücsköstalpu paizs aranynyal damaszkolt vörös mezejében 164hármas szikla középsőjén bal lábon álló s jobbjában követ tartó, jobbra néző, természetes szinü daru látható. Az előreálló koronás nyilt lovagsisak disze: a paizsbeli daru, bokától kinőve. Takarók a szöveg leirása szerint, a mi irányadó: jobbról vörös arany, balról kék-ezüst. A festményen tévesen a sablónos kék-arany, vörös-ezüst szerepel.* A magyar családok czimereiben (Prónay, Lehoczky, Tétényi stb.) elterjedt őrdaru, mint az éberség jelképe, talán várvédelmi szolgálatokra emlékeztet. A nemesség megszerzésének cziméül a szövegben csupán a szokásos formula, a haza és király iránti hüséges szolgálat van feltüntetve. Az oklevél felhajtott részén (plikaturáján) bent a protector vagy commendator, Czobor Mihály neve is fel van jegyezve, a mi ritkábban fordul elő.
Közölve Nógrád megye monografiájában. 624. l.
A családnál levő iratok szerint 1608 julius 1-én Sztranyaván még egy negyedik testvér, Simon is birtokol s a nevezettek másképen (alias) Cservenky néven emlittetnek.
A nemességszerző János utódok nélkül halt el. A családot az armálisban emlitett három testvér közül csak Miklós terjesztette tovább kinek János és Boldizsár nevü két fia – a leszármazást igazoló okiratok szerint – még a névadó ősi faluban töltötte gyermekkorát, azonban a tudományok szeretete később mindkettőt elszólitotta otthonából. János az idősebbik testvér, ki később a nógrádi ágnak is ősapja lett, a nyitramegyei Miavára, majd Brezovára származott és ez utóbbi helyen halt meg 1725 körül 90 éves korában, valószinüleg lelkipásztori minőségben, mert az ő ágazatának másfél századon át majd minden tagja, a kinek foglalkozásáról adatunk van, az ág. evangelikus egyház lelkésze volt s tudományuk gyarapitása végett többen a wittenbergai egyetemen is megfordultak.
A nemességszerző Miklós ifjabbik fia Boldizsár Zólyom vármegyébe költözött s «mint a maga conditióját kereső okos és iskolákat végzett deák» – jövevény léttére – Breznóbánya város főbirói székébe emelkedett. Talán ő a Sztranyavszky-családnak az a tagja, a kiről később egy öreg tanu azt vallotta, hogy Wesselényi gróf nádorispánnak kedvelt hive, «nagyemlékezetü, hires ember vala»; az illető Sztranyavszkynak keresztnevére már nem emlékezett.
Trencsén megyében azonban tovább is éltek Sztranyavszkyak. A Sztranyava község talajából kihajtott életrevaló családnak az 1609-ben legelőbb megnemesitett tagjain kivül még más ágazatai is voltak, melyek néhány évtized mulva, talán vérök hullásával, talán főurak buzgó szolgálásával avagy aranyaik feláldozásával, szintén megszerezték maguknak a kutyabőrt, mely a régi világban az emelkedésnek első lépcsője volt. Ezek azonban már ekkor kiléptek az ősi faluból, de a vármegye határát még századok mulva sem hagyták el. Egyik Sztraniawszky Miklós, valamint neje Chrispini Jusztina és fiai Mihály és János III. Ferdinánd királytól 1646 szeptember 30-án Pozsonyban nemeslevelet nyertek, mely a következő évben husvét utáni szerdán, azaz április 24-én hirdettetett ki Trencsénben. (Eredetije az Orsz. Ltban Htt. o. Documenta C. Trencsén N. 2.) Ennek czimere, mely erdei csatajelenetet vagy párbajt ábrázol, a következő. Kék paizsban, zöld talaj közepén álló, zöldleveles, makkos cserfa alatt jobb oldalon egy vörös ruhás, turbános török vitéz kétkézre fogott hosszu puskával a fa baloldalán látható fehér lovon ülő, vörös ruhás, tollas fekete kalpagos magyar vitézre czéloz, a ki viszont a jobbjában felemelt pisztolyát süti őreá. Sisakdisz: a deréktól kiemelkedő (győzelmes) magyar vitéz, jobbjában a füstölgő pisztolylyal. Takarók kék-arany, vörös-ezüst.
Valószinü, hogy a czimerkép a nemességszerzőnek valamely harczi kalandját örökitetet meg az akkori török világból.
Ismét egy másik Sztranyavszky Miklós és felesége Brezjanszky Zsuzsanna, valamint testvére Sztranyavszky András, csak pár hónappal később, 1646 deczember 5-én kaptak armálist a királytól Pozsonyban s Trencsénben hirdették ki 1647-ben, Szent Katalin vértanu ünnepe utáni kedden (november 26.)*
Ez valószinüleg az utódoknál van.
Akárhányszor megtörtént, hogy ugyanegy személy, ha alkalma nyilt rá, több nemeslevélbe is beiratta a nevét, nagyobb biztosság kedveért.* 165Itt azonban az ugyanegy vármegyében, körülbelül ugyanegy időben élt három Sztranyavszky Miklósnak külön-külön személyisége nemcsak a családi adataikból, hanem főképen a leszármazottaikról szóló feljegyzésekből világosan kitünik.
Pl. A miskolczi Her-család a hajduvilágban három év alatt három kutyabőrt szerzett, kettőt Bocskaytól, apa és fiú (György és János) külön-külön, 1606 április 17-én és 1606 április 25-én, a harmadikat pedig együttesen II. Mátyástól 1610 január 24-én. (Borsod megyei lt. III. jkv. 684., 674. és 844. l.
Nagy Iván, ki nagy munkájában (X. 875.) a Sztranyavszky családról is emlitést tesz, csak a Miklós és neje Chrispini Jusztina részére 1646 szept. 30-án adományozott czimerlevélről bir tudomással s ezt a Miklóst tartja az összes Sztranyavszkyak, ezek közt a nógrádmegyeiek ősapjának is. Behatóbb vizsgálat folytán azonban meg lehet állapitani, hogy az évszázadokon át elszaporodott Sztranyavszkyak három különböző armálisszerző Miklóstól (és egyiknek András nevü testvérétől) származnak.
Az 1646-ban kelt két armálisban megnemesitettek utódai Trencsén megyében nagyobb részt a Sztranyava közelében fekvő Zsolnán éltek és többen (köztük Sztranyavszky József kanonok) ma is ott laknak. Ezek leszármazását a trencsénmegyei levéltár bőséges adatai alapján több generáczión át az alábbi táblázatokban közöljük:*
Az 1754–55. évi nemesi összeirás hiányos voltának eklatáns példája, hogy trencsénmegyei Sztranyavszkyak is teljesen hiányoznak belőle, holott más összeirásokban fel vannak véve s többször kaptak bizonyitványt a megyétől (1804.; 1823).
I.
Sztranyavszky Miklós ~ Chrispini Jusztina arm. nyer 1646 szept 30.; Mihály 1646; János 1646; Gábor Zsolna 1725; Gábor ~ Szidor Éva 1725; László 1725; János 1766; Miklós; László Zsolna; Gáspár; Sámuel; Antal 1777; Gábor; József
II.
Sztranyavszky N.; Miklós ~ Brezjanszky Zsuzsánna arm. nyer. 1646 dec. 5-én; András 1646 ~ Kossela Anna ~ Scotnya Jusztina; István; Jeremiás; Illés Zsolna; Miklós ~ Neppel Zsuzsánna; Illés 1732; Dániel 1732; György Vágujhely; Boldizsár Zsolna; János ~ Janács Katalin; János; Dániel Zsolna majd Kiszucza-Ujhely ~ Sztranyavszky Katalin; Mihály; János; Miklós; Boldizsár; Anna ~ Kubinyi László; György; Gáspár; János; Ferencz 1766; János; Imre; Pál; Sámuel sz. 1751. 1804.Trencsén ~ Sztrankovits Erzsébet; István Zsolna; József Moys-Lucska; János; István 1766; János uhlánus, majd sótiszt. M.-sziget 1823; Ignác; Ádám; János; István; István 1837
Ezek után visszatérünk a legrégebbi Sztranyavszky-család leszármazásának ismertetéséhez, a mi tulajdonképeni czélunk. Főbb forrásaink erre nézve a következők. A Nógrád vármegye levéltárában (nemesi iratok I. 56.) is elhelyezett nyitramegyei terjedelmes tanuvallási jegyzőkönyv, mely Új-Galgóczon, 1755 január 24-én kelt s magában foglalja a gróf Pálffy János nádor, királyi helytartó rendeletére Pongrácz Dániel nádori és királyi táblai felesküdt jegyző által 1750-ben foganatositott tanukihalgatásokat is (latin és tót nyelvü). Nógrád vármegye nemesi bizonyitványai a család részére, Balassagyarmat, 1757 augusztus 11. Sámuel, Dániel, Mihály, Sámuel, István, János, Dániel, Mihály, András;* Balassagyarmat 1810 május 14. Pál; Balassagyarmat 1841 április 27. Pál, Lajos és Péter részére. S ezek mellékletei. Losonczi inquisitionalis jegyzőkönyv (Inquisitiones 1757. 11. 4.) Továbbá a családnál Balassagyarmaton őrzött okiratok a nemeslevélen s a fentebbi bizonyitványokon kivül: Kishont megyében, Rimaszombatban 1749 166augusztus 15-én helytartótanácsi intézkedés folytán felvett tanuvallomási jegyzőkönyv a zólyomi és kishonti (ma gömöri) ágakról. Trencsén megyének 1752 augusztus 3-án Sámuel lónyabányai pap számára kiadott eredeti bizonyitványa a család sztranyavai eredetéről; ebbe van belefoglalva az 1608 évi legrégibb (tót nyelvü) családi okirat, melyet 1752-ben Nedeczky Tóbiás Sztranyava akkori földesura adott át a megyének. Továbbá régi családi levelek s más okiratok.
1774-ben Ábrahám Izsák is kap nemesi bizonyitványt, de ennek atyját nem ismerjük.
Az armálisban kiirt Miklós idősebbik fiának Jánosnak, a ki – mint fentebb emlitettük – pátriárkai magas korban hunyt el a nyitramegyei Brezován, négy fia volt: Sámuel, János, Dániel és Tóbiás. Fel van jegyezve, hogy atyjuk gondosan nevelte s a tudományokban és szabad művészetekben nagy költséggel tanittatta őket. De bővebb kutatás hiányában ezidőszerint alig tudunk róluk valamit. Lakhelyeiket mind megváltoztatták; ez a körülmény is a mellett szól, hogy papok voltak, atyjukhoz hasonlóan. Sámuel – ugy látszik – Galgóczon lakott, mert egyik János nevü pap fiáról Bartholomćides azt irja, hogy Galgóczon született. A négy testvér másodikáról, Jánosról csak annyi van feljegyezve, hogy Mátyás nevü fia Verbón lakott 1750-ben. A harmadik testvér, Dániel Körmöczbányára költözött; Stanislaides Ágnestől 1724 okt. 12-én született hasonnevü pap fia külföldi egyetemet végzett. Tóbiás, a negyedik testvér Pozsony megyébe, a Csallóközbe származott el.
A négy testvér legidősebbjének, Sámuelnek három fia volt, ugymint János, István és Sámuel, kik a 18-ik század első felében már Nógrád megyében laktak. Lehet, hogy már atyjuk költözött ide a nyitramegyei Galgóczról.
Jánosa mint a wittenbergai egyetemről hazajött, 1727-ben Nógrád megyében Kürtösön,Tapolcsányban, majd Alsósztregován lett lelkész.* Testvére István 1750-ben Miaván lakott, de fiai István és János már a nógrádmegyei nemesi bizonyitványba vannak felvéve. Sámuel, ki 1757-ben 43 éves volt, Losonczon tett vallomást a zólyommegyei ággal való rokonságról.
Bártholomćides: Memoria Ungarorum. 217. l.
Jánosnak, az alsósztregovai papnak három fia volt, Sámuel, Dániel és Mihály. Sámuelről, a ma is szereplő nógrádmegyei ág elődéről tudjuk, hogy Lónyabányán volt lelkész. Bár ő és az ugyanabban az időben élt Dániel uhorszkai pap, testvéreknek nevezik egymást a családnál ma is meglevő eredeti levek szerint, azonban Bartholomćides az anyakönyv nyomán azt irja, hogy ezen Dániel a Körmöczbányán lakott Dánielnek – a kiről már fentebb szóltunk – volt a fia s a wittenbergai egyetemről haza jöve, 1749-ben Polchnón, majd 1752-ben Uhorszkán lett pap.* Igy őt Sámuelnek szintén Dániel nevü egyik testvérével nem azonosithatjuk s a «Reverendus Dominus Fráter meus Daniel» ki tételt csak rokonai és papi értelemben vehetjük. Éppen ugy, mint a hogy a Kishont megyében lakó Mihály és András testvérek is a nemességük igazolására kikölcsönzött nemesi iratokról adott elismervényükben szintén Dominus Fráter-nek nevezik az emlitett Sámuelt, holott harmadunokatestvérei voltak.
U. o. 253. l.
Ezen lónyabányai pap sokat fáradozott család leszármazásának igazoltatásával, a mivel pap elődei addig nem igen törődtek. Oda járt Nyitra megyében s az ősi földön Trencsén megyében is, hol nemességszerző ősei már ismeretlen sirban porladoztak. Jogos igényének sikerült is érvényt szerezni. Nógrád megye kiállitotta neki és rokonainak a pecsétes testimoniálist.
Ez az 1757. évi bizonyitvány helyesen sorolja fel azon kilenez családtagnak a keresztnevét, a kiknek nemességét igazolta a vármegye, de már ezek atyját és testvéri összetartozását több helyen hibásan jelöli meg, a mi csaknem példátlan eset az ilynemü okiratokban. Először mindjárt Sámuel, Dániel, Mihály és másik Sámuel nevü négy testvért emliti, mint néhai Sztranyavszky János fiait. Élő testvérek közt ugyanaz a keresztnév nem igen szokott kétszer előfordulni. De ez a másik Sámuel nem is testvére, hanem nagybátyja volt az előbbi három testvérnek. Az a Sámuel ez, a ki a két évvel előbbi nyitramegyei deutrumban is szerepel s a ki 1757-ben vallomást tesz a zólyom-kishonti ágnak a nógrádi ággal való mikénti összetartozásáról. A testimoniális továbbá a néhai Miklós fiainak nevezi az élő Dánielt, Mihályt és Andrást. Ez utóbbi két testvér, mint a losonczi tanuvallásból kitünik, nem Miklósnak (mert ilyen nevü családtag ez időtájban nem volt), hanem a zólyomi ágból (Tiszolczról) való Mihálynak volt a fia. Ez a Dániel pedig nem testvérök volt, hanem a Körmöczbányán lakott Dánielnek fia, mint azt a Bartholomćides műve és hiteles családi levelek is mutatják.
Már a bizonyitvány kiadását megelőzőleg a család három tagját: Sámuel pap és testvéreinek még élő atyját Jánost, ennek öcscsét Sámuelt és rokonukat Dánielt (Uhorszkáról), mindhármukat Losonczon lakóknak jelezve, felvették az 1754–55. évi országos nemesi összeirásba is. Ekkortájban és megelőzőleg a III. Károly alatti investigátiók alkalmával sokan kiestek a nemesek rendjéből, a kik nem tudták a legtöbbször megkövetelt gyökeres próbát letenni, vagyis a nemességszerzőtől való leszármazásukat izről-izre beigazolni.
Ez a Sámuel pap, mint a szétágazott család legidősebb ágának feje s régi magyar jogszokás szerint a nemeslevél és más családi iratok őrzője, a távoli rokonainak is készséggel és eredményesen segitségére volt nemességük elismertetésében. Ugyanis a nemességszerző Miklós Boldizsár nevü fiának Breznóbánya város főbirájának szintén maradtak utódai, de a kikről neveiken és lakóhelyeiken kivül alig tudunk valamit, pedig azok is latinos müveltségü emberek voltak. Ezen Boldizsárnak János nevü idősebb fia a kishontmegyei Tiszolczra szakadt s az ifjabb testvérnek, a szintén Boldizsárnak fia Mihály is oda követte később a nagybátyját. Ezen Mihálynak (az 1757-iki testimoniálisban tévesen Miklós) egyik fia Mihály Tamásfalván, a másik, András Breznóbányán lakott, de Nógrád megyében igazolták őket.
Érdekes, hogy a család ezen időtájban röviden Sztranszky-nak is irta némelykor a nevét. Az 1754–55-iki összeirásban is igy vannak felvéve, de a nemesi bizonyitványokban mindig az eredeti nevük van beirva. Bartholomćides a már fentebb emlitett két családtagot, Jánost és Dánielt «Sztranszky rectius Sztranyowszky» néven emliti szintén a munkájában.* Sámuelt is igy nevezi Nagyréti Darvas József 1750-ben egy Lónyabányára küldött levélben. Ezt a komplikáló névváltozatot azonban nemsokára letették az utódok.
Ausztriában ma is szerepel egy Sztranszky-család. Nem lehetetlen, hogy eredetileg ezek is Sztranyavszkyak voltak s hazánkból kerültek Lengyelországba, a mire több eset volt a Felvidéken.
Utalva a család sztranyavai eredetére, a lónyabányai pap kezdte először használni – adataink szerint – a «Sztranyavai» előnevet. 1776-ban egy utlevélben «de eadem»- nek van irva. A nejétől Matthćides Évától 1753-ban született fia Pál, szintén «de Sztranyava» előnévvel van bejegyezve a Lónyabányán 1784-ben született hasonnevü fia anyakönyvében. Azóta is állandóan használja azt a család.
Az előbbi Pálon kivül Sámuelnek fia volt valószinüleg az a János is, ki 1783-ban Ecsegen volt pap. A vármegye levéltárában több keresztlevélen fenmaradt czimere ugyan a paizsban oroszlánt ábrázol, de sisakdisze a követ tartó daru.
Az előbb nevezett Pálnak, ki lónyabányai tanitó, majd szintén pap volt, hasonnevü fia jogot tanult a debreczeni főiskolán, hol 1804-ben volt hallgató. Később ügyvéd lett. 1810-ben nemességi bizonyitványt kap a vármegyétől. (1832-ben egy izben még ő is Sztranszky néven emlittetik.) Ő a dusgazdag Gyürky Pál alispánnak volt uradalmi jogtanácsosa hosszu ideig s nagyobbára Kisterennén lakott. Marczalon, hol utódainak ma mintaszerü gazdasága van, ő szerzett először birtokot, a Tornyosokkal való rokonság folytán. A vármegyénél táblabirói tisztséget viselt. Felesége Bornemisza Zsuzsánna révén a kis- és utas-terennei birtokokat örökölte, melyeket 1826-ban a nagyhalápi jószággal szándékozott elcserélni.* Nógrád megyétől 1841-ben uj nemesi bizonyitványt váltott, melybe fiai, Lajos és Péter nevét is befoglaltatta, s mint akkor pusztavarsányi lakos, Pest megye közgyülésén is kihirdettette 1842 junius 16-án. Az 1841. évi nógrádmegyei nemesi összeirásba Marczal lakóhellyel van felvéve, mig idősebb fia Lajos ludányi lakosként emlittetik, hol akkor tiszttartó volt. Az ifjabb fia Péter Marczalon és Heréden van bejegyezve. Ezen összeirásban többen is szerepelnek még a Sz. családból, ugymint György tereskei, András és György uhorszkai (ma 168Ipolymagyari) lakosok, bizonyára Dániel uhorszkai lelkésznek későbbi utódai.
Nógrádmegyei kgy. jkv. 206/1826. sz.
Péter Petőn és több helyen birt. Az 1867-iki kiegyezés után megalakult vármegyei tiszti karba főpénztárnokká választatott s hosszu ideig hiven szolgálta Nógrád vármegyét. Atkinson Katalin nevü, angol születésü nejétől 1854-ben született fia László a császári és királyi hadi tengerészeti pályára lépett s aránylag korán elérte a törzstiszti fokozatot. Volt tengerészeti attasé Londonban s mint fregattkapitány, a «Szigetvár» hadihajó parancsnoka és több rendjel tulajdonosa hunyt el 1901-ben. Özvegye báró Wattmann Stella s leányai, Henriette és Stella Galicziában élnek.
Lajosnak fia Géza 1854 január 16-án született P.-Varsányban. Ügyvédi oklevelet szerzett s már 25 éves korában kir. közjegyzővé neveztetett ki Balassagyarmatra, hol ma is müködik. Családjának hagyományaihoz hiven az egyházat is szolgálja, mint a balassagyarmati ág. ev. egyház felügyelője. Nógrádmarczali nagybirtokát fiával megosztva kezeli. A birtokon lévő, renovált uri lakok régebben az Ebeczky és Tornyos családok tulajdonait voltak.
Korán elhunyt nejétől, Aninger Ilonától Balassagyarmaton 1882 deczember 9-én született fia Sándor, államtudományi doktor, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy, az 1912. évi időközi választáson a balassagyarmati kerületben gróf Wickenburg Márk örökébe egyhangulag országgyülési képviselővé választatott s azóta a Háznak agilis tagja. A család régi okleveleit jelenleg ő őrzi. Neje alsósztregovai és kelecsényi Madách Emerika, a nagy költő testvéröcscsének, Madách Károly nógrádvármegyei alispánnak unokája. (Esk. Balassagyarmat, 1907. okt. 2.) Gyermekeik a mellékelt táblázaton láthatók.
Sztranyavszky N.; János 1609; Miklós 1609 Sztranyava; Mihály 1609; János Sztranyava Miava, Brezova; Boldizsár Sztranyava Breznóbánya; Sámuel Galgócz; János; Dániel ~ Stanislaides Ágnes Körmöcbánya; Tóbiás Csallóköz; János Tiszolc; Boldizsár; Mihály Tiszolc; Mátyás Verbó 1750; Dániel Uhorszka 1754, 1757; Mihály Tamásfalva 1757; András Breznóbánya 1757; János Sztregova 1754; István Miava 1750; Sámuel Losonc 1754; István 1757; János 1757; Sámuel ~ Matthaeides Éva, 1757 Lónyabánya; Dániel 1757; Mihály 1757; Pál ~ Lahó Rebeka Lónyabánya; János Ecseg 1783; Pál 1810, 1841 ~ Bornemisza Zsuzsánna Kisterenye, Marcal; János Ecseg 1783; Lajos ~ Vaidman Katalin 1841; Péter ~ Atkinson Katalin 1841; Géza ~ Áninger Ilona Balassagyarmat 1913; László 1854–1901 ~ b. Wattmann Stella; Sándor ~ Madách Emerika Balassagyarmat, Marcasl 1913; Henriette; Stella; Imre 1913; Ilona 1913; Sándor 1913
MISKOLCZY-SIMON JÁNOS.
