Szerémi és Ernyey József: A Majthényiek és a Felvidék. I. k. Budapest: Benkő Gyula 1913. (705. l.)
Szerémi és Ernyey József: A Majthényiek és a Felvidék. I. k. Budapest: Benkő Gyula 1913. (705. l.)
Egy munkás emberöltő levéltári kutatásainak az eredményeit tünteti fel e munka, melynek első kötete most hagyta el a sajtót. A munka tartalmilag többet mond a cziménél, mert nem csupán a Majthényi családdal, eredetükkel, leszármazásukkal és birtokviszonyaikkal foglalkozik, hanem ismerteti egyszersmind a Mátyus-földnek a történelem folyamán szerepelt urait, uradalmait és nevezetesebb eseményeit is. Levéltárak, oklevelek rengeteg anyagát kellett összegyüjteni, rendszerbe szedni, magyarázni, hogy ez a mü elkészülhessen, a mely nem csupán a Majthényi család becsületes és komoly kritikával megirt krónikája, hanem annak a földnek, mely a Duna és a Kárpátok között egészen a Tátra hólepte csúcsáig terjed, nagy szeretettel összeállitott, ugyszólván bizalmas története.
A Szerémi álnév alatt rejtőző illusztris szerző, hg. Odescalchi Arthur, már nyomtatásban is közölte a Majthényi családra vonatkozó kutatásainak eredményeit, a mikor 1897-ben «Monumenta inclytć familić Majthényianć» czim alatt becses okmánytárral gazdagitotta irodalmunkat. Jelen müve messze tulszárnyalja az előbbit, mert oklevélszövegek egyszerü közlése helyett az oklevelek tartalmával ismertet meg. Oklevelek tartalmával a Majthényi, Motesiczky, Bossányi, Pongrácz stb. családok levéltáraiból, a mely családok élete ott zajlott le a felvidéken s történetük közös a felvidék történetével.
A mint már ismételten emlitettük, az ismertetett munka a Majthényi család keretén belül Magyarország egyik részének a történetét is adja. Megismertet a trencséni kiskirály, Csák Máté történetével, Stibor vajdával, Szentmiklósi Pongráczczal, a husziták 1420–1435. évi felvidéki szereplésével, a vágvölgyi várakkal és uraikkal és sok más köztörténeti érdekű felvidéki jelenséggel. Ezt a szükebb látókörü családtörténeti irodalom nem tartaná szerencsés vállalkozásnak, mert tullépi a családtörténet határait s köztörténelemmé lesz; mi azonban örömmel üdvözöljük, mert olyan jelenséget látunk benne, mely a családtörténeti irodalomban uj és egészséges irányt van hivatva meginditani. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a családtörténetnek szükségképen köztörténetté kell lennie, sőt szerencsétlen vállalkozásnak tartjuk azt, ha a családtörténeti iró mindenáron köztörténetet akar irni. Hanem igenis fontosnak tartjuk azt, ha a családtörténeti jelenségek megfelelő köztörténeti hátteret kapnak, illetőleg megfelelően belekapcsolódnak a köztörténeti eseményekbe. A szükebb látókörü birálat aggodalmait előrelátta a Majthényiek nagyérdemü történetirója is s módszerének őszinte feltárásával védekezik ellene. Ez a védekezés teljesen felesleges, mert hiszen középkori köztörténeti kutatásainkhoz hol találunk megfelelőbb anyagot, mint a családi levéltárakban, s egy-egy családi levéltár középkori okleveleinek ismertetésével tulajdonképen egy-egy 95darab köztörténelmet adunk. A középkori történelem tulajdonképen családtörténelem, családi érdekek irányítják a politikát, háborut és a békét, a közgazdasági viszonyokat és még a közmüvelődést is. Egy-egy hatalmas család valóságos kiskirálya uradalmainak, állandó harczban vagy szövetségben a szomszédos családokkal, sőt az uralkodókkal is, s az országos politika nem egy esetben egy-egy hatalmas család érdekein fordul meg.
Egész sereg olyan családdal foglalkozik e munka, a mely a Mathényiekkel házasság utján rokonságba jutott és e rokonság révén a felvidéki birtokviszonyok alakulására befolyást gyakorolt. E rokoni kötelékek eredményezték, hogy a Majthényi-levéltárba olyan oklevelek kerültek, melyek a felvidék legkülönbözőbb pontjaira vonatkoznak. Igaz, hogy a Divék-nemzetség bármelyik családjának a levéltárában találhatunk ilyen okleveleket, jelen munka azonban a Majthényi-család nováki levéltárának tanulmányozása alapján indult meg, s ez a legteljesebb mértékben feljogositotta a szerzőt, hogy a Majthényi családot állitsa érdeklődésünk középpontjába.
Ez a tárgyalási mód természetesen csupán a középkori anyagban indokolt, a mikor zsenge állami életünk hiányzó összetartó erejét a családi érdekek és vonatkozások szálai pótolják. Az uj korban igazi állami érdekek alakulnak ki, melyek erősen alárendelik a családi vonatkozásokat. Tudja ezt a munka érdemes szerzője is s nem habozik kijelenteni, hogy az ujabb korra nézve más eljárást tart szükségesnek s 1520-on tul, a mely évvel a jelen kötet tartalma bezáródik, kevesebb köztörténeti vonatkozást, de annál több genealogiai adatot fog nyujtani, úgy a Majthényi családról, mint a vele összeköttetésbe jutott más családokról.
A Majthényi család legrégibb története a mondák homályában vész el s a legrégibb oklevelek legfeljebb személy- és helynevekkel vagy jogi ténykedések előadásával gyarapitják ismereteinket. A Tripartitum a Majthényi családot Zuthmund buvártól származtatja, Katona pedig a család őséül Mojtehet emliti, a ki 1052-ben Pozsony alatt Henrik császár ellen harczolt. Jelen munka sokkal lelkiismeretesebb kritikával készült, semmint e mondai alakokkal foglalkoznék, hanem kiindulópontul egyszerüen megállapitja, hogy a Majthényi család a Divék-nemzetségből és pedig e nemzetség Mikov, illetőleg Basska nevü tagjától származik. A család két főága a XIV. század elején már tul volt a birtokosztályon; Felső-Majthén (Motesicz) az egyik ágé, a későbbi Matesiczky családé lőn, Alsó-Majthén (Alsó-Motesicz) pedig a Bacska ivadékoké, a Majthényieké és Bacskádyaké lőn. A Bacskafalvay, illetőleg Bacskády, továbbá a Majthényi, Motesiczky, Kernechi illetőleg Krencsey, Besznák és Elefánthy családok közös őse Mikov comes volt, ki a XIII. század elején élt. A Majthényi-család legrégibb jószágai Trencsén, Nyitra és Bars megyék területén feküdtek, később pedig Pozsony, Turócz, Mosony, Hont, Pest, Heves, Borsod és Somogy megyék területén is szereztek jószágokat. Kesseleökeő várának Zsigmondkori megszerzése óta azonban a nevezett vár és Novák mezőváros a család tulajdonképeni székhelye.
A Majthényi család középkori legkiválóbb tagja Majthényi Gergely volt. Majthényi Gergely szerzi meg 1434-ben Kesseleökeő várát s Hunyadi János legodaadóbb hivei közé tartozott. Egykoru sírkövének töredéke most is megvan a nováki egyház falában. Kivüle azonban mások is kimagaslanak a család tagjai sorából, a mint azoknak életét és tevékenységét a jelen munka nagy körültekintéssel és alapos kritikával ismerteti.
Oklevelek alapján és elfogulatlanul megirt családtörténeti munka mindenkor maradandó becsü jelenség, a jelen munka értékét azonban fokozza az a lelkesedés és szeretet, melylyel a szerző nem csupán a szereplő nemeseket, hanem szereplésük szinterét is körülveszi. Ismeri mindazon helyeket, a hol hősei szerepeltek s igazi költői lelkesedéssel mereng el a hozzá füződő emlékeken. Ismeri a régi nemesi társadalom alakjait és életüket, s lelke könnyen visszaszáll a régmultba, a mikor ez alakok szerepeltek, ez élet valóság volt. Bennünket, a mai prózaibb és ridegebb kor szülötteit igazán érdekelnek ezek a visszaemlékezések, mert megtanuljuk e kort abból a látószögből nézni, a mely a valóságot tünteti fel.
Nagy elismeréssel emlékezik meg a mű szerzője érdemes munkatársáról, Ernyey Józsefről, a ki nem csupán a feldolgozásban, hanem az anyag összehordásában is segédkezett.
Végül meg kell még emlitenünk, hogy a munkában felhalmozott rengeteg anyagot csupán akkor fogja felhasználhatni az irodalom, ha megfelelő név- és tárgymutató készül hozzá. Ezt a második kötetre hagyta a szerző. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a mutató méltó lesz a műhöz, illetőleg hozzáférhetővé teszi a műben felhalmozott becses anyagot a kutató számára.
Gárdonyi Albert.
