Zsigmond király 1417 decz. 16-án elismeri, hogy Friedlingeni Rudolf Wolffurti Ulriknak egy 8600 forintról szóló kötelezvényt adott és hogy Ulrik ezen adóslevelet saját zsebéből származó 1591 forinttal együtt Schaffhausen városánál letéteményezte; később megparancsolta azonban a király, hogy a város mindkét összeget Wolffurti Ulrik özvegye, Katalin számára ennek fivérének: Heidenreichsthurni Lőrincz lovagnak adja ki s biztositja a várost, hogy nem lesz abból semmi baja; még Puchheim Pilgrim részéről sem lesz nehézség, kinek neje Anna, Wolffurt Ulrik leánya, most örökösödési igényeket támaszt; ezen ügy tudniillik a magyarországi biróságok hatáskörébe tartozik.
1431 ápr. 14-én a király Nürnbergben okiratot állit ki, melyben a Plaueni Henrik (meisseni várnagy és kir. udvarbiró) és Sternbergi Alsso közötti perben itélkezik. A szavazó-birák között «Lorenz v. Heidenreichsthurn marschalk» is van.
Ugyanazon évi máj. 1-én a következő követeket meneszti a milanói herczeghez, hogy olaszországi utját előkészitsék: della Scala Brunero-t, Tamási László udvarmestert és Edervári Lőrincz marsallt. Ugyanazon évi julius 1-én ezekhez még Mátyás alkanczellár is csatlakozik, hogy a milánói herczeggel szövetséget kössenek.
1432 márcz. 25-én (Parmán) felhatalmazza a király Tamási László udvarmestert, Ederwari Lőrincz marsallt, Matko Keve főispánját és Belgrád várnagyát, Mátyás alkanczellárt és Thomsa dalmát-horvát viczebánt, hogy a velenczeiekkel a béke ügyében tárgyaljanak.
691446 nov. 10-én találjuk, hogy «Laurentius von Heidenreichsturn Grossgraf in Ungarn» Bécs városához levelet intéz.
Minden részletes indokolás nélkül határozottsággal kimondhatjuk, hogy Heidenreichsthurmi Lőrincz marsall nem más, mint Hédervári Lőrincz királyi lovászmester; a középkori német marschall annyi, mint lovászmester.
Vajjon a magyar főur a németországi udvari légkörben annyira elnémetesedett-e, hogy nevét saját kezdeményezésből németesitette vagy vajjon ez csak a német udvari kanczelláriának germanizáló törekvésének folyománya, arról nem lehet vitatkozni; de a fenti adatoknak, nevezetesen az elsőnek nyelvészeti s genealogiai értékük van.
Nyelvészeti irányban érdekes, hogy a magyaros Héder név e szerint nem Henrikkel, hanem a valamikor mint személy-, most csak mint családnév divott Heidenreich-chal azonos; érdekes az is, hogy a «vár» szót itt nem burggal, hanem «thurn» vagyis «thurm»-mal, illetve toronyra forditották és hogy ott, hol a magyar családnevet használták, Hédervár helyett «Ederwar»-t alkalmazták.
Ezen Lőrincz tudtommal csak 1418 jul. 26-án merül fel; fenti adat szerint pedig már 1417 végén kir. lovászmester; hazai okirataink e minőségben csak a 20-as évek második felében ismerik; a magyarázat valószinüleg abban keresendő, hogy 1417-ben csak allovászmester volt.
Katalint, kint fenti okiratunk mint Wolffurti Ulrik özvegyét ismer, eddig Hédervári Lőrincz nagynénjének tartottuk; hazai okirataink 1415 máj. 31-én róla mint Miklós fia néhai Hédervári Miklós leányáról szólnak, de miután 1309-től 1398-ig Lőrincznek atyja, nagyatyja s dédatyja a Miklós nevet viselték, nem lehetett biztosan meghatározni, hogy Katalin melyik Miklósnak a leánya. Fenti okiratunk német nyelven van irva s ez dönt. Hazai okiratainkban a soror szóval nemcsak az édes nővért, hanem a nagynénét és minden néven nevezendő nőrokont jelölték meg; a németnek a nagynénére vonatkozólag meg volt a «Muhme» megjelölése; ott tehát, hol valakit «Schwester»-nek neveztek, bátran elhitetjük, hogy ez alatt az édes nővér értendő. A Héderváriak nemzedékrendje tehát ez értelemben módositandó.
A Hédervári- és a Wolffurt-család közötti viszonyról majd alább szólunk.