Fodor István boszniai s szerémi püspök családi történetéhez.
81Fodor István boszniai s szerémi püspök családi történetéhez.
Az 1873 aug. 23-án elhunyt dr. Hopf Károly, ki majdnem egész életét Görögország középkori multja felkutatásának szentelte, az 1873-ban megjelent «Chroniques Gréco-Romanes» czimű gyüjtőmüvet genealogiai függelékkel látta el, mely nevét mindenkorra feledhetetlenné teszi. E függelék mindazon családok nemzedékrendi tábláit ábrázolja, kik a keresztes háborukszülte áramlat hatása altt Görögország vidékén kisebb-nagyobb önállósággal és hosszabb-rövidebb életü apró államokat alapitottak és ez által az európai uralkodó családok körébe léptek. Művének 481–482-ik oldalán az Archipel azon dinasztiáját ecseteli, mely bizonyos Crispo Franceschino nevü negropontei polgártól származik és ennek Ferencz nevü fiával 1383-ban az Archipeli herczegségre szert tett. E Ferencz meghalt 1397-ben. Fia Miklós, ki 1447-től 1450-ig a herczegség kormányzója, meghalt 1450-ben. Ennek fia II. Ferencz († 1463) több fiút hagyott maga után, kiknek sorában Hopf szerint «Stefano évęque de Syrmium» 1493-ban szerepel; csakhogy Hopf hozzáteszi, hogy ezen István nevű szerelmi püspök (trčs-douteux!) azaz «nagyon kétséges!» Sajnos, hogy azon kútfőt, melyből ezen adatot merítette, meg nem nevezi, de legyen ez bármilyen, annyi igaz, hogy Hopf adata nem csak igen kétséges, hanem határozottan téves.
***
A pozsonymegyei Csallóközben lévő Nagylucse nevű helység birtokosai sorában 1316-ban Töbör fia Finta is szerepel* és igy majdnem bizonyosnak vehető, hogy a később ott felmerülő Fintafalva nevű község ezen Fintáról vette nevét. Fintafalvi Orbán 1472 okt. 28-án budai olvasókanonok, ki a komárommegyei Bajcsiakkal együttesen a győri püspök ellen panaszt emel.* 1473-ban (akkor már Nagylúcsei néven) esztergom-szenttamási prépost és királyi alkanczellár. 1480 máj. 12-én ugyanő, de most már mint Fülöp fia: Nagylúcsei Orbán, a szent Benedekről elnevezett székesfehérvári egyház prépostja és a király kincstartója; 1481-től 1486-ig győri, 1486-tól 1493-ig egri püspök. Nepotismus dolgában méltó elődje Bakócz Tamásnak. Nagy vagyont gyüjtött és hatalmas befolyását arra használta fel, hogy fivéreinek és ezek utódainak anyagi s társadalmi jólétét biztosítsa. Fivéreinek és ezek utódainak – kik a Nagylúcsei s a Dóczi nevet viselték – története nem jelen sorok feladata; itt csak egyik sógorsági rokonáról legyen szó, ki szintén a közéletben szerepelt és kinek családi hovatartozandósága mai napig kellően tisztázva nincs.
Anjoukori okmánytár, I. 405.
Hazai Oklevéltár I. 433.
E rokonsági viszonyra tudtommal 1489 aug. 28-án akadunk legelőször; e napon irja a milanói herczeg nagybátyjához, Sforza Aszkánio bibornokhoz, hogy a magyar király nem sokkal azelőtt (proximamente) kincstartójának egyik rokonát (fratello), messer Stefano Crispo-t hozzáküldte vala követnek, hogy ezen Istvánt most boszniai püspöknek kiszemelte, kéri tehát a biborost, járjon el a püspöknek pápai megerősitése ügyében.* Megerősitette-e őt a pápa? nem tudom, de az bizonyos, hogy egyik kutatónk szerint Nagylúcsei István 1489-ben a boszniai püspök* és hogy 1489 jun. 23-án mint választott boszniai püspök az országnagyok sorában szerepel,* de azonnal kijelentendő, hogy a «Nagylúcsei» mint családneve itt teljesen helytelen.
Mátyáskori dipl. Eml. IV. 81.
Pray, Specimen. Hierarch. II. 436.
Hazai Okmánytár III. 438.
Hogy mily egyházi hivatalt vagy hivatalokat viselt ezen boszniai püspök 1489 előtt, mindeddig – úgy látszik – nem tudtuk. Igaz ugyan, hogy Beatrix királyné 1489 márcz. 10-én Herkulesz ferrarai herczeghez intézett levelében irja, hogy messer Stefano, a szent Miklósról czimzett székesfehérvári egyház prépostja Milanóban mint magyar követ járt és hogy Eleonóra ferrarai herczegné 1489 máj. 11-én nővéréhez, Beatrix magyar királynéhoz intézett levelében irja, hogy a mult szent héten messer Stefano preposito de Albaregali, vagyis István székesfehérvári prépost nála mint a magyar királyné követe tartózkodott,* de ezen adatok nem voltak elegendők arra, hogy őt a magyar királyi kincstartó fratellojával, az 1489 aug. 25-én a milanói herczeg udvarán szerepelt Stefano Crispo-val azonositsuk, főleg pedig azért, mert ily nevű férfira a székesfehérvári prépostok sorában 1489-ben nem akadunk. Ma azonban oly helyzetben vagyok, hogy erre nézve teljesen kielégitő felvilágositást adhassak. Orbán győri püspök és kir. kincstárnok levelet ir Bártfa város tanácsához, melyben mondja: «Deputavit serenissimus dominus noster rex hunc germanum fratrem nostrum venerabilem Stephanum prepositum Albensem in arduis rebus hujus regni et legationis suć majestatis ad serenissimum dominum Kazymirum regem Polonić», vagyis hogy a magyar király az ő (t. i. Orbán püspökét) frater germanusát, István székesfehérvári prépostot fontos országos ügyekben mint királyi követet Kázmér lengyel királyhoz menesztette, miért is kéri a tanácsot, hogy úgy az ő, mint a király kedvéért István prépost megbizható kisérő személyzettel és egyéb szükségletekkel kellőleg 82ellássa.* Ebből tehát bizonyossággal tudjuk, hogy Istvánunk 1483-tól 1489-ig a szent Miklósról czimzett székesfehérvári egyház prépostja volt és minden valószinüség a mellett szól, hogy ezen egyházi javadalmat egyenesen rokonától, Nagylúcsei Orbántól átvette.
Mátyáskori dipl. Eml. IV. 19., 41.
Bártfa város levéltára 262. sz.
Boszniai püspöksége nem tartott sokáig. 1490-ben már Lukács (a későbbi csanádi püspök) az utóda. Triviglianoi Maffeo, a milanói herczeg Budán megbizott követe 1490 január 12-én Bécsből levelet ir urához, melyben közli, hogy a magyar király monsignor Stefano Crispo-t, ki tavaly többi között a milanói herczegnél is mint követ tartózkodott és kinek a király a boszniai püspökséget adományozta, ugyanazon királytól ezen püspökség helyett a szerémi püspökséget kapta, mely azáltal jött üresedésbe, hogy az eddigi szerémi püspök (t. i. ifj. Vitéz János) a veszprémi püspökséget kapta. Kéri tehát a követ, hogy Ascanio biboros utján a pápai megerősitő bullát sürgesse.* A milanói herczeg erre értesiti a követet 1490 febr. 26-án, hogy a biboros jelentése szerint a pápa megigérte, hogy a magyar király kincstárnokának fratellóját a szerémi püspökségben meg fogja erősiteni.* 1494 márcz. 29-én a szerémi püspökség megint üresedésben van.
Mátyáskori dipl. Eml. IV. 126.
Mátyáskori dipl. Eml. IV. 136.
Ime a nagy tévedés magyarázata: Hopf egy Stefano Crispo nevü szerémi püspökről olvasott valamit; hogy jelen esetben a Crispo nem más mint a latin crispus, a mi a magyarban annyi, mint fodros, (németül Kraus, olaszul crespo) azt ő nem tudta s igy nagyon is könnyen magyarázható, hogy ezen püspököt, bár nagyon kétségesnek találta a dolgot, a Crispo nevü Archipelagosi dinasztia tagjai közé sorozta.
Hátra marad még két kérdés megoldása: mily rokonsági viszony volt a boszniai-szerémi püspök és Nagylúcsei Orbán között és mi volt István püspöknek a családi neve?
Az olasz fratello (=frate) határozottan édes fivért jelent, de tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló magyar kutfők ezt sehogysem támogatják, kénytelenek vagyunk arra, hogy ezen rokonsági kapcsot teljesen kizárjuk. Az Orbán püspöktől 1483-ban használt «germanus frater» mindenre enged következtetni; lehet ez fivér is, unokaöccs is, sőt tágabb értelemben veendő sógorsági rokonság is, hisz régi okirataink nem ismertek a rokonsági fokok megjelölésében általában elfogadott és kötelelző rendszeres szabályt. Mérvadó tehát csak az egy Bonfini, ki Istvánunkat személyesen ismerhette s müvének egyik helyén* mondja: «Stephanus Crispus, Urbani qućstoris e sorore nepos», azaz: «Crispus» István, Orbán kincstartó növérének a fia, mely meghatározás a rendelkezésünkre álló egykoru okirati anyag adataival teljesen egyetért.
Igy mondja Katona, Hist. critica regni Hungarić XVI. 550 (1484-hez).
A magyar kutatók a «crispus» alapján Istvánunkat következetesen «Fodor»-nak nevezik, csakhogy az által, hogy Bonfini adatát figyelmen kivül hagyták, azon hibába estek, hogy Istvánt Orbán püspök nemzetségbeli rokonának tartva, őt «Nagylúcsei (Fodor) Istvánnak nevezték;* de ez nem áll.
Tette ezt nemcsak Pray, hanem Budai és 1899-ben (Századok, 1899. évf. 877) Fraknói Vilmos is, ki őt Nagylúcsei (Dóczi) Fodor István budai (?) prépostnak nevezte.
A pápa 1490 febr. 20-án a Vitéz Jánosnak a veszprémi püspökségre történt áthelyezése következtében megüresedett szerémi püspökségre a kisebb egyházi rendekben lévő «Stephanus Crispus de Sancta Maria» esztergommegyei klerikust és pápai jegzőt nevezi ki.*
Történelmi-Tár 1902. évf. 519.
Már most mi legyen e Sancta Maria?
Ezen regesta közlője* Istvánunkat ezen adat alapján «Szentmáriay»-nak nevezi, de ez nagyon is általános megnevezés. Szentmária nevű helység számtalan esetben fordul elő a magyar középkorban; most is van ily nevű helység Heves-, Kolozs-, Liptó-, Turócz-, Zala- és Zemplénmegyében, kell ezt tehát közelebbről meghatározni.
Dr. Czaich A. Gilbert ugyanott.
Azt hiszem, hogy teljesen kielégitőleg meghatározható.
Tekintettel arra, hogy a középrendü családok tagjai a XV. században nem igen kényelmes és kifejlődött közlekedési s nagy részben még patriarchalis társadalmi viszonyok következtében többnyire a szükebb hazájuk és tartózkodási helyük határain lakó családokkal kötöttek házasságot, több mint valószinű, hogy fenti Sancta Maria a pozsonymegyei Csallóközben feküdt, a mit azon körülmény is hathatósan támogat, hogy a pápa Istvánunkat 1490-ben esztergommegyei klerikusnak nevezi. Tényleg találjuk, hog a Felső-Csallóközben még létező Somorja a legrégibb időktől kezdve (1313, 1323, 1330, 1338, 1353-ban) villa Sanctś Mariś néven szerepel;* Nagy-Lúcs(e) pedig az alsócsallóközi járás egyik községe.
V. ö. Történelmi-Tár 1910. évf. 147.
Stefano Crispo szerémi püspök tehát: Somorjai Fodor István, Nagylúcsei Orbán nővérének fia!
DR. WERTNER MÓR.
