III. Kazinczy András; neveltetése; visszatér ősei hitére. Thököly híve. Házassága. Zemplén vármegye vizsgálatot indít ellene prot…
III.
Kazinczy András; neveltetése; visszatér ősei hitére. Thököly híve. Házassága. Zemplén vármegye vizsgálatot indít ellene prot. vallása miatt; ártatlansága kiderül. Ung várm. alispánja. Szécsényben leteszi az esküt, hogy a szövetségbe lép. Részt vesz az ónodi országgyülésen. Mint a zempléni fölkelő sereg kapitánya. Halála.
Kazinczy András; neveltetése; visszatér ősei hitére. Thököly híve. Házassága. Zemplén vármegye vizsgálatot indít ellene prot. vallása miatt; ártatlansága kiderül. Ung várm. alispánja. Szécsényben leteszi az esküt, hogy a szövetségbe lép. Részt vesz az ónodi országgyülésen. Mint a zempléni fölkelő sereg kapitánya. Halála.
Kazinczy András azon uton indul, a melyet apja óhajtott s kijelölt. S mintha szivébe vésné apja tanácsát: élete nem merül ki a nagy tömeg egyhangú munkájában, iparkodik szolgálni a közügyeket is és a lélek nemesb ösztöneit is kielégíteni. Pályája sokban hasonlít apjáéhoz, de határozottabb, keményebb jellemével inkább tud a körülményekkel számolni, esetleg rajtok uralkodni. Ő is két vármegye közéletében játszik kiváló szerepet, fontos megbizatásokban vesz tevékeny részt s II. Rákóczi Ferencz szabadságharczában is emberül megállja helyét. De a vihar elzúgása után meghódol a királynak s visszavonul a nyilvános élettől.
Valószinűleg 1661-ben vagy a következő évben született Sárospatakon. 9–10 éves, midőn apja élete s egész családja sorsa koczkán forog, s bizonyára mélyen megragadja fogékony szivét a kényszerű valláscserélés válsága, a melynek emlékét a jezsuita nevelés sem tudja kiölni szivéből s talán már akkor megfogadja, hogy mihelyt teheti, visszatér ősei vallására. Fogadalmához képest atyja a jezsuitáknál nevelteti; 551678-ban már a kassai iskolában a poétai osztályt járja; innen ír ez év februárjában apjának verses köszöntőt. A következő évben Podolinban folytatja tanulmányait, s innen küldi apja a nagyszombati convictusba a Rákóczi-udvarban tartózkodó jezsuiták tanácsára s pártfogásával. Maga Zrinyi Ilona is figyelmet mutat iránta, nyájaskodó, kicsinyítő néven Andrisnak hívja, s apja semmi alkalmat sem mulaszt el, hogy a jezsuiták jóakaratát továbbra is biztosítsa .* Apja, kit a király ekkoriban nevez ki itélőmesternek s hív meg a soproni országgyűlésre, még 1681-ben elhal s így sem új hivatalát el nem foglalhatja, sem az országgyűlésen meg nem jelenhet, azonban a zempléni követeknek adott utasításokat még ő dolgozza ki.
Kazinczy Péter levele 1680 máj. 11. Orsz. Levt. Miss. K. 2. és Kazinczy F. följegyzései Becske Bálint birtokában.
Vajjon meddig marad Kazinczy András a nagyszombati convictusban, nem tudjuk; de a körülmények összevetése azt mutatja, hogy 1682 vége felé bucsútlanul távozik az intézetből. Húgának, Annának férje, Tussai Márton «ellopja» onnan,* s Kazinczy András áttér a ref. vallásra s e miatt később is sok zaklatást kell szenvednie. Kegyelmes pártfogója, Zrinyi Ilona, már ekkor Thököly Imre felesége, s Kazinczy András minden valószinűség szerint e réven óhajtja magát a kurucz fejedelem udvarába fölvétetni, a mi sok nehézség leküzdése után sikerül is.* Csakhogy az ez évben lezajlott rendkivüli események miatt nem lehet huzamos ottmaradása, jóllehet a fejedelmi házhoz való ragaszkodása meg nem ing. 1684 tavaszán Ketzei Mihály zemplénvármegyei jegyzőt arra kéri, hogy özvegy anyja és Kendi Andrásné Vay Ilona együttesen küldhessenek egy lovas katonát a táborba. Mivel ő maga személyesen is ott lesz a fejedelem udvarában, nehéz volna özvegy anyjának egy magának rajta kivül külön lovas vitézt kiállítania. Most is – úgy mond – «várván kegyelmes urunkat, ki kellett ő nagysága elébe mennen».*
Kazinczy F. jegyzetei, u. o. – Ezt a tényt Kazinczy Béla id. műve 71. l. tagadja és szerinte Kazinczy András másik sógora, Dessewffy Ádám, vitte el az intézetből. Kazinczy B. még azt is tagadja, hogy Tussai Márton csakugyan sógora lett volna, pedig ezt hiteles adat igazolja. Ismeretes Tussai Mártonnak egy, 1724 máj. 20-dikán kelt levele, a melyben Kazinczy Péterről mint ipáról emlékezik. Akadémia könyvtára: Tört. fol. 22. sz.
Századok 1875. évf. 49–50. l. Márki S. a II. Rákóczy F. életrajzában (II. köt. 462. l.) azt írja, hogy Kazinczy András 1680-tól kezdve naplót vezetett, de úgy látszik, nem veszi tekintetbe Radvánszky B. b. közleményét a Századok id. helyén.
Zemplén várm. levt. K. fasc. 195., 84. sz. és Kazinczy F. jegyzetei u. o.
Thököly hatalmának napja leáldozóban levén, Kazinczy András visszavonul a küzdelem szinteréről s vármegyei szolgálatba lép. Egyszersmind családi fészkét óhajtja megrakni, szerelemre gerjedvén Nagymihályi és Vinnai Eödönffy György és Figei Csathó Judit egyetlen leányok, Erzsébet iránt. Két verses alakú szerelmes levelében, azon kor szokása szerint, nagy bőbeszédűséggel s a pogány mythologiai személyek megszólaltatásával adja tudtára a leánynak: mily tüzes érzések támadnak keblében, valahányszor ő reá gondol:
Kedvesen sétálván, jut eszembe egy név,
Mely búm tengeréből végpartra járó rév,
Az emésztő tűznek lángja sincsen oly hév,
Mint az egybe kötött távol levő két szív.
Mely búm tengeréből végpartra járó rév,
Az emésztő tűznek lángja sincsen oly hév,
Mint az egybe kötött távol levő két szív.
De ép e távollét sok keserűséget is okoz neki s második levelében, a melyet Bártfáról 1685 márcz. 20-dikán ír «tőle eljegyzett szerelmes mátkájának», azt az óhaját fejezi ki, bár mennél előbb egyesülhetne szive választottjával:
Távulkán létemben mosolygó ajakid,
Ha jutnak eszembe gyönyörű szavaid,
Csak elkeserítnek szerelmes beszédid,
Oh Uram, add érnem ennek is már végit.*
Ha jutnak eszembe gyönyörű szavaid,
Csak elkeserítnek szerelmes beszédid,
Oh Uram, add érnem ennek is már végit.*
Orpheus (Kazinczy F. folyóírata) II. k. 143–9. l.
Óhajtása teljesül is 1686-ban,* s az ifjú pár a vinnai várba költözik. Az Eödönffyek családja nagyon tekintélyes köznemesi család ez időben s Ung- és Zemplén vármegyékben birtokos. Bátran föltehetjük, hogy a nemesi rendeknek Kazinczy András iránti bizalmát nem csekély mértékben emeli házassága, s így könnyen megnyílik előtte a vármegyei szolgálat. E mellett a gazdaságnak él. Csakhogy az Eödönffyekkel nem igen fér össze. Már régebben is panaszkodnak Eödönffy László erőszakosságai ellen. Gyulay Ferencz 1667 november 5624-dikén Kazinczy Péternek írt levelében* azzal vádolja, hogy a körülötte levő falvakat elfoglalta és semmit sem tehetnek ellene. Kazinczy András a vármegyénél keres védelmet az ő hatalmaskodása ellen, mivelhogy a saját terményeinek felhasználásában is gátolja.* Valószinű, hogy az efféle izetlenkedések miatt kénytelen lakhelyét áttenni apai örökségébe s költözni sátoraljaujhelyi házába, hol azonban nem sokára éreznie kell a katholikusok zaklatásait, a kiknek szemében nagy szálka, hogy Kazinczy András, a Mária-társaság egykori tagja, most a ref. vallásnak buzgó híve.*
Kazinczy F. jegyzetei u. o.
U. o.
Fischer Mihályhoz 1690 máj. 26-dikán írt levele. Orsz. Levt. u. o.
Zemplén várm. levt. fasc. 154., 435. sz. és Kazinczy F. jegyzetei.
Tudván, hogy a ref. nyilvános isteni tiszteletet a kath. plébános meg nem engedi, a saját házába hívja hitfeleit, férfiakat, nőket, gyermekeket s a prédikátorral együtt ott végzi ájtatosságait. hanem ezen is rajta veszt. Egy ily alkalommal, midőn Kazinczy András házában a reformátusok isteni tiszteletet tartanak, a türelmetlen kath. plébános, Gaal István, beront hozzá, az ajtóban álló koldusokat eltaszigálja útjából, egyiköket arczul csapja s e nem épen épületes kérdéssel fordul az összegyült hivekhez: «Buzgó imádságú szamárfiak, hogy gyűltök ide?» Kazinczy András kérdőre vonja. A plébános bemutatja a földesúr levelét párban. Kazinczy András egy újjal sem nyul hozzá, de nyiltan megmondja neki, hogy a maga házában szabad neki Istent szolgálnia s az ő házán, mint nemesi kúrián, a földesurnak semmi hatalma.* Ez ügyben aztán 1692-ben hosszas kutatás indul meg ellene és sógora, Tussai Márton ellen. Tizenöt tanút kihallgatnak, mert erős a gyanú, hogy Kazinczy András az isteni tisztelet örve alatt valami összeesküvést szervezett. Ártatlansága azonban még ugyanazon évben kiderül, és a vármegye hitelesen bizonyítja, hogy az izgága plébános vádja teljesen alaptalan.* Ez embertelen zaklatás nem csökkenti vallásos buzgalmát. Mivel 1688-ban Sátoraljaujhelyből a prot. papokat kiűzi a kegyetlen katonai hatalom, a közeli falvakban s pusztákon rejtőzködő lelkészek tovább is ellátogatnak a tekintélyesebb családokhoz és 1696 óta az ily magán isteni tiszteletet valamivel szélesebb körben is megtarthatják. 1699-ben pedig az elüldözött lelkészek állandóan visszatérhetnek; de sem templom, sem paplak, sem iskola nincs. A hivők áldozó készsége, a jelesebb családok nemesszivűsége látja el őket élelemmel s a szertartáshoz szükséges fölszereléssel. Kazinczy András nejével együtt szintén teljesíti vallásos kötelességeit s «épen e legsúlyosabb időkben ajándékozzák meg az egyházat úrasztali eszközökkel». A vinnai ref. egyháznak még előbb, 1696-ban ajándékoznak egy ezüst mívű úrasztali kannát, a melynek oldalán lovas török vitéz kezében íjat tart, az íj felett meg három csillag között a félhold alakja van. Ez az ezüst kanna jelenleg a vásárhelyi (Zemplén várm.) egyházközség tulajdona.*
U. o. Act. Polit. K. fasc. 145., 86–87. sz. és Kazinczy F. jegyzetei.
U. o. Tom. VI. K. fasc. 195.
Fejes István: A sátoraljaujhelyi ref. egyház története, 1889. 98. l. és Kazinczy B. id műve 72. l.
De arra gondja van Kazinczy Andrásnak, hogy hasonló zaklatásokra okot ne adjon s politikai felfogásában a fennálló renddel össze ne ütközzék. 1700-ban a vármegye 100 német frtot szavaz meg neki azért, hogy egy kapitányt a saját házában szállásol el.* Mind e mellett a kormány hatalmi erőszakoskodásaira ő sem hunyhat szemet s tekintve, hogy Ung vármegyében ekkoriban jut az alispáni tisztségre, a hol Bercsényi Miklós a főispán, bizonyára korán tudomást szerez azon tervekről, a melyeket a vérig sértett nemzet jogainak védelmére Bercsényi és II. Rákóczi Ferencz forgatni kezdenek. Nemcsak a családi hagyomány, hanem hazafiúi érzése is erősíti a Rákóczi-névhez való ragaszkodását s azok sorába áll, a kik csak alkalomra várnak, hogy a nemzeti ügyhöz csatlakozzanak. Épen a Bercsényivel való gyakori érintkezése révén azt kell hinnünk, hogy a mint 1703 nyarán II. Rákóczi és Bercsényi visszaérkeznek hazánkba, legott pártjukhoz sorakozik s tőle telhetőleg gyámolítja a szabadság ügyét. Több levelet vált Bercsényivel, különösen az élelmezés, takarmány dolgában; sajnos azonban, 57e levelek, a melyeket még Kazinczy Ferencz mint ereklyéket őrzött, ma már nem ismeretesek.*
Zemplén várm. levt. elenchus: Tom. IX. Prot. 11. sz. 203. l.
Kazinczy F. Levelezése I. 473. l.
Ott látjuk Kazinczy Andrást a szécsényi országgyülésen, mint Ung vármegye követét, a ki a szövetséges rendekkel együtt szintén megesküszik, hogy belép a szövetségbe, a mely «az austriai háztól sanyargatott nemzetünk szabadságának és törvényeinek helyreállítására köttetett s most újra megerősíttetett».* Ez országgyülés többi között a keresztény vallásfelekezeteknek biztosítja a kölcsönös szabadságot s rendelkezik az erőszakosan elfoglalt templomok, iskolák és lelkészlakok visszaadásáról, oly egyességet kötvén, a melyet mind a kath., mind a prot. rendek elfogadnak. A 16. t. cz. kimondja, hogy a vezérlő fejedelem biztosokat nevez ki a kath. és prot. hívek közül, a kik a kapott utasítás szerint a törvénynek érvényt szerezni tartoznak. Ennek értelmében Ung-, Bereg-, Ugocsa-, Szatmár- és Szabolcs vármegyék biztosaivá a fejedelem Orosz Ádám kath., Kazinczy András ref. és Róth János evang. vallásúakat nevezi ki, s ők iparkodnak foganatosítani az országgyülés ez irányú végzéseit.*
Századok 1870. évf. 339–343. l.
Tört. Tár 1886. évf. 353–4. l.
1707 májusában Rákóczi Ferencz meghagyja Ajtai Mihálynak, hogy Kazinczy Andrást kötelezze az atyjától fenmaradt hátralékok kifizetésére, a melyeknek összege 1800 magyar frt rézpénzben.*
Rákóczy-Tár, II. köt. 33. l.
Ugyanez évben az ónodi országgyülésen is jelen van s az adókivető bizottság tagja.* 1708 máj. 12-dikén pedig Zemplén vármegye a fejedelem parancsainak engedelmeskedvén, Csáky István tábornokhoz és főbiztoshoz az Egerben máj. 15-dikén tartandó tanácskozásokra küldi Pintér Mártonnal és Keresztes Ferenczczel együtt, kérvén a főbiztost, hogy neki és társainak «hitelt adni és consolatiónkra való örvendetes resolutióval közinkbe bocsátani ne terheltessék».* A tábori gyűlésen leginkább a közteherviselés igazságos elosztásáról tanácskoznak. Sok panasz hangzik: «sír, jajgat a szegénység». A fejedelem enyhíteni törekszik a bajokon s megparancsolja, hogy minden vármegye egyenlőkép adózzék. Jun. 9-dikén kihirdetik a végzéseket, s a követek bucsút vesznek a fejedelemtől.*
Áldásy A. Az ónodi országgyülés története (Budapest, 1895) 156. l.
Zemplén várm. levt. fasc. 174., 1870. sz. és Kazinczy F. jegyzetei.
Márki S. id. műve II. köt. 546–7. l.
A trencséni vesztett csata után a fejedelem buzdító leveleket intéz a vármegyékhez, nemesi fölkelést hirdet s parancsokat oszt, hogy a várőrségekről illendően gondoskodjanak. A vármegyék közül Zemplén az elsők egyike, a mely a fejedelem parancsát teljesíti. Aug. 16-dikán Terebesen tartott gyülésében, a hol a személyes fölkelés ügyét tárgyalják, megemlékezvén Kazinczy Andrásnak «már ezen állapotban ennek előtte is dicséretesen megbizonyított maga alkalmaztatásáról és szolgálatairól», egyhangúlag tábori kapitányává választja s gondoskodik, hogy «becsületes tisztek» kerüljenek mellé. Mivel a fölkelt nemességnek még ugyanazon hónap 20-dikára Izsépen, 21-dikére pedig Vámosujfaluban kell lennie, felszólítja a vármegye Kazinczy Andrást, hogy a kitüzött határidőre a mondott helyen megjelenjék, biztosítván, hogy jó akaratát és fáradságát más dolgokban is megismerni el nem mulasztja.*
Kazinczy F. másolata, Akad. u. o.
Bár írott adatunk nincs, nem lehet kétségünk róla, hogy Kazinczy András teljesíti hazafias kötelességét s a zempléni fölkelt nemességgel megjelenik a csatatéren. S ha valami nagyobb esemény nem füződik is nevéhez, annyi bizonyos, hogy az utolsók között van, a kik a reménytelennek látszó küzdelemtől visszavonulnak és a királyi kegyelmet elfogadják.
Innentől fogva gazdaságának s családjának él. Szenvedett kárait igyekszik pótolni és e végre a szepesi kamarához is folyamodik, de az nem sokára 1716-ban arról tudósítja, hogy kérelmét nem teljesítheti.* Ellenben Zemplén vármegye 1724-ben ismét 100 frtot utalványoz neki, mivel ujhelyi házát katonai szállásul átengedte.* Negyvenkét évet tölt házasságában s fiát, Dánielt s leányát, Borbálát, isteni félelemben s azon kor míveltségéhez képest gondosan neveli. 58Leányát Nagy András borsodvármegyei aljegyző veszi feleségül, de – úgy látszik – mindketten korán elhalnak, s a szülők tekintélyes birtokait egyetlen fiuk, Dániel örökli. Kazinczy András 1728 nov. 17-dikén végzi életét, felesége négy évvel éli túl.*
Zemplén várm. levt. elenchus: Act. polit. Tom. VI. K. fasc. 195.
U. o. Tom. IX.
Kazinczy F. följegyzései.
A Kazinczy-család történelmi szereplése egyidőre megszakad. A felvidék kiváló köznemesei közé jutván két említett ősével, az utódok arra törekszenek, hogy ezt a tekintélyt továbbra is megtarthassák s a vármegyei életben ha nem is döntő, de minden bizonynyal előkelő szerepet vigyenek.
VÁCZY JÁNOS.
