CZIMERES LEVELEK ÁRVA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBAN.
CZIMERES LEVELEK ÁRVA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBAN.
Árva vármegye levéltárában az itt alább leirt huszonöt darab czimeres levél található. Azok között van eredeti, másolat és koholt. Az eredetiek egynek kivételével jó állapotban vannak, mig a másolatok közt inkább akad olvashatatlan.
A hamisított okmányok elsője – a legvaskosabb koholmány. A család, mely paraszti rendben mai napiglan él vármegyénkben – nem is adta alább, – minthogy ő Mátyástól, a Hollóstól nyerte nemesi kiváltságait. A második hamis okmányunkat a hamisitó rendkivüli ügyetlensége teszi jellemzővé. Jámbor hamisitó volt, a ki azt hitte, hogy akad ember, a ki hisz csalafintaságának. A véletlen rávezetett az okmány eredeti szerzőjének nevére. A harmadik család hamisitott nemes levele ismét mesteri volta által tűnik ki. Igaz, hogy szerencséje is volt a hamisitónak, mert a véletlen olyan armalist játszott kezére, a mely annyira megfelelt czéljainak, hogy abban csak három betüt kellett megváltoztatnia, s ha az aranyszin, – a mivel a szerző neve irva vagyon – nem bírna két különböző fénynyel, úgy alig lehetne a hamisitást meghatárózni.
Az országos levéltár által is igazolt többi okleveleink közül az 1599. évi Dubovszky-féle armalis emlitendő izléses és ügyes diszitései végett. Ornamentalis ékitése, nemkülönben az adományozó uralkodó neve felett elhelyezett fejléczszerű állatsor ügyes kéztől ered.
A többi egyszerű, a s okottól el nem térő armalis.
Valamennyiről különben a czimerleirás után minden megjegyezni valót megtalál az olvasó.
***
I. 1464–66. közt. Lándor Sándor és fiai Lajos, György nyertek volna nemesitő oklevelet I. Mátyás királytól, azonban eme állitólag hiteles másolatról kiállitott hiteles másolat teljesen koholt, hamis.
E család Tyapák néven is szerepelt és bitorolt nemesi jogokat.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 12.
II. 1582. márczius 21, Bécs. Visnovszky Fülöp és általa fiai: György, Miklós, János, Mihály; testvére Menyhért és ennek fiai Gáspár és János. Rudolf királytól czimeres levelet nyernek.
«Scutum videlicet militare erectum, superne quidem in cślestium, inferne vero in viridem campos divisum, in – – fundo continens tres mont culos albos, exquorum – – – – dextra videlicet scuti parte arbor pinus alte enata esse, sub qua ursus integer naturalis ore hianti et linqua rubicunda exerta, gressum facere, in superiori vero scuti parte hinc luna, illinc autem stella radiare conspiciuntur. Scuto superincumbentem galeam militarem clausam serto militare amu – – – ursum constrictis unquibus ramusculum viricem tenentem ex se producente ornatum. A summitate vero seu cono galeć – – – – – – hinc cślestini et flavi illinc vero rubri et albi colorum ad utramque scuti extremitatem defluentibus illudque decenter exornantibus».
Kihirdetve Trencsén vármegye közönsége előtt.
Egyszerű másolat, papiron.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 26.
III. 1599. április 1, Prága. Dubovszky Erasmusnak, atyjának: Péternek, testvérének Jánosnak 59II. Rudolf magyar nemességet adományoz.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris trijugi viridi monticulo in fundo stratum, ex quo integer Hungarus miles duos depressiores collis jugos pedibus prćmere, pallioque rubro viridea curta veste aurei coloris holoserico subductus caligis rubris cothurnisque indutus, caput solito nigro pileo tribus plumis gruinis ornato tectus ac in dextrum scuti latus conversus erecte stare dextraque manu bipennem nudum capulotenus foriter gestare, sinistra autem caput turcicum rubra tumba ornatum cruore madidum tenere conspicitur. Scuto impositam galeam militarem clausam regio diademate dimidum curei coloris griphum ad dextram scuti latus conversum faucibus apertum linquaque rubicunda exerta alis expansis, dextroque pede similiter ensem bipennem nudum capulotenus foriter tenentem, sinistro vero veridem rosarum frondem foliis ac rubra rosa proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis hinc rubri et albi, illinc vero aurei et cślestini colorum in scuti oram fluitantibus, illudque apprime exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegye közönsége előtt.
2 darab.
Töredékes függő pecséttel és egyszerű másolat, papiron.
Siebmacher 1461. t.: 115. III. 6. Siebmacher fentebb helyen téves adatot közöl, a mennyiben az itt leirt czimeres nemes levélen sohasem kisértetett meg hamisitvány, sem «Ludovszky» sem «Bentzur» névre. A «Bentzur» névre hamisitottat lásd V. alatt.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 7. No. 29.
IV. 1602. márczius 22. Prága. Nizsnyay Mihály és általa atyja: Simon, anyja: Borbála, nemkülönben atyai unokatestvérei: András és Miklós II. Rudolf királytól czimeres nemes-levelet kapnak.
«Scutum videlicet militare erectum lamina instar fluvioli per medium ducta supernem [igy!] cślestinum inferne im rubrum campos distinctum, cuius inferiorem partem tria alba lilia ordine locata occupare, in superiori autem cślestina area integer naturalis fulvus leo ore hianti lingua rubicunda exerta cauda supra dorsum reflexa posterioribus pedibus dispositis, anterioribus vero lćvo ad rapiendum protenso, dextro coronam regiam intertenendo in dextrum scuti latus gradatim progredi conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam regio diademate dupplices alas aquilinas rubro cślestino et aureo coloribus discriminatas proferentem ornatam. A summitate vero sive cono galećlacin˙ seu lemniscis hinc aurei et cślestini illinc rubri et albi colorum in scuti oram fluitantibus illudque apprime ... exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegyében.
Függő pecspét töredékével.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 22.
V. 1610 január 27. Bécs. Rudelius Tóbiás és általa felesége Zsófia, leánya Anna, fiai Izsák, Márton és János II. Mátyás által a nemesi rendbe emeltetnek.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, cuius fundum trijugis monticulis viridis occupare in cuius medio eminentiori montis jugo corona regia aurea posita est, ex qua leo fulvus ore hiante pubetenus exurgere et anterioribus pedibus tres rosas rubicundas fortiter tenere et in dextrum scuti latus conversus esse conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam regio diademate alterum leonem priori per omnia conformem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galea lacin˙s seu lemniscis hinc flavi et cślestini, illinc rubri et albi colorum in utramque scuti – – defluentibus illudque decenter adornantibus.»
Kihirdetve [Zólyom] vármegyében.
Az itt leirt czimeres levél Bentzur névre hamisittatott. Az ügyetlen hamisitó a nemességszerző családnevét kivakarta s annak helyébe zöld festékkel oda irta a Bentzur-nevet. A hamisitás igen közönséges, durva, hogy a hamisitó maga sem fogadta el müvét hihetőnek, igazolja az a tény, hogy a társszerzők neveit is átfestette, remélvén, hogy ez által hamisitása nem lesz oly szembeszökő.
Az armalis igazi szerzőjének nevét azonban megőrzi a kanczellária eredeti feljegyzése, mely a pecsét-selyem sodrata alatt található: «Tho.. Rudelius». Az igazi czimerszerző kiléte kiderül a hitelesitési záradékból, melyben igazolást nyer a szerző, hogy czimeres nemeslevele 1613 május 2-án, Zólyom vármegye Zólyomban tartott törvényszékén és közgyülésén kihirdettetett.
60A kihirdetési záradék szövege:
«Sedes iudiciaria et generalis congregatio universorum dominorum et nobilium concitatus Zoliensis, feria quinta proxima post festum beatorum Philippi et Jacobi apostolorum anno domini 1613 Veterizolii celebrata ... eodem die nobilis etiam Tobias Rudelius exhibuit et prćsentavit etiam similes litteras suć majestatis super exemptione ab ignobilitate et rusticitate sui, Sophić consortis, Annć filić, Isaaci, Martini et Joannis filiorum suorum cum armis nobilitariis, quarum datum est Viennć Austrć 27. Januarii anno domini 1610., et iidem in cśtum et numerum verorum regni nobilium recepti sunt et annumerati.»
Függő pecsét töredékével.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 1.
VI. 1610 márczius 20, Bécs Szontagh Imrének és Kristófnak és ennek fiának Lajosnak, szász lovagoknak II. Mátyás magyar nemességet, czimeres-levelet ad.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris fundum illius trijugi viridi monticulo occupante super quo radiis emissis sol rutillare visitur. Sicuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate alterum Solem inferiori similem proferente ornatam, a summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis utrinque flavis et cśruleis in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
Kihirdetési záradék nélkül. (Kihirdettetett ugyan Gömör-, Szepes vármegyében.)
Egyszerü másolat, papiron.
Siebmacher. 643. 1. t: 451. I. a.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 14. a.
VII. 1628. september 21, Bécs. Czepkovith András és leánya Zsuzsánna II. Ferdinánd királytól magyar nemességet nyer.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris fundum illius viridi monticulo occupante in quo integer naturalis leo divaricatis – – – ioribus pedibus fortiter consistere atque reliquo corporis mole assurgente, anterioribus vero – – – – rapiendum protenso dextro vero palmam viridem gestare cauda interpedes reflexa ore hiante linqua rubicunda – – – ad dextram scuti partem cernere videtur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate alterum medium fulvum leonem inferiori omnia similem proferente ornatam. A summitate (vero seu) cono galeć laciniis seu lemniscis hinc flavis et rubris illic autem candidis et itidem rubris (in scuti) extremitates sese passim diffundentibus (scutumque) ipsum decenter exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegye közönsége előtt.
Függő pecséttel. A czimeres levél szövege annyira megfakult, hogy az ma csak a legnagyobb erőfeszítéssel olvasható.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 6.
VIII. 1631 november 26 Bécs. Szaddis [Stadlis, Szadlich, Szadlics] máskép Jablonszky Dániel és fiai: Miklós, János, György, Dániel, II. Ferdinándtól nyernek czimeres nemes-levelet.
«Scutum videlicet militare cślestini coloris in cujus sinistro latere nubes quadam prodire exeaque dextrum brachium humanum rubra manica indutum, strictum acinacem (cujus cuspidi caput leoninum absectum est infixum) vibrare seu ostentare visitur. Scuto incumbentem galeam militarem clathratam sive apertam regio diademate, candidam columbam compositis alis utrisque pedibus coronć insistentem atque rostro ramusculum olivć foliis virescentibus et granis conspicuum gestantem proferente ornatum. A summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis hinc flavis et cćruleis, illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
Kihirdetve Trencsén- és Árva vármegyék karai és rendei előtt.
Árva vármegyének 1815 ápril 27-én Alsó Kubinban kelt hiteles másolatában és egyszerü másolatban. Megjegyezzük, hogy a hitelesített példányon a szerző neve: Szaddlis s ugyancsak e példány végén található feljegyzés igy végződik:
Sig. Also Kubin die 27. Aprl. 1815.
Mathias Szadlich I. Cottus
Baranyiensis Juratus Cancellista.
(Pecsét nélkül.)
Az egyszerü másolaton szerző neve Stadlis-nak van irva, mig Baranya megyében a család a Szadlics nevet használja.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 15. No. 23.
IX. 1632. május 18. Bécs. Szontagh Lajos 61és általa neje Judit, nemkülönben fiai Pál, Tóbiás, János és Lajos részére II. Ferdinándtól ujabb czimeres levelet nyernek.
A czimer leirása azonos az Imre, Kristóf és ez utóbbi Lajos nevű fia részére 1610 márczius 20-án adott nemeslevél czimerleirásával.
Kihirdettetett Gömör-, Szepes-, Liptó vármegyékben.
Egyszerü másolat papiron.
Siebmacher 643. 1.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 14. b.
X. 1635 julius 5. Bécs. Mauchs Donát és általa Donát, Dávid, János, Izrael és Zsigmond nevü fiai, nemkülönben Éva, Ágnes és Margit nevü leányai II. Ferdinánd király által nemességre emeltetnek.
«Scutum videlicet militare erectum rubri coloris fundum ejus trijugi viridi monticulo occupante in cujus inter medio eminentiori jugo aureum diadema regium locatum esse, ex eoque integer candidus caper seu hircus cornibus et barbula naturaliter effigiatus inqvinetenus emergere, anterioribus vero pedibus sursum erectus prosilienti similis, ad dextrum scuti latus tendere visitur, in superiori dextro scuti angulo aurea stella micante. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, alterum caprum inferiori per omnia similem stella sibi prćlucente eminentem, prćferentem ornatam. A summitate vero sive cono galeć lacin˙s seu lemniscis hinc flavis et cćruleis illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
Kihirdetve Szepes- és Árva vármegyében.
Hiteles másolat és egyszerü másolat papiron.
Siebmacher 409. 1. t. 304. IV. a.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 28.
XI. 1638 január 15. Pozsony. Trstenszky Andrást, fiait: Andrást, Jánost, Mártont s ezekkel annak testvéreit: Mártont és Györgyöt III. Ferdinánd a nemesi rendbe emeli.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, fundum illius viridi campo occupante, in quo integer gryphus flavi coloris, distentis posterioribus pedibus erecte stare cauda demissa, ore hiante, linqua rubicunda exerta, alis a tergo expansis, anterioribus vero temas sagittas fascinatas, cuspidibus sursum elevatis sinistro siqvidem in inferiori parte, dextro vero pedibus mediotenus comprehensas fortiter intertenere cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate alam aquilinam in eius medietate stellullam sex radiorum expressam proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis hinc flavis et cćruleis, illinc vero rubris et candidis in scuti extremitates se se passim diffundentibus, illudque decenter exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegyében.
Árva vármegyének 1755 márczius 15-én Alsó Kubinban kiállitott hiteles másolatáról készült egyszerü másolat és egyszerü másolat.
Siebmacher: 686. 1. t.: 472. I. a.
Levéltári jegyek: Nob. Arm. No. 17. &. 24.
XII. 1642 február 8, Bécs. I .... Balázsnak III. Ferdinánd király czimeres nemes-levelet ad.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, fundum ejus viridi campo occupante, in quo miles albicantis coloris equo insidere rubra inductus tunica nigroque pileo capite tectus, framea accinctus altera manuum equi frenum prćhendere, altera vero infixum bipenni cruentum caput Turcicum ostentare, atque in dextram scuti partem conversus esse cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, alterum militem inferiori per omnia similem umbilic otenus proferente ornatam. A summitate vero seu cono galeć lacin˙s sive Jemniscis hinc rubicundis et albis, illinc autem cślestinis ac flais in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
Jelen czimeres levél Javorrek Balázs nevére van hamisítva. Hamisító bünös mesterkedésének leplezése végett a kihirdetési záradékban úgy a nap meghatározó részt, mint a kihirdető vármegye nevét kivakarta s igy az ellenőrzést, illetve a jogos szerző nevének kiderítését lehetetlenné tette. A kihirdetés 1642-ben történt. Vármegyénk közgyülési jegyzőkönyvei, a melyek a nemességkihirdetéseket őrzik, 1684 óta vannak meg, igy nem volt meghatározható, hogy hirdettetett-e ki ez évben olyan czimeres nemeslevél, melynek adatai összevágnak a fentebb leirt czimeres levéllel. Különben is kérdés, vajjon az eredeti szerző Árva megyében hirdettetett-e 62ki nemességét, a vagy máshol, s a hamisítvány csak levéltárunkba tévedt. A jogos nemességszerző kiléte különben csak akkor fog kiderülni, ha a szent korona tagjainak minden alapokmánya egybe lesz gyüjtve s az összes kihirdetések fel lesznek dolgozva, bárha még akkor sem lesz megdönthetetlenül biztos a nyert adat.
A hamis czimeres levélnek két példányát birjuk. Az egyik függő pecséttel, a másik egy egyszerü másolat papiron.
Siebmacher 269. 1. t.: 205. I. c. – Itt az Ipolyi Arnold nyomán ismertetett armalis hitelesként említtetik.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 9. & 10.
XIII. 1642. október 28. Bécs. Lucky Mártonnak s mindkét nemen levő leszármazottainak III. Ferdinánd király nemességet ad.
«Scutum videlicet militare erectum, ducta per medium in formam crucis linea in quatuor divisum partes, in cujus quidem inferiori dextro ac superiori sinistro rubri coloris campis singulis, patrć trijuges in cacuminibusque earundem singulć turtures insistentes: porro ab inferiori sinistro et superiori dextro lateribus flavis monticuli singulas arbores virentibus foliis producentes efformati esse visuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, similiter arborem, inter duas hinc utpote rubras et albas, illinc ceruleas et flavas alas aquilanas, utrinque turtures invicem se se respectantes producente ornatam. A sumitate vero sine cono galeć lacinijs seu lemniscis hinc quidem flavis et coeruleis, illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese demittentibus ipsumque scutum decenter exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegye előtt.
Egyszerü másolat papiron.
Siebmacher 382. 1. t.: 286. II. b.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 11.
XIV. 1643 január 2, Bécs. Csaplovics máskép Szkuba János agilis és mindkét nemen levő leszármazottai III. Ferdinánd által a nemesi rendbe emeltetnek.
«Scutum videlicet militare subnigri coloris area ejus per totam – – alluente, fundum vero aurea corona interoccupante quć una ardea integram naturali suo colore effigiatam utroque pede insistenti ac ad dextrum scuti latus ore conversam, telo seu sagitta per collum supra scapulas modicum trajectum ac nihilominus – – – culum mediotenus rostro conprćhensum tenentum sustinere conspicitur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam seu craticulatam regio diademate, altera ardea, inferiori per omnia simili prćferente ornatam. A sumitate vero, sine cono galeć laciniis seu lemniscis hinc albis et rubris illinc autem flais ac cćruleis in scuti extremitates sese passim diffundentibus, illudque decenter exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegyében.
Árva vármegyének 1731 márczius 10-én Alsókubinban hitelesitett másolatában és egy egyszerü másolatban papiron.
Siebmacher 105. 1. t.: 82. I. a.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No. 4. & 5.
XV. 1659 november 12, Pozsony. Szontagh Lajos ifj. és átala neje Richter Róza és fiai János és Lajos I. Lipót királytól megerősitést nyernek azon czimeres levélre, melyet II. Ferdinánd 1632 május 18-án adott ifj. Lajos atyjának, id. Lajosnak.
E czimeres levél Iglói előnévvel jelöli őket.
A czimer leirása itt is azonos az Imre, Kristóf és ez utóbbi Lajos nevü fia részére 1610 márczius 20-án és a Lajos s neje Judit, fiai Pál, Tóbiás, János és Lajos részére 1632 május 18-án adott nemes levelek czimerleirásával. (Lásd VI. és IX.)
Kihirdettetett Liptó vármegyében.
Egyszerü másolat, papiron.
Siebmacher 643 1. t:
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 14. c.
XVI. 1661 október 25, Bécs. Szontagh Lajost és általa fiait Ágostot, Tóbiást és Godofrédet és testvéreit Kristófot, Jánost, miután előbbi nemeslevelök elveszett, nemességökben ujra megerősiti s uj czimerrel megadományozza.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, fundum ejus tripartito fulgenti monticulo late interoccupante, cujus collateralibus ab utrinque partibus integra nigra aquila corpore ac capite sursum erecto, demissa cauda, alis item expansis, in dextram scuti partem conversa utroque pede insistere cernitur, scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, ex eoque naturalem solem, radios circumquaque extendentem, micantemque 63proferente ornatam. A sumitate vero, sive cono galeć lacin˙s seu lemniscis, hinc flavis et cćruleis, illinc autem candidis et rubris, in scuti extremitates se se diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.»
Kihirdettetett Szepes vármegyében.
Egyszerü másolat, papiron.
Siebmacher 643 1. t: 451. I. b.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 14. d.
XVII. 1664 junius 12, Bécs. Teöreök, máskép Árvay János és általa felesége Krumholcz Katalin és fia István; testvére György, s unokatestvére szintén Teöreök máskép Árvay István.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, fundum eius viridi monticulo occupante, super quo integer leopardus naturaliter effigiatus, posterioribus pedibus divaricatis obliquo stare, cauda supra dorsum elevata ore patulo, lingua rubicunda exerta anteriorum vero pedum synistro raptui inhiante, dextro autem strictam frameam fortiter tenere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam, sive apertam regio diademate ex quo itidem alium leopardum mediotenus eminentem inferiori quoad omnia conformem, proferente ornatam. A sumitate vero sive cono galeć lacinijs vel lemniscis hinc flavis et cćruleis, illinc autem rubris et candidis in scuti extremitates se se placide diffundentibus, illudque ipsum decenter et venuste exornatibus.»
Kihirdettetett Trencsén vármegye karai és rendei előtt.
Két egyszerü másolat, papiron.
Siebmacher 682 1. t: 469. IV. a.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 18, & 21.
XVIII. 1679 márczius 12, Laxenburg. Árva vármegyének II. Rudolf király által Prágában 1598 augusztus 19-én adott czimeres levelét I. Lipót király megerősíti.
«Scutum nimirum militare erectum rubri coloris ad cuius fere medium viridis campus in fundo – tribus collibus designatus assurgit, quem fluvius magnus transversum rapide cursu fluens, medium secare seu dividere supraque illum duć virides pinus, in scuti angulis ad eius summitatem ex campo viridi procere excrevisse inter quas in teger naturalis ursus, ore patulo, linqua exerta in dextrum scuti latus progredi conspiciuntur. Scuto impositam galeam militarem craticulatam sive apertam solidć nobilitates decus monili ex ea cum torque aurea dependente ac regio diademate ornatam, ex quo dimidius naturalis aurei coloris leo ore hianti lingua rubicunda exerta et cauda bifurcata erecta regiaque corona insignis anterioribus pedibus ad rapiendum protensis assurgit. A summitate vero sive cono galeć laciniis seu lemniscis, hinc rubri et albi, illinc aurei et cślestini colorum in scuti extremitates sese diffundentibus, illudque apprime adornantibus.»
Függő pecséttel.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 19.
XIX. 1681 máj. 21. Sopron. Tamássy Miklós, fia Miklós, leánya Benigna; István; unokatestvére Mihály s ennek leányai: Katalin és Zsófia I. Lipóttól czimeres nemes-levelet nyernek.
«Scutum nimirum militare erectum cślestini coloris fundum illius latepatenti viridi campo inter occupante, super quo integer fulvus leo naturaliter effigiatus ore hiante lingua – – – exerta, ac cauda bifurcata ad tergum elevata divaricatis posterioribus pedibus, per collum sagitta traiectus erecte stare, anterioribus vero equidem divaricatis ad rapiendum in dextram scuti partem conversus protendere cernitur. Scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam aureo diademate regio, cignum alis compositis candidum per meditulium colli pariter transfossum nigra cruce proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeć lacinijs seu lemniscis hinc flavis et cśruleis illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates se se placide diffundentibus scutumque ipsum decenter ac venuste exornantibus.»
Kihirdetve Trencsén vármegyében.
Függő pecséttel.
Siebmacher 653 1. t: 456. I. c.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 16.
XX. 1681 junius 15, Sopron Brnulla, máskép Szlaniczky Mátyásnak, nejének Benczurka [=Benczur] Zsuzsannának, Márton, György, János, Miklós nevü fiainak, nemkülönben Zsuzsánna és Zsófia nevü leányainak I. Lipót király czimeres nemes-levelet ad.
«Scutum nimirum militare erectum cślestini coloris, fundum illius viridi late patenti campo interoccupante, cui petra salis nativo suo colore 64concinne adumbrata inhćrere, per medium vero sive diametrum scuti. Flumen naturalem ćque colorem perseferens velociter decurrere fluctibusque tumidum ac minaci suo alveo, pericula quoque reprćsentare, ultra cuius superiorem marginem tres rosć natali sua purpura insignes partique post exant latos labores, superataque fluctuum pericula, prśmij et jucundioris fortunć, predromć recto ordine collocate promicare visuntur. Scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate cervum genuino suo colore expressum ore hiante linquaque rubicunda exerta mediotenus eminentem pedibusque anterioribus in sublime elevatis, arduum virtutis iter denotantem, ac in dextram scuti partem conversum proferentem ornatam. A summitate vero sive cono galeć lacinijs sive lemniscis hinc flavis et cćruleis illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates se se placidi diffundentibus, illuque ipsum decenter ac venuste exornantibus.»
Kihirdetve Árva vármegye közönsége előtt.
Árva vármegyének 1755 márczius 17-én Alsó-kubinban kelt hiteles másolatában és egyszerü másolatban.
Siebmacher 86 1. t: 69. III. c.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 3. & 25.
XXI. 1687 november 24, Pozsony. Stephanides András és általa felesége Variny Mária és fia András; testvérei János, Mihály, ennek felesége Curtius Anna és fia János, leánya Dorottya I. Lipóttól czimeres nemes-levelet szereznek.
«Scutum nimirum militare erectum cślestini coloris, fundum illius viridi campo interoccupante super quo integer fulvus leo naturaliter effigiatus ore hiante linguaque rubicunda exerta divaricatis posterioribus pedibus caudaque bifurcata ad tergum elevata anteriorum quidem pedum sinistro ad rapiendum protenso, dextro vero strictam frameam in dextram scuti partem vibrare cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem exeoque gryphum inguiretenus eminentem rostro patulo linguaque rubicunda exerta expansis alis anterioribus utrisque pedibus rubrum vexillum fluitans gestantem proferente ornatam. A summitate vero cono galeć lacin˙s seu lemnisc˙s hinc flavis et cśruleis illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese placide diffundentibus scutumque ipsum decenter ac venuste exornantibus.»
Kihirdetve Nyitra vármegyében.
Árva vármegyének 1823 május 13-án Sirokán kelt hiteles másolatában.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 13.
XXII. 1698 márc. 12, Bécs. Boczkó Jánosnak és testvéreinek a már nagykoru Ágostonnak és Zakariásnak s a még kiskorú Sándornak, Tóbiásnak és Gábornak I. Lipót nemességet adományoz.
«Scutum videlicet militare erectum cślestini coloris cuius fundum monticulus virens occupat, super quo unus integer homo maturć ćtatis, totus rubris vestibus indutus cothurnis pallidis calceatus pileoque pariter rubro plumato capite tectus erectus stare, qui humeris appensam rompheam, dextra vero manu clavam gestare conspicitur. Scuto incumbit galea militaris craticulata, quam contegit diadema regium gemmis et unionibus decenter ornatum, super quo grus naturali suo colore depictus uno pede dicto diademati insistere, altero vero erecto globum quendam constringere conspicitur. A summitate vero seu cono galeć lacinis sive lemniscis hinc candidis et rubris illinc vero flavis et cśruleis in scuti extremitates placide sese diffundentibus.»
Árva vármegyének 1782 február 28-án Alsó-Kubinban kelt hiteles másolatában.
Siebmacher 69 1. t: 54. IV. a.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 2.
XXIII. 1792 julius 6, Bécs. Bajza Pál árvai uradalmi felügyelő, felesége: Gerhard Anna, fiai Mihály, Pál, Ferencz, Sámuel, Miklós és leányai Judit, Éva, Zsuzsánna II. Ferencz királytól czimeres nemes-levelet nyernek.
«Scutum videlicet militare erectum rubro et viridi coloribus dextro diagonaliter discriminatum in quo super tricolli petroso inter duo cornua cervina quinque utrinque ramorum argentea erectus est vir militaris flavo Hungarico amicta per totum indutus et mitra ćque aurea tectus manuum dextra frameam vibrans, sinistra vero latus ... ciens. Scuto incumbit galea tornearia coronata clatrataque purpura suffulta auro reducta et appenso monili decora, situ ad dextram obliquo nobilibus concedi solita, cujus apex est inter jugum alarum aquilinarum nigrum 65vir militaris scutarius genutenus exurgens. Laciniis hinc aureis et rubris, illinc vero argenteis et viridibus scuti latera decenter ac venuste exornantibus.»
Egyszerü másolat, papiron.
Királyi könyvek: LVI. 335. – Siebm. 26. 1. t: 20. I. b.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 27.
XXIV. 1837 január 5, Bécs. Árva vármegyének I. Lipóttól Laxenburgban 1669 május 17-én kapott pecsétjét V. Ferdinánd király megerősiti.
«Scutum videlicet militare in figura rotunda erectum in cujus campo argenteo super solo prasino pedem scuti occupante, ceu tribus colliculis definito, fluvioque rapido ad modum fascić undulatć per medium secto inter duas pinus virentes e lateralibus colliculis procere excretas, integer furvi coloris ursus, capite obverso dextrorsum progredi conspicitur. Ipsi porro scuto superimpositam situ recto galeam torneariam clathratam, – solidć nobilitatis decusauro reductam, purpurea subsarcinam, ac monili de torque collum ambiente aurea pendulo conspicuam, regioque diademate dimidium leonem coronatum aureum ore hiante, lingua sanguinea exerta et cauda bifurcata pone tergum sinuatim reflecxa [igy!] anteriorum pedum falculis ad rapinam protensis proferente redimitam. Laciniis seu lemniscis hinc aureis et nigris, isthinc vero argenteis et viridibus, a conco cassidis ad latera scuti mixtim ac symmetre se se diffundentibus, illudque apprime adornantibus. Peripheria denique ipsius sigilli binis filis aureis limbata sequenti Hungarica Epigraphe ÁRVA VÁRMEGYE PETSÉTJE * 1837 * majusculis literis in orbem dispositis insignita.»
Kihirdetve Árva vármegyében.
Függő pecséttel.
Királyi könyvek: XVI. 513; – LXVI. 520.
Levéltári jegy: Nob. Arm. No 20.
XXV. 1844 május 2, Bécs. Csillaghy Sámuel és nejétől Meskó Juliától született József és Károly-Eduard-Jakab nevű fiai, főszerző által 1843. évi október hetedikén megszerzett pacséri (Bács-Bodrog megye) nemesi birtokrész tulajdonjoga alapján a magyar nemességet a «Pacséri» előnévvel kapják V. Ferdinánd királytól.
«Scutum videlicet militare erectum inferiori sui parte sinuatim in cuspiden vergens, in cujus campo cśruleo vir Hungarus tunica rubra nodis et sonis aureis ornata, caligis cćruleis et cothurnis nigris vestitus, caput mitra nigra tectum – manuum dextra baculum nodatum tenens, sinistra vero latus fulciens, – undis – basim scuti occupantibus suarum tenus immersus rapidum amnim dextrorsum meando intrepidus trajicere conspicitur. Stella sexangulari aurea et luna crescente argentea in regione cephalica positis, eundem comitantibus, in dextro et sinistro scuti latere saxa ex amne fundum scuti alluente eminentia visuntur. Scuto incumbit galea torneearia coronata clathrataque purpura intrinsecus suffulta; auro reducta et pendente de collo torque ac monili aureo reducta, situ ad dextram obliquo nobilibus propria coronam ornant duć plumć struthioneć – dextra rubra sinistra cćrulea, inter plumas vero stella aurea seu taria locata – laciniis seu lemniscis hinc aureis et cśruleis, illinc argenteis et rubris a cono galeć per utrumque scuti latus placide decurrentibus, totumque decenter condecorantibus.»
Kihirdetve Árva vármegye közönsége előtt.
Hiteles másolat papiron a vm. közgyüléseinek jegyzőkönyvében.
Királyi könyvek: LXVII. 413; – Siebmacher. 114 1. t: 88. IV. 6.
Levéltári jegy: 1844 jk. Z melléklet.
REXA DEZSŐ.
