IV. A hamisitás czélja, kora és további sorsa.
IV.
A hamisitás czélja, kora és további sorsa.
A hamisitás czélja, kora és további sorsa.
Az eltérések tulnyomó része nem érinti az eredeti oklevélben foglalt adományok lényegét. Az irásbeli eltérések és részben a szövegváltoztatások is tisztán a hamisitó korában divó irásmodor következményei. A tartalmi eltérések nagyrészt az idők folyamán beállott természetes fejlődés, gyarapodás feltüntetői és a Kálmánféle adományok részletesebb, korszerübb körülirásai. Természetes dolog, hogy a hamisitó ezeket a változtatásokat megtette oly korban, mikor még «a jogos birtokot is veszélyeztette, ha nem volt róla oklevél.» Azonban ezek az eltérések nem magyarázzák meg a hamisitás czélját.
Mikor a veszprémvölgyi kolostor lakói rászánták magukat – mert hiszen csak nekik állt érdekükben a hamisitás – hogy eredeti oklevelüket, hiteles, igaz okiratukat félre dobva annak alapján egy másikat gyártsanak vagy készittessenek, mindenesetre fontos érdekek vezethették őket.
A sok betoldás közt van három a MP.-ban nem emlitett birtok is; a tikusi telek és szőlő, Obada sziget és Vámos falu tiz háznéppel. Mindezek – hozzávéve a régi adományok pontos körülirását czélzó változtatásokat, – nagyértékü és mindenesetre addig is jogosan élvezett vagyont biztositottak okiratilag, mind a mellett mégsem látszanak oly fontosságuaknak, hogy kedvükért az eredeti és kétségtelen hitelü oklevelet félretéve ujat hamisitottak volna.
Ugyanigy vagyunk a kihagyásokkal, melyeknél azonban világosan kidomborodik a mala fides jelenléte. A hamisitó úgy gondolkozott, hogy ha Podruc utódainak és a pécsi püspöknek joga van valamely földhöz, azt ne az ő oklevelükkel igazolják, hanem a sajátjukkal. Korszerü felfogás, de semmi esetre sem egészen becsületes. Nem nagyon enyhiti az sem, hogy a pécsi püspök joga csak azért került bele az ő eredeti oklevelükbe, mert Simon pécsi püspök vitte annak kiállitásánál a kanczellár szerepét.
Nevezetes privilegium foglaltatik az OP.-ban, a miről a MP. még semmit sem tud. Az a jog ez, a mely a veszprémi püspök fennhatóságát az apáczák minden birtokáról teljesen kizárva, úgy a tizedszedést, mint a lelkészségek feletti felügyelelet teljesen az apáczazárda privilegiumává teszi: Kiveszi egyuttal a zárdát a lelkiekben is a megyés püspök fenhatósága alól és egyenesen az esztergomi érsek kötelességének mondja az apáczák felszentelését. Mindjárt a két oklevél egymásután való elolvasásakor feltünt e nevezetes pont betoldása az oklevélbe. Figyelmes áttekintés után arra a meggyőződésre jutottam, hogy az oklevél szövegében tett változtatások közül csupán ez lehet az, melynek az OP. keletkezését tulajdonithatjuk.
Gyakori dolog volt a középkorban, hogy egyes főpapok hatalmi terjeszkedésükben az egyházmegyéjük területére eső, de fennhatósági joguk alá nem tartozó szerzetesi rendházak fölött is jogokat követeltek. A követelésből pör lett, melynek folyamán úgy az egyik, mint a másik fél köteleztetett okleveleinek, privilégiumainak bemutatására. Ha azután nem volt kellő erősségü bizonyitékuk, vagy a pörösködő felek egyszer s mindenkorra biztositani akarták jogaikat, igen sokszor valamelyik régi király nevére hamisitottak oklevelet, melyben az illető jog bennfoglaltatott. Hazánkban különösen a Szent István, vagy az ő adományát megerősitő más királyok nevei alatt kiállitott hamisitások fordulnak sürün elő, Ilyen pörre mutat az OP-nak ez a betoldása, a melyből következtethetjük, hogy a veszprémi püspök fennhatóságát a veszprémvölgyi apáczák birtokai fölé is ki akarta terjeszteni. Ennek meggátlására nyultak az apáczák e kétes eszközhöz, a birtokukban meglevő eredeti Kálmánféle oklevél (M. P.) alapján, más, e jogot is magában foglaló oklevél hamisitásához. Természetes, hogy ha már hamisitást követnek el, belefoglalják ez oklevélbe mindazokat az adományokat és változásokat, amiket az eredeti kiállitása óta szereztek, illetve a mik azóta bekövetkeztek. Ugyanily okoskodás alapján történik meg 168az eredetiben a pécsi püspök és Podruc családjának birtokjogát biztositó két pontnak a kihagyása.
Az OP. és az eredeti MP. szövegének összehasonlitása alapján eljutottunk így az eredményhez, mely szerint a OP. a, MP-ról másolt hamis oklevél, melyet a veszprémvölgyi apáczák a püspökkel folytatott pörükben annak igazolására hamisitottak, hogy az ő birtokaikon a tizedszedés és a lelkészségek feletti hatóság joga kizárólag őket illeti s a lelkiekben egyenesen az esztergomi érsek főhatósága alá tartoznak.
Alább megfogjuk kisérteni ennek az eredménynek a rendelkezésünkre álló források által való megerősitését és egyuttal e forrásokból az oklevél sorsát is igyekszünk megtudni. Ezek fognak bennünket az OP. hamisitásának időpontjáról is értesiteni, mert ezt az oklevél külső tulajdonaiból semmiképen meg nem állapithatjuk. Az OP. paleografiai sajátságai éppúgy, mint egyes formuláris részek (az allocutio emlitett alkalmazása, a határjárás fejlettsége) kialakultabb kanczelláriai gyakorlatra vallanak s azt bizonyitják, hogy az oklevél jóval az eredetinek kiadása után hamisittatott. Azonban határozott időpontot a külső tulajdonságok alapján megállapitanunk lehetetlen, mert az OP. igen ügyes hamisitás és irója nagy gondot forditott arra, hogy a kiállitás az oklevél fictiv korának megfeleljen.
Szent István oklevelét Kálmán király 1109-ben erősitette meg és irta át latin oklevelében. (MP.) Erről a MP.-ról a XII. századból fennmaradt gyérszámu oklevelek adataiban semmi féle értesitést nem találunk.*
II. Géza 1145-iki oklevele. (Fejér II. 123. l.) későbbi kor hamisitása. Ld.: Fejérpataky László. A királyi kanczellária az Árpádok korában. Bpest, 1885. 24. és 90. 1. és Karácsonyi`János. A hamis … oklevelek jegyzéke. Bpest, 1902. 10. lap.
A XII. század folyamán az apácák a tizedet maguk szedték népeiktől, mig János veszprémi püspök, ki 1181 és 1199 közt ült a püspöki széken,* e jogot tőlük meg nem vonta. A zárda apátnője 1210-ben megjelenvén Róbert püspök előtt, előadja ezt a sérelmet s állitja, hogy zárdájuk Szent Istvántól kapta a tizedszedés jogát, azonban privilégiumuk elégett. Ez nem volt igaz, mert a MP. ma is megvan, sőt azt 1259-ben egy pör folyamán elő is mutatták,* de mivel abban a tizedszedés joga nem foglaltatott, ezt a mesét találták ki. Az apátnő öregek tanuságával igazolta, hogy a zárda János püspök idejéig e kiváltságot élvezte és Róbert püspök vissza is állitja az apáczák tizedszedési jogát.*
Lukcsics Josephus. Series episcoporum Vesprimiensium. Bpest, 1907. 6. lap.
Fejér. V/1. 321. l.
Fehér. III/1. 103. 1.
A XII. század végén és a XIII. elején országszerte folyt a küzdelem a püspökök és apátságok, illetve az esztergomi érsek közt. E küzdelem folyamán nyerik el a benczések a megyés püspököktől való teljes függetlenséget s rendeltetnek közvetlenül az esztergomi érsek alá. Róbert veszprémi püspök is bepanaszolta a kuriánál az érseket, hogy egyházmegyéje területén szentségeket osztogat az apátságoknak. A pápa 1216-iki döntése alapján még a veszprémi püspök gyakorolja megyéje területén a cziszterczi apátoknak chrismával és olajjal való felkenését, mig a benczéseket már az esztergomi érsek keni föl.* Az apáczáknak adott Róbert-féle oklevél a felkenésről nem szól. A pápa döntése alapján miként a többi cziszterczitáknak, úgy a veszprémvölgyi apáczáknak is mindenesetre a veszprémi püspök osztotta a szentségeket.
Ld.: Erdélyi László. A zalavári apátság legrégibb oklevelei. Pannonhalmi Történet. VII. 469. 1.
A tizedszedés jogáról az apáczáknak királyi kiváltság nem volt birtokukban, de elismerte azt a szokás alapján Róbert veszprémi püspök és elismerték azt a XIII. század folyamán utódai is. Pál püspök 1272-ben erősitette meg és irta át Róbert oklevelét.* Ugyanigy járt el Pál utóda, Péter is, ki 1275-ben foglalta el a püspöki széket.* Később ugyanez a püspök e jogtól erőszakosan megfosztotta s a jog és igazság ellenére kizsákmányolta őket. A kolostor apátnője 1280-ban bepanaszolta Pétert Ladomér esztergomi érsek előtt, a ki Róbert, Pál és Péter oklevele alapján megerősitette az apáczáknak Szent István óta békén birt jogát, hogy a 169tizedet népeiktől ők maguk szedhetik s a kérdéses tizedet a veszprémi püspökre nézve örökös silentium alá veti. Az érsek ebben az ügyben, mint Fermói Fülöp szentszéki követ megbizottja itélt s ez itélettel a pörösködés végleg eldöntöttnek látszik.*
Fejér. V/3. 514. l. és Egyetemi Könyvtár kézirattára: Coll. Heven. Tom. LXXIX. 375. 1.
Péter ily oklevelét emliti Fejér V/3;. 514. 1. és Meskó veszprémi püspök 1342-iki oklevele. Coll. Hevenesiana. LXXIX. 375. l.
Fejér V/3. 514. 1.
Azonban nem így történt. A veszprémi püspök nehezen nyugodott bele hatalmának csorbitásába. Péter közvetlen utóda, Benedek ismét konfliktusba keveredett zárdánkkal. Ennek a pörnek eldöntésére mutatják be azután az apáczák Ladomér előtt Kálmán király oklevelét. A Róbert püspök idejében még elégettnek mondott oklevél tehát megkerült. De mit látunk? 1296 május 12-én kibocsátott oklevelében,* Ladomér nem a MP.-t irja át, hanem a hamis OP.-t Ladomér részletesen leirja Kálmán oklevelét (vagyis az OP.-t) s a latin szöveget átirva azt a görög szöveggel egyetemben mindenben megerősiti, mivel az oklevél ebben semmi elfogadható kifogást nem tettek. Különösen utasitja – metropolitai jogánál fogva a veszprémi püspököt és káptalant, hogy az apáczákat a rendes birósági eljárás megkerülésével, önkényesen jogaikban ne háborgassák. Az oklevél pecsétjét azonban, úgy látszik, a veszprémi püspök gyanusnak találta, mert annak hitelessége felől határozandó, Ladomér uj határnapot tüz ki az 1296. évi Szent István napot követő oktavára. Ennek a vizsgálatnak eredménye ismeretlen, de kétségkivül kedvező volt, mert többet az apáczák tizedszedési jogának kétségbevonásáról nem tudunk s már 1297. év elején (Böjtközépkor) Benedek püspök külön oklevelet ad ki, melyben – az OP. megfelelő pontja alapján – elismeri, hogy Szárberény, Máma, Kenese és Padrag egyházai a régi szokáshoz és joghoz hiven – az ő fennhatósága alól mentesek és szabadok.* Benedeknek ezt az oklevelét Ladomér még 1297 év husvétja előtt – érseki jogánál fogva megerősitette.* – Egy év mulva a pápa hozzájárulását is elnyerik az apáczák. VIII. Bonifác 1298-ban a veszprémvölgyi apáczazárdát minden szabadságában s kiváltságában megerősiti.* A száz éves pörösködés tehát egy hamis oklevél bizonysága alapján fejeződött be, melyet hitelesnek ismer el az ország főpapja.
Szerdahelyi id. m. 72. 1. és Fejérpataky, 23. 1. közlik annak egyes részeit.
Fejér. VI/2. 93. 1.
U. ott.
Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. II. Bpest, 1899. 21. lap.
A pecsét hitelessége is kedvezőleg dőlt el a kitüzött napon, – bár erre közvetlen bizonyitékunk nincs, – de többet ez ügyröl nem hallunk. Nem is történhetett máskép, hiszen az egész oklevélből csak a pecsét volt valódi. Gyomlay mutatta ki, hogy az OP.-ban a pecsét tartására szolgáló két bevágás iránya is a MP.-ét követi, annyira elővigyázatosak voltak a pecsétáttételnél, hogy az ugyanoda kerüljön, a hol az eredetin függött. A hamisitás igen sikerült volt, de hogy az ellenfelek nagyon sulyos érvekkel támadhatták meg annak hitelét, azt igazolja Ladomér eljárása, ki a pecsétvizsgálatra uj napot tüzött ki. Talán nem is véletlenül történt, hogy Ladomér, az esztergomi érseki szék fényét és tekintélyét annyira emelni vágyó érsek, erősitette meg ezt a hamis oklevelet, melyben tulajdonképen az esztergomi érseknek egy fontos joga biztosittatik a megyés püspökök rovására.
Az elmondottakat összefoglalva, látjuk, hogy Kálmán 1109-ben kiadott oklevele 1210-ben, mint elégett szerepel, mig 1259-ben egy pör folyamán ujra szemünk elé kerül s ezuttal utoljára. A veszprémi püspökkel folytatott pörösködésben hivatkoznak ugyan az István-féle adományra, de úgy Róbert, mint Pál és Péter püspökök, majd Ladomér is 1280-ban a szokás és a veszprémi püspökök adta oklevelek alapján itélkeznek. Ha a hamisitás előbb történt volna, mindenesetre felhasználták volna a pör folyamán s találkoznánk az OP.-nyal valamelyik oklevélben. Erről azonban Ladomér érseknek 1296-ban kiállitott átirólevele előtt csupán III. Endrének egy 1295-diki itéletlevele szól, melyben az apáczák javára dönt a Tikus föld birtokáért folytatott pörben. Itt már nem lehet a MP.-ról szó, mert az nem emliti a tikusi házhelyet. Mivel 1280-ban az OP. még ismeretlen, 1295-ben pedig ennek alapján pört döntenek el, világos, hogy az OP.-t 1280 és 1295 közt hamisitották.
A hamisitás korát közelebbről akarván meghatározni, 170keressük, miféle közvetlen inditó okok vezethették az apáczákat az OP. készitésénél. A veszprémi püspökkel éppen egy század óta pörösködtek s a pör folyamán csak most jutott eszükbe ily hamis oklevél készitése. Nem valami hirtelen támadt jó gondolat szülötte az OP., a körülmények kényszeritésében kell annak szülőokát keresnünk.
Az apáczák régi jogai, melyeket a szokás szentesitett, a XIII. század vége felé teljesen biztösitottnak látszottak. Birtokaik, kiváltságaik egyre szaporodtak. 1274-ben Kenesén kapnak Lampert özvegyétől földeket,* 1275-ben IV. László nekik adja Tikus faluban öt udvarnokát földjeikkel együtt.* Egy évvel később elengedi Berény, Sándor, Máma és Kenese falvakban mindennemü rendkivüli adó (exactio, collecta) fizetését* és ez a mentesség 1277-ben összes birtokukra kiterjesztetik.* Ugyanez időben kiveszi a kolostor népeit a megyés ispán és udvarispán itélkezése alól s őket kizárólag a király és országbiró itélőszéke előtt pörölhetőknek nyilvánitja.* Betetőzésül azután örökös szankcziót nyer Ladomér már tárgyalt 1280-iki oklevelével az apáczák tizedszedési joga.* Ilyen körülmények közt oklevélhamisitásra szükség nem volt és nem is tehető fel, hogy az apáczák ekkor készitették volna az oklevelet. Tiz évvel később egészen más állapotokat látunk. IV. László utolsó éveiben, fékevesztett mulatozásai közepette az országban minden felfordult. A főurak hatalmaskodva törnek a gyengébbek birtokára s a királytól oly javak adományozását is kicsikarják, melyeket mások régóta élveztek, néha éppen László jóvoltából. Igy járnak az apáczák is, kiknek part-madocsai halászati jogát még Kálmán király biztositotta s László 1289-ben mégis eladományozta régi pörbeli ellenfelüknek a Bikács nemzetségnek.* De így tesz még a saját maga által adott Tikus falubeli birtokkal is; pár év mulva másoknak ajándékozza, a kik ez adomány alapján rátörnek az apáczák népére s a földet elfoglalják.*
Fejér. V/2. 229. 1.
Fejér. V/2. 256. 1.
Fejér. V/2. 328. 1.
Fejér. V/2. 394. 1.
Hazai Oklevéltár. Bpest, 1879. 74. 1.
Fejér. V/3. 514. 1.
Ld.: erről Palócz László országbiró 1429-iki itéletlevelét. Egyetemi Könyvtár Kézirattára: Coll. Heven. XXXIX. 315–19. 1.
Fejér. VI/1. 381. 1.
Ugyanez időben a veszprémi püspöki székben is változás következett be. A Rád nemzetségbeli Benedek került 1289-ben Péter örökébe.* E hatalmaskodó kor szülötte lévén ő is mindenképen növelni akarta birtokát és jogait. Több adat maradt fenn a nyulszigeti apáczákkal, johannitákkal és a péterváradi apáttal folytatott pörösködéseiről.* Nem törődve elődei s a szentszéki legatus által megerősitett kiváltsággal, kétségbevonja a veszprémvölgyi apáczák tizedszedési jogát s azt a lelkészségek fölötti fennhatósági joggal egyetemben magának követelte. Nemsokára a királyváltozás is bekövetkezett. Idegenből jött, a hazai viszonyokat kevéssé ismerő ember volt III. András, de mindenben az igazságot kereste. Pártját fogta a gyöngébbeknek is a főurak ellen, de csak ha világosan bizonyitani tudták igazságukat.
Lukcsics Josephus. Series episcoporum Vesprimiensium. Bpest, 1907. 8. 1.
Fraknói Vilmos. A veszprémi püspökök. 1276–415. Monumenta Romana episcop. Vesprimiensis II. Bpest, XLII–III. 1.
Ilyen állapotok közt kellett a veszprémvölgyi kolostornak három hatalmas főur, köztük elsősorban a király leghivebb embere,* a veszprémi püspök ellen régi kiváltságait védelmeznie. Bár oklevelek igaznak ismerték is el jogaikat, azzal vélték csak biztosithatóknak ezeket, ha valamelyik régi király kiváltságlevelével igazolják magukat. Birtokukban volt Kálmán király eredeti oklevele; ebből a görög szöveget – úgy a hogy – lemásolták, a latint pedig – megtoldva a szokás által szentesitett jogokkal s ujabb birtokaikkal – átalakitották. Biztositották magukat főképen a veszprémi püspök ellen. E miatt hamisitották az oklevelet s bevették nemcsak a tizedszedés jogát, hanem a lelkészségek feletti fennhatóságot és az esztergomi érseknek kizárólagos szentségosztási jogát is. Egyuttal természetesen többi szerzeményeiket is biztositani akarták, első sorban a két vitás birtokot.
Fraknói Vilmos id. h. XLIII. lap.
Az apáczák Szent Istvántól kapták a szigetfői révet, melynek réházai Sild és Szigetfő possessiókon voltak. Szigetfőnek másik neve volt Tikus, 171a hol a zárda IV. Lászlótól öt udvarnokot kapott.* Mivel – mint emlitettük – László ezt Jakab comes fiának Miklósnak is eladományozta, az apáczák jónak látták a hamisitásba bevenni egy tikusi házhelynek adományozását is. Ez által régebbi jogot is igazolhattak IV. László privilegiumánál, a kinek adományai – mint e kettős ajándékozás is bizonyitja – igen illuzoriusak voltak. III. András 1295-ben éppen e hamis oklevél és IV. László adománylevelének a Jakab comes fiáénál korábbi kelte alapján itéli meg az apáczáknak Tikus és a szigetföi rév birtokát.*
Fejér. V/2. 256. l.
Fejér. VI/1. 381. 1.
A madocsai birtokot és halászóhelyet sokkal régebbi idő óta vindikálták maguknak a Bikács nemzetség tagjai. Már 1127-ben, majd 1259-ben pörösködtek e miatt az apáczákkal, utóbbi esetben III. Béla egy állitólagos oklevelére támaszkodva. Első izben – szavahihető tanuk vallomása után – maguk a perlők álltak el a panasztól s ismerték el a budai káptalan előtt a zárda jogát,* mig a második esetben már királyi döntést provokáltak. IV. Béla Kálmán eredeti oklevele (még a MP.) bemutatásával a tulajdonjogot, az apátnő és tizenkét eskütársának perdöntő esküje alapján pedig a folytonos birtoklást bebizonyitottnak látja s az apáczák javára dönt.* A Bikács nemzetség azonban még mindig nem mondott le a birtokról. IV. Lászlótól 1289-ben megszerzik adományképen az apáczák jogos birtokát képező Part-Madocsát. Ezek ellen volt szükség a madocsai tanya nevének a görög oklevélbe Τουνη alakban való becsempészésére s a latinban bővebb körülirására. A pör azonban tovább folyt az OP. készitése után is és csak 1429-ben itélte oda végleg az országbiró annak birtokát a veszprémvölgyi apáczáknak.*
Hazai Okmánytár. VII. 12. lap.
Fejér. V/1. 32 1. Iap.
Egyetemi Könyvtár Kézirattára: Coll. Heven. XXXIX. 315–19. l.
Mindez adatok a XIII. század utolsó évtizedének első felére mutatnak és ezek után csaknem teljes biztossággal kimondhatjuk, hogy az OP. 1290 és 1295 közt készült igen sikerült koholmány. Ki kell azonban emelnünk az oklevél históriai hitelét, a fides historica-t, a mennyiben csupán oly birtokokat és kiváltságokat tartalmaz, melyek a XIII. század végén tényleg és jogosan a veszprémvölgyi zárda birtokában voltak akár sola traditio, akár régi foglalás és szokás alapján.
Rosszhiszemü változtatás csak a már több izben emlitett kihagyásokban rejlik. Bizonyitja a rosszhiszemüséget egy 1342–6-ban lefolyt per, melynek folyamán Podruc utódai, Lőrente fiai elvesztették ősi padragi birtokukat a veszprémvölgyi apáczákkal szemben, a kik a hamis OP. nyal bizonyitották kizárólagos birtoklásukat és tulajdonjogukat.* Menti még ezt a rosszhiszemüséget is a kor, melyben készült. Nem törődtek akkor az emberek mások jogaival, mikor a magukét is csak alig tudták megvédelmezni s még ha tudták is, csak ilyen bünös eszközökkel.
Anjoukori Okmánytár. IV. 247. és 612. 1.
Feltünően hasonlit az OP. hamisitásának története a tihanyi apátság 1055. évi alapitólevele másodpéldányának készitéséhez. Hasonló jogok miatt hamisitották azt is és ugyanigy sorolták fel benne az idöközben szerzett birtokokat.*
Erdélyi L. A tihanyi apátság krit. oklevelei 12–58. 1. különösen 54. és köv. 1.
Az OP. Ladomér érsek itéletével elnyerte a fides forensist is és ezóta az eredeti oklevél eltünt a nyilvánosság elől. Elzárva hevert a kolostori levéltárban, mig a hamis OP. századokon át szerepelt, mint kétségtelen hitelü oklevél az apáczák pöreiben, a melynek alapján igen sok kedvezö itéletet nyertek.
A Ladomér-féle átirás (1296. május 12.) azonban – mint emlitettük – feltételes érvényü volt. A pecsét vizsgálata felfüggesztetett s a megerősitésből kitünik, hogy a pör folyamán kifogások merültek föl az OP. hitelessége ellen, melyek következtében Ladomér fölteszi, hogy a veszprémi püspök ezután is keresni fogja igazát, ezért ebben a rendes itélőszékek elé utasitja. Ez oklevél alapján későbbi időkben is gyanuba jöhetett volna az OP. hitele s akkor egy pontosabb vizsgálat esetleg az oklevél hamisságát kiderithette volna. Ha már most az apáczák nem riadtak vissza ily nagy és fontos tettől, hogy az eredeti Kálmán-féle oklevél alapján másikat hamisitottak s annak Ladomér esztergomi érsek megerősitő levelével a «fides forensis»-t 172is megszerezték, mindenesetre arra törekedtek, hogy az OP.-nak, mint megdönthetetlen bizonyitó erejü okiratnak ezután is meglegyen a hatóságok előtt a hitele. Tudták ők nagyon jól, hogy ha még Ladomér is, – a ki az ő követeléseiknek mindenesetre pártolója volt, már csak- saját érseki széke érdekében is, – csupán ily föltételesen erősiti meg az OP.-t, mennyivel szigorubban fogja azt egy elfogulatlanabb biró megitélni. Ez volt az oka, hogy a veszprémvölgyi apáczák ujabb hamisitást követtek el.
Oklevéltárainkban s históriai irodalmunkban, mint hiteles oklevél szerepel Ladomér érseknek 1296 április 26-án kelt oklevele, melyben Kálmán oklevelét átirja.* Sokkal rövidebb, mint az emlitett május 12-iki oklevél; a görög szövegről nem emlékezik meg –– és kihagyva a részletesebb leirást, a pör folyamán fölmerült kifogások emlitését, a veszpémi püspöknek a törvényes itélőszékek elé utasitását – igen röviden, a szokásos határozott kifejezésekkel hitelesnek mondja az OP.-t, melyet minden tekintetben megerősit. Az oklevél nem mint pör folyamán szükségessé vált kiadvány, hanem mint valódi oklevélnek, egy oklevélkiállitó forum által az eredeti példány megóvása miatt – biróság előtti használatra készült hiteles átirata tünik fel.
Fejér. VI/2. 38. l. Fejérpataky 22. 1.
Mihelyt az OP. hamis voltával tisztába jöttünk, rögtön föltünt a két oklevél létezésének gyanus volta, különösen pedig ez utóbbi oklevélnek (ápr. 26), amazénál (máj. 12) korábbi keltezése és a május 12-iki oklevélnek az OP. hitelességére némileg homályt vető pontjainak kimaradása. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az oklevél kiállitása 1296. ápr. 26-án, két héttel a másik, – kételyeket kifejező oklevél előtt, – melyet Szerdahelyi és Fejérpataky ismertetett, lehetetlen. Bizonyos, hogy ez az oklevél épp úgy hamisitvány, mint az OP. Ezt azonban nem Ladomér máj. 12-iki okleveléről másolták, a minek oka ismét egészen világos. Mint emlitettük, nem itéletlevél formájában akarták oklevelüket megerősiteni, mert hiszen éppen ez a forma kényszerité őket az ujabb hamisitásra. Egyszerü, hiteles átiratra volt szükségük. Elővettek tehát egy ilyen oklevelet és annak formuláit lemásolva készitették el az átiró levelet. A kolostor birtokában volt Ladomér már emlitett eredeti oklevele, melylyel 1279-ben átirta és megerősitette Benedek veszprémi püspöknek az apáczák részére kiadott oklevelét. Ezt vették mintául a hamisitvány elkészitésénél, mint az a formuláris részek összehasonlitásából kitünik. A szó szerint egyező részeket dölt betükkel jelöljük:
1297. évi valódi oklevél.*
Fejér VI/2. 1. Eredetijét nem találtam meg az Országos Levéltárban, hol Fejér szerint lennie kellene.
Lodomerius miseracione divina Strigoniensis archiepiscopus et comes perpetuus loci eiusdem, universis, presentes litteras inspecturis, salutem in Domino sempiternam.
Ad universorum noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod religiosa domina Abbatissa et conventus sanctimonialium b. Marie virginis de valle Wesprimiensi, ordinis Cisterciensis, privilegiales… nobis exhiberi fecerunt tenorem huiusmodi continentes…
Nos autem peticionem earum in hac parte considerantes esse iuri consonam et congruam rationi, predictum privilegium de verbo ad verbum… etc.
Az 1296. ápr. 26-iki oklevél.*
Országos Levéltár. Dipl. o. 1442. Külseje egészen elüt Ladomér május 12-ki oklevelétől. (DL. o. 1444 sz.) Kurzivabb jellegü irása is megerősiti alábbi gyanunkat, mikor az Anjoukorra tesszük hamisitása korát. Közölte Szerdahelyi id. m. és Fejér. VI/2. 38. 1.
Lodomerius miseracione divina Strigoniensis archiepiscopus et comes perpetuus loci eiusdem, magister Thomas prepositus… salutem in Domino sempiternam, universis litterarum presencium noticiam habituris.
Ad cunctorum noticiam tenore presencium volumus pervenire, quod religiosse (sic!) [et Deo]* amabiles persone, Domine Agnes et Maria sanctimoniales monasterii beate Virginis de valle Wesprimiensi, ordinis Cysterciensis, privilegium… nobis exhibuerunt tenorem huiusmodi continens…
Szerdahelyi javitása id. m. 47. I. Az eredetiben kivakarva.
Nos autem peticionem earum* consideretnas esse iuri consonam et congruam rationi… de verbo ad verbum… etc.
Szerdahelyinél earumdem.
A két oklevél formulái csaknem szóról-szóra megegyeznek és eltérnek Ladomér május 12-iki oklevelétől. A datálásnál is a mintául vett oklevélnek megfelelően előbb az évet jelzi hamisitványunk s csak azután a napot, ellentétben az eredeti 1296-os oklevéllel. Az 1297-es és az 1296. máj. 12-ki oklevél eltérései igazolhatók Ladomér többi okleveléből.*
V. ö. Knauz. Monumenta Eccl. Strigoniensis. II. köt.
173Ennek a hamisitásnak korát közvetlenül az eredeti Ladomér-féle oklevél kiállitása utáni időre helyeznünk nem szabad. Ily kis intervallum mellett mindjárt rábizonyult volna az apáczákra a hamisitás vádja. Azt hiszszük s irása is arra mutat, hogy a XIV. század első felében hamisitották, talán éppen 1330-ban, a mikor Károly Róbert ezt az 1296 ápr. 26-iki dátumu oklevelet átirja és hitelesnek ismervén el, megerősiti,* de valószinüleg 1321 után, mert 1321-ben még élt Tamás esztergomi érsek, a ki mint prépost Ladomér mellett az oklevél kiadásánál szerepel. Támogatja e föltevés Erdélyi Lászlónak azt az észlelését, hogy mig az Árpád-kor oklevélhamisitói ügyetlenek s a külsőségekben tévedéseket követnek el, addig az Anjou-korban már vigyáznak a formákra s legszivesebben közelkoru átirásokat hamisitván, szerzik meg az oklevélnek hiányzó hitelét.*
Országos Levéltár. DL. 2572. Fejér. VIII/3 430. 1.
Erdélyi László. A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Bpest, 1906. 7. lap.
Annyi bizonyos, hogy 1330-tó1 egészen Szerdahelyi Alajos müvének megjelenéséig Ladomér 1296 május 12-ikén kelt eredeti oklevele ismeretlenül huzódott meg a levéltárak kincsei között. 1330 óta állandóan az ápr. 26-ikáról keltezett hamis oklevelet irják át a forumok s ennek alapján döntik el a veszprémvölgyi apáczák pöreit. Szóval az a sok oklevélátirás és itélet, melyeket a veszprémvölgyi apáczák középkori pörösködéseiben adtak ki, illetve hoztak, kettős hamisitáson alapult.*
Lásd ez oklevelek egész sorozatát az Egyetemi Könyvtár Kézirattára: Coll. Heven. Tom XXXV. és LXXIX. században összegyüjtve. Az eredetiek nagyrészt az Országos Levéltárban vannak a DL.-ban 1109 és 1296–7 éveknél comassálva, VII. Fejérpataky 22–25. 1.
Ne sajnáljuk, hogy ismét félre kell tennünk két oklevelet az amúgy is elég gyéren fennmaradt régi források közül. Ne sajnáljuk, mert birtokunkban vannak az eredetiek is, melyek a hamisakkal összevetve nemcsak a XII. század elejéről nyujtanak becses adatokat, de érdekes képét adják a veszprémvölgyi apáczák XIII. század végén folytatott küzdelmeinek s egyuttal e kor történetének ismeretéhez is fontos adalékokat szolgáltatnak.
