Armorial des familles princičres et comtales de Pologne par le comte de Saint-Obin.
Armorial des familles princičres et comtales de Pologne par le comte de Saint-Obin.
Groningen. 1907. 8.° 4, 59., Ára 6 fr.
Az Institut Généalogique International adta ki ezt a füzetet, melyben a lengyel főrangú családokra vonatkozólag közöl szűkszavú heraldikai, birtoklási, biografiai és családtörténeti adatokat. A czimerleirásoknál vagy csak egyszerűen megemliti azt a czimertipust, melyet a család viselt – ha t. i. a család czimere egyike a régi lengyel czimertipusoknak – vagy a szokásos terminologiával adja blasonnement-ját. Ezenkivül megemliti, hogy a család a régi lengyel királyság melyik területén lakott, hova származott el, hol ismerték el rangjaikat, megemlékezik a család senioráról és közvetlen elődeiről. A füzetnek tudományos értéke nincsen, a mennyiben az Institut nem tudományos testület, hanem olyanféle kiadóvállalat, mint a gothai Justus Perthes. A füzet nyilvánvalóan a ma Párisban élő nagy vagyonu lengyel aristokratia házi használatára készült, olyan czélzattal, mint a milyennel az ilyenféle almanachok készülni szoktak. Találunk magyar vonatkozásokat is. A Bátory-család lengyel szereplését röviden megemliti, utal a család külföldről való beszármazására – origine d'Allemagne – a mivel a Guth-keled nemzetség svéd származására utal. Czimerül kék mezőben háromfogu farkasállkapcsot mond, a család tényleg használta ilyen formában is naturalizálódott ősi czimerének heroldképét. A Czartoryski család herczegi czimét 1442 jun. 12-én Budán nyerte, 1808 ápr. 8 án (L. R. LXII. 98) magyar indigenátust szerzett. A Pogonia czimert viselik. A Dembinski- család ősrégi lengyel nemzetség, egy ága 1781 aug. 2-án grófi rangot nyer, nemesi ágából való D. Henrik, a kiváló lengyel és magyar szabadsághős. A füzetben emlitett gróf Klobusitzki-családdal nem azonos a hasonnevü magyar grófi család. Az előbbinek nevét a Varsó melletti Klobuck, az utóbbiét a trencsénmegyei Klobusicz adta. Érdekes, hogy Nagy Iván (VI. 282.) a magyar K.-családról irva megemliti, miszerint egy albumban látott egy Klobusitzki czimert, mely nem egyezik a magyar K. czimerrel. A czimert le is irja, a leirás egyezik a lengyel K.-család czimerével. A Lubomirskiekről is közöl egynéhány adatot. Megemlitjük, hogy a család kormányzója volt a XVI. Szepesi városnak, Lubló később családi birtokuk lett. Az 1849-ben behivott orosz hadak egyik vezére Rüdiger tábornok volt, családja szász eredetü indigenált lengyel család. Woroniecki Micislav herczeg, a szabadságharczunkban kivégzett vértanu családja szintén ősi lengyel család, utolsó tagja W. Ján herczeg, ki Párisban él. A Sulkowski herczegi és a Zelenski grófi családok ujabban magyarországi birtokokat szereztek, családjaikra vonatkozó adatokat szintén ad a füzet. Ismerteti a gróf Zamoiski-család történetét is. Megjegyezhetjük, hogy Z. Ádám gróf megvette a 80-as évek elején a történelmi nevezetességü Lubló várát és tartozékait, melyet Z. Ferencz mixta donatio czimén eladott a Lublói Raiss-családnak 1827-ben. Magyar eredetre mutat a Wengerski-család neve. Megemlékezik a Zápolya-családról, János Zsigmond ugyanis Oppeln és Ratibor révén jutott lengyel vonatkozáshoz. A Zerdahelyi-családot is mint lengyel családot emliti meg. Czimeréül a nyitraszerdahelyi Z.-család czimerét adja. Hogy a családnak melyik tagja jutott Lengyelországba, nem tudjuk, az azonban bizonyos, hogy Z. Pál viselte csak a grófi czimet, mert az 1802-ben kelt rangemelés csak az ő szólt s ő 1824-ben meghalt magtalanul. (Siebmacher. Text. 7 33.)
B. B.
