BRASSAI CZIMERESLEVELEK.
BRASSAI CZIMERESLEVELEK.
Az alábbiakban azon brassai czimeresleveleket fogom ismertetni, melyek részben a helyi múzeumokban, részben pedig magánosok birtokában vannak és eddig elkerülték a kutatók figyelmét.
I. Helner Bálint czimeres nemeslevele 1583-ból.
Nagy pergamenlap, a kiállitás az egyszerűbbek közül való; a király neve aranyos, a többi közönséges fekete betükkel irott. E czimeres nemeslevelet Báthori István, lengyel király 1583-ban adományozta Helner Bálint brassai polgárnak, ki mint Báthori Zsigmond fejedelemnek «cancellarić maioris notarius»-a szerzett magának erre érdemeket. Vele együtt testvérét, Györgyöt is eddigi nemnemes (ignobilis) helyzetükből kiemelvén, a magyar és erdélyi nemesek sorába iktatja. Az okmány a király egyik lengyelországi várában («in arce nostra regia Nepolomiczensi») kelt 1583 február hó 3-án és a királynak, valamint Berzevici Márton kanczellárnak és Kovachóczynak sajátkezü aláirásával van ellátva.
A czimerleirás a következő: «… Scutum nempe trigonum coerulea superficie conspicuum in cuius umbilico cor humanum habetur, perpetua flamma exćstuans, et sagitis per transversum ex omni parte transverberatum, supra quod duo iuvenes existunt humana specie augustiores candido amictu, sertum viridantis lauri frondibus contextum desuper deferentes: supra scutum galea militaris, cui idem cor, cum serto laureo proxime imminet. Latera autem scuti lemnisci sive tenić, diversi coloris et ingeniose variegatć utrinque ambiunt, et mirandum in modum condecorant».
A czimerkép, melynek nagysága 16.5: 12.5 cm., négyszögü arany keretben az oklevél jobb sarkában foglal helyet. A szinezés már kissé kopott és a kivitel sem kifogástalan. Maga a kerek czimerpajzs pirosas lila, aranynyal diszitett alapra van helyezve, s még egy második, zöld szinü kerettel van körülvéve. A pajzsban zöld alapon, kék mezőben két fehérruhás ifjat langyalt) látunk egymás felé fordulva, kezükben babérkoszorut tartanak a lánggal égő piros sziv fölé. A sziv két, egymást keresztező aranyos nyillal van átszurva. A pajzs fölött szembe néző 114rostélyos sisak, mely fölött ismét a két nyillal átlőtt piros sziv zöld koszorúval foglal helyet. A takaró jobbról: fehér, vörös, kék és sárga (arany); balról: kék, arany, ezüst és piros.
Nagy, fehér viaszba nyomott vörös pecsétje piros, kék, sárga selyemzsinóron függ. A pecsét nagysága 11: 5 cm.
Mint feltünő dolgot felemlitem végül, hogy az oklévél szövegében a tulajdonos Helner Bálint neve ki van vakarva és más kézzel ujra beirva, azonban alább még kétszer is előfordul a név az eredeti kézirással. Hogy mi czélja lehetett a hamisitónak e nagyon is ügyetlen kisérlettel? E kérdésre lehetetlen kielégítő feleletet adni.
A Helner család nem ismeretlen Brassóban. Az itt emlitett Bálintnak atyja – szintén Bálint – a város gazdája (qućstor) volt; testvére György pedig kiváló humanista és a Honterus-gimnázium tudós tanára.*
Műveit elsorolja Trausch: Schriftsteller-Lexikon II. 100. 1.
Kővári és Nagy Iván a családot nem emlitik. Az oklevél jelenleg Teutsch Gyula tulajdona és az ú. n. «Brassai Gyüjtők Muzeumában» őriztetik. A Helner család, úgy látszik, már kihalt.
II. Greisink Cirill czimereslevele 1588-ból.
Az a Greisink, helyesebben Greising Cirill, a kinek nevére ez a czimereslevél kiállitva lett, Brassó városának több éven át gazdája, majd birája volt.* Ezen a téren szerzett érdemeit emliti az oklevél is, mely a bevezetésben a régi törvényhozók: Deioces, Minos és Mózes példájára hivatkozva, a birák fontos szerepét emeli ki az államban. A fejedelmeknek tehát kötelességük a birák tekintélyét lehetőleg emelni, s éppen azért jutalmul és buzditásul Báthori Zsigmond fejedelem az emlitett Greising Cirillt, Brassó város főbiráját: István, János, Kristóf, Cirill és Lukács fiaival, valamint Anna és Margit leányaival együtt eddigi helyzetéből (ex statu plebea et ignobilil kiemelvén, a magyar- és erdélyországi nemesek sorába iktatja és nekik czimert is adományoz.
V. ö. Trausch i. m. II. k. 30. 1.
A czimer leirása a következő:
«Scutum nimirum triangulare coelestini coloris, in cuius medio anchoram duo brachia humana dimidia ex utraque parte strictam tenent, supra scutum galea militaris aperta est posita, certis suis in locis deaurata, quam contegit diadema regium, gemmis unionibusque decenter redimitum; scuti vero latera tenić sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, pulcherrime ambiunt et exornant.»
Az oklevél szavai szerint a czimernek jelképes értelme van. Valamint t. i. a hajó a tengeren a vihar martaléka lenne, ha az ügyes kormányos a horgonynyal meg nem erősitené: úgy a várost is sok veszedelem fenyegeti, ha azt a kormányzó okossága és bölcsessége meg nem védi «anchora enim virtutem tuam denotat, quam tu brachiis ambobus … amplecteris».
Az oklevél Gyulafehérvárt kelt 1588 december hó 3-án, a fejedelem és Kovachóczy sajátkezü aláirásával van ellátva. A kiállitás diszesnek mondható, mert nemcsak a czimerkép, hanem maga az oklevél is keretelve van, a mennyiben 115annak felső részét, valamint az oldalrészeket 4–10 cm.-nyi szélességben virágguirlande futja körül. A virágok között galambokat és fiait etető pelikánokat látunk. A rajz ugyan messze elmarad régi okleveleinken látható hasonló diszitések finomságától, vagy a miniátorok ékítményeinek szinpompájától, de azért figyelmet érdemel.
A czimerképet nagy – 17.5: 18 cm. – négyszögü keret veszi körül. A pajzs maga jóformán gömbölyü és éppen nem «triangulare», hozzá még ügyetlen cartoucheba is van foglalva. A pajzs fölött jobbra-balra damaszkolt zöldes alapon C. G. betük vannak lerajzolva, melyek a tulajdonos nevének kezdőbetüi. A pajzsban kék mezőben barna horgony áll, melyet kétoldalról emberi karok tartanak. Úgy ezen rajz, mint a sisak és a foszlányok is nem valami kiváló rajzoló kezére vallanak.
A felhajtott részből egy darab ki van vágva, lehet, hogy éppen a kihirdetés volt ott rávezetve. A pecsét piros, sárga és zöld sodrott, négyszögü zsinóron lóg, s gömbölyü fehér viaszban a Báthori-czimert mutatja, nagysága: '.5: 3.5. Ezen oklevél a Hontérus-gimnázium levéltárában van elhelyezve.
A Greisink családot sem Kővári, sem Nagy Iván nem ismeri.
III. Weis Mihály czimereslevele 1589-ből.
A Weiss család Csehországból származott be Medgyesre. Tagjai közül országos hirnévre éppen ez a Mihály (1569-1612) tett szert, kiről mi itt szólunk. Brassóba költözvén csakhamar vezető szerephez jutott, s mint biró s mint a szász nép feje és vezére egy ideig Erdély politikai életét is irányitotta. Részletesebb adatokat idevonatkozólag életiróinál találhatunk.*
V. ö. «Transilvania» II. k. 1837. B. M. czikkét Weiss Mihályról, a hol arczképét és czimerét is közlik. A czimer rajza elég jó, de nem egészen pontos. – Mika Sándor: Weiss Mihály. Magyar Tört. Életr, 1893. A czimer itt is közölve van 47. 1. – Quellen V. k. Trausch: i. m. III. k. 481–490.
Mint egészen fiatal ember került Rudolf király prágai udvarába, hol a magyar kanczelláriában nyert alkalmazást, hol annyira kitüntette magát, hogy Rudolf az alig husz éves ifju jegyzőt nemessé tette. Az oklevél bevezetésében is kiemeli jó nevelését, kiváló tehetségeit, a miért is András, János, Mátyás, Margit és Katalin testvéreivel együtt magyar nemességet és czimert adományoz neki.
A czimerleirás a következőleg hangzik: «Scutum videlicet militare erectum, linea perpendiculari a summo deorsum ducta, hinc quidem in aureum, illinc vero in album colores divisum, cuius dextram aurei coloris scuti partem duć cćlestinć laminć, singulum aureum lilium continentes obliquć secare: in sinistra vero alba scuti area, ex fundo trijugis viridis collis assurgere, illique virgo venusta, desuper baltheo cćlestini coloris, ac cćterum corpus rubra veste dispersa, levum pedem nudum ostentans, induta, caputque viridi fascia volutante cincta, insistere, dextraque manu mucronem nudum, aureo capulo conspicuum, vibrare, sinistra vero libram cum dependentibus libripennis trutinare conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem apertam, regio diademate, priori per omnia similem virginem cer(te) Justitić simulachrum, dextra manu mucronem nudum, sinistra vero aureum lilium tenentem, producente, ornatam. A summitate vero sive cono galea: laciniis seu lemniscis, hinc aurei et cćlestini, illinc rubri et albi colorum in scuti extremitates sese diffundentibus, illudque decenter exornantibus».
Érdekes jelenség, hogy az oklevélben Weis Mihály neve magyarul is szerepel (Fejér), a mi különben abban az időben nem szokatlan jelenség. Maga Weiss Mihály is irásaiban hol Fejérnek, hol Albinusnak nevezi magát.*
V. ö Quellen V. k.
A nagy pergamen lapra irt oklevél diszesen van kiállitva, a király nevének minden egyes betüje külön arabeskekkel ékes keretbe van foglalva, a hat első sor aranynyal van irva, a sorok pedig különféle szinben diszitett keskeny léczekkel vannak egymástól elválasztva.
A czimerkép hosszúkás négyszög, nagysága 12.4: 8.9 cm. Az aranyszegélyes külső és az ovális belső keret közti tért különféle kisebb czimerek és jelvényes alakok foglalják el. Még pedig fönt a középen a kétfejü sast, tőle jobbra egy horgonyos női alakot (a remény), balra pedig egy keresztet tartó nőt látunk (a hit). Alul jobbra a magyar, balra pedig a cseh czimert alkalmazta 116a rajzoló; mindez kék alapon, közbe virág- és gyümölcskoszoru. A belső keret alapszine vöröseslila damaszkolva. A czimerpajzs egészen a leirás szerint készült. A két részre osztott pajzs jobb oldalán aranyos alapon két ferde sávban arany liliomot látunk kék mezőben; a bal oldalon fehér damaszkolt alapon hármas zöld halom tetején piros hasitott ruhában a «Jvstitia» allegorikus alakja áll, jobbjában kard, baljában mérleg. Ugyanezen alak ismétlődik a nyilt sisak fölött is térdtől növekvőben, csakhogy itt baljában liliomot tart. A rajz különben pontosan követi a leirást és finom kivitelével dicséretére válik a mesternek. A foszlányok jobbra: kék, arany és balra: piros és ezüst szinben pompáznak. A pajzs és az oromdisz aránya 4: 5 cm.
Az oklevél Prágában kelt 1589-ben márczius 21-én, a király és a kanczellár – Péter győri püspök – aláirásával van ellátva. A felhajtott részen: «Arma et nobilitatio Michaelis Fe˙er de Meggies. Tiburtius Himelreich». Rudolfnak elég jól konservált pecsétje, kék, piros, zöld és sárga szinü font selyemzsinóron függ.
Weiss Mihály családja már gyermekeiben kihalt. Sem Kővári, sem Nagy Iván nem emlékezik meg róla. Az oklevelet a Honterus-gimnázium levéltárában őrzik.
Itt emlitem meg, hogy ugyancsak ebben a levéltárban van meg Weiss Mihálynak igen érdekes emlékkönyve, melyben több hazai és külföldi előkelő családnak czimere is előfordul a bele irt emléksorokkal kapcsolatban. Erről azonban majd máskor.
IV. Greisingh István czimereslevele 1671-ből.
A föntebb emlitett Greisink családjából származott. Mint ifjú ember az erdélyi fejedelmi kanczelláriában volt alkalmazva, s itt szerzett érdemei alapján Apafi Mihály őt Fogarasvárában 1671 márczius 6-án kelt oklevelével Velther Anna nevü feleségével és Margit leányával együtt (antea quoque nobiles) régi nemességének épségben hagyásával ujból (denuo et ex novo) az erdélyi nemesek sorába iktatja s nekik czimert adományoz.
Nagy pergamen lap, egyszerü kiállitásban, a nevek aranyozva. Az első sorban olvasható «de Brassó», úgymint Weiss Mihálynál is a «de Meggies» csak eredetet jelent és nem vehető előnév adományozásnak.
A czimer leirása a következő:
«Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in cuius medio duo brachia humana dimidia anchoram ex utraque parte strictam tenere conspiciuntur. Supra scutum galea militaris clausa est posita quam contegit diadema regium gemmis et unionibus decenter exornatum: ex cono vero gależ teniâ sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant».
Jóformán megegyezik tehát a föntebbi Greisink-féle okmány czimerleirásával. A czimerkép köralakú, a pajzs pedig sokszorosan fodrozott cartoucheba van foglalva. A mező kék szine annyira sötét, hogy feketének látszik. A rajz határvonalai vörös vonallal vannak meghúzva. A sisak is aránytalanul nagy és ügyetlen, a szinezése is izléstelen (fekete-sárga). Az utánzás még a czimerképben levő C. G. betükre is kiterjed, pedig itt már S. G.-t kellett volna használni. A foszlányok is igen gyarló munkák, úgy hogy kétségen kivül mondhatjuk, hogy e czimerkép későbbi befestésü.
Az oklevélen a fejedelem aláirásán kivül ott látjuk mág Bethlen János kanczellár és Lugasi Ferencz titkár kezevonását is. Ezen czimereslevél a rendek országgyülésén 1671-ben annak rendje és módja szerint kihirdettetett, miről a felhajtott részen olvasható következő sorok tanuskodnak: Anno domini millesimo sexcentesimo septuagesimo primo die undecima currentis mensis Mart˙, in generali dominorum regnicolarum trium nationum regni Transylvanić etc. congregatione, ex edicto illustrissimi ac celsissimi domini principis Transylvanić ad diem nonum dicti mensis Mart˙ proxime evolutum, indicta, celebrata, exhibitć, lectć publicatć proclamatćque sunt prćsentes literć armales seu nobilitares, nemine contradicente. Magister Joannes Kendj de Nagy Kend, illustrissimi ac celsissimi domini domini principis Transylvanić prothonotarius m. p.
A pecsét piros, fehér, zöld zsinóron fatokban az erdélyi fejedelmi czimert tünteti föl, középen az Apafi család jelvényeivel; rajza azonban nem tiszta, mert a beütés nem sikerült. Ezen oklevél is a Honterus-gimnázium levéltárában található.
GYÁRFÁS TIHAMÉR.
