Oklevéltani apróságok.
Oklevéltani apróságok.
A Muzeum levéltárában található középkori oklevelek egy részével és a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Forgáchok történetével foglalkozván, alkalmam nyilott az emlitett levéltárak okleveleit részben áttanulmányozni. Munkálkodásomnak oklevéltani apróságait a Turul korábbi évfolyamaiban közlöttek kiegészitése, részben folytatásaként közlöm. A muzeumi levéltár nehány évtizedét, a Forgách-okleveleknek egész középkori anyagát felölelik az alább tartalmilag három csoportba osztott részletek, a melyekből itt-ott rövid összefoglaló eredményt is meg lehetett állapitani. Könnyebb megkülönböztetés czéljából a muzeumi darabokat külön meg is jelölöm.
1. Az oklevelek kiadására, a kanczelláriák belső működésének megismerésére jellemző adatokat lelünk a következőkben:180Az esztergomi káptalan évnélküli, de nagyon valószinűleg 1272 november 4-én kelt oklevele tudtommal az egyetlen példát nyujtja arra az esetre, a mikor a káptalan megtagadta a király parancsának végrehajtását. Szövege igy szól:
Excellentissimo domino suo L(adislao) gratia illustri regi Hungarie capitulum ecclesie Strigoniensis perpetuam fidelitatem cum orationibus debitis ac devotis. Litere vestre serenitatis pro magistro G. ecclesie nostre preposito exhibite sunt nobis prius sub hac forma, L(adislaus) gratia rex Hungarie fidelibus suis capitulo Strigoniensi salutem et gratiam. Magister Gregorius prepositus eiusdem ecclesie quandam terram Borch vocatam nomine terre hominis sine herede decedentis et pertinentis ad nostram collationem a nobis petit sibi dari, quam ad tria aratra dicit esse. Unde volumus, quod detis hominem vestrum, cuius testimonio Paulus de Pokouch homo noster convocatis commetaneis reambulet eandem et statuat ipsi preposito, si nullus fuerit contradictor. Cantradictoribus ad nostram citatis presenciam ad terminum competentem. Post hec qualitatem et quantitatem ac seriem totius facti nobis fideliter rescribatis. Datum Bude in vigilia omnium sanctorum. Subsequenter autem eodem die alie litere vestre pro Andrea comite de Bana et eius filiis super eadem terra nobis sunt exhibite continentes hunc tenorem. L(adislaus) dei gratia rex Hungarie fidelibus suis capitulo Strigoniensi salutem et gratiam. Cum nos terram Jacobi filii Moysa sine herede decedentis ad nostras manus devolutam Andree comiti fideli nostra et eius filiis pro meritoriis eorum servitiis cum omnibus utilitatibus suis et pertinentiis ac servis et ancillis duxerimus conferendam, fidelitati vestre precipiendo mandamus, quatenus mittatis ex vobis aliquem fidedignum, qui ipsam terram cum omnibus utilitatibus suis servis et ancillis vocatis commetaneis et vicinis eidem comiti Andree et filiis suis statuat et assignet sine iuris preiudicio alieni, facti seriem, numerum servorum et ancillarum, cursus metarum, qualitatem et quantitatem terre memorate nobis fideliter rescribentes. Datum in insula in vigilia omnium sanctorum. Quia vero predicte litere vestre varie erant, sicut patet, in tenoribus earundem, nos ad presens non misimus aliquem ex nobis ad terram ante dictam. Unde quid super hoc fieri debeat, vestra deliberet celsitudo. Datum feria sexta proxima post festum omnium sanctorum.
Kivül: Domino suo L(adislao) dei gratia illustri regi Hungarie.
Meggyőződést szerzünk az oklevél elolvasásakor, hogy a káptalannak fontos oka volt a birtokbaiktatás foganatositásának elodázására. A két beiktatólevél ugyanazon napról volt keltezve, csupán a helyi keltezésben különböztek egymástól.
Látjuk, hogy a kanczellária együtt ment a királylyal a budai várból a nyulak szigetére, ott adták ki a második beiktató parancsot. Fel kell azonban tételeznünk, hogy a király csak az egyik oklevélről, vagy egyáltalában nem tudott az oklevelek kiadásáról, másként nem engedte volna meg, hogy ugyanazon ügyben egy napon két ellentétes természetű parancs kiadassék. Tekintettel arra, hogy nem örökjogu adományozásról volt szó, az is meglehet, hogy az oklevelek egyikét a nagy, másikát a kis kanczellária szolgáltatta ki.
Az ügy befejezése az volt, hogy még 1272 deczemberében ujabb beiktató parancs ment az esztergomi káptalanhoz, mert IV. László 1273 január 9-ikén Barczot örökjogu adománylevéllel András, banai ispánnak, a Forgáchok ősének adta.
Nagy Lajos kanczelláriájának történetére élénk világot vet László, csázmai prépost, titkos kanczellár 1356 május 1-én Visegrádon kelt oklevele.* Előtte Sárói Bede fia, Péter, rokona, Miklós kanczellár, zágrábi püspök nevében kijelenti, hogy az utóbbi nem tudott megfelelni azon kötelezettségének, a melyre őt László egri prépost, Demeter borsodi főesperes, Ders fia Tamás fiai, István és Péterrel ugyancsak a titkos kanczellár előtt kötött megegyezése kötelezte, t. i. hogy a kanczellár rokonának átadott 15 márka fejében László prépostnak és rokonainak 1354 virágvasárnapjától számitott egy év alatt megfelelő királyi kitüntetést vagy adományt eszközöl ki. László prépost rokonai az emlitett pénzösszegért az igéret teljesitéséig Liso hontmegyei birtokot kapták zálogba. Most kölcsönösen visszaadták az egymástól átvett pénzösszeget és birtokot.
Fejér: Codex dipl. IX. 2. 412. l.
Úgy vélem, hogy a titkos kanczellár a király tudta nélkül nyomta az oklevélre a ma már töredékeiben kivehető királyi pecsétet.
Hogy az oklevél keltezése nem felel meg mindig egyuttal a király tartózkodási helyének is, az alábbi eset bizonyitja.
Zsigmond 1400 deczember 2-ikán az Oztrow alatti táborból levelet ir János esztergomi érsek kanczellárhoz. Meghagyja neki, hogy miután Tordamező (Nyitra várm.) és Majkócz (Bars várm.) birtokokat, a melyek tulajdonosa Tordamezei László fia Jakab gyermek nélkül halt meg, Ghymesi Forgách Péternek, László és György fiainak – és Miklósnak adta, állitson ki róla adománylevelet. A levélben elsorolja a király az adományozottak érdemeit is, a melyek a király kegyének megnyilvánulását indokolttá teszik. Az oklevelet a kanczellárnál levő nagyobb királyi pecséttel (sub maiori nostro sigillo erga vos habito emanari faciendo eisdem dare velitis) lássa el.
Minthogy a birtok határjárása nemrégiben megtörtént, a király a kiséretében levő kanczelláriával még aznap, deczember 2-án kiállittatta az ideiglenes adománylevelet.
Az ünnepélyes adománylevél decz. 6-ikáról 181Szakolczáról van keltezve, a hol akkor a kanczellár tartózkodott s a hova arra az időre a királyt várhatták. Majdnem szószerint átirja ez a király emlitett levelében foglaltakat; letöredezett pecsétje alatt pedig olvasható: ad literatorium mandatum domini regis.
Ha az oklevél kiadására jogosult országnagyok közül a XIV. században pl. az országbiró nem volt a királyi udvarban, pecsétjét az itélőmester őrizte, nevében az adott ki oklevelet. Ilyen természetü utasitást foglal magában Pál országbirónak Ujfaluban kelt év nélküli, közelebbről 1336 körül Szent Mihálynap utáni kedden irott levele Ugali Pál itélőmesterhez, a melyben felhivja, hogy Gardócz birtok egy részéről (Veszprém vármegyében), melyet ő Csalpai Péter elitélése folytán szerzett meg, Kozmáli András fia András részére, a ki, mint a birtokkal szomszédos földesur, 4 márkáért megvette, állitson ki nagy pecsétes oklevelet (super hoc nostrum privilegium maiori sigillo nostro consignatum).
2. Az okleveleinken tapasztalható pecséthelyettesitési esetek a XIV. század utolsó évtizedével kezdődnek. A királyi kanczelláriából kikerült alábbi okleveleken tapasztaljuk:
1393 május 27., Visegrád. Zsigmond a Berencsieknek perhalasztást enged. Pecsételési záradéka: 182Presentes autem propter abaentiam venerabilis patris domini Johannis archiepiscopi Strigoniensis aule nostre cancellarii et sigillorum nostrorum erga ipsum habitorum sigillo eiusdem fecimus consignari. Másnap ugyancsak a Berencsiek részére kiadott oklevél pecsételési záradéka hasonlóképen szól.
Zsigmond 1399 május 30-ikán Visegrádon Forgách Miklós javára kiadott oklevele ugyanigy van felszerelve.
1409 február 13-án Budán kelt perhalasztó levél annyiban tér el az előzőktől, hogy hasonló záradékkal Eberhard váradi püspök-kanczellár pecsétje van rajta.
1409 február 14-én ugyancsak Forgách Miklós perhalasztó levelének záradéka igy szól: Presentes autem sigillo palatinali fecimus consignari.
1426 november 8-án Budán kelt oklevélen Eberhard zágrábi püspök és kanczellár pecsétje látható hasonló megjegyzéssel.
1426 február 20-án, junius 3-án kelt oklevelekre János zágrábi püspök pecsétje került.
1444 szeptember 16., Buda. Ulászló Forgách János perében halasztást ad. Pecsételési záradéka: Presentes autem absenitibus sigillis nostris sigillo venerabilis domini Andree Alberegalis et beati Johannis Baptiste de castro Quinqueecclesiensi ecclesiarum prepositi aule nostre vicecancellarii fecimus consignare.
A közölt eseteket kapcsolatba hozva a pecsételés már ismert hasonló eseteivel,* arra az eredményre jutunk, hogy a királyi kanczellária a XV. század első felében következetesen használja a királyi pecséteket, a melyeknek őre a kanczellár. Ha az udvartól a kanczellária feje bármi okból távol van, nem tesznek lépéseket a királyi pecsét megszerzésére, hanem helyette – néha heteken át – a kiadott oklevelekre a kanczellár hivatalos pecsétjét nyomják, a mely mintegy zálog gyanánt az uralkodónál van. Ha ez a pecsétnyomó sincs kéznél, a nádor, esetleg az alkanczellár pecsétjével élnek. Természetes, hogy jogilag messze kiható, fontos tartalmu okleveleket a kanczellár tudta nélkül és távollétében nem adott ki az uralkodó, azért pecséthelyettesités csak kevésbé jelentős esetekben fordul elő.
Turul 1906. 33. stb. l.
A nádori oklevelek hasonló eljárást tüntetnek fel, csakhogy itt az itélőbiró a pecsét gondviselője. Ezt látjuk Garai Miklós nádor 1381 október 6-án keltezett perhalasztó levelében, a melyben olvassuk: Presentes autem propter absentiam magistri Thome prothonotarii nostri et sigillorum nostrorum erga ipsum habitorum sigillo eiusdem fecimus consignari.
Ugyanannak 1382 november 11-ikén kelt oklevelén hasonló megokolással Bakó mester pecsétje látható. Valószinüleg a legritkább esetek közé tartozott az, hogy idegen hatóság pecsétjét kellett a nádornak kölcsön kérnie, a mi 1412 deczember 31-én történt meg. Garai nádor perhalasztó levelének vége ugyanis igy hangzik: Presentes autem absentibus sigillis nostris sigillo viri magnifici comitis Symonis de Rozgon iudicis curie regie fecimus consignari.
Kétséget alig szenvedhet, hogy az ország más oklevélkiadó hatósága is követte a királyi kanczellária eljárását, tehát az általa kiadott okleveleket szigoru következetességgel pecsételte meg. Az ettől eltérő esetek inkább a használatban mutatkozó elvszerüség megerősitésére szolgálnak, semmint kivételes szabályok felállithatására. Megemlitem mégis, hogy pl. az országnagyok rövid lélekzetü kormányzása idején, 1401-ben, a május 3-án Ó-Budán Forgách Miklósnak adott perhalasztó levél hátára az esztergomi érsek nyomta kereszt formáju vörös viaszba pecsétjét, mellette fekete viaszba nyomott pecsét töredékeit is észlelhetjük. Az okt. 24-én Zákányban kelt oklevélen már az ismert kettős keresztes pecsétet látom.
1445-ből szintén két oklevele van az országnagyoknak a családi iratok között. A szept. 9-én keltezetten az ismert pecsét látható; a november 11-iki dotálással birónak záradéka igy szól: Presentes autem propter absentiam sigilli nostri sigillo reverendi in Christo patris domini Petri episcopi Waciensis necnon sumpmi cancellarii nostri fecimus consignari. Rajta a püspök papirfölzetü, kevésbé jól kinyomott pecséte látható.
Az elmondottakkal szemben nem érdektelen az sem, hogy Rozgonyi Simon országbiró például 1409-ben egymáshoz közel eső napokban azonos természetü ügyekben kiadott okleveleire hol a kisebb, hol a nagyobb családi czimeres pecsétjét illesztik. Körirata, hivatalos jellege egyiknek sincs. Viszont Garai nádor ezen korbeli (1409–1411) oklevelei érdekesen bizonyitják a kisebb és nagyobb nádori pecsét használatának jogi különbségét.
Arra nézve, hogy a Mátyás korabeli oklevelek néhányán látható s eddig a király sajátkezüleg irt kézjegyének tartott: Fiat Rex nem eredhet minden esetben a királytól, világos példát nyujt a király 1470 deczember 4-ikén Budán kelt oklevele, a melyben a néhai Forgách Benedek birtokait a család másik ágának adományozza. A hártyára irt szöveg fölé attól eltérő irásmóddal, tehát más kéz irta e szavakat Commissio propria domini regis. A szöveg alá ugyanazon kéz: Fiat Rex, az oklevél legaljára pedig: lecta szavakat irta.
A hiteles helyi levéltárak történetére nézve érdekes volna annak megállapitása, hogy az oklevelet iró káptalani jegyzők, kikről semmiféle statutum sem emlékezik meg, milyen viszonyban állottak a káptalanhoz, honnan nyerték dijazásukat, mi volt a kötelességük, stb. Jegyzeteimből a kérdés megoldásához néhány adalékkal szolgálok. A nyitrai káptalan oklevelein 1468–1469. években többször látjuk a szöveg fölött Nic(olaus), 1489–1498 közt pedig Joh(annes) szavak röviditett formáját, kétségtelenül annak jeléül, hogy az oklevelek másolói az esetleg előforduló tévedések elkerülésére mintegy kézjegy gyanánt irták az oklevelekre nevök kezdőbetüit. A pozsonyi káptalan 1494. évi oklevelein fent Johannes, a csázmai 1495 április 8-iki kiadványán lent Georgius notarius szavak olvashatók; a garamszentbenedeki convent 1499 évi kiadványai közül többet Georgius notarius javit. 1486-ban Keresztély erdélyi közjegyző segéde, Bodogazonfalvai Jakab, 1495-ben Tamás dr., esztergomi vikáriusé Dereslyéni Albert, ugyanakkor Marmellisi Donát dr., ugyancsak esztergomi helynökké Athya-i Miklós.
3. Az átvizsgált okleveleken látható feljegyzéseket, a melyekre oklevéltáraink kiadói és szerkesztői többnyire nem figyeltek, időrendbe csoportositva közlöm. Érdekes adatokra talál benne az, a ki a kanczelláriák személyzete, a belső működés, dijazás, regisztrálás felől érdeklődik.
1333 január 9. I. Károly. Az oklevél hátán a pecsét alatt olvasható: Legitur regi per Deseu familiarem (Muzeum törzslevélt.)
1333 január 14. I. Károly oklevelének első lapján: Relatio frequens magistri Demetrii, iimo ad restituendum, nedun ad contirmandum.
1373 márczius 29. I. Lajos. János tárnokmester leányait fiusitó oklevél élén : Ad literatorium mandatum domini regis. (Muzeum. )
1440 május 26. Ulászló. Lévai Cseh László, egykori erdélyi vajda előterjesztésére Mellethei Györgyöt, a vajda volt jegyzőjét és pecsétének őrét (notarium et sigilliferum suum), esztergomi papot szentgotthardi apáttá nevezi ki.
1442 junius 11. Ulászló a körmöczi kamara egy évi jövedelmét Forgách Jánosnak adja. A szöveg alatt: Debet solvere conservatori tertiam partem unius floreni. Ugyancsak 1443 jan. 13-án kelt megujitó oklevelén: Commissio propria domini regis domino summo cancellario referente.
1464 márczius 31. Mátyás átirja az Ország Mihálynak és Lossonczi Albertnek előbb kiadott okleveleket. A keltezésnél a pridie (kalendas Aprilis) szó egy kivakart helyébe iratott. A szöveg alatt a javitó kanczellár megjegyezte: Emendata in cancellaria indictione pridie J(ohannes) Qu(inqueecclesiensis). A két példányban meglevő oklevelek egyikének hátán olvassuk: Registrata in 1 folio, de Kemed m(anu) pr(opria).
1465 május 28-ikán Mátyás vámmentességet ad Ó-Tata község lakóinak. Az oklevelet a község hatósága lemásoltatta; záradéka igy szól: Nos vero Viucentius index ac duodecim iurati de antedicta Othatha presentes copias super libertates nostras serenissimi domini Mathie regis Hungarie domini nostri generosissimi cum minori sigillo nostre civitatis Othatha consignari fecimus propter certitudinis veritatem. Anno eiusdem etc.
1481 julius 29. Mátyás Lossonczi Lászlónak birtokokat ad. Registrata folio 448, per me Adamum de Lizka.
1481 deczernber 1. Csornai Balázs fiai részére adott birtokok. Registrato folio CCCCLXXVIII per magistrum Adam de Lizka canonicum Bachiensem conservatorem.
1485 október 4. Mátyás. Ad relationem Petri de Machkas thavernici regie maiestatis etc. (Muzeum.)
1486 junius 5. Mátyás. Lecta per Thomam Dragi. (Muz.)
1486 október 25. Báthori István országbiró. A szöveg alatt: Sephte. (Muz.)
1486 október 31. Mátyás. Correcta per Michaelem Joannem de Thurocz. (Muz.)
1486 november 6. Mátyás. Lecta et presentata in sede per Michaelem Joannem de Thwrocz 183coram me magistro Stephano de Hassagh etc. prothonotario. (Muz.)
1488 május 23., Bécs. Mátyás belegyezik, hogy Bastha Gáspár javainak egy részét Haraszti Ferencznek eladja. A hártya felhajtásán Factum extitit coram me Johanne episcopo Waradiensi etc. cancellario.
1488 junius 9. Báthori országbiró. Az oklevél alján: Sephte (Muz.)
1488 junius 12. Ugyanaz. Per Gerecz˙. (Muz.)
1488 julius 1. Mátyás. Az oklevél felhajtásán: Joannes episcopus ecclesie Waradiensis etc. cancellarius. Hátán: Registrata folio L. (Muz.)
1488 augusztus 5., Bécs. Mátyás Haraszti Györgynek birtokokat ad. Felhajtásán: Lecta cum tenore et collecta in cancellaria. Hátán: Registrata folio 53.
1489 márczius 12., Bécs. Mátyás. Coram magistro Ladislao de Doroghaza prothonotario. (Muz.)
1489 április 12. Beatrix. Ad mandatum reginalis maiestatis L. Sanctus L. (Muz.)
1489 junius 1. Báthori országbiró. A szöveg élén: Jehsus † Maria †. Alján: Sephte. (Muz.)
1489 junius 13., Bécs. Mátyás. Registrata folio 77. (Muz.)
1489 október 27. Báthori országbiró. Hátán: Gerecz˙. (Muz.)
1489 november 7., Bécs. Mátyás. Lecta per magistrum Ladislaum prothonotarium. (Muz.)
1490 márczius 7., Bécs. Mátyás megengedi néhány Forgách-birtok elcserélését. Hátán: Registrata folio 87.
1490 november 27., Pozsony. II. Ulászló Hagymás Miklós javait Forgách Péternek adja. Hátán: Registrata folio 14., anno 1490.
1492 julius 14. Beatrix. Az oklevél alján Registrata folio C. (Muz.)
1493 január 2., Buda. II. Ulászló. Regestrata folio 2., anno 1492.
1493 junius 26., Buda. II. Ulászló. Ad relationem Laurentii Bradacz cubicularii regie maiestatis. Hátán: Registrata folio 42., anno 1493.
1493 julius 5. Szapolyai István nádor. Per Georgium de Mekche secretarium palatinalem. (Muz.)
1494 február 6. II. Ulászló vizsgálatot indit az Amadék ügyében. Lecta per magistrum Ladislaum. (Muz.)
1494 junius 27. II. Ulászló. Regestrata folio 132., anno domini 1494. (Muz.)
1494 deczember 22. A budai német mészárosok szabályainak megerősitése. Ad relationem Laurentii Bradacz cubicularii regie maiestatis. Hátán: Registrata folio 138., anno domini 1494. Lecta H. (Muz.)
1495 február 20. Szapolyai István nádor. Coram Georgio de Nekche secretario palatinali etc. (Muz.)
1495 május 5. II. Ulászló. Relatio Lautentii Bradach cubicularii regie maiestatis. (Muz.)
1495 május 16. II. Ulászló. Regestrata folio 179., anno 1495. (Muz.)
1495 junius 26. Beatrix. Regestrata folio 223. (Muz.)
1496 április 26., Trencsén. Szapolyai nádor. Coram Georgio de Nekche secretario palatinali (Muz.)
1496 junius 3. II. Ulászló. Regestrata folio 267., anno 1496. (Muz.)
1496 junsus 22. II. Ulászló. Ad relationem venerabilis Georgii prepositi sancti Nicolai de Alba etc. secretarii regie maiestatis. Regestrata folio 284., anno 1496. (Muz.)
1496 julius 2. és 19. II. Ulászló. Az előbbi, regisztrálás nélkül. (Muz.)
1497 január 17. II. Ulászló. Lecta per me Adam prothonotarium. (Muz.)
1497 szeptember 19. II. Ulászló. Regestrata folio 36., anno 1497. (Muz.)
1499 január 21. II. Ulászló. Regestrata folio 148., 1499 per magistrum Franciscum. (Muz.)
1499 február 13. II. Ulászló. Regestrata folio 153., anno 1499. (Muz.)
1500 február 6. II. Ulászló. Forgách Péter kérésre több oklevelet átir. Regestrata folio CCXI., anno 14.
1500 márczius 20. II. Ulászló. Regestrata folio 224., anno 1500. (Muz.)
1500 október 30. II. Ulászló. Relatio Sigismundi Thurzo secretarii regie maiestatis. Regestrata folio 255., anno 1500. (Muz.)
1500 junius 21. II. Ulászló. Regestrata folio 274. (Muz.)
1511 január 12. II. Ulászló. Relatio reverendi domini Michaelis Kesserew episcopi Boznensis secretarii maiestatis. A szöveg alján: Michael Hess.
1512 deczember 30. II. Ulászló. Relatio magistri Francisci prepositi Transilvanensi secretarii regie maiestatis. Az oklevél alján: Reverendissima dominatio etiam dignetur has facere sigillare. Franciscus. Hátán: Regestrata folio CCLVII., anno 1512.
1515 február 16. II. Ulászló. Ad petitionem senerissimi domini regis Lodovici.
BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ.
