Campanellis János czimereslevele 1526-ból.
Campanellis János czimereslevele 1526-ból.
(Szines czimerképpel.)
A II. Lajos király adományozta czimereslevelek közül folyóiratunk eddig csak néhányat közölt szines hasonmásban. Ezek az Engel Péter nevére hamisitott 1517-iki és a Jeszenszky családnak adományozott 1521-iki czimereslevelek. Ezeknek a számát szaporitjuk mosta Burseli Campanellis János részére 1526 január 22-én Budán adományozott czimereslevéllel, a mely heraldikai szempontokon kivül más tekintetben is érdekes vonatkozásokkal bir.
A czimereslevél eredetije a cs.~és kir. közös pénzügyminiszterium levéltárában Bécsben őriztetik. Jól konzervált állapotban maradt ránk, de függő pecsétje elveszett, csupán a fekete-fehér-ibolya szinü fonalakból sodrott selyemzsinór maradt meg. Irása a rendestől eltérő, nem kalligrafikus, hanem kuszált betük alkotják, de a király nevét tartalmazó első sor diszes kivitelü arany betükkel van irva. Az armális egyike azon kevés számuaknak, melyek a király névaláirásával is el vannak látva. Szövege következőkép hangzik:
Ludovicus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc Croatie, Sclavonie, Rame, Servie, Gallitie, Lodomerie Comanie Bulgarieque etc. rex necnon Sclesie et Lucemburgensis dux, marchioque Moravie et Lucasie (igy) tibi fideli nostro Joanni de Campanellis de Bursel salutem et gratiam nostram regiam. Fidelitatis ac cćterarum virtutum tuarum menta quibus nostro in conspectu te conspicuum ac insignem semper reddidisti ad prćsens nostram alliciunt maiestatem, ut te condignis favoribus prosequamur et gratiis personamque tuam dignis attolamus honoribus. Te igitur harum virtutum intuitu ac medio magnifici Augustini de Velasques Hispani ex supremis aule nostre cubiculariis vero ac perpetuo stabilique titulo ac nobilitatis honore cohonestare volentes, in verum nobilem creandum et preficiendum nostra regia ex gratia atque auctoritate duximus, decernentes gratiose presentibus et concedentes ut tibi huiusmodi honore et titulo atque privilegiis nobilitatis ad instar aliórum nobilium libere uti, frui et gaudere semper et imperpetuum liceat. Qui quidem nobilitatis honos ut armorum quoque insignibus illustrior reddatur, hec quoque arma illi adiicienda merito voluimus, scutum videlicet octangulare rubicundi coloris per totum, in cuius medio leonis albi generosi sursum erecti sparsisque pedibus et ore aperto pugnanti similis effigies inest, necnon et linia quedam celestini coloris ab uno ad aliud latus tendens leonem ipsum quasi claudens, in qua tres lilii flores aurei recto ordine apparent, leone equidem te donavimus eo, quod in re militari et fortitudine et generositate semper usus fuisti, lilii flores cum honorem tum benignitatem ob quam omnibus gratus es, 173aperte ac plane demostrant. Superimposita est scuto galea argentea cum leonis albi dimidio, totam preterea clipei exteriorem marginem varia foliorum simulacra huc atque illuc veluti vento aliquo agitata undequaque decentissime circumplectuntur, prout in principio presentium literarum nostrarum nobilis Desiderii pictoris Itali docta manu depicta suisque propriis coloribus exornata cernuntur, animo deliberato deque regie potestatis nostre plenitudine et ex certa scientia tibi, heredibusque tuis ac posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et presentibus gratiose elargimur, quo tu et per te liberi tui utriusque sexus universi heredesque et posteritates eorundem prescripta arma et seu nobilitatis insignia instar aliorum nobilium et regnicolarum nostrorum armis uti solitorum a modo deinceps ubique gentium locorum et temporum in preliis, conflictibus, certamine, hastiludio, torniamentis, duellis, aliisque militaribus exercitiis, parique modo in anulis, argenteriis, velis, cortinis, domibus, tabulis, papilionibus ac universis quarumlibet rerum, edificiorum, expeditionumque generibus sub mere nobilitatis titulo gestare, insculpi, pingi incidique facere et habere libere possitis et valeatis. Et nihilominus ut animum, favorem ac benivolentiam in te nostram apud posteros maiori argumento testatum relinqueremus, id quoque ex gratia nostre celsitudinis te in nostrum familiarem assumpsimus ac tenore presentium assumimus, cćterorumque familiarium nostrorum cetui ac numero favorabiliter aggregamus, decernentes expresse et hoc nostro statuentes edicto, quod tu ex nunc et imposterum universis ac singulis illis iuribus, libertatibus, immunitatibus, honoribus, privilegiis, gratiis et indultis ubique locorum libere uti, frui et gaudere valeas atque possis, quibus, cćteri aule nostre regie familiares potiuntur, utuntur et gaudent, de iure vel de consuetudine. Rogamus itaque et hortamur universos et singulos christianć religionis principes ecclesiasticos et seculares, duces et marchiones, prelatos, barones, comites, castellanos, nobiles ipsorumque officiales, item civitates, oppida villasque et earumdem ac aliorum quorumcumque locorum ac communitatuum rectores, potestates, prefectos, civium magistros, iudices et villicos, necnon trigesimatores, tributarios et theoloniorum et gabellarum exactores, pontiumque et passuum custodes ac alterius cuiusvis status et preeminentie homines, ubivis tam super terram quam super aquas constitutos ac commorantes, quibus presentes exhibite fuerint, quatenus te dum et quoties ad eorum loca et dommia perveneris recommendatum habentes, decenti honore pertractent, et condignis favoribus prosequantur, necnon te cum famulis, equis, valisiis et aliis rebus tuis singulis per quoscunque passus, portus, terras, dominia, destrictus, iurisdictiones, civitates, oppida, castra, villas et alia quelibet loca tam per terram quam super aquas, absque aliquali solutione dacii, pedagii, theolonii, tributi, trigesime, gabelle, vel alterius cuiuscunque solutionis genere et absque impedimento ire, transire, stare, morari et reddire toties quoties opus fuerit libere et secure permittant, tibi tuisque familiaribus et rebus tuis omnibus de securo ac salvo conductu quoties per te vel nomine tuo fuerint requisiti ad celsitudinis nostre specialem complacentiam velint providere, subditi vero nostri sub indignationis pena omnino teneantur ac debeant, et presentibus nostris perlectis presentanti restitutis. Datum Bude in festo beati Vincenti predicatoris, anno domini millesimo quingentesimo vigesimo sexto, regnorum nostrorum Hungarie ao Bohemie etc. anno undecimo, secreto nostro sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti apposito.
Ludovicus rex
manu propria.
CAMPANELLIS JÁNOS CZÍMERE 1526-BÓL.
Az oklevél élére festett czimer három arany liliommal megrakott, kék pólyával vágott vörös pajzsban jobbra forduló ágaskodó, kiöltött aranynyelvü ezüst oroszlánt ábrázol. A renaissane izlésben tartott pajzsot jobbra néző, zárt ezüstsisak ékiti, melynek sisakdisze kék-ezüst tekercsből kinövő ezüst oroszlán. A takarók szine mindkét oldalról kék-arany. A pajzsot jobbról-balról egy-egy angyalka tartja. A czimerkép arany arabeszkekkel ékitett vörös alapra van helyezve, melyet egy keskeny és egy fekete szegélyü széles aranykeret vesz körül.
A mellékelt szines kép a czimer szerkezetéről kellő tájékoztatást ad, sajnos azonban, hogy az eredeti kivitelére nézve csak gyönge képet nyujt. Azt a művészi kivitelt, mely az eredetit jellemzi, a finomságot és nemes szépséget, mely a czimerképben magában és a czimertartó angyalkákban nyilvánul, nem adja vissza, ezek szépségéről csak halvány fogalmat nyujt.
A czimerkép méreteit illetőleg a pajzs 7,5 a sisak és disz 6,5 cm., méreteire nézve tehát nem felel meg a heraldika szabályainak s megközelitőleg megfelel a Dobay család czimere méreteinek. A pajzstartó angyalkák pufók arczuak, kövér testüek, szőke hajjal, sárga szárnyakkal, testüket lenge fátyolszerü écharpe fonja körül.
A czimer maga, eltekintve az arany liliomokkal rakott kék pólyától és a paizs szinétől, szerkezetére és czimerképére nézve megfelel a Salzer család 1525 márczius 26-iki czimerének. Ez a hasonlóság főleg a czimeralak, az oroszlán elhelyezésénél válik szembetünővé, szinre nézve eltérés van, a mennyiben a Salzer-czimer oroszlána arany, a Campanellisé ezüst. Azonos a sisak formája, továbbá a kék-ezüst tekercsből kinövő sisakdiszbeli oroszlán, mely mindkét czimernél a megfelelő pajzsalak mázában van tartva. A takarók szine is egyezik, sőt a levélszerü takarók arabeszkjeiben is számos azonos vonást fedezhetünk fel. Hiányzik ellenben a Salzerczimernél a vörös alap arany diszitése, de megvan mindkettőnél a fekete szegélyü széles arany keret. Nagyjában megegyezik a pajzs formája is, ellenben a Salzer-czimernél hiányoznak a pajzstartó angyalkák, helyöket a pajzsot körülvevő sárkány pótolja.
Ezek a hasonlatosságok és egyezések a két czimer között arra engednek következtetni, hogy a két czimer egy és ugyanazon festő műve. A csekély, alig egy évi időkülömbség a két 174czimer között sem mond ellent ezen föltevésnek.
A Campanellis czimerre nézve abban a ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hogy annak festőjét maga az oklevél nevezi meg. Megtudjuk a czimer szövegéből, hogy a czimer «nobilis Desiderii pictoris Itali» tanult kezének munkája. Vele együtt három festőről van tudomásunk, kik Lajos király udvarában működtek. A Lajos korabeli számadáskönyvek ugyanis két udvari festőnek nevét őrizték meg, ezek János és Jakab mesterek. Az 1525 január 12–julius 16-iki időből való számadáskönyvben Jakab festő neve több izben emlittetik, február 23-án szolgálatai fejében 5 frt, április 2-án 2 frt, junius 13-án ismét 5 frt, végül julius 2-án hasonlókép 5 frt fizettetett ki neki, összesen tehát 17 frt. Hogy miféle szolgálatok fejében kapta ez összeget, az a számadásokban nincs megemlitve.* János festő neve e számadáskönyvben csak egyszer fordul elő, és pedig márczius 7-ikén, a midőn is a bejegyzés megmondja, hogy miféle munkáért járt neki fizetség. E munka a király által a temesi comeseknek adott zászló kifestése volt, melyért 36 frtot kapott János festő, azonkivül ugyanakkor egy zászlóva1 ellátott lándzsa javitásáért 1 frt 45 dénárt, összesen tehát 37 frt 45 dénárt. II. Lajos második, 1516-ból származó számadás töredékében festők nevei nem emlittetnek. E két festő nevéhez csatlakozik most harmadiknak Dezső festő neve, kiről egyuttal megtudjuk azt is, hogy olasz származásu és nemes ember volt. Sajnos, egyelőre be kell érnünk e szükszavu adatokkal, a mig esetleg valamely szerencsés véletlen folytán többet tudunk meg róla.
II. Lajos e számadáskönyve ki van adva a Magyar Történelmi Tár XXII. kötetében. Az idézett helyek a 87, 126., 199. és 229. lapokon.
Magáról a czimerszerző Campanellis Jánosról nem tudunk többet. Neve után itélve idegen származásu volt, talán olasz vagy spanyol lehetett, a mi mellett szólhatna az a körülmény, hogy Velasques Ágoston, a király spanyol számazásu kamarásának közbenjártára nyeri a czimert és nemességet, a mit a király még azzal is tetéz, hogy Campanellis Jánost a királyi familiaresek sorába is fölveszi.
II. Lajos király udvarában, mint azt számadáskönyvének adataiból tudjuk, a királyi szolgálatban, az udvari méltóságokban nemcsak magyarok, hanem idegen származásuak is voltak alkalmazva. Tudjuk azt, hogy két főudvarmestere volt, Korlátköve Péter és a lengyel származásu Trepka András,* kamarásai között pedig különböző nemzetbelieket találunk. Ezek közé tartozott az a spanyol származásu Velasques Ágoston, a ki Campanellis János érdekében a királynál közbenjárt. A számadáskönyvekben több izben találunk egy spanyol származásu Ágostont, a ki, tekintve e származás azonosságát, továbbá a czimereslevél kiállitásának idejét és a számadási tételek idejét, minden valószinüség szerint azonos e Velasques Ágostonnal. A számadásokban először 1525 márczius 6-ikán találkozunk vele, akkor mint a király pohárnoka emlittetik, kinek Thurzó Elek kincstárnok 20 frtot fizet ki a király parancsára. Pohárnoknak emlittetik április 12-ikén, a midőn 44 frtot kap kézhez, mint a királyné pohárnoka emlittetik május 11-én, a midőn 25 frtot és junius 18-án, a mikor 10 frtot fizet ki neki a kincstárnok.* Ellenben 1526 junius 18-án mint királyi kamarás szerepel, a kinek két izben 20 frt fizettetik ki.* Talán testvére vagy valami más rokona volt a királynénak spanyol származásu kamarása Lajos, a kit a király levéllel küldött a pápához s a kinek ezen utja költségeire április 15-én 100 frt fizettetett ki.*
Fraknói Vilmos: II. Lajos és udvara. Budapest, 1878., 33. l.
Magyar Történelmi Tár, XXII. köt., a 97., 139., 168., 200. l.
Engel, Monum. Ungrica 218. l.
Magyar Történelmi Tár XXII. köt. 144. l.
ÁLDÁSY ANTAL.
