XIV. Sewaldt Márton ŕ Sewaldt czimeres nemeslevele 1702-ből.
XIV. Sewaldt Márton ŕ Sewaldt czimeres nemeslevele 1702-ből.
Sewaldt Márton hosszu időn át szolgálta Brassó városát. A czimerlevél is elmondja, hogy itthon elvégezvén iskoláit, nyolcz évig külföldi egyetemeken járt, majd hazajött és szülőváros szolgálatába állott, a hol is mint titkár tizennégy, mint senator két évig müködött hazája javára 1702-ig; midőn e czimereslevelet kapta. De azután is mint a városi tanács tagja s különösen mint jegyző, (1709–13) szerzett kiváló érdemeket. Máig is megvannak azok a jegyzőkönyvek, melyeket ő szerkesztett, s melyekhez a fontosabb királyi és guberniumi rendeleteket lemásolva csatolta, s ma is azon kornak jóformán egyetlen forrásai. Meghalt 1721 márczius 21-én, haláláról a krónikás így emlékezik meg: «Stirbt Herr Martin Seewald, Notarius, ein geschickter Mann, der vom Kaiser geadelt worden.»* Kristóf nevü fia, kiről az oklevélben is szó van, szintén városi szenátor, majd később 156Honn s végül a város birája lett, s mint ilyen halt meg 1754 deczember 7-én.
Quellén IV. 129. l.
Az oklevél hat, piros bársonyba kötött pergamen lapból áll, az igen szépen kidolgozott czimerkép az 1b) lapon van, a király nevét és czimeit mind aranynyal irták, s egyáltalában az egész okmány kiállítása fényes.
Kék és arany zsinóron lógg Lipót nagy függőpecsétje nagy fatokban, igen jól konzervált, középen a kétfejű sas s körülötte 9 apróbb czimer piros viaszban. Kihirdetve az alább közölt feljegyzés szerint Gyulafehérvárt volt a rendi országgyülésen 1702 márczius 30-án.
A czimerleirás a következő:
«Scutum videlicet militare erectum, cujus superiorem campum cśruleum, tribus palmis basi viridi insistentibus, conspicuum, inferioremque subviridem, vel quasi marini coloris grue naturali colore depicto, ore quidem lauream, pede vero dextro lapillum tenente, diadematique regio superimpositis decussatim duabus sagittis insistenti condecoratum fluvius interluere; marginem scuti vero introrsum serpens caudam admordens, circulariter ambire cernuntur. Supra scutum autem galea militaris aperta est posita, quam contegit diadema regium, gemmis atque unionibus decenter exornatum, ex qua grus itidem naturali suo colore depictus, inferiori per omnia similis, super sagittis decussatim diademati impositis emergere visitur, ex cono vero galeć lacinić seu lemnisci diversi coloris, hinc inde defluentes, oras seu margines scuti prćscripti, pulcherrime ambiunt et exornant.»
A felhajtott részen: Anno domini millesimo septingentesimo secundo die trigesima mensis currentia Marty in generali videlicet domiriorum regnicolarum trium nationum Transsylvanić et partium regni Hungarić eidem annexarum congregatione ad diem septimum mensis January anni prćscripti ex edicto inclyti guberny Transsylvanici nomine sacratisimć cćsarć regiaeque maiestatis in civitatem Albam Juliam indicata et celebrata, exhibitć, lectć, publicatć, proclatatćque sunt prćsentes literć armales sive nobilitares nominibus introscriptorum, nemine contradictore apparente. Magister Michaël Simonffi de M. Vásárhelly, sacratissimć cćsareć regić maiestatis per Transsilvaniam protonotarium mp.
A czimerkép a legapróbb részletig finoman kidolgozott munka. Magassága 19, szélessége 12,5 cm. Keskeny arany keretben oszlopcsarnok látszik, alul tarka koczkás márvány padlózat, felül és oldalt aranyrojtos piros függönyök. A háttért felhős kék ég alkotja. Felül a kárpiton hat koronás kis czimerpajzs van felfüggesztve, melyek aranylánczokkal kapcsolódnak egymáshoz: a középen az osztrák, tőle jobbra a magyar és itt is a három részre szakasztott erdélyi czimer szerepel.
Az oszlopcsarnok közepén áll a tárcsaalakú, két részre osztott pajzs, melynek alsó fele zöld, a felső kék. A pajzsban egy, a farkát harapó arany kigyó ovális keretet képez. Alul csinos kis háromágu korona látszik, melyen két arany nyilvessző van keresztbe fektetve, ezen áll a természetes szinében festett, jobb felé néző daru, aranyos csőrében zöld borostyán koszorut, jobb lábában pedig az ismeretes kődarabot tartja. A daru fölött ezüst folyó, efölött három zöld hegy látszik, melyek mindegyikéről egy-egy pálmafa emelkedik már a kék mezőben.
A pajzs fölött diszes, szembenéző ezüst sisak, fölötte drágaköves arany korona s ezen ismét a már leirt daru, de nagyobb formában, az arány 5:11,5 cm. A takarók igen szépen vannak megrajzolva, jobbra: arany, kék; balra: ezüst, piros szinben folynak le.
Befejezésül még csak annyit emlitünk föl, hogy a Sewaldt név mint predikátum legalább is szokatlan s hogy Nagy Iván csak annyit hoz fel róluk, hogy ismert szász család neve* Kővári 157pedig nem is emliti. E czimereslevél a királyi könyvekben is megvan.*
I. m. X. K. 123. l.
Illésy–Pettkó i. m. 280. l.
Levéltári száma: 799.
