III.
III.
Az elmondottak által talán sikerült bebizonyitanom, hogy Bertalan modrusi comes a vegliai Frangepánokkal egy törzsből származott ugyan, maga azonban nem volt hübéres Vegliában. Ennélfogva nem is lehetett a korabeli hasonló nevü vegliai comessel egy személy.
Már most, ha ezt elfogadjuk, az a kérdés, hogy hát akkor milyen oldalági rokonságban állhatott Bertalannal és Guidóval, a kik vele egyidőben éltek s a kik tényleg hübéresei voltak a velenczei köztársaságnak.
A régebbi horvát történettudósok mint Kukuljevics,* Racski* és Klaics,* a kik kiválóan érdeklődtek ez iránt s behatóbban foglalkoztak a modrusi comes származásával, hol a Duim fiának, hol unokájának tartották. A tudomány általában a Klaics véleményét fogadta el, ki a Duim comes fiának vallotta. Az első esetben természetesen Bertalan vegiai comesről van szó, mit az előadottak után bátran kizártnak tarthatunk. Az utóbbira nézve meg kell jegyeznem, hogy Duini comesnek Bertalan nevü unokáját eleddig nem ismerjük.
Kukuljevics: Arkiv za pověstnicu jugoslav. I. köt. 58. l.
Rački: Monum. hist. iuridica slav. merid. Pars I. Vol. IV. Statuta et leges III–IV. ll.
Klaics: Povjest hrvata. Zagreb, 1899. 181. l.
Ujabban Sišić foglalkozott a Bertalan modrusi comes eredetével s a frater szóból kiindulva úgy véli, hogy III. Béla magyar király a Duim második házasságából született Bertalan nevü fiának adományozta Modrus tartományát.*
Vjestnik hrv. zem. arkiva 1899. évf. 156–161. l.
E szerint testvére lett volna az 1163–1193., illetőleg 1198 között vegliai hübéreseknek ismert Bertalan és Guido comeseknek. Ez azonban nem valószinü. Alig hihető, hogy Duim comes két fiának ugyanazt a nevet adta volna. Állitólagos második házassága is puszta feltevés.
Ezek után legyen szabad nekem egy ujabb véleményt megkoczkáztatnom. Megjegyzem, hogy én is a frater szóból indulok ki, mert fejtegetéseim alapján úgy vélem, hogy ez a kérdés valóban ennek a fennebb emlitett két oklevélből ismert szócskának az értelmezésén fordul meg.
Kétségtelen, hogy a frater szónak a klasszikus ókorban fiutestvér volt az első jelentése. Általán véve azonban a közel rokonság a vérséges atyafiság kifejezésére is használták. Sőt átvitt értelemben bizalmas és kedves barátot is értettek alatta. A középkorban vérséges atyafiság mellett lelki rokonságot is jelentett.
Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy közelebb járunk az igazsághoz, ha az 1186., és 1193 évi oklevelek frater comitum és unus ex filiis fratrum ipsius kitételeiben a kérdéses szócskát nem fiutestvérnek, hanem általában vérséges rokonnak értelmezzük.
E szerint inkább atyai nagybátyjuk lehetett a vegliai comeseknek. A frater szónak közelrokon 150értelemben való használata ez esetben inkább is megfelel az 1193-iki adománylevél örökösödési feltételének. Bertalan olyan előre haladott korban lehetett már ekkor is, hogy egyenes utódokra többé nem igen számithatott. A mit egy 1153 táján, sőt talán még azután született emberről ugyancsak bajos volna elhinnünk.
Vagy anyái nagybátyjuk lett volna? – Az se lehetetlen. Ezt azonban még nehezebben lehetne bebizonyitani, mivel erre nézve az anyjuk nevénél – Mária – egyéb adat csakugyan nem áll rendelkezésünkre.
A mondottak illusztrálásául ide iktatom az első Frangepánok családfáját.
N.; I. Duim vegliai comes 1133–1163.; I. Bertalan modrusi comes 1186–1193.; II. Bertalan vegliai comes 1163–1198; I. Guido vegliai comes 1163–1193.; II. Guido vegliai comes 1199–1232.; Henrik vegliai comes 1199–1232; I. Schinella vegliai comes 1221–1260.; I. János modrusi és vinodoli comes 1199–1243.; Martinucius 1232.; Péter 1260.; II. Schinella 1260.; IV. Bertalan 1260.; I. Frigyes 1248.; III. Bertalan 1260.; III. Guido odrusi és vinodoli comes 1257.
BARABÁS SAMU.
