A KOVÁRAK.
A KOVÁRAK.
Hont vármegye keleti szélén, ott, ahol az Ipoly a vármegye területére lép, fekszik Kovár helység, tőle nyugatra Nagy-Csalomja, északra Kis-Csalomja és Leszenye terülnek el.
Mind a négy helység a Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtoka s a középkor végszakáig megmaradt e nemzetségből leszármazott családok birtokában.
Úgy Kovárról, mint Csalomjáról és Leszenyéről egy-egy család vette nevét, ezek a családok kétségkivül közös törzsből származnak, de csupán a Kovári és a Csalomjai családok hozhatók le egy közös őstől, mert a Hunt-Pázmán nemzetség ezen ágáról csupán a XIII. század végétől kezdődőleg maradtak fenn okleveles adatok.
A legrégibb, de miként azt Karácsonyi János kimutatta, hamis oklevél szerint, melyben IV. Béla király 1244 április 22-ikén Szudi Abicsk fiának Kovárszeg nevü várföldet adományozta, Leszenyei Lampert és fiai, továbbá Egyházascsalomfai Feliczián és fiai, Miklós fiai Pázmán és Miklós, végül Szaniszló comes és fia Pongrácz, mint szomszéd birtokosok szerepelnek.*
Hazai Okmt., I. 29.
De az itt emlitett Hunt Miklós fiai Pázmán és Miklós jóval később jönnek elő, ezért ez az oklevél csak annyiban birhat a Hunt-Pázmán nemzetség történetére nézve értékkel, a mennyiben jelzi, miszerint átment a köztudatba, hogy a Hunt-Pázmán nemzetség a tatárjárás idejében e területen birtokos volt.
Hunt Miklós fiai Csalomjai Pázmán és Miklós Szelény nevü birtokukért folytatott perben szerepelnek első izben, de perüket 1270-ben Villám ellen elveszitették.*
U. o. I., 43.
Pázmánnal 1274-ben találkozunk ujból, midőn a leszenyei ágból származó Miklóst Szelény nevü birtokának eladásától eltiltotta. Ezen oklevél szerint Pázmán az akkori egri püspöknek, Lampertnak fratere. Minthogy azonban Lampert egri püspök 1246-ban már szerepel, a korkülönbségből következtetve, Pázmán csak unokaöcscse lehetett.
A Kovárszeg birtokáért folytatott per, melynek érdekében úgy látszik, az 1244. évi hamis oklevél készült, 1281-ben a budafelhévizi Jánoslovagok előtt kötött egyezséggel nyert egyelőre befejezést. Ebben az egyezségben egyfelől Szudi András, másfelől Hunt-Pázmán nembeli Csalomjai Pázmán és Miklós, továbbá Egyházas-Csalomjai Feliczián és fiai, Lőrincz és Elek, végül Leszenyei Miklós fiai Lampert és István vettek részt.*
U. o. IV., 62–63. Ezen oklevél szerint Kovárszeg eredetileg honti várföld volt.
De ez az egyezség csak ideig-óráig tarthatott, 161mert már III. Endre király uralkodásának első éveiben ismét foglalkoztatja e per a hatóságokat.
A váczi káptalan 1290–94. közt tudósitja III. Endre királyt, hogy Szudi Andrásnak IV. Bélától Kovárszegre nyert adományát megerősitő okmányai megsemmisültek.* Ezért a király uj határjárást rendelt el, de mikor ezt az (ipoly)sághi convent foganatositani akarta, a Hunt-Pázmán nembeliek, Csalomjai Pázmán, Csalomjai Miklós fia István, Kovári (de Kuar) Miklós comes, Csalomjai Lőrincz fia, János és Feliczián fia Elek ellenmondtak.*
Hazai Okmt. IV., 75.
U. o. IV.,76–77.
Utóbb azonban Kovári Miklós és Csalomjai Elek, Szudi Andrással egyezségre lépendők, 1295 nov. 24-én a váczi káptalan előtt választott biróságot vallottak,* melynek itélete alapján 1296-ban Kovárszeg földjére nézve létre is jött az egyezség egyfelől Szüdi Miklós, másfelől Kovári (Kuari) Miklós és Csalomjai Elek között.*
U. o. IV., 90.
U. o. IV., 91.
Pázmán és Miklós 1303-ban osztozkodtak az ősi nemzetségi javakon. Ezen osztály alkalmával Pázmán kapta Kovár és Szelény falvakat, továbbá Szent-Lőrincz és Apáti falvak felét, mig Miklós Kis-Csalomját, az emlitett falvak másik felét és a felszerfalusi részt Nógrád vármegyében.*
Fejér. VIII., I., 157.
Ez az osztály a Kovári és a Kis-Csalomjai család megalapitására vezetett.
Pázmán, a ki, mint láttuk, leginkább Csalomjai néven szerepel, többé nem fordul elő, de egyetlen fia László már felvette a Kovári nevet és tovább terjeszté a Kovári családot.
Pázmán testvére, Miklós 1298-ban, mint a kishonti kerületben levő Keczege falu ura, a Keczege és a Rimócza között levő határpontokra nézve egyezkedik a kalocsai érsekkel.*
Wenzel. X., 307.
Miklós 1309-ben László és Beke fivéreivel, továbbá Pázmán fia Kovári Lászlóval együtt Szelényt zálogul adta László nővérének, Kecsének, Palásthy Liptó fia, István nejének.*
A Kubinyi család kovári ágának levéltárában a M. N. Muzeumban.
A fenti Miklós másik testvére, Choval, másként Chovaz előfordul az 1299–1303. évi osztálylevelekben, midőn testvérei nővérüket, Katalint előbb Dénes comes, majd Egyházascsalomjai Sebestyén fia, Miklós nejét a Szelény, Csalomja, Kovár, Szentlőrincz, Lelkes és Nyék birtokok után járó leány-negyed fejében kielégitik.
Miklósnak öt fiát ismerjük. Ezek voltak Péter, János, László, István és Miklós.
Jánostól származott Valkan (Valkány), a Kis-Csalomjai család egyik őse. László fiai hol Kis-Csalomjaiaknak, hol Csalomjaiaknak neveztetnek.
Miklós ága ugyan már tárgyunk körén tul esik, mindazonáltal tekintettel arra, hogy ezen ág sarjai a közös birtokügyekben gyakran együtt szerepelnek a Kováriakkal, röviden róluk is meg kell emlékeznünk.
Miklós első fia, Péter, a ki egy 1328-ban kelt oklevélben emlittetik, utódok hátrahagyása nélkül halt el. Másik fia, János 1358-ban Nagy- és Kis-Csalomjai néven emlittetik. Ennek fia Valkán (1397–1410), a ki 1407-ben Apáthi, másként Nénye helységben birói itéletileg három telket szerez, fiai, András és Miklós még atyjuk életében, 1407–1409-ben szerepelnek a közös birtokügyekben. Miklós fia volt Gáspár, a kitől Kovári László és Pál 1496-ban Kovár helységben egy malomtelket vettek meg.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
László fiai közül Pázmán 1359-ben emlittetik, midőn őt Kovári Pál Szentlőrincz megvételétől eltiltotta.*
Gr. Károlyi Oklt. I., 239.
Másik fia, István deák, – miként neve is mutatja – irástudó ember volt, a ki 1407-ben tünik fel. Ennek fiai voltak Demeter, Mihály, a ki 1407–1421-ben a hontvármegyei Szuhány helységben volt birtokos; a legifjabb fia Simon, a ki 1468-ban Kovári Anna férje volt, a kit apósa, Kovári László örökbe fogadott.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
A fenti László testvérétől, Miklóstól származott Kiscsalomjai János 1376-ban mint királyi ember jön elő.*
Hont vármegye Oklt. I.
Ezek után visszatérhetünk Miklós fia, Pázmánhoz, a Kováriak őséhez.
Pázmán családi életére vonatkozólag csak annyit tudunk, hogy két neje volt. Az egyik 162Hebecsi Miklós leánya, Erzsébet, a ki 1294-ben elhalálozván, Pázmán a sághi (Ipolyság) convent előtt Hebecsi Miklós fiait, Lőrinczet és Jánost, elhalt nővérüknek járó hozománya fejében négy márkával kielégiti.*
Hazai Okmt. VIII., 239.
Ettől a nejétől – úgy látszik – nem származtak gyermekei, fia László, a Kovári család tulajdonképeni őse, alighanem második nejétől, Kecsétől származik, a kitől, a rendelkezésünkre álló adatok szerint még három leánya, Kecse, Anna és Poholya (Pannonia) is született.
Az első leány, Kecse (Kethe) Palásthi Liptó fia, Istvánhoz ment nőül, ettől származott Palásthi Jonhus Márton, kinek leánya, Margit asszony, néhai Varbóki Tamás fia, Benedek özvegye 1426-ban eladta Szelény birtokbeli részét Kovári Pálnak. Ez a Szelény eredetileg Szirák falu határának egy része volt, melyből Kóbert Károly király uralkodása alatt lett kiszakitva a Palásthi Liptó fia, István részére.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Az 1426. évi oklevél adataiból Kovári Pál és Margit asszony közti vérségi kapcsolatot a következőleg állithatjuk egybe:
Csalomjai (Kovári) Pázmán; Kovári László; Kecse ~ Palásthy Lipót fia, István; Mátyás; Jonhus Márton; Pál 1426; Margit ~ Varbóki Tamás fia, Benedek 1426
Palásthy Pál munkája szerint Pázmánnak még másik két leánya is volt, Anna és Poholya (Pannonia). E két leányt, Palásthi Bagonya comes fiai János és Miklós vették nőül.*
Palásthy Pál: A Palásthyak. I. 225., 230.
Kovári Anna és Pannonia után a Palásthi család sarjai öreganyjuk, Kecse asszony birtokából a Kováriak által 1415-ben kielégittettek, miről elismervényt állitottak ki a Kováriak részére.*
U. o. 430–431.
Kovári László csupán egy izben, 1338-ban szerepel, ekkor mint királyi ember emlittetik.* Három fiát ismerjük. Közülök Hunt 1359 február 19-én a saját és Pál nevü fia nevében testvérét, Miklóst a szentlőrinczi birtokuk elidegenitésétől, Csalomjai László fia Pázmánt pedig annak megvételétől eltiltotta.*
Anjou-kori Okmt. III., 46.
Gr. Károlyi Oklt. I.,. 239.
Ezen Huntnak, illetőleg Pálnak, valamint Miklósnak utódait nem ismerjük, csupán László harmadik fiának, Mátyásnak utódairól maradtak fenn adatok.
Magáról Mátyásról sincsenek közvetlen adataink, csupán annyit tudunk róla, hogy nagy szolgálatokat tett Szécsényi Kónya bánnak, mely szolgálatokért, mint alább látni fogjuk, a Szécsényiek Mátyás fiait bőkezüen jutalmazták.
Mátyásnak négy fia volt; Pál, István, Miklós és János, közülök Pál előbb az országbirói, majd a nádori itélőmesteri állást töltötte be s a nemzetség ezen ágából tán az egyedüli volt, a ki országos méltóságra emelkedett.
Hosszu közpályája alatt az őseitől öröklött vagyont jelentékenyen gyarapitatta, hivatali állásából kifolyólag jelentékenyen kiemelkedett a nemzetség ezen ágának tagjai sorából s ezt a helyzetet mintegy örökségül hagyta utódaira, a kik a család ezen ágának magvaszakadtáig megtartották ősi birtokaikat s tekintélyes helyet foglaltak el Hont vármegye családainak sorában. Pál testvérei szinte nyomtalanul eltüntek. Eddigelé legalább nem sikerült egyetlen egy okleveles adatot sem találni, a melyből utódaikra következtethettünk volna.
Kovári Pál első izben 1383-ban szerepel, ekkor már mint irástudó ember (deák) emlittetik, jeléül annak, hogy műveltsége révén is kimagaslott a nemzetség ezen ágának tagjai sorából.
Kovári Pál 1383-ban a nemzetség ugyanezen ágából származó Kiscsalomjai János fia Valkán ellen perelvén, felmutatta a budai káptalan 1328-ban kelt oklevelét, mely szerint Kovári (Csalomjai) László és Miklós, Tamás erdélyi vajdának adták Szent-Lőrinczet cserébe Perbelért, a fenti László fiai Lőrincz, István, Barnabás és János, továbbá Miklósnak fia, Péter, végül Beke fia, Péter beleegyezésével. Ezen csereszerződés értelmében a káptalan Károly király parancsára a Kováriakat Perbelbe, Tamás erdélyi vajdát pedig Szentlőrinczbe beiktatta.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1631384-ben Kovári Pál, István testvérével együtt, Miklós testvérük nevében is, a Palásthiakat eltiltotta a hontvármegyei Szelény elfoglalásától.*
U. o.
1388-ban István nádor, Balogi Péter kérelmére, arra kötelezte Kovári Pált, hogy unokái Csitári János kiskoru fiai nevében mutassa elő a kitüzött határidőben a Kaladia nevü birtokukra vonatkozó határjárási okleveleket.*
U. o. – Oklevelek Hont várm. levéltárából. I., 178., 315.
1392-ben Szécsényi Kónya bán fiai, Ferencz (Frank) erdélyi vajda és Simon mester, a későbbi országbiró, Kovári Pálnak, akkoriban itélőmesternek, valamint testvéreinek, Istvánnak és Miklósnak Páth helységben levő birtokrészüket ajándékozták oda Pilis vármegyében, azokért a hű szolgálatokért, a melyeket atyjuk, Kovári Mátyás, az ő atyjuknak, Kónya bánnak és Mihály egri püspöknek tett.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Ugyanezen év május 10-én István nevü testvérével együtt Szelényben Palásthi Pétertől és ennek osztályos atyafiaitól három jobbágytelket vesz zálogba, de ugyanekkor másik testvére, Miklós, tiltakozását jelentette be, hogy az ő testvérei Szelényt illetőleg megegyeztek a Palásthiakkal.*
Hazai Okmt. IV., 231.
E tiltakozás daczára Kovári Pál és testvérei még 1393-ban kijelentik, hogy szelényi birtokukat magtalan haláluk esetére Palásthi Péternek és Györgynek hagyományozzák.*
Oklevelek Hont várm. levélt. I., 191., 350.
Kovári Pál 1394-ben István testvérével és Terényi János fia, Péterrel egyetemben kölcsönös örökbefogadási szerződést kötött Palásthi Péterrel, Györgygyel és Benedekkel a sághi convent előtt.*
U. o. I. 196., 359.
1395-ben Miklós testvérével együtt Ilosvai Leusták nádor meghagyására beiktattatott néhai Palásthi Györgynek Palást helységben levő birtokrészeibe.
Kovári Pál ekként megvetvén a lábát Paláston, ott csakhamar ujabb birtokrészeket szerzett. Igy megveszi Mesi Imre fia, Ágoston birtokrészeit, a ki azokat adományba kapta volt.
E birtokátruházáshoz csakhamar kieszközölte az uralkodó jóváhagyását is. 1398-ban Zsigmond király bizonyitja, hogy Mesi Ágoston palásti birtokrészét Kovári Mátyás fiainak, Pálnak és Miklósnak, továbbá Pál fia, Lászlónak és Terényi János fia Péter proximusának átengedte.*
U. o. I., 208., 387.
1396-ban Kovári Pál és Miklós a sághi convent előtt egyezségre léptek Terényi János fiával, Péterrel, valamint Péter fiaival, Lászlóval és Simonnal, melynek értelmében bárki is közülök valamely birtokjogra tenne szert, azt egymás között két részre fogják osztani, ugyszintén magszakadás esetén kölcsönösen örökölni fogják egymás birtokait.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Ezen szerződés alapján azután 1400-ban Kovári Pál és Miklós Terényi Péterrel együtt beiktattattak Devicse helységbe, továbbá Tapolcza és Lehota pusztákba, a melyeket ebben az évben nyertek cserébe Szemerédért.*
U. o.
Kovári Pál 1400-ban Miklós testvérével együtt előfordul a Balassák ősének, Balás fia, Miklós részére Gyarmat iránt adott határjárólevélben.
1403-ban László és István fiaival együtt Varbóki György fia Jánossal és ennek fiaival Szelény és Horváti birtokuk ügyében egyezségre lép.*
U. o.
1404-ben Terbegeczi Dobák magtalan halála után Kiscsalomjai János fia Valkánnal együtt Terbegeczet örökli, melyért Zsigmond király a Pilis vármegyében fekvő Páty helységét adja cserébe, de még ebben az évben egy ujabb csere utján visszakapja a királytól Terbegeczet is.
1405-ben Podhorcsányi János fia, Péterrel együtt királyi adományt nyer Egyházasszemerédre, ugyanezen évben kielégiti Terbegeczi Dobák fia Miklós fia, István özvegyét Terbegecz után járó hitbére fejében.*
Kubinyi család kovári ágának levéltára.
1406-ban már Garai Miklós nádor itélőmestere volt.*
U. o. – Gr. Károlyi Oklt. I., 543.
Az 1407. év utolsó napján, gyermekeivel, Erzsébettel és Lászlóval, valamint a Bő nembeli (Zselisz) Sebes fia, László fia, Mihálylyal és 164András fia, Bertalannal egyetemben, a hevesvármegyei Kenderes, másként Késegyház nevü birtokba iktattatott.
1408-ban, ugyancsak a Bő nemzetség sarjaival együtt, Bő, Kenderes és Ecseg birtokokra nyert uj adományt, melyekbe a budai káptalan be is vezette.*
Orsz. Levélt. Dl., 9395.
1409-ben osztályos egyezségre lép Kiscsalomjai Kálmánnal és Alsónényei Bátor Jakabbal Alsónénye, másként Apáti helységre nézve.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1410-ben királyi adományt nyer a zólyomvármegyei Lakath helységre.
Ugyanezen évben fiával, Lászlóval, továbbá leányaival, Erzsébettel és Dorotytyával beiktattatik Alsónénye helység birtokába, mely azelőtt Luka fia, Miklósé volt.
1411-ben nejével, Dorotytyával, továbbá leányával, Erzsébettel együtt László, János és Dorotya nevü gyermekei nevében is Kenderes birtok egyharmadát örökös alamizsnaképen a pálosoknak adományozta.
Úgy látszik, mivel a hevesvármegyei Kenderes messze feküdt ősi birtokaitól, attól szabadulni igyekezett. Ezért Kenderes másik kétharmadát 1421-ben Nényei Bátor Jakabnak adta át, a ki viszont a hontvármegyei Bátor, Nénye és a biharvármegyei Tepe helységekben levő birtokrészeivel kárpótolta.*
Orsz. Levélt. Dl., 11.091. – Garamszentbenedeki Conv. lt. Fasc. 60., No. 27.
E birtokcsere miatt azonban sok kellemetlensége volt. Bátornénye ugyanis részben Hliniki Bereczké volt, a ki csakhamar pert inditott ellene. 1423-ban Hont és Nógrád vármegyéknek mindszentek napja utáni csütörtökön tartott együttes közgyülésén Hliniki Bereczk tanukihallgatást kért arra nézve, hogy Bátornénye eredetileg az övé és Bátornényei Bátor Jakabé volt, de az utóbbi e birtokot elcserélte Kenderesért Kovári Pállal. A közgyülésen megjelent tisztviselők igazolták, hogy Bátornénye csakugyan Hliniki Bereczké és Bátor Jakabé volt, de hogy miként került Kovári Pál birtokába, arról nincsen tudomásuk.
Közben Kovári Pál ujabb és ujabb birtokokat szerzett. 1414-ben fiaival, Lászlóval és Jánossal együtt beiktattatik Apáti, másként Nénye és Újfalu birtokába. 1416-ban Kiskereskényben szerez részeket. 1419-ben Perényi Péter országbiró előtt Bényi Lászlóval egyezkedik Százd puszta ügyében. 1423 deczember 18-án a sághi convent előtt Alsóvarbóki György fia János fiaitól, Miklóstól és Lászlótól Kiskereskény felét veszi meg. 1424-ben Lőrincz napja előtti napon (augusztus 9.) a sághi convent előtt László és János nevü fiaival egyetemben Szelényt vette meg Felsővarbóki Györgytől 24 márkáért, mely birtok azelőtt a Kováriaké volt, de csere útján Alsóvarbóki György fia, János birtokába került. Nevezett Alsóvarbóki János, a ki Felsővarbóki Györgyöt megcsonkitotta, kárpótlásul átengedte neki Szelényt.
Felsővarbóki György azonban csakhamar túladott e birtokon, mely így azután ismét visszakerült a Kováriak kezébe.*
A Kubinyi család kovári áganak levélt.
1424-ben Rechychei Egyed fia, Miklóstól megveszi ennek kiskereskényi birtokrészét. Még ebben az ében fiaival, Lászlóval és Jánossal együtt tiltakozik az ellen, hogy Százd birtokba bárki is beiktattassék.
1425-ben a kovári Szent Miklós kápolna, valamint a nagycsalomjai anyaegyház részére nagyobb alapitványt tett, melyet Garai Miklós nádor 1425. évi márczius 11-ikén Budán kelt oklevelével irásba foglalt.*
Fejér. X., 6., 769.
Még ebben az évben a váczi káptalan előtt Kovári egyik hű jobbágyának és szolgájának Chanó fia, Mihály fia, Jánosnak Terbegeczen egy jobbágytelket adományozott.
1426-ban unokatestvérétől, Varbóki Tamás fia, Benedek özvegyétől, született Palásthi Margit asszonytól megveszi ennek szelényi birtokrészét.
1427-ben fiaival együtt tiltakozik, hogy a király az ő százdi birtokát elfoglalja.
E tiltakozás daczára Zsigmond király Százd birtokot tőle elvevén, azt utóbb Aranyi Istvánnak adta.
1427-ben a váczi káptalan előtt mindenkit eltilt a nógrádi Kiskér, a honti Kovárszeg és a bihari Csepe nevü birtokainak elfoglalásától.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1651428-ban már meglehetős koros ember volt. Erre czéloz Zsigmond királynak Kerekegyházán Szent Tamás ünnepe előtti vasárnap (decz. 19.) kelt oklevele, melyben a király Kovári Pál mester nádori itélőmestert, a ki e tisztében igen sokat dolgozott és fáradt, valamint fiát, Lászlót felmenti a hadbaindulás kötelezettsége alól.*
U. o.
Mint pénzes ember, gyakran segitette ki rokonait és ismerőseit. Egy ily kölcsönügyben Nógrád és Hont vármegyék által 1429-ben tartott közgyülésből nyert tanubizonyságlevelet.
A Szent Lőrincz napja előtti hétfő nyolczadán tartott közgyülésen ugyanis Kovári Pál felszólitotta Szőlősi János országbirói itélőmestert, miszerint tegyen tanubizonyságot arról, hogy midőn 1419-ben Visegrádról együtt a székesfehérvári országgyülésre mentek, a velük jött Rechychei Egyed fia, Miklós Esztergomban, a hol megháltak, 50 arany forintot kért és kapott kölcsön Kovári Páltól. Szőlősi Miklós ezt megerősité, miről a két vármegye közgyülése bizonyságlevelet állitott ki Kovári Pál részére.*
U. o.
Ugyanezen a közgyülésen Kovári Pál és Szemerédi Erdős Miklós előadták, hogy atyafiságos szeretetük megerősitésére Horváthin, mely csak Pál mestert illette s Szemeréden, mely csak Miklóst illette, megosztoztak. Ezt az osztályt 1430. évi Vizkereszt utáni 50-ik napon végrehajtották, miről az országbiró részükre szabadalomlevelet állitott ki.
Alig vette át azonban Szemerédet, már is meggyült a baja a Starchániakkal. Panaszára 1430 márczius 26-ikán Zsigmond király idéző parancsot bocsátott ki a sághi conventhez a Starchániak ellen, a kik Kovári Pál és Erdős Miklós jobbágyain hatalmaskodtak.*
U. o.
Ezzel lezárulnak az adatok Kovári Pálra vonatkozólag. Többé nem szerepel, valószinüleg még ebben az évben elhalálozott.
1431. évtől kezdve már László és János nevü fiai intézik a közös birtokügyeket.
Kovári Pálnak két neje volt. Első neje, Katalin asszony, a kitől egy ismeretlen nevü leánya, továbbá László és János nevü fiai születtek, alkalmasint a Bő nemzetség sarja volt.*
Orsz. Levélt: Dl., 11.085.
Második neje, Dorotya, 1411-ben emlittetik első izben.*
U. o. Neo Reg. Acta. 258., 43.
Az 1421-ben kelt oklevélen megtalálhatjuk Kovári Pál czimeres pecsétjét, mely a nemzetség ősi czimerét: szarvaival felfelé álló holdsarló, felette hatágu aranycsillag – tünteti fel.*
Turul. VIII., 119.
Kovári Pál testvérei közül István 1384–1394-ben, Miklós 1384–1414 közti években részt vesz fivérével a közös birtokügyekben.
István egymagában csak nagy ritkán szerepel. 1387-ben be akarván magát Szelény birtokába iktattatni, királyi beiktatóparancsot eszközölt ki, de a Palásthiak, a kikre e birtok leányörökösödés czimén szállott, a beiktatás ellen tiltakoztak. E tiltakozás következtében támadt perben 1388-ban Kovári Pál képviseli Istvánt a tárgyalás alkalmával. A per csak 1390-ben ért véget, midőn Pál, István és Miklós beiktattatnak Szelénybe s ugyanekkor megosztoznak a Palásthiakkal.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Kovári István 1404-ben már néhainak mondatik. Özvegyét, Nádasdi Mátyás leányát, Ilonát ebben az évben elégiti ki Kovári Pál Terbegecz birtok után járó hozománya fejében.
Ilona asszony nem sokáig viselte az özvegyi fátyolt, mert nemsokára Kelenyeni Jakab fia, Miklós fia Jánoshoz, majd Szuhai Dees fia, Egyedhez ment nőül. 1425-ben ekkor már mint Szuhai Egyed nejét Kovári Pál, első és második férje jogán Kelenyen birtok után járó hitbére fejében kielégiti.*
U. o.
Pál harmadik testvére csak egy izben szerepel önállóan, midőn 1392-ben Szelény harmadrészébe uj királyi adomány czimén beiktattatik.
Pál harmadik testvére, János 1393-ban, akkor, a midőn testvérei, Pál és István Palásthi Pétertől és Györgytől a szelényi birtokot visszanyerik, még gyermekkorban lehetett. Ezenkivül még csak egy izben van emlités róla, midőn Kovári Mátyás fiai 1394-ben Palásthi Bagonya 166unokájának, Györgynek birtokát nyerik adományul, melybe Ilsvai Leusták nádor parancsára a sághi convent által még ebben az évben bevezettettek.*
Palásthy Pál: i. m. I., 170–178.
Kovári Pálnak hét gyermeke volt, közte négy leány.
A legidősebb leány, kinek neve nem ismeretes, Csitári Jánoshoz ment nőül, kitől három fia, Tamás, Miklós és Lőrincz született.*
Oklevelek Hont várm. levélt. 315.
Másik leánya, Erzsébet 1407-ben szerepel első izben s Palásthy Pál műve szerint Csernics Istvánhoz ment nőül. Nevezett Erzsébet 1410-ben szerepel ismét, midőn atyja és testvérei Alsó-Nénye helységbe beiktattattak.*
Palásthy Pál: i. m. II. kötet leszárm. tábla és a Kubinyi család kovári ágának levélt.
Kovári Pálnak ifjabb két leánya, Margit és Dorotya, a kik második nejétől származnak, 1411– 1443-ban szerepelnek.
Kovári Pál idősebb fia, László 1398-ban fordul elő első izben, midőn Mesi Ágoston palásthi birtokát a Kováriaknak átengedte.
Ekkor még gyermekkorban volt.
1411-től 1427-ig atyjával együtt szerepel a család közös birtokügyeiben.
1428-ban János fivérével együtt a hevesvármegyei Kenderes birtok ügyében kelt oklevélben fordul elő.*
Orsz. Levélt. Dl., 11.973.
Atyja halála után szinte szakadatlanul perelt a Palásthiak ellen.
1431 márczius 12-én, midőn a sághi convent a Palásthiakat be akarta iktatni Felsőpalástba és Palástutczába, másként Tamásmiklós földébe, ekkor Fekete Miklós Kovári Pál fiainak, Lászlónak és Jánosnak szolgája, úgy nevezett urai, mint Erdős Miklós nevében, a beiktatást megakadályozta.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Majd később, midőn a Palásthi család sarjai Mikó földébe iktattattak, Kovári László János nevü testvérével együtt ellenmondást jelentett be, de midőn a peres felek a törvény elé idéztettek, a Palásthiak nem jelentek meg, ezért azután 6 márkában lettek elmarasztalva. Pálóczi nádor 1436-ban a sághi conventhez intézett rendeletével a Palásthiakat az ujabban kitüzött tárgyalási határnapra 2 márka büntetés terhe alatt leendő megjelenésre kötelezte.*
Palásthy Pál: i. m. I., 295.
1433-ban Kovári László János fivérével és fiával, Pállal együtt tiltakozik, hogy a király Százdot, melyet még atyjuktól vett el, Aranyi Istvánnak adja zálogba.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1435-ben Kovári László és János egy más ügyből kifolyólag ismét a Palásthiakkal perlekednek.*
Palásthy Pál: i. m. I., 303.
1436-ban Kovári László testvérével, Jánossal, továbbá Bői Andrással és Miklóssal, valamint a szentlőrinczi pálosokkal egyetemben mint alperes szerepel Kenderesi Bereczk és társai által Kenderes, másként Késegyház nevü birtok miatt inditott perben.*
Orsz. Levélt. Dl. 9726.
1443-ban Kovári László testvérével, Dorotyával, Tarnóczi Székely Gergelynével együtt eladja Rétság és Tolmács nógrádvármegyei, továbbá Gywgh, Pothorcsán, Százd-Keresztúr hontvármegyei helységek felét, Szemeréd és Kereskény negyedrészét Szobi Bertalan fia, Jánosnak.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1447-ben Terbegeczi Mihály fia, Jánosnak Százdon történt beiktatása alkalmával Csitári Lőrinczczel együtt mint szomszédos birtokos emlittetik.*
Orsz. Levélt. Dl., 14.110.
1451-ben Budán levő házát 36 arany forintért a váczi káptalan előtt elzálogositotta a fenti Csitári Lőrincznek, a kinek ezen összeggel már előbb is adósa volt.*
U. o. Dl., 14.445.
A Kenderes birtok ügyében már évek óta folyó per 1462-ben ért véget, midőn egyfelől a Bő nemzetségből származó Sebes (Zselisz) utódai, Berczeli János, Ludasi Zsigmond és Bői Demeter, mint felperesek, Kenderesi Magyar Balázs, továbbá Kovári László és ennek fia, Bereczk, mint alperesek szerepeltek.
Ez ügyben hozott birói ítélet következtében a budai káptalan még ebben az évben végrehajtotta Kenderes birtok egyharmadának osztályát.*
U. o. Dl., 15.695.
1671468-ban Horváthi Lukács fiai, István és László kérelmére a garamszentbenedeki convent vizsgálatot inditott Kovári László, ennek fia, Bereczk és Kovári László veje, Simon ellen a miatt, hogy a Hont vármegyében fekvő Horváthiból a jobbágyokat kiüldözték.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 47. No. 20.
A vizsgálat eredményéről, valamint a per további folyamáról nincsenek adatok, rövid néhány év multán azanban kezdetét vette a Kováriak és a Mohorai Vidffiak közt Kovárszeg birtoka miatt támadt per, mely egy évszázadot meghaladó ideig foglalkoztatta a hatóságokat és tulélte a Kovári család ezen ágát.
A Kováriak és a Mohorai Vidffiak már azelőtt sem fértek meg békében.
Még 1468-ban a sághi convent előtt megjelenik Kovári László leánya, Anna, Kovári Simon neje és gyermekei, János, László, Pál és Erzsébet nevében is tiltakozik Mohorai Vidffi János, valamint ennek testvérei, László és Sebestyén ellen, mivel Kovárszeg pusztán neki többrendbeli károkat okoztak.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1471-ben a garamszentbenedeki convent tanuvallatást tartott Kovári László és fia, Bereczk azon panaszára, hogy Csalomjai Vid fiai, Sebestyén és László, továbbá Mohorai Vid fia, János fiai, András, Márton és Miklós az ő kovári curiájukat elfoglalták.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 18. No. 36.
1474-ben azonban Nagycsalomjai Vidffi László Nyéki Imre honti alispán előtt Kovári Lászlóval, valamint vejével, Simonnal és néhai Bereczk nevü fiának leányával, Erzsébettel és ennek férjével, Kenderesi Balázszsal egyezségre lépett, hogy egymás ellen támasztott pereiket kölcsönösen beszüntetik, melyeket még Kovári Pál, nádori itélőmester, László atyja inditott meg.*
Turul 1885. (III. évf.) 4. l.
Ez az egyezség rövid időre békét hozott létre a peres felek között, de Kovári László halála után ujból kitört a viszály s ettől kezdve egy évszázadon át szünet nélkül tartott.
Kovári László rendkivül magas kort ért el, ha figyelembe veszszük, hogy már 1398-ban, bár még mint ifju, szerepel és 1474-ben még életben volt. Ez az év különben az utolsó a melyben életben levőnek mondatik.
1474-ben vejével, Kovári Simonnal együtt 340 arany forintért a sághi convent előtt elzálogositotta Kovár, Apáti, Bátorfalva, Terbegecz, Szelény, Szemeréd, Százd és Kereskény Hont vármegyében fekvő helységekben levő részbirtokait Kenderesi Balázsnak, Berecz nevü fiától származott unokája férjének.*
Orsz. Levélt. Dl., 17.545
Ugyanebben az évben a garamszentbenedeki convent vizsgálatot inditott ellene és Kenderesi Balázs ellen a Simonyi György fia, György ellen elkövetett hatalmaskodás ügyében. Ez azonban az utolsó adat róla.*
Garamszentbenedeki Conv. levelt. Fasc. 129. No. 10.
Öt gyermeke közül Pál, Ferencz és János kiskoruan haltak el. Berecz, mint láttuk, 1462–1471. években részt vett atyjával együtt a közös birtokügyekben, de még 1474 február 7. előtt, tehát még atyja életében elhalálozott. Egyetlen leányát, Erzsébetet Kenderesi Balázs fia, Balázs vette nőül, a ki több izben együtt szerepel Kovári Lászlóval a közös birtokügyekben, sőt 1476-ban az ősi Kovári javakat is zálogba vette Kovári Lászlótól.
Kovári László leányát Kovári Simon vette nőül. Kovári Simon a Hunt-Pázmán nemzetség csalomjai ágából származott.
Kovári László fiai közül Pál ifjan halt el, mert csupán csak egy izben, 1433-ban emlittetik.* Másik két fia, Ferencz és János sem érték el a férfikort, negyedik fia, Bereczk, a ki 1471–1474 között, tehát még atyja életében halt el s kinek csak egy leánya, Erzsébet, férjezett Kenderesi Balázsné volt, sem kecsegtette atyját fiuutódokkal.
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
A magszakadástóli félelem indithatta Kovári Lászlót arra, hogy vejét, Csalomjai Simont örökbefogadja és reá átruházza a Kovári nevet, melyet Simon már 1468-ban viselt.
Kovári Anna nem sokáig élte tul atyját, mert egy 1477. évi oklevélben Kovári Simon nejéül már Potentiana asszony szerepel, a kivel 1479-ben is találkozunk.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 57. No. 45–Orsz. Levélt. 18.250.
László testvére, János, a ki 1411–1437 közti években szerepel, részt vett testvérével a közös birtokügyekben.
168Utódairól nincsenek közelebbi adatok, Palásthy munkájában ugyan gyermekei gyanánt Lóránd, Demeter és István szerepelnek, Lórándnak pedig egy Demeter nevü gyermeke lett volna, de eddigelé ezekről nem állanak okleveles adatok rendelkezésünkre.*
Palásthy Pál: i. m. I., 303.
Kovári Annának Kovári Simonnal kötött házasságából három fia született: János, László és Pál.
E három fiu első izben 1468-ban Kovári Anna által a Mohosai Vidffiek ellen emelt s már fentebb érintett tiltakozása alkalmával emlittetik. Jánosról nincsenek további adatok, hihetőleg még ifju korában elhunyt.
László és Pál 1484-ben szerepelnek önállóan, midőn részükre a garamszentbenedeki convent az Alsó-Szelény és Szelezen helységekben levő szőlő-kilenczed ügyéből kifolyólag Perseházi Mocskos Simon és János, Király fiai, Ferencz és fia, Mátyás, Valthi Biró György fiai, Mihály és Mátyás, Kürthösi Zarka Péter és Lprincz, Felsőpalotai Cseri Dénes és az Ináncsiak ellen tanukihallgatást tartott.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 48. No. 29.
Ebben az oklevélben Kovári Simon még mint életben levő szerepel, 1487-ben azonban, midőn a Mohorai Vidffiak és a Kováriak közt Kovárszeg birtoka ügyében a per kezdetét vette, a perügyre vonatkozó oklevelek előmutatása alkalmával már Kovári László képviseli a családot.
1494-ben ujból némi egyezség jött létre a Mohosai Vidffiek és a Kováriak között, mert ebben az évben Kovári László és fia, Ferencz, továbbá Kovári Pál megosztoztak Kovásszegen (Kovás és Nagycsalomja községek határai közt fekvő puszta) Vidffi Ambrussal és ennek leányaival, Zsófiával és Ilonával.*
A garamszentbenedeki Conv. levélt. Prot. A. 231.
De a béke nem sokáig tartott, mert már a következő évben (1495) a garamszentbenedeki convent tanukihallgatást tartott Kovári László kérelmére Vidffi Ambrus ellen, a ki az Ipoly medrét Kovástól Ribáig megváltoztatván, ekként a Kováriak tulajdonát képező legelőt elfoglalta.*
U. o. Fasc. 71. No. 22.
A vizsgálat egyuttal kiterjedt arra is, hogy Kovárszeg, mely puszta Nagycsalomját Kovártól elválasztotta, Vidffi Ambrusé vagy pedig a Kováriaké volt-e.*
U. o. Prot. A. 310.
1497-ben már Kovári László fiai is bele vonatnak e perbe. Ebben az évben Kovári Ferencz és János a váczi káptalan előtt Mohorai Vidffi Ambrust és fiát, Lőrinczet Kovárszeg nevü szántóföld és erdő elfoglalásától eltiltották.
Kovári Lászlónak neje, Kőkeszi Fülpösi (Fylpesi) Jusztina volt, a ki Kőkesziben birt részeket, melyeket 1497-ben testvéreivel együtt egy esztergomi curiáért elcserélt.*
U. n. Prot. A. 173.
Utóbb azonban 1503-ban Kovári Pál és László ezt az esztergomi házat, a kőkeszi curiát s a hozzátartozó sáfrányoskertet 200 forintért Palásthi Paska Jánostól és Siráki Györgytől megszerezték, a kik is ezen összeg fejében birtokukat a Kováriaknak átengedték.*
Palásthy Pál: i. m. I., 236–381.
Kovári László testvére, Pál sokat szerzett. Igy 1494-ben Osgyáni Bakos Pál fia, Györgygyel együtt beiktattatott a hontvármegyei Alsó-György és Pothorcsán részeibe 1498–1506 között pedig zálogba vette Ináncsi András birtokát Palástutczán 100 arany forintért.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Prot. A. 56.
1505-ben Kőkeszi Györgytől egy udvartelket vesz Kőkesziben és abba László testvérével együtt beiktattatott.
1506-ban Alsó-Szelény birtokába lett beiktatva, bár a beiktatásnak Varbóki János ellene mondott.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
1506-ban László testvérével együtt 60 frtot adott kölcsön Nényei Mocskos György nógrádvármegyei alispánnak, a ki e kölcsön fejében palásti birtokát kötötte le, mely összeget azután Mocskos György a Losonczi Zsigmond megbizásából felfogadott zsoldos katonái fizetésére forditotta.*
A Kubinyi család kovári ágának levéltára.
De a mint Kovári Pál nem igen volt válogatós az eszközökben, a melyekkel birtokait gyarapitotta, azonképen nem volt képes azokat megtartani utódai számára.
1507. évi julius 8-án Bodafalvi Boda Mihály fia, Imre a sághi convent előtt tiltakozott Kovári Pál és László, valamint Horváth Miklós özvegye, 169Dorotya és ennek fia, György ellen, hogy birtokát Ipolykeszin elfoglalták.*
Orsz. Levélt. Dl., 21.739.
Két évvel megelőzőleg pedig Kovári Pál kénytelen volt Neklincs helységben levő birtokrészét Kusani Juszt Györgynek visszaadni.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Prot. A. 161.
1509-ben Haraszti Ferencz és Lévai Zsigmond inditottak pert Kovári Pál ellen a lévai határhoz tartozó Árpásvölgy és Ereszevén nevü erdők ügyében, mely alkalommal a garamszentbenedeki convent vizsgálatot tartott.*
U. o. Fasc. 48. No. 14. és 31.
1516-ban Nényei Luka Miklós fiai, Ambrus, László és Mihály tiltakoztak Kovári László és Pál ellen az ő tulajdonukat képező Terbegecz, Nénye és Bátorfalu nevü birtokok elfoglalása miatt.*
U. o. Fasc. 36. No. 28.
1523-ban ismét azt a panaszt emelik Kovári Pál ellen, hogy többekkel együtt elfoglalta az Orosziak birtokait Tompán (Hont várm.).*
U. o. Fasc. 62. No. 7.
Kovári Pál 1511–1524. években kiadott oklevelek szerint Hont vármegye alispánja volt. Ő volt tehát a nemzetség ezen ágának második tagja, a ki közhivatalt viselt.*
Orsz. Levélt. Dl., 20.257. – A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Utoljára 1525-ben szerepel. Ebben az évben Palásthi András és fia, Benedek részére egy nyilatkozatot állitott ki. Ugyanezen évben Balogh Bálinttól bérbe vett Hrussóban egy népes jobbágytelket a sághi convent előtt.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
Kovári Pál és László czimeres pecsétjét több példányban megtalálhatjuk a Kubinyi család kovári ágának levéltárában. Az 1508-ban kelt oklevélen mindkét testvér pecsétje megvan, az 1511. és az 1524. évi okleveleken Kovári Pál alispán pecsétje, mely teljesen egyez az előbbiekkel, a következő czimerképet mutat: kerek talpu paizsban szarvaival felfelé álló holdsarló felett hatágu csillag.
Visszatérve Lászlóhoz, a ki egy év nélküli bejegyzés szerint Hindi Péternek a siráki szőlőkbe és Terbegecz birtokába való beiktatása ellen tiltakozott, majd 1510-ben Pál testvérével együtt Kürtösi Baloghi György ellen perelt, 1511-ben pedig Szobi Mihálynak Felső-Petény és Alsó-Lám helységekben levő birtokrészeibe iktattatott zálogjog czimén, 1512-ben pedig Alagi Benedek állitott ki részére kötelezvényt 200 forintról.*
A Garamszentbenedeki Conv. levélt. Prot. A. 336. Orsz. Levélt. Dl., 21.989. – Esztergomi Kápt. levélt. Caps. 40., Fasc. 4. No. 5. – Orsz. Levélt. Dl., 22.358.
Utóljára 1516-ban szerepel, midőn ellene Nényei Luka Miklós fiai a terbegeczi stb. javaik elfoglalása miatt panaszt emeltek.
Kovári Lászlónak nejétől, Kőkeszi Filpesi Gergely leányától, Jusztiniától három leánya és két fia, Ferencz és János, született.
A Nagy Iván művében közölt leszármazási táblatöredék szerint ugyan még egy fia volt, Mihály, de az utóbbira nézve nem sikerült eddigelé okleveles adatot találni.*
Nagy Iván: i. m. VI. 424.
László fia, Ferencz első izben 1494-ben szerepel, midőn atyjával együtt megosztozik a Mohorai Vidffiekkel Kovárszegen; 1502-ben, midőn a Kalondaiak, néhai István fiai, György és Péter Kovári László és Pál vallomása alapján Százd nevü, hontvármegyei birtokba beiktattattak, Török Demeter fiával, Alberttel együtt ellentmondott.*
Eszterg. Kápt. levélt. Caps. F. Fasc. 3. No. 32.
Kovári Ferencz 1526 február 10-ikén végrendelkezett. A végrendeletet testvére, János, Kovári Pál özvegye, Valkai Katalin, neje, a kit névleg meg nem nevez, Brigida asszony, továbbá Sebestény, kovári (talán nagycsalomjai) plébános, valamint a következő meghivott tanuk jelenlétében állitotta ki: Szécsényi Balázs és Péter testvérek, Ebeczky Pál, végül Kovári Kolchar (Kulcsár) Gergely. A végrendeletet Sebestyén plébános irta.*
A Kubinyi család kovári ágának levélt.
E végrendeletben csak ingóságairól intézkedik. Kovári Pál özvegyének, Valkai Katalinnak három lovat és egy kocsit, János testvérének szintén három lovat, fegyvereit és ruhanemüeket, Borbála asszonynak egy subát, Sebestyén plébánosnak két lovat és egy subát, a Szécsényi testvéreknek három forintot hagyományozott.
Mint buzgó keresztény ember, nem feledkezett meg az egyházról sem. A kovári egyháznak két, a nagycsalomjainak, a százdinak, a 170hébeczinek, a terbegeczinek 1–1, a sághi prépostságnak 3 forintot hagyott.
Kovári Ferenczczel csak a mohácsi vész utáni években találkozunk ismét, midőn Kovári Pál leányai 1531-ben a garamszentbenedeki convent előtt az ősi családi javak elidegenitésétől eltiltották.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Prot. C. 64.
Utóljára 1536-ban szerepel, midőn a sághi coxvent előtt Kishindi Péter fia, Jeromostól 132 frtért három elhagyott jobbágytelket vett meg Terbegeczen.*
A Kubinyi család. kovári ágának levélt.
Ferencznek két fia volt, László és Pál, a kik első izben Kovári Pál leányai által Kovári Ferencz ellen 1531-ben benyujtott tiltakozás alkalmával emlittetnek.
Pál utódait nem ismerjük. Lászlónak sem lehettek gyermekei. Özvegyét, Borbála asszonyt 1554-ben az esztergomi káptalan előtt Kovári László örökösei, nevezetesen László leánya, Magdolna, Parlaghy László özvegye és elhalt nővérének, Margitnak Etthre Gergelytől született fia, Etthre Mihály, perbehivták, hogy jegyajándékát vegye át.*
Esztergomi Kápt. levélt. Caps. 34. Fasc. 9. No. 28.
Kovári Pálnak, Hont vármegye alispánjának három gyermekéről, Jánosról, Ilonáról és Annáról maradtak fenn okleveles adatok. Nagy Iván művében, az idézett helyen, ugyan még egy második fiút is találunk, Bernátot, de erről nincsenek adataink.
Legidősebb fia, János a Mohorai Vidffiek elleni perben (1497–1518) szerepel, de lehet, hogy ez a Kovári János azonos Kovári László fia, Jánossal, mert a személyazonosságot nehéz megállapitani, miután közelebbi adatok nem állanak rendelkezésünkre.
De annál bővebb adataink vannak Pál két leányáról, Ilonáról és Annáról, különösen az előbbiről, a ki kardos egy menyecske volt s sok dolgot adott a hatóságoknak.
Kovári Ilona első izben 1592-ben szerepel, midőn nővérével, Annával együtt Dubraviczky Mihályt az anyjuk, Valkay Katalin által neki átadott levelek visszaadásáról megnyugtatja.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 82. No. 22.
Ekkor már Dubraviczky János neje volt. 1531-ben nővérével, Annával, a ki ekkor, mint Dubraviczky László neje emlittetik, unokatestvérüket, Kovári Ferenczet a családi javak elidegenitésétől eltiltotta.*
U. o. Prot. C. 64.
Kovári Ilona férje, Dubraviczky János még 1542 előtt elhalálozván,* örökségül a Mária királynő által ellene inditott pert hagyta hátra özvegyének. De Kovári Ilona asszony éveken keresztül huzta-halasztotta ama 21.722 forint 35 dénár lefizetését, melyre Dubraviczky János itéletileg kötelezve volt.
U. o. Fasc. 45. No. 17.
A garamszentbenedeki convent ugyan 1543-ban is felszólitotta Ilona asszonyt és fiát, Albertet ezen összeg lefizetésére, de Ilona asszony 1546-ban perujitásért folyamodott.
Azonban a perujitás ily hatalmas ellenféllel szemben nem vezethetett eredményre, mert 1549-ben a garamszentbenedeki convent ujból közli vele a marasztaló itéletet.*
U. o. Fasc. 22. No. 3., Fasc. 20. No. 42., Fasc. 25. No. 35.
Kovári Ilona, kinek családneve az oklevelekben, épúgy, mint atyjáé, Pálé, Kováry-alakban is előfordul, csak rövid ideig viselte az özvegyi fátyolt, mert 1546-ban már mint Apponyi Benedekné nyugtatta Madách Miklóst, hogy javait visszaadta.*
U. o. Fasc. 25. No. 39.
1538-ban tanuvallomást eszközöltetett a zólyomvármegyei Dubraviczán levő curiáján a Dubraviczky János által elkövetett hatalmaskodások tárgyában. Utóljára 1554-ben találkozunk vele, midőn az esztergomi káptalan előtt néhai unokaöcscsének, Kovári Lászlónak özvegyét, Tarródy Borbálát, másodszor férjezett Galánthai Borsy Benedeknét és ennek atyját, Tarródy Tamást a Kovári család birtokaira vonatkozó oklevelek visszaadása felől megnyugtatja.*
Esztergomi Kápt. levélt. I. Fol. 57.
Kovári Pál második leánya, Anna, a ki, mint láttuk, 1531-ben Dubraviczky László neje volt, utóbb Palásthy Jánoshoz ment nőül.
Első férjétől egy fia, Dubraviczky Kristóf, a második férjétől szintén egy fia, Palásthy Benedek született.*
Garamszentbenedeki Conv. levélt. Fasc. 82. No. 15.
Kovári Ilonának második férjétől két gyermeke született, Apponyi János és Anna.
172Apponyi Anna unokatestvéréhez, Palásthy Benedekhez ment nőül, a ki 1572-ben a Kovári család ősi birtokait, nevezetesen a kovári, terbegeczi, bátorfalui, apáti, felsőszemerédi, százdi, alsószelényi, kiskereskényi (Hont várm.) és illyini (Nógrád várm.) birtokrészeket 200 frtért Apponyi Jánostól megvette.* Ekként a Kováriak ősi birtokai a Palásthy család kezébe kerültek.
U. o. Fasc. 3. No. 3.
Palásthy Benedek és Apponyi Annának egy leánya volt, Anna, kinek életkorát 1574-ben határozták meg.*
U. o. Fasc. 97. No. 2.
1588-ban már mint Dobasy Antalné perbe hivja rokonát, Palásthy Józsefet, hogy gyámi tisztéből folyólag a kovári, terbegeczi, bátorfalui, apáti, födémesi, szelényi, százdi, szemerédi, kiskereskényi (Hont várm.), tiszabői, kenderesi (Heves várm.), ecsegi (Békés várm.), nadláni, máskép nedliczi (Nyitra várm.) birtokok jövedelmeiről számoljon el.*
U. o. Fasc. 15. No. 40.
A XVI. század végén Kovári Simon ágának magva szakadt. A Mohorai Vidffy család ellen is a Kovári család leányági örökösei nyerték meg Kovárszeg birtokáért folytatott pert 1591-ben Hont vármegye törvényszéke előtt.*
Turul 1885. (III. évf.) 64. l.
És ha voltak is a Hunt-Pázmán nemzetség ezen ágából még más családtagok is, ezeket az idők viharai messze elsodorták a nemzetség ezen ágának ősi fészkétől, vagy pedig elszegényedve, nem voltak képesek a vérségi összeköttetést kimutathatni, igy azután nem érvényesithették jogaikat Kovári Simon utódainak kihalása alkalmával.
Összegezve az elmondottakat, a Kovári család leszármazása következőleg alakul.
(Leszármazási táblát lásd a 171. oldalon.)
171N.; Hunt Miklós; Lampert egri püspök 1246–1275; Pázmán Csalomjai és Kovári 1270–1303 ~ 1. Hebecsi Erzsébet, † 1204 2. Kecse (Kethe); Beke 1299–1309; László 1309; Miklós 1270–1303; Choval vagy Chovoz 1299–1303; Katalin ~ 1. Dénes 2. Csalomjai Sebestyén, fia Miklós; Kovári Péter 1343–58; Pál 1410; Kovári Péter 1328; János de Kiset Nagy-Csalomja 1358; László 1298–1328 de Kis-Csamolja; István 1296; Beke 1298; Péter 1328; Miklós 1328; János 1376; László 1303–1359; Pannonia ~ 1. Némai Tamás 1303 2. Palásthi Bagonya fia Miklós 1327–1342; Kecse † ~ Palásthi Lipthó fia István 1309; Anna ~ Palásthi Bagonya, fia János; Valkán de Kiset Nagy-Csalomja 1383–1410; Pázmán 1359; Lőrincz 1328–1358; István 1328–1407; Barabás 1328; Csalomjai László 1414; János 1328–1343; Mátyás; Hunt 1350–81; Pál 1359; Miklós 1350–59; András 1407–1409; Miklós 1407–1409; Gáspár de Kis-Csalomja 1496; István 1414; László 1414; Pál 1383–1430 1406–1429 nádori itélőmester ~ 1. Katalin 2. Dorotya 1411; István 1384–1394. † 1404 előtt ~ Nádasdi Mátyás, leánya Ilona. 2-ik férje: Kelenyeni Miklós, fia János 3-ik férje: Szuhai Egyed 1425; Miklós 1384–1414; János 1393–94; Demeter 1407; Mihály 1407–1421; Simon örökbefogadtatott Kovári László által ~ 1. Kovári Anna 2. Potentiana; Leány † 1388 előtt ~ Csitári János; Erzsébet ~ Csernics István 1410–68; László 1398–1474; János 1409–1437; Miklós 1412–14; Margit 1421; Dorotya 1410–43 ~ Tarnóczi Székely Gergely 1443; Loránd; Demeter; István; Demeter; Tamás; Lőrincz; Miklós; Csitáriak; Pál 1433 †; Ferencz †; János †; Bereczk 1462–1471, † 1474 előtt; Anna 1468–76 ~ Csalomjai Simon, örökbefogadtatván Kovári László által, felvette a Kovári nevet. 1468–1484. 2-ik neje: Potentiana 1477–79; János 1468; László 1484–1516 ~ Kőkeszi Fülpösi Gergely leánya Justina; Pál 1484–1524, † 1526 febr. 10. előtt 1511–1524 Hont vármegye alispánja ~ Valkai Katalin 1497–1526; Erzsébet 1468; Ferencz 1494–1536; Ilona 1526; Magdolna ~ Parlaghy László, † 1554 előtt; Margit ~ Etthre Gergely, † 1554 előtt; Mihály; János 1497–1526; János; Ilona 1529–1554 ~ 1. Dubraviczky János, † 1554 előtt 2. Apponyi Benedek 1546–54; Anna 1529–1560. ~ 1. Dubraviczky László 1531 2. Palásthy János 1560; Bernát; László 1531, † 1554 előtt ~ Tarródy Borbála 2-ik férje: Galánthai Barsy Benedek; Pál 1531
Dr. REISZIG EDE.
